Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

, f­okozódott az aktivitás, nőtt a bizalom A szakszervezeti választásokról Beszélgetés Horváth Gézával, az SZMT titkárával . Több mint egy hónapja foly­tak országszerte a szakszerve­zeti választások. A vállalatok, intézmények, szövetkezetek dolgozóit soraiba tömörítő tö­megszervezetekben most vá­lasztják meg a tisztségviselő­ket. A következő négy év so­rán a most bizalmat kapott szakszervezeti aktívák, tiszt­ségviselők képviselik majd a tagság érdekeit, érvényt sze­reznek jogaiknak, ugyanakkor serkentik őket kötelességeik teljesítésére. A LEZAJLOTT választó­gyűlésekről, s az ezután meg­oldandó feladatokról kérdez­tük Horváth Gézát, a Szak­­szervezetek Tolna megyei Ta­nácsának titkárát. Elmondta, hogy a szakszervezeti válasz­tások a jól szervezett előké­szület után, melyet a SZOT és a szakmai központi vezetősé­gek választási határozatai alapján szerveztek meg. ápri­lis első napjaiban minden szakszervezeti alapszervnél megkezdődtek a választások. Jelenleg zömmel a bizalmikat, műhelybizottságokat és osz­tálybizottságokat, valamint a szakszervezeti bizottságokat választják meg a tagok. A politikai, tartalmi szemé­­lyi és szervezeti előkészítés szoros összhangban történt az MSZMP XI. kongresszusának főbb irányelveivel, illetve a Politikai Bizottság 1974. júniu­si határozataival. A szakszer­vezeti szervek törekedtek a termelőmunka segítésére, a belső demokrácia erősítésére, a nevelőmunka javítására, a ve­zető szervek és a tagság kap­csolatának szélesítésére, a bi­­zalmi jó és vezető szervek sze­mélyi és kollektív összetételé­nek javítására célszerűbb ki­alakítására. Ez a munka a választások előkészítésekor, majd lebonyolítása­­ során újabb lendületet kapott. A jó politikai légkört a kongresszusi munka­verseny eredményeit, a választások előkészítése és lebonyolítása során, a legtöbb területen ja­vították, fokozták.. Ebben a munkában nagy része volt a szakszervezet vezetőinek, akik ezt nagy figyelemmel kí­sérték és abban segítően részt vettek a választások során. Politikai tevékenységükkel személyes részvételük kapcsán komoly segítséget nyújtottak. A VÁLASZTÁSOKON a m­egjelent tagság 5—20 száza­léka mondott véleményt a szakszervezeti bizottság mun­kájáról, kifejtette álláspont­ját, javaslatot tett, segítő bí­rálatával könnyítette meg a jövőben megoldandó feladatok teljesítését. A közvetlen esz­mecserét, az aktivitást előse­gítették a beszámolók, melyek zömében tartalmasak, politi­zálók és egyben mozgósító jel­­legűek voltak. Állást foglal­tak az MSZMP XI. kongres­­­szusának megvalósítása érde­kében, s foglalkoztak az ebből adódó feladatokkal. A beszá­molók egy részében azonban még nem sikerült lényeges tartalmi javulást elérni­, mert még mindig túlsúlyban van­nak a termelési kérdések, s aránylag keveset foglalkoztak az szb munkájával, például a nő- és ifjúságpolitikai ha­tározatok megvalósításával. A hozzászólók többsége elsősor­­ban a helyi kérdésekben mon­­dott véleményt. Foglalkoztak a munkaverseny tapasztalatai­val, a termelés napi problé­máival. Elismerő és bíráló sza­vakkal szóltak a végzett mun­káról, s a tisztségviselők te­vékenységéről. Mindenütt ér­ződött a cselekvő segítőkész­ség, s igény a szakszervezetek munkájának jobbá tétele, fel­lendítése érdekében. A hozzá­szólások alaphangja pozitív volt, kicsendült a vágy. óhaj egy tudatosabb, tartalmasabb érdekvédelmi, nevelő és szer­vező munka iránt. Általános igényként merült fel a szak­­szervezet munkájának fokozá­sára a belső demokrácia meg­javításáért, hogy a tagok minden lényeges kérdésben, még a döntés előtt elmondhas­sák észrevételeiket, javaslatai­kat. Igényelték a rendszeres tájékoztatást, valamint azt, hogy a szakszervezeti tisztség­­viselők képviseljék a dolgo­zók jogos érdekeit, s szerez­zenek annak érvényt. A vá­lasztó taggyűléseken sok he­lyen szóvá tették a családi üdülés nagyobb arányú fej­lesztését. Elhangzottak véle­mények a munka- és üzem­­szervezés javításáról, a taka­rékosság fokozásáról, az álta­lános és szakmai képzés fej­lesztésének jobbá tételéről. Nem volt ritka a kritikus hang sem, amikor a terme­lést zavaró tényezőkről szól­tak és sokan kifogásolták a rendszeres túlóráztatást. Szóba kerültek bérkérdések és nem egy felszólaló beszélt a lakás­gondokról. A JELÖLŐ BIZOTTSÁGOK legtöbb helyen jól végezték munkájukat, kikérték a tagság véleményét, s egyeztették ja­vaslataikat a pártszervezetek­kel is. Egy-két helyen azonban nem sikerült megfelelően a je­lölő bizottság tagjainak kiválasz­tása. Általánosságban elmond­ható, hogy 98 százaléka a vá­lasztóknak a jelöltekre adta szavazatát. Előfordult azonban, hogy többször is meg kellett is­mételni a választást. Ezeken a helyeken a politikai előkészítő munka nem volt megfelelő. Ilyen volt a Szekszárdi Nyom­dában, az OTP-nél, s a Vető­magtermeltető Vállalatnál a szakszervezeti választások elő­készítése. Ez azonban bizonyít­ja azt is, hogy a tagság igénye­ket támaszt a jelöltekkel szem­ben, s nem automatikusan vá­lasztja meg a posztokra kije­lölt személyeket. Bizonysága ez annak a fejlődésnek, melynek során eljutottak odáig, hogy a korábbinál lényegesen nagyobb szerepet szánnak a szakszerve­zetnek, s bizalommal vannak annak munkája, tevékenysége iránt. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a szakszervezeti bizottságok összetételében is tükröződik a munkahelyek dol­gozóinak összetétele. Meghatá­rozott tényező volt a választá­sok során a jelöltek politikai alkalmassága, az, hogy a tiszt­ségviselők tudják-e felelősség­gel képviselni a tagság érde­keit, érvényt szerezni a jogok­nak, s ugyanakkor elősegíteni a kötelességek teljesítését. A választásokon az SZMT- titkárok, a megyebizottságok titkárai, a szakmai központok vezetői mellett képviseltették magukat a járási-városi párt­­bizottságok, s ezzel politikai súlyt adtak a taggyűléseknek. Bár a szakszervezet felsőbb vezető szerveinek megválasztá­sa még ezután következik, már most jelentkeznek a feladatok. AZ ALAPSZERVEZETEK­NEK is fel kell dolgozni az el­hangzott javaslatokat és segí­teni azok megvalósítását — mondotta az SZMT titkára. — Ez egyben a felkészülést is je­lenti a további munkára, s az ágazati, iparági megyebizottsá­gok választására, amelyekre júniusban, augusztusban kerül sor. , — sz. L — A pedagógus munkája állandó megújulást kíván (Folytatás az 1. oldalról) kongresszusát a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, mely a szocializmus teljes felépítésé­nek feladatai között hosszú távra határozta meg azokat a tennivalókat is, amelyek a közoktatásra és a közművelő­désre vonatkoznak. Az ünnep­ség szónoka az elkövetkezők­ben arról beszélt, hogy társa­dalmunk, nehéz, de talán a legszebb feladatot adja a ne­velőknek, amikor rájuk bízza a jövő társadalmának, az ifjú­ságnak a nevelését. Ez a mun­ka — mondotta — állandó megújulást kíván, az ismere­tek ,szüntelen­­ bővítését, hi­szen amit a pedagógus ma ta­nul, azt holnap tanítja és úgy kell­ tanítania, hogy azt a holnapután embere hasznosí­tani tudja a maga és a társa­dalom hasznára. A megyei pártbizottság titkára emlékez­tetett arra az elismerésre, amit a pedagógusok munkáját érté­kelvei a megyei pártértekezlet juttatott kifejezésre, amikor azt fogalmazta meg, hogy ne­velőink többsége hivatásához méltóan látja el feladatait, mind az iskolai, mind pedig az iskolán kívüli népművelésben. Király Ernő végezetül köszöne­tet mondott az MSZMP és a KISZ megyei bizottsága, va­lamint az SZMT nevében pe­dagógusaink áldozatos munká­jáért, majd Szabónál Antal, a megyei tanács elnöke kitünte­téseket adott át. Az 1975. évi pedagógusnap alkalmából negyvenhárman kanák­ meg az Oktatásügy ki­váló dolgozója kitüntető cí­met. Békés Ferenc nyugalma­zott szakfelügyelő, a megyei Pedagógus Továbbképző Inté­zet munkatársa elnyerte a Pe­dagógus Szolgálatért emlékér­met. Ketten részesültek a Me­zőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetésben. Miniszteri di­cséretben részesültek harminc­öten, hárman kaptak a szak­munkásképzés 25 éves jubi­leuma alkalmából miniszteri dicséretet a munkaügyi mi­nisztertől. Az oktatási minisz­ter kiváló dolgozó kitüntetésé­ben harminckilencen részesül­tek és ez alkalommal vették át 4000—4000 forintos jutalmu­kat az 1975. évi pedagógiai pá­lyázat első helyezettjei: Ba­logh Lajos, a bonyhádi közép­iskolai kollégium igazgatója, dr. Kende Ferenc, a nagymá­­nyoki általános iskola tanára és Nagy György, a paksi i. sz. általános iskola tanára. Szabó­­pál Antal melegen gratulált a kitüntetetteknek, ezután Var­jas János, a KISZ megyei bi­zottságának első titkára KISZ- és úttörő-kitüntetéseket adott át huszonhárom pedagógusnak. Az ifjúság képviselőinek kö­szöntését követően rövid mű­sor következett. , Bosszúságok házhoz szállítva Pénzéért mit­ kap az ember az üzletekben? Men­­­nyiségi oldalról közelítve még­ a kérdést, tapasztal­hatjuk, az ellátás általában kielégítő, a választék az igények mögött jár és ugyan, de bővül, szélesedik Alapvető közszükségleti­ cikkekből, például élelmisze­­­­rekből, továbbá tartós fogyasztási , cikkekből az ellá­tás kifejezetten jó. Nincs olyan­­ ünnep előtti csúcs­­forgalom, amely észrevehetően zavart okozna, pedig némelykor szinte­­ kifosztjuk a boltokat. Az üzlethálózat bővül­ korszerűsödik. Szekszárd és a megye tíz évvel­­ ezelőtti, helyzete ilyen tekintet­­­­ben össze sem hasonlítható a­­ maival. Új üzletek, boltok, áruházak sora ’ szolgálja a fogyasztók kényel­mét, s ami • távolról­ sem elhanyagolható szempont, javítja a­­ benne dolgozók munkakörülményeit. Váz­latosan ez a mennyiség. A minőség viszont már távolról sem olyan, mint amilyennek szeretnénk. Számtalan hibát maga az állami ellenőrzés fed fel, de a ,,minőségi hibákat el­sősorban a fogyasztók észlelik. Gyakran, előfordul, hogy a portéka ,,bejáratása” inkább bosszúságot okoz, mint örömét. Ez­ elsősorban a bútorokra, az elektro­mos háztartási­­ gépekre és a cipőkre vonatkozik, a­ konfekciónál a minőség jó, de nincs méretválaszték, illetőleg­ a méretválaszték megközelítően sem veszi tekintetbe a valóságos keresletet. A garanciális szolgáltatások ok és okozati össze­függésben hónapokig tartó bosszúságot képesek okoz­ni annak a dolgozónak, aki vesztére úgy­ talál kifogni egy hűtőgépet, hogy „bevásárol” vele. A huzavona, „ a­ levelezgetés idegeket őrlő heteiben sokan még azt a napot is megátkozzák, amikor vevőként betették a lábukat az üzletbe. S itt, kezdődik az a­ kérdés, pén­zéért a „mit”, „hogyan” kapja az ember.­ A keres­kedelemnek, a szolgáltatásnak ebben a­ vonatkozás­ban még­ nagyon sokat kell tennie, hogy a dolgozó maradéktalanul örömét lelje munkája gyümölcsében. Tekintsünk, át a tennivalók köréből néhányat, azo­kat elsősorban, amelyek nem igényelnek se forintot,­­ , se­ beruházást, csupán szervezettséget, figyelmességet és kifinomultabb ■ .üzleti érzéket. Bemegy a vevő a boltba, elemet kér, s az eladó­ azt mondja neki: néz­zen be a­ jövő héten. Ez még , úgy-ahogy érthető.­­•Amikor azonban1s a­­ fogyasztó­ egy­ forgalomban lévő meghatározott márkájú hűtőgép után érdeklődik, több mint meglepő az a kijelentés, hogy nézzen be ,a jövő héten. A természetes az lenne, ha felírnák a nevét, a­­ címét. S­ udvariasan közölnék vele: a hűtő­gépet megrendeljük, a kedves vevőt értesítjük mikor jöhet érte, mikor, viheti. Ilyen azonban nincs. "A kereskedelem szemléletmódja fejeződik ki abban, hogy az eladók természetesnek tartják; akinek kell valami, járjon utána. Olykor a házhoz szállítás is úgy megy, hogy a vételtől­ számított három-négy napig utaztatják az árut. . A szolgáltatásban makacsul tartja magát a ható­sági póz. Kiértesítik az állampolgárt, április 9-én, vagy május 15-én tartózkodjék­ otthon. Hozzák vagy viszik a berendezést, öt-tíz percig, negyed óráig tar­tó műveletre rámegy a dolgozó egész napja. Milyen jogon, milyen alapon? Riasztó adatokat kapnánk, ha egyszer valaki képes lenne kiszámítani az ebből szár­mazó munkanapkiesést. Kézenfekvő és jogos óhaj lenne órában megjelölni az időpontokat. Elvégre mi­lyet­ ott a szervezettség és a munkafegyelem, ahol a szolgáltatók képtelenek előre­­ úgy megtervezni a na­pi programot, hogy­­ órákban, félórákban gondolkod­janak. Tehát, hogy április 9-én mikor,­­ délelőtt kilenc és tíz között, vagy délután négy és öt óra között ér­keznek­ a megadott címre.­­ • • A bosszúságok házhoz szállításának esetei, megnyil­vánulásai sokfélék. Kifogyhatatlan leleményről ta­núskodnak. Lehetetlen találkozni olyan emberrel, aki ne tudná elmondani a maga ilyen természetű­ kálvá­riáját. Az kell csupán hozzá, hogy kapcsolatba kerül­jünk a szolgáltatás valamely ágazatával. Ritkán for­dul elő, hogy minden zavartalanul, határidőre bo­nyolódjék. Vajon" meddig "<fa" Vajon­,‘"miért? a. — Sz. P. — Előadás az erdőgazdálkodásról A Tolna megyei műszaki hó­nap rendezvénysorozata kereté­ben került sor Tamásiban az Or­szágos Erdészeti Egyesület ren­dezvényére „Az erdőgazdálkodás és fafeldolgozás aktuális közgaz­dasági­ kérdései"1 Címmel, mely­nek előadója Ott János, a­ MÉM­ közgazdasági főosztály főmérnöke volt Az előadó áttekintést adott a szakágazat gazdaságpolitikai fej­lődéséről,, a szabályozók hatásáról és érvényesüléséről. A­ gazdasági világhelyzet összefüggéseivel kap­csolatban elemezte a népgazda­ságnak az erdőgazdálkodás és fafeldolgozás iránt támasztott V. ötéves tervi követelményeit: a fa­anyag (nyersanyag) kitermelésé­nek növelését, a fakitermelés és fafeldolgozás összhangjának to­vábbi javítását, a lombos fa­­anyag feldolgozásának emelését, a fa hasznosításának az általá­nos gazdaságpolitika által indo­­kolt­ méretű­ és igényű újszerű út­keresését v - ,

Next