Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
, fokozódott az aktivitás, nőtt a bizalom A szakszervezeti választásokról Beszélgetés Horváth Gézával, az SZMT titkárával . Több mint egy hónapja folytak országszerte a szakszervezeti választások. A vállalatok, intézmények, szövetkezetek dolgozóit soraiba tömörítő tömegszervezetekben most választják meg a tisztségviselőket. A következő négy év során a most bizalmat kapott szakszervezeti aktívák, tisztségviselők képviselik majd a tagság érdekeit, érvényt szereznek jogaiknak, ugyanakkor serkentik őket kötelességeik teljesítésére. A LEZAJLOTT választógyűlésekről, s az ezután megoldandó feladatokról kérdeztük Horváth Gézát, a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának titkárát. Elmondta, hogy a szakszervezeti választások a jól szervezett előkészület után, melyet a SZOT és a szakmai központi vezetőségek választási határozatai alapján szerveztek meg. április első napjaiban minden szakszervezeti alapszervnél megkezdődtek a választások. Jelenleg zömmel a bizalmikat, műhelybizottságokat és osztálybizottságokat, valamint a szakszervezeti bizottságokat választják meg a tagok. A politikai, tartalmi személyi és szervezeti előkészítés szoros összhangban történt az MSZMP XI. kongresszusának főbb irányelveivel, illetve a Politikai Bizottság 1974. júniusi határozataival. A szakszervezeti szervek törekedtek a termelőmunka segítésére, a belső demokrácia erősítésére, a nevelőmunka javítására, a vezető szervek és a tagság kapcsolatának szélesítésére, a bizalmi jó és vezető szervek személyi és kollektív összetételének javítására célszerűbb kialakítására. Ez a munka a választások előkészítésekor, majd lebonyolítása során újabb lendületet kapott. A jó politikai légkört a kongresszusi munkaverseny eredményeit, a választások előkészítése és lebonyolítása során, a legtöbb területen javították, fokozták.. Ebben a munkában nagy része volt a szakszervezet vezetőinek, akik ezt nagy figyelemmel kísérték és abban segítően részt vettek a választások során. Politikai tevékenységükkel személyes részvételük kapcsán komoly segítséget nyújtottak. A VÁLASZTÁSOKON a megjelent tagság 5—20 százaléka mondott véleményt a szakszervezeti bizottság munkájáról, kifejtette álláspontját, javaslatot tett, segítő bírálatával könnyítette meg a jövőben megoldandó feladatok teljesítését. A közvetlen eszmecserét, az aktivitást elősegítették a beszámolók, melyek zömében tartalmasak, politizálók és egyben mozgósító jellegűek voltak. Állást foglaltak az MSZMP XI. kongresszusának megvalósítása érdekében, s foglalkoztak az ebből adódó feladatokkal. A beszámolók egy részében azonban még nem sikerült lényeges tartalmi javulást elérni, mert még mindig túlsúlyban vannak a termelési kérdések, s aránylag keveset foglalkoztak az szb munkájával, például a nő- és ifjúságpolitikai határozatok megvalósításával. A hozzászólók többsége elsősorban a helyi kérdésekben mondott véleményt. Foglalkoztak a munkaverseny tapasztalataival, a termelés napi problémáival. Elismerő és bíráló szavakkal szóltak a végzett munkáról, s a tisztségviselők tevékenységéről. Mindenütt érződött a cselekvő segítőkészség, s igény a szakszervezetek munkájának jobbá tétele, fellendítése érdekében. A hozzászólások alaphangja pozitív volt, kicsendült a vágy. óhaj egy tudatosabb, tartalmasabb érdekvédelmi, nevelő és szervező munka iránt. Általános igényként merült fel a szakszervezet munkájának fokozására a belső demokrácia megjavításáért, hogy a tagok minden lényeges kérdésben, még a döntés előtt elmondhassák észrevételeiket, javaslataikat. Igényelték a rendszeres tájékoztatást, valamint azt, hogy a szakszervezeti tisztségviselők képviseljék a dolgozók jogos érdekeit, s szerezzenek annak érvényt. A választó taggyűléseken sok helyen szóvá tették a családi üdülés nagyobb arányú fejlesztését. Elhangzottak vélemények a munka- és üzemszervezés javításáról, a takarékosság fokozásáról, az általános és szakmai képzés fejlesztésének jobbá tételéről. Nem volt ritka a kritikus hang sem, amikor a termelést zavaró tényezőkről szóltak és sokan kifogásolták a rendszeres túlóráztatást. Szóba kerültek bérkérdések és nem egy felszólaló beszélt a lakásgondokról. A JELÖLŐ BIZOTTSÁGOK legtöbb helyen jól végezték munkájukat, kikérték a tagság véleményét, s egyeztették javaslataikat a pártszervezetekkel is. Egy-két helyen azonban nem sikerült megfelelően a jelölő bizottság tagjainak kiválasztása. Általánosságban elmondható, hogy 98 százaléka a választóknak a jelöltekre adta szavazatát. Előfordult azonban, hogy többször is meg kellett ismételni a választást. Ezeken a helyeken a politikai előkészítő munka nem volt megfelelő. Ilyen volt a Szekszárdi Nyomdában, az OTP-nél, s a Vetőmagtermeltető Vállalatnál a szakszervezeti választások előkészítése. Ez azonban bizonyítja azt is, hogy a tagság igényeket támaszt a jelöltekkel szemben, s nem automatikusan választja meg a posztokra kijelölt személyeket. Bizonysága ez annak a fejlődésnek, melynek során eljutottak odáig, hogy a korábbinál lényegesen nagyobb szerepet szánnak a szakszervezetnek, s bizalommal vannak annak munkája, tevékenysége iránt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szakszervezeti bizottságok összetételében is tükröződik a munkahelyek dolgozóinak összetétele. Meghatározott tényező volt a választások során a jelöltek politikai alkalmassága, az, hogy a tisztségviselők tudják-e felelősséggel képviselni a tagság érdekeit, érvényt szerezni a jogoknak, s ugyanakkor elősegíteni a kötelességek teljesítését. A választásokon az SZMT- titkárok, a megyebizottságok titkárai, a szakmai központok vezetői mellett képviseltették magukat a járási-városi pártbizottságok, s ezzel politikai súlyt adtak a taggyűléseknek. Bár a szakszervezet felsőbb vezető szerveinek megválasztása még ezután következik, már most jelentkeznek a feladatok. AZ ALAPSZERVEZETEKNEK is fel kell dolgozni az elhangzott javaslatokat és segíteni azok megvalósítását — mondotta az SZMT titkára. — Ez egyben a felkészülést is jelenti a további munkára, s az ágazati, iparági megyebizottságok választására, amelyekre júniusban, augusztusban kerül sor. , — sz. L — A pedagógus munkája állandó megújulást kíván (Folytatás az 1. oldalról) kongresszusát a Magyar Szocialista Munkáspárt, mely a szocializmus teljes felépítésének feladatai között hosszú távra határozta meg azokat a tennivalókat is, amelyek a közoktatásra és a közművelődésre vonatkoznak. Az ünnepség szónoka az elkövetkezőkben arról beszélt, hogy társadalmunk, nehéz, de talán a legszebb feladatot adja a nevelőknek, amikor rájuk bízza a jövő társadalmának, az ifjúságnak a nevelését. Ez a munka — mondotta — állandó megújulást kíván, az ismeretek ,szüntelen bővítését, hiszen amit a pedagógus ma tanul, azt holnap tanítja és úgy kell tanítania, hogy azt a holnapután embere hasznosítani tudja a maga és a társadalom hasznára. A megyei pártbizottság titkára emlékeztetett arra az elismerésre, amit a pedagógusok munkáját értékelvei a megyei pártértekezlet juttatott kifejezésre, amikor azt fogalmazta meg, hogy nevelőink többsége hivatásához méltóan látja el feladatait, mind az iskolai, mind pedig az iskolán kívüli népművelésben. Király Ernő végezetül köszönetet mondott az MSZMP és a KISZ megyei bizottsága, valamint az SZMT nevében pedagógusaink áldozatos munkájáért, majd Szabónál Antal, a megyei tanács elnöke kitüntetéseket adott át. Az 1975. évi pedagógusnap alkalmából negyvenhárman kanák meg az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntető címet. Békés Ferenc nyugalmazott szakfelügyelő, a megyei Pedagógus Továbbképző Intézet munkatársa elnyerte a Pedagógus Szolgálatért emlékérmet. Ketten részesültek a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetésben. Miniszteri dicséretben részesültek harmincöten, hárman kaptak a szakmunkásképzés 25 éves jubileuma alkalmából miniszteri dicséretet a munkaügyi minisztertől. Az oktatási miniszter kiváló dolgozó kitüntetésében harminckilencen részesültek és ez alkalommal vették át 4000—4000 forintos jutalmukat az 1975. évi pedagógiai pályázat első helyezettjei: Balogh Lajos, a bonyhádi középiskolai kollégium igazgatója, dr. Kende Ferenc, a nagymányoki általános iskola tanára és Nagy György, a paksi i. sz. általános iskola tanára. Szabópál Antal melegen gratulált a kitüntetetteknek, ezután Varjas János, a KISZ megyei bizottságának első titkára KISZ- és úttörő-kitüntetéseket adott át huszonhárom pedagógusnak. Az ifjúság képviselőinek köszöntését követően rövid műsor következett. , Bosszúságok házhoz szállítva Pénzéért mit kap az ember az üzletekben? Mennyiségi oldalról közelítve még a kérdést, tapasztalhatjuk, az ellátás általában kielégítő, a választék az igények mögött jár és ugyan, de bővül, szélesedik Alapvető közszükségleti cikkekből, például élelmiszerekből, továbbá tartós fogyasztási , cikkekből az ellátás kifejezetten jó. Nincs olyan ünnep előtti csúcsforgalom, amely észrevehetően zavart okozna, pedig némelykor szinte kifosztjuk a boltokat. Az üzlethálózat bővül korszerűsödik. Szekszárd és a megye tíz évvel ezelőtti, helyzete ilyen tekintetben össze sem hasonlítható a maival. Új üzletek, boltok, áruházak sora ’ szolgálja a fogyasztók kényelmét, s ami • távolról sem elhanyagolható szempont, javítja a benne dolgozók munkakörülményeit. Vázlatosan ez a mennyiség. A minőség viszont már távolról sem olyan, mint amilyennek szeretnénk. Számtalan hibát maga az állami ellenőrzés fed fel, de a ,,minőségi hibákat elsősorban a fogyasztók észlelik. Gyakran, előfordul, hogy a portéka ,,bejáratása” inkább bosszúságot okoz, mint örömét. Ez elsősorban a bútorokra, az elektromos háztartási gépekre és a cipőkre vonatkozik, a konfekciónál a minőség jó, de nincs méretválaszték, illetőleg a méretválaszték megközelítően sem veszi tekintetbe a valóságos keresletet. A garanciális szolgáltatások ok és okozati összefüggésben hónapokig tartó bosszúságot képesek okozni annak a dolgozónak, aki vesztére úgy talál kifogni egy hűtőgépet, hogy „bevásárol” vele. A huzavona, „ a levelezgetés idegeket őrlő heteiben sokan még azt a napot is megátkozzák, amikor vevőként betették a lábukat az üzletbe. S itt, kezdődik az a kérdés, pénzéért a „mit”, „hogyan” kapja az ember. A kereskedelemnek, a szolgáltatásnak ebben a vonatkozásban még nagyon sokat kell tennie, hogy a dolgozó maradéktalanul örömét lelje munkája gyümölcsében. Tekintsünk, át a tennivalók köréből néhányat, azokat elsősorban, amelyek nem igényelnek se forintot, , se beruházást, csupán szervezettséget, figyelmességet és kifinomultabb ■ .üzleti érzéket. Bemegy a vevő a boltba, elemet kér, s az eladó azt mondja neki: nézzen be a jövő héten. Ez még , úgy-ahogy érthető.•Amikor azonban1s a fogyasztó egy forgalomban lévő meghatározott márkájú hűtőgép után érdeklődik, több mint meglepő az a kijelentés, hogy nézzen be ,a jövő héten. A természetes az lenne, ha felírnák a nevét, a címét. S udvariasan közölnék vele: a hűtőgépet megrendeljük, a kedves vevőt értesítjük mikor jöhet érte, mikor, viheti. Ilyen azonban nincs. "A kereskedelem szemléletmódja fejeződik ki abban, hogy az eladók természetesnek tartják; akinek kell valami, járjon utána. Olykor a házhoz szállítás is úgy megy, hogy a vételtől számított három-négy napig utaztatják az árut. . A szolgáltatásban makacsul tartja magát a hatósági póz. Kiértesítik az állampolgárt, április 9-én, vagy május 15-én tartózkodjék otthon. Hozzák vagy viszik a berendezést, öt-tíz percig, negyed óráig tartó műveletre rámegy a dolgozó egész napja. Milyen jogon, milyen alapon? Riasztó adatokat kapnánk, ha egyszer valaki képes lenne kiszámítani az ebből származó munkanapkiesést. Kézenfekvő és jogos óhaj lenne órában megjelölni az időpontokat. Elvégre milyet ott a szervezettség és a munkafegyelem, ahol a szolgáltatók képtelenek előre úgy megtervezni a napi programot, hogy órákban, félórákban gondolkodjanak. Tehát, hogy április 9-én mikor, délelőtt kilenc és tíz között, vagy délután négy és öt óra között érkeznek a megadott címre. • • A bosszúságok házhoz szállításának esetei, megnyilvánulásai sokfélék. Kifogyhatatlan leleményről tanúskodnak. Lehetetlen találkozni olyan emberrel, aki ne tudná elmondani a maga ilyen természetű kálváriáját. Az kell csupán hozzá, hogy kapcsolatba kerüljünk a szolgáltatás valamely ágazatával. Ritkán fordul elő, hogy minden zavartalanul, határidőre bonyolódjék. Vajon" meddig "<fa" Vajon,‘"miért? a. — Sz. P. — Előadás az erdőgazdálkodásról A Tolna megyei műszaki hónap rendezvénysorozata keretében került sor Tamásiban az Országos Erdészeti Egyesület rendezvényére „Az erdőgazdálkodás és fafeldolgozás aktuális közgazdasági kérdései"1 Címmel, melynek előadója Ott János, a MÉM közgazdasági főosztály főmérnöke volt Az előadó áttekintést adott a szakágazat gazdaságpolitikai fejlődéséről,, a szabályozók hatásáról és érvényesüléséről. A gazdasági világhelyzet összefüggéseivel kapcsolatban elemezte a népgazdaságnak az erdőgazdálkodás és fafeldolgozás iránt támasztott V. ötéves tervi követelményeit: a faanyag (nyersanyag) kitermelésének növelését, a fakitermelés és fafeldolgozás összhangjának további javítását, a lombos faanyag feldolgozásának emelését, a fa hasznosításának az általános gazdaságpolitika által indokolt méretű és igényű újszerű útkeresését v - ,