Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

VIlXG PROLETÁRJAI, £ Gy £ SÜWJ5X £ KI TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA CSÜTÖRTÖK 1975. máj. 1. XXV. évf. 101. számk ARA: 0.90 Ft. Történelmi küldetésA történelemi­­dk — a m­unkásmozgalom törté­netének — miamaiaik sajátosain borús és időle­ges buktatói, s örömteli fényes napjai. Az utóbbihoz­­ tartozónak valljuk, hogy a nemzet­iközi munkásszolidartitás e szép ünnepe egybees­ik a természet megújulásával,s a tavasz legszebb hónapja kezdetével, lényegében szimbolizálja az új történel­met író, az emberiség tavaszát és megújulását hozó, mindenféle kizsákmányolás megszüntetését célul ki­tűző munkásosztály történelmi­ küldetését. Történelmileg viszonylag rövid ideje, 1890-től, a II. Internnacioná­lé első alakuló kongresszusána­k ha­tározata alapján a miunkásoszatály szerte a világon Harci napként ünnepli meg május elsejét Országon­ként, kialakulásától, osztállyá szerveződésétől és le­hetőségeitől függően a proletariátus seregszemlét tart­. E napon — mintegy képzeletben — megremeg a­ föld a munkások millióinak lépéseitől. Ma már az egész föld kerekségein vöröslő májusi zászlók erdeje hirdeti, hogy a nemzetközi munkásosztály elszórt kis csapatokból legyőzhetetlen sereggé szerveződött és következetese­n halad forradalmi útján, az új tár­sadalom­ megteremtéséért folyó küzdelemben. S erre építenek azok a forradalmi erők, amelyek a nemzeti felszabadító mozgalmak soraiban küzde­nek és­ országaikban a gyarmati kizsákmányolás minden formájától mentes, szabad, független, nem kapitalista fejlődés élharcosai. M­ájus elseje hagyományosan a munka ünnepei Az alkotó, teremtő munka azonban csak a b béke, a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás, a demokrácia és a szocializmus viszonyai közepette érlelhet gazdag gyümölcsöket. Ezt a gyümölcsöt tá­madja, próbálja elpusztítani a bunasoá reakció. Ezért haladnak egy zászló alatt május elsején a m­­unkát ünneplők, mindazok, akik sírkraszálloak a militarizmus, az agresszió, a háború politikája ellen. Az egyes országok között lehetnek különbségek a május elsejei megmozdulás körülményeiben, mére­teiben, de nincs eltérés a tartalomban. Legyen tehát unott —a munka ünnepén­­— e kö­szöntő a minden érték megteremtője, a legfőbb ér­ték hordozója, az emberi munka dicsérete, a mun­kásosztály köszöntése és a mának szóló májusi gon­dolatok ébresztője. Az emberiség történetében mind­en kornak meg­volt a maga embereszménye. Az ókorban a spártai jellem, a középkorban a lovagi magatartás, az új­kor hajnalán a reneszánsz embereszmény vonzotta a közfigyelmet. A magántulajdon alapján kibontakozó ipari for­radalom, a kapitalista termelési mód devalválta a munka becsületét és vele együtt a kor embereszmé­nyét is. Példakép lett a vagyonos polgár, a „gazdag ember.” Mais szóval, a társadalmi embereszmény helyébe a tőkés uralkodó osztály önző érdekeket megtestesítő eszménye lépett. Ez­t próbálták elfogad­tatni a két kezük munkájából élő, egy esetleges forradalom esetén csak láncaikat veszíthető proletá­rokkal, a tulajdonuktól megfosztott polgárokkal. Az embereszmény lényegében még ma is él a tő­kés világban, a polgári művészetekben és irodalom­ban. Sajnálatosan a mi társadalmunkban is vannak maradványai. Hatása, követőinek száma azonban egyre kevesebb és őszintén reméljük, hogy ez a folyamat a szocializmus erőinek gyarapodásával egyre gyorsulni fog. A társadalom legprogresszívebb osztályának, a munkásosztálynak önálló politikai és társadalmi erő­vé válásával egy időben megszületett a legújabb kor, a forradalom és a szocializmus korának össztársa­dalmikig is vonzó eszményképe. A marxizmus— leninizmus, a munkásosztály tudományos világnéze­te — az emberiség javára, a tüzet ellopó prométheu­­szi embert — a közösségért élő, a közösséggel egy­beforrott és ezért minden áldozatra kész embert tekinti eszményképének. Nem véletlen tehát, hanem társadalmi szükség­szerűség, hogy korunk prométheuszi embereszmé­nyét a munkásosztály vallja magáénak és testesíti meg. A munkásosztály a társadalmi haladás, a for­radalmi harc hatalmas felelősségét vállalta magára, s min­den nehézség, áldozat, megpróbáltatás ellenére viszi ezt a harcot az emberiség javára. Ez az osztály nem csupán nemzeti­­ keretek kö­­­zött, de nemzetközi méretekben is egy igaz a közösség. Olyan hatalmas társadalmi kond­ávia, amelynek sorait nem lazítják ellentétes érdekek, sőt ennek az osztálynak alapvető érdeke, nemzeti ke­retek között egybeesik az adott nép többségének érdekeivel, nemzetközi méretekben pedig a világ népei többségének érd­ekeivel. Az elmúlt közel egy évszázad alatt, a munkások legjobbjai sok áldozattal fizetntek bátorságukért A tőke, a magántulajdon „istenei” számtalanszor­ pró­bálták megláncolni, gúzsba kötni, korunk Promé­theuszait, ami csak legfeljebb helyenként és átme­neti időre sikerült. A társadalmi haladás ügye mind szélesebb teret hódít a világban, a forradalom tü­­zét mind több nép tanulja meg felhasználni és az elpusztított Prométheuszok helyébe újak lépnek az társadalom somiból. Csodálatosam ötvözi versbe e gondolatokat Ady Endre költeménye „A tűz csiholó­ja”. Csak akkor születtek nagy dolgok. Ha bátrak voltak, akik mertek,­­ ha százszor tudtak bátrak lenni. Százszor bátrak és viharvertek. A nemzetközi munkásosztály nagy történelmi öröksége, az emberiség jövője és ezt az örökséget nem is adja ki a kezéből. Május elseje minden esz­tendőben számvetés arról is, hogy ezzel az örökség­gel a nemzetközi munkásosztály miként gazdálko­dik. A tények azt bizonyítják, hogy a történelmi küldetését híven, jól teljesíti, következetesen viszi tovább a társadalmi haladás ügyét. A magyar népet — a magyar munkásosztályt — mindig munkaszerető, tehetséges közösségnek tekin­tették a népek nagy családjában. Mégis ez a nép évszázadokon keresztül az utolsók között haladt a társadalmi javakból történő juttatás sorrendjében. A „három­emillió koldus országa”-ként emlegettek bennünket és szegény népnek tudtuk magunkat, és íme, az elmúlt 30 év alatt a felszabadult emberi munka a nyomor és a pusztulás legmélyéről a tisztes emberi és nemzeti jólét színvonalára emelte az országot és a népet. Pedig népi lett ez az ország semmilyen természeti kinccsel gazdagabb és nem változtak meg gazdasági-földrajzi viszonyai sem. A magyar népet mindenekelőtt saját munkája, szor­galma, helytállása emelte fel. Országépítő terveinek megvalósulásának alapja azoknak a millióknak mindennapi állhatatos, odaadó, lelkiismeretes mun­kája, akik becsületesem élnek és rendszeresen dol­goztak a X. pártkongresszus határozatainak végre­­­hajtásán, az éves tervek teljesítésén és tettek­­ fel­ajánlásokat pártunk XI. kongresszusa tiszteletére." Ez a ma igazi hazafisága, ez a ma forradalmisága! ■ pártunk XI. kongresszusa is kifejezte azt,­­ hogy a párt eltökélt szándéka a munkás­­osztály vezető szerepének erősítése, a munkáspo­litika következetes alkalmazása, s ezt demokrati­kus, szabad alkotó légkörben, valamennyi becsü­letes ember közreműködésével kívánja megvalósí­tani. Államunk legfőbb politikai alapja a munkás­­paraszt szövetség, amelyben a szocializmus építé­sének közös célja kapcsolja össze társadalmunk e két nagy dolgozó osztályát Alkotó munkánk eredményeit bizonyítják, hogy hazánkban megvalósulnak a munkásosztály1 céljai, amelyek egybeesnek a szövetkezeti parasztság, az értelmiség és az összes dolgozó réteg érdekeivel, így a munkásosztály ünnepe nálunk az egész dol­gozó társadalom ünnepe is. Ezért nyugodtan el­mondhatjuk e szép ünnepnapon: mindannyiunk érdeke, hogy tovább növekedjen a munkásosztály súlya a társadalom mindennapi életében, emelked­jék politikai, szakmai, általános műveltsége és rendszeresen javuljanak életkörülményei. Ez így igazságos és így biztosít lehetőséget a társadalom minden más osztályának, rétegének, hogy életszín­vonala szintén emelkedjék. E gondolatokat húzta alá többek között pártunk XI. kongresszusa. Május elsején — e szép nemzetközi ünnepen — jólesik kimondani, hogy a magyar nép egy nagy közösség tagjaként, testvéri szövetségben a Szov­jetunió és a többi szocialista ország dolgozóival harcos szolidaritást vállalva, a még szabadságukért küzdő nemzetközi munkásosztály osztagaival, első­sorban saját munkájában bízva, folytatja a szo­cializmus építésének munkáját. Kádár elvtárs 1974. március 28-i nyíregyházi beszédében így sum­mázta ezt: .. rendületlenül kitartunk tehát nemzeti érde­keink és érzelmeink — jelképesen szólva — a piros-fehér-zöld zászló mellett és egyidejűleg hűek vagyunk a nemzetközi szolidaritást kifejező vörös zászlóhoz.” Május elseje osztályjellege változatlan. Munkás­ünnep, nemzetközi ünnep és harci ünnep. A szo­cialista országokban nemzeti ünnep, de ugyanak­kor továbbra is a nemzetközi szolidaritás ünnepe. A győzelmes munkásosztály és a győzelemért har­coló munkásosztály világméretű közös május el­sejei így válnak az imperializmus ellen, a béké­ért harcoló erők hatalmas demonstrációjává. A különböző országokban egymástól földrajzilag távol, de, eszmékben és szándékokban, érzésekben egymáshoz közel. 1975. május 1-én azok az igazi történelemformáló erők menetelnek, vörös zászlók­kal, harcos jelszavak alatt, akik dolgos kezekkel építik, tudatos küzdelmükkel vállalják az emberi­ség szebb, boldogabb jövőjét és igaz holnapját. Büszkeségünknél talán csak felelősségérze­tünk nagyobb, hogy a mi népünk, a nemzet­közi haladás erőinek nagy májusi seregszemléjén, az első sorokban menetel és a többi jelszóval együtt kiáltja a világ dolgozóinak vérpezsdítően szép — igaz, sokszor hallott és elmondott — de egyre jobban valósággá váló jelmondatát: VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! HORVÁTH GÉZA SZMT-titkár iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir

Next