Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-02 / 205. szám

A gazdálkodás szocialista jellegének erősödései a megye termelőszövetkezeteiben A­z MSZMP XI. kongresszu­si InleLmi­sának beszámoló­ja, valamint a társadalmi vi­szonyok továbbfejlesztéséről szóló határozata hangsúlyoz­za, hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek szocialista jellege tovább erősödött az el­­m­­últ négy év során. A szocia­lista szövetkezeti mozgalom to­vábbi fejlődésének útja min­denekelőtt az, hogy a termelő­­szövetkezetek korszerű nagy­üzemekké váljanak, gazdálko­dásukban tovább erősödjenek a szocialista nagyüzemekre jellemző, a tagok érdekeit az össztársadalmi érdekkel telje­sen egyeztető vonások. A megyei pártértekezleten elhangzott beszámoló is leszö­gezte,­ hogy társadalmi, gazda­sági előrehaladásunkkal együtt jelentősen fejlődnek a me­gyében­ működő termelőszövet­kezetek is. Ez nemcsak gaz­dálkodási eredményeikben tükröződik, hanem a termelé­si elosztási viszonyokban, a szövetkezeti tagok egymás kö­zötti és a közös tulajdonnal szembeni viszonyában, vala­mint a közgondolkodásban is.­­ A mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek nagyüzemi mé­retei fokozatosan növekedtek, s többségében már kialakult ez optimálisnak tekinthető üzemnagyság. (1975-ben a me­gyében 75 termelőszövetkezet működik, átlagos területük meghaladja a 3000 hektárt.) Egyre több korszerű géppel, berendezéssel rendelkeznek. Gazdálkodásukban meghatá­rozó szerepe az oszthatatlan közös tulajdonnak van, s en­nek gyarapításával a termelés színvonala fokozatosan emel­kedik és növekszik a termelés biztonsága is. A szocialista viszonyok erő­södése kifejezésre jut abban is, hogy az 1967. évi földtörvény alapján a szocialista szövetke­­zeti földtulajdon kialakulása folyamatban van, s e téren je­lentős az előrehaladás. Míg 1968. január 1-én a megye ter­melői szövetkezeteinek tulajdo­nában az összterületnek el­enyésző hányada volt, jelenleg 39 százaléka van oszthatatlan, közös tulajdonukban. A továb­bi 61 százalék még a szövetke­zeti tagok tulajdonát képezi. A szocialista viszonyok további erősödését jelenti, hogy a szö­vetkezetek használatában lévő földek a tagok, illetve örökö­seik magántulajdonából foko­zatosan szövetkezeti tulajdon­ba kerülnek. E folyamat meg­kezdődött, de evolúciós jelle­gét figyelembe véve követke­zetes munkára, türelemre van szükség. A gazdálkodás vonásainak erősödését szolgálja az elosztá­si viszonyok továbbfejlesztése. Az utóbbi években megyénk termelőszövetkezeteiben a­ te­rületen is jelentős előrehala­dás tapasztalható. A termelés f­zínvonalának és biztonságá­nak fejlődésével, továbbá a vállalatszerű gazdálkodás ki­alakulásával fokozatosan gya­korlattá és általánossá vált a garantált és folyamatosan fi­zetett pénzbeni m­unkadíjazás és az eredményektől fü­­gg év végi kiegészítő részesedés. Te­hát a­z elosztás módszerei fo­kozatosan közelednek az álla­­m­ti vállalatokéhoz, s a közelí­tést ezután is célszerű tovább folytatni. A , , Megyénk" termelőszövetke­zeteire általában az a jellem­ző, hogy egyre inkább a vég­zett munka eredményétől függ a jövedelem növekedése és a differenciálódás (vezetők, fizikai dolgozók) általában megegyezik a jövedelempoli­tikai elvekkel. A szövetkeze­tek egésze azonban nem ér­vényesíti következetesen azt az elvet, hogy növekvő jöve­­delmével arányosan bővítse fejlesztési alapját, növelje tar­talékait. A jövőben a reális jövedelememelkedéssel pár­huzamosan a fejlesztési alapok növelésére nagyobb gondot kell fordítani, különösen a ma­gas jövedelemszintet elért ter­melőszövetkezeteknél. A gazdálkodás szocialista jellege erősödésének további fontos anyagi bázisa a koope­rációk fejlődése. A megye élelmiszer-gazdaságában az együttműködés számos válto­zata alakult ki és terjedt el: —­ szövetkezeti közös válla­lat (TOLNAKER), , — közös vállalkozások (ser­téstenyészt­ő, szőlőtermelő tár­sulások, TOVÁLL-ok VH­­PEX stb.), — társulások (műtrágya­­ellátásra, pecsenyebárány-elő­­állításra, értékesítésre, vízügyi társulások, kukoricatermeszté­si társulások stb.), — egyszerűbb gazdasági együttműködések. (A megyé­ben széles körben alakult ki a vállalatok és termelőszövetke­zetek között.) Annak elienere, kooperá­ció a megyében jelentősen fej­lődött, a lehetőségeket még ko­rántsem használták ki a ter­melőszövetkezetek. Továbbra is szükséges a termelési, fel­­dolgozási, szárítási, tárolási, építési és egyéb kooperációk létrehozása, mert a társulások terjedése és erősödése kedve­zően hat a termelőerők fejlő­désére és a társadalmi viszo­nyokra is. Az anyagi erők kon­centrálása, az együttműködé­sek szükségessége főképpen a korlátozott fejlesztési lehető­ségű termelőszövetkezeteknél jelentkezik. Ebből követke­zik, hogy a társulások támo­gatása nemcsak termelési, ha­nem fontos társadalmi-politi­kai érdek, a XI. kongresszus határozata szerint is. A gazdálkodás szocialista vonásait erősíti a szövetkezeti demokrácia érvényesítése, to­vábbfejlesztése is. Ez fontos­ eszköze annak, hogy a tagok szövetkezetük gazdáinak érez­zék magukat. Megyénk terme­lőszövetkezeteinek túlnyomó többségében megfelelően ér­vényesül és fejlődik a szövet­kezeti demokrácia. Fokozatos javulás tapasztalható az ön­­kormányzati területi szervek (közgyűlések, vezetőségek, vá­lasztott bizottságok) munkájá­ban. Rendszeresek a vezetősé­gi ülések, brigádértekezletek, munkahelyi csoportos megbe­szélések. A tapasztalatok sze­rint a termelőszövetkezeti de­mokrácia érvényesülésének ezek a legalkalmasabb, haté­konyabb formái. A közgyűlé­sek hatásköre korlátozódott, összehívása általában körül­ményes, több tsz egyesülése esetén csak részközgyűlések megtartására van lehetőség. A termelőszövetkezetek szo­cialista vonásainak erősödését jelzi, hogy a tagság élet- és munkakörülményei az átszer­vezés óta fokozatosan közeled­­­­­tek a nagyüzemi munkásoké­hoz. Megváltozott a mezőgaz­dasági munka jellege, a gépe­sítés, kemizálás stb. kedve­zőbb feltételeket teremtett a tagok munkájához, egyben nagyobb követelményeket is támasztott velük szemben. Ma már a munka szervezése, irá­nyítása jól felkészült szak­embereket, a termelés pedig egyre több szakmunkást igé­nyel. A termelőszövetkezeti parasztság jól él, jövedelme elérte a munkásokét, a politi­kai célkitűzéseknek megfelelő­en­ növekszik. Nagy jelentősé­gű változást jelent a szociál­politikai juttatások kiterjesz­tése a termelőszövetkezeti tag­ságra. A formpiaci színvonal emel­­lk­ü­llGlüdl­kedése, a gazdál­kodás műszaki, közgazdasági és szervezési fejlődése mellett je­lentős a tsz-tagok szocialista nevelése, tudatformálása. En­nek egyik eszköze a munka­­verseny és a szocialista brigád­mozgalom, a megye termelő­­szövetkezeteiben e mozgalom keretében figyelemre méltó eredmények születtek. Egyre több a szocialista brigádokban dolgozó tagok szám­a. A mezőgazdaság átszervezé­sének, a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának eredményei számokkal bizo­nyíthatók. A termelőszövetke­zetek szocialista vonásainak erősödését ily módon kifejezni és bemutatni nehéz, ennek el­lenére egyértelműen megálla­pítható, hogy a megyében az mg. szövetkezetek — a ter­melés gyors ütemű növekedé­sével párhuzamosan — szo­cialista jellege is erősödött. Perei Dániel, a megyei pártbizottság gazd. pol. oszt. vez. h. . ......................... ..... ' I . I­V 11 ■ .........­ t .»<».« ii t >Kl­l.1'' ‘ M - I ■ I- ■ [UNK] — 1975. szeptember 2. Mi lesz a szekszárdi Bőrdíszmű helyei? A városfejlesztési tervekről nemegyszer írtunk már la­punkban. Éppen ezért nyílt „titok” olvasóink előtt, hogy hovatovább eltűnik­­ a­­ megye­­székhely központjából egy épülettömb, melynek a múlt­ja nagy, jövője azonban itt már nem teljesedhet ki. A me­gyei pártbizottság és a műve­lődési központ közti épület­­együttesről van szó. A város fejlődése nemcsak hogy ta­gadhatatlan, hanem örvende­tes is. Épp ilyen örvendetes, hogy alaposan foglalkoztatja a közvéleményt. A vita akkor jó, ha nem „eső után köpö­nyeg”, vagyis megvalósult lé­tesítmények létrejötte után zajlik. Gondoljunk a Kálvária oldalának legfelső részén épült házakra, melyek akkor is ott vannak, ha nem tetszenek sen­kinek. Most nincs ilyesmiről szó. A gyűjtőnéven „bőrdíszmű­nek” nevezett épület helyének sorsával kapcsolatban már ta­valy pályázatot írtak ki az il­letékesek. A pályázatra egyet­len terv érkezett, azt se lehe­tett elfogadni. Kissé fantaszti­kusnak tűnő elképzelések az­zal is foglalkoztak, hogy ide emb­efés garázs kerüljön­, affil — ha egyáltalán lenne rá fe­dezet — semmivel se lenne különb, mint egy helikopter­­leszállótér. A múlt hét végén ült össze az a zsűri, mely a tervek elkészítésére felkért Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat által előterjesztett két alternatíváról döntött. Az el­ső változatot elvetették, a má­sodikat — némi módosítással — elfogadták. Az 1,2 hektáros terület városképi jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni. Csepeli Zoltán terve felett a Kertészeti Egyesülés park­építési és fenntartási szak­­bizottságának képviseletében megjelent Kokics Tibor igaz­gató, Hum Ferenc, a Duna­­újvárosi Kertészeti Vállalat kerttervezője, Sztárcsevity Er­vin városi főmérnök, Jencski Ferenc kertészmérnök, Bodro­gi Lajos városi főkertész és a Fővárosi Kertészeti Vállalat meghívott kert­tervezői dön­töttek.­­­ A terv figyelembe veszi az itt kialakítandó tér hármas rendeltetését: 1. dísztér, 2. pi­henőpark, 3. áteresztőforgalom a művelődési központ, a mo­zi és a 160 lakásos ház alatti üzletsor irányába. Ennek meg­felelően itt zöldfelület lesz, egynyári és évelő növények­kel, továbbá lombos és tű­levelű fákkal ékítve. A park­nak a 160 lakásos ház felé eső belső sarkába csobogóval kom­binált vízfelület kerül, a Be­loiannisz utcai oldalra pihenő­hely. Átvezető utak szolgálják majd a többirányú forgalmat. A parknak a megyei párt­­bizottsághoz közelebbi részére szánta a tervező a rózsaker­tet, pihenőpadokkal, a műve­lődési központhoz közel pedig megfelelően kiképzett helyet biztosít egy majd felállítandó Lenin-szobornak. Autóparkolóknak nem, az ilyen irányú igényt máshol és máshogyan kell (szerintünk nagyon helyesen) kielégíteni. Erőltessük meg kissé­ képzelő­erőnket! A vasútállomás felől a városközpont irányába ha­ladó látószöge kibővül, feltá­rul előtte a nagy bérház tömb­je és nagyobb hangsúlyt kap az egyelőre még nem teljesen érvényesülő pártbizottsági épü­let is. A térnek a Panoráma mozi­val szemben lévő része egye­lőre nem éppen szemet gyö­nyörködtető. A tervben szere­pel, hogy a szilárd burkolatot itt-ott felbontják és a közök­be nemcsak magas növésű, ha­nem már idehelyezésükkor is kifejlett, nagy fákat telepíte­nek. Ilyesmi már régóta nem újdonság a kertépítésben, Szekszárdon is volt rá példa. Egyetlen park sem jön létre máról holnapra, évek telnek majd el, amíg teljes pompájá­ban érvényesülhet. Amihez nemcsak a szekszárdiak pas­­­szív szemlélődése szükséges, hanem aktív védelme leg­alább annyira, hogy társadal­mi munkájukról ne is beszél­jünk. A Hazafias Népfrontnál már korábban is tudtak arról a javaslatról, melynek befejezé­sül hangot adunk. A lebon­tandó egykori „selyemgyár” (selyemgubó-beváltó) a megye egyik legrégibb ipari létesít­ménye. A létrehozandó park­ban megérdemelne legalább egy kis kőlábra helyezett emléktáblát, figyelmeztetve az utókort a múltra, hogy job­ban tudja értékelni a jelent és jövőt. ORDAS IVÁN Ország- és világjárók, üdülők, kiránduló f­ iatalasszony Ismerősöm úgy három-négy éve in­­dulatosan panaszolta, hogy anyósáéknak „annyi a pén* zük, hogy nem tudnak vele mit csinálni­’, mégis megszólták őket, amikor egy eltervezett kül­földi utazás előtt szülői kölcsön* nel akarták kiegészíteni az útról összegyűjtött saját pénzüket. Az öregek — megbecsült tagjai a termelőszövetkezetnek — háztáji gazdaságukban is annyit dol­goztak, mint a közösben. El nem járnak sehova, különösebb igé­nyeik sincsenek, így közöttük és a fiatalok között sok vita tárgya volt a meddő gazdagság... A minap a véletlen ismét ös­­­szehozott az asszonykával. Su­gárzó arccal újságolta, hogy lent voltak apósékkal az Adrián. •Elcsodálkoztam-e a változá­son? Cseppet sem. A hír ugyan­­is már nem új, még akkor sem az, ha ebben az esetben magán- alapon megtett első világjárás­ról volt szó. Termelőszövetkezeti gazdáink körülbelül nyolc-tíz év­vel ezelőtt kezdték el szervezet­ten az ország- és világjárást,­ kezdték szoktatni magukat a ki­rándulásokra, az üdülésre, s az ezzel járó regenerálódásra. Tu­dok olyan esetet, amikor a ta­pasztalatszerző újra kiváló mun­kája alapján kiszemelt gazda inkább beteget jelentett, sem­mint elment volna a delegáció­val. Mitől félt? Sokféle magya­rázat van a visszatartó félelem­re. A legfőbb tan az, hogy év­századokon át minden, ami nem munka, nem harc volt a megél­hetésért, „úri passziónak" köny­­velődött el, és hiába közös a gazdaság, nehéz az embernek a teljes felszabadulás belső sza­bályai szerint élnie és megtanul­­ni az általa teremtett jónak az élvezetét. így például megtanul­ni a pihenés, felüdülés, teljes kikapcsolódás, új ismeretekkel, élményekkel való feltöltődés ízig­­vérig mai tudományát, a szocialista mezőgazdaság megerősödésével a régi paraszti élet megszokásai máris elveszítették korábbi jelen­tőségüket, új hagyományok te­remtődhettek a közös gazdasá­gok révén. A megerősödés tala­ján születhetett meg az a ha­gyomány is, aminek jegyében a termelőszövetkezetek ország­járai, világot látni, vagy egyszerűen csak kirándulni viszik, üdülni kül­dik legjobb gazdáikat. Pihenje­nek, szórakozzanak, lássanak, ta­nuljanak, részeljenek mindazon dolgokból, mely dolgoktól telje­sebb az ember. Hogy évente az ország terme­lőszövetkezeteiből hányan kelnek úttá, mint e jutalomra érdeme­sek, nem tudom. Azt viszont tu­dom, hogy a megyéből több szá­zan. Azt is tudom, hogy ami kö­rül ezelőtt tíz-egynéhány évvel sok volt a vita, a megyében is, or­szágosan is megtanultak jól gaz­dálkodni a termelőszövetkezetek a szociális és kulturális alapjaik­kal. Nagyjából ez fedezi ugyan­is a jutalomkirándulásokat, vagy a nagyobb lélegzetű utazásokat. Ez azért jó, mert lassan mind kevesebb termelőszövetkezeti gazdának jut eszébe, hogy vilá­got látni, a hazát megismerni „fölösleges flanc, úri passzió". Egyébként, mint mostanában ta­pasztalhattam, a termelőszövet­kezetek fejlődését tanúsító fény­képalbumokban már nemcsak a munkával, a gazdálkodás ered­ményeivel kapcsolatos felvételek kapnak helyet — tudósítandó az utókort. A fényképes gyűjtemé­nyekben ott vannak az ország­járások alkalmával készített fo­tók, a külföldi vendéglátók tár­saságában otthonosan mozgók képe! és a Balatonban lubicko­lok csoportjai, a Parlamentbe látogatók. Ott a helyük. So­kat mondanak majd ezek a képek azoknak is, akik a szocialista nagyüzemi mezőgaz­daság mai tulajdonosainak örö­kébe lépnek. —óa­y „ F

Next