Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-02 / 205. szám
A gazdálkodás szocialista jellegének erősödései a megye termelőszövetkezeteiben Az MSZMP XI. kongresszusi InleLmisának beszámolója, valamint a társadalmi viszonyok továbbfejlesztéséről szóló határozata hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szocialista jellege tovább erősödött az elmúlt négy év során. A szocialista szövetkezeti mozgalom további fejlődésének útja mindenekelőtt az, hogy a termelőszövetkezetek korszerű nagyüzemekké váljanak, gazdálkodásukban tovább erősödjenek a szocialista nagyüzemekre jellemző, a tagok érdekeit az össztársadalmi érdekkel teljesen egyeztető vonások. A megyei pártértekezleten elhangzott beszámoló is leszögezte, hogy társadalmi, gazdasági előrehaladásunkkal együtt jelentősen fejlődnek a megyében működő termelőszövetkezetek is. Ez nemcsak gazdálkodási eredményeikben tükröződik, hanem a termelési elosztási viszonyokban, a szövetkezeti tagok egymás közötti és a közös tulajdonnal szembeni viszonyában, valamint a közgondolkodásban is. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek nagyüzemi méretei fokozatosan növekedtek, s többségében már kialakult ez optimálisnak tekinthető üzemnagyság. (1975-ben a megyében 75 termelőszövetkezet működik, átlagos területük meghaladja a 3000 hektárt.) Egyre több korszerű géppel, berendezéssel rendelkeznek. Gazdálkodásukban meghatározó szerepe az oszthatatlan közös tulajdonnak van, s ennek gyarapításával a termelés színvonala fokozatosan emelkedik és növekszik a termelés biztonsága is. A szocialista viszonyok erősödése kifejezésre jut abban is, hogy az 1967. évi földtörvény alapján a szocialista szövetkezeti földtulajdon kialakulása folyamatban van, s e téren jelentős az előrehaladás. Míg 1968. január 1-én a megye termelői szövetkezeteinek tulajdonában az összterületnek elenyésző hányada volt, jelenleg 39 százaléka van oszthatatlan, közös tulajdonukban. A további 61 százalék még a szövetkezeti tagok tulajdonát képezi. A szocialista viszonyok további erősödését jelenti, hogy a szövetkezetek használatában lévő földek a tagok, illetve örököseik magántulajdonából fokozatosan szövetkezeti tulajdonba kerülnek. E folyamat megkezdődött, de evolúciós jellegét figyelembe véve következetes munkára, türelemre van szükség. A gazdálkodás vonásainak erősödését szolgálja az elosztási viszonyok továbbfejlesztése. Az utóbbi években megyénk termelőszövetkezeteiben a területen is jelentős előrehaladás tapasztalható. A termelés fzínvonalának és biztonságának fejlődésével, továbbá a vállalatszerű gazdálkodás kialakulásával fokozatosan gyakorlattá és általánossá vált a garantált és folyamatosan fizetett pénzbeni munkadíjazás és az eredményektől függ év végi kiegészítő részesedés. Tehát az elosztás módszerei fokozatosan közelednek az államti vállalatokéhoz, s a közelítést ezután is célszerű tovább folytatni. A , , Megyénk" termelőszövetkezeteire általában az a jellemző, hogy egyre inkább a végzett munka eredményétől függ a jövedelem növekedése és a differenciálódás (vezetők, fizikai dolgozók) általában megegyezik a jövedelempolitikai elvekkel. A szövetkezetek egésze azonban nem érvényesíti következetesen azt az elvet, hogy növekvő jövedelmével arányosan bővítse fejlesztési alapját, növelje tartalékait. A jövőben a reális jövedelememelkedéssel párhuzamosan a fejlesztési alapok növelésére nagyobb gondot kell fordítani, különösen a magas jövedelemszintet elért termelőszövetkezeteknél. A gazdálkodás szocialista jellege erősödésének további fontos anyagi bázisa a kooperációk fejlődése. A megye élelmiszer-gazdaságában az együttműködés számos változata alakult ki és terjedt el: — szövetkezeti közös vállalat (TOLNAKER), , — közös vállalkozások (sertéstenyésztő, szőlőtermelő társulások, TOVÁLL-ok VHPEX stb.), — társulások (műtrágyaellátásra, pecsenyebárány-előállításra, értékesítésre, vízügyi társulások, kukoricatermesztési társulások stb.), — egyszerűbb gazdasági együttműködések. (A megyében széles körben alakult ki a vállalatok és termelőszövetkezetek között.) Annak elienere, kooperáció a megyében jelentősen fejlődött, a lehetőségeket még korántsem használták ki a termelőszövetkezetek. Továbbra is szükséges a termelési, feldolgozási, szárítási, tárolási, építési és egyéb kooperációk létrehozása, mert a társulások terjedése és erősödése kedvezően hat a termelőerők fejlődésére és a társadalmi viszonyokra is. Az anyagi erők koncentrálása, az együttműködések szükségessége főképpen a korlátozott fejlesztési lehetőségű termelőszövetkezeteknél jelentkezik. Ebből következik, hogy a társulások támogatása nemcsak termelési, hanem fontos társadalmi-politikai érdek, a XI. kongresszus határozata szerint is. A gazdálkodás szocialista vonásait erősíti a szövetkezeti demokrácia érvényesítése, továbbfejlesztése is. Ez fontos eszköze annak, hogy a tagok szövetkezetük gazdáinak érezzék magukat. Megyénk termelőszövetkezeteinek túlnyomó többségében megfelelően érvényesül és fejlődik a szövetkezeti demokrácia. Fokozatos javulás tapasztalható az önkormányzati területi szervek (közgyűlések, vezetőségek, választott bizottságok) munkájában. Rendszeresek a vezetőségi ülések, brigádértekezletek, munkahelyi csoportos megbeszélések. A tapasztalatok szerint a termelőszövetkezeti demokrácia érvényesülésének ezek a legalkalmasabb, hatékonyabb formái. A közgyűlések hatásköre korlátozódott, összehívása általában körülményes, több tsz egyesülése esetén csak részközgyűlések megtartására van lehetőség. A termelőszövetkezetek szocialista vonásainak erősödését jelzi, hogy a tagság élet- és munkakörülményei az átszervezés óta fokozatosan közeledtek a nagyüzemi munkásokéhoz. Megváltozott a mezőgazdasági munka jellege, a gépesítés, kemizálás stb. kedvezőbb feltételeket teremtett a tagok munkájához, egyben nagyobb követelményeket is támasztott velük szemben. Ma már a munka szervezése, irányítása jól felkészült szakembereket, a termelés pedig egyre több szakmunkást igényel. A termelőszövetkezeti parasztság jól él, jövedelme elérte a munkásokét, a politikai célkitűzéseknek megfelelően növekszik. Nagy jelentőségű változást jelent a szociálpolitikai juttatások kiterjesztése a termelőszövetkezeti tagságra. A formpiaci színvonal emellküllGlüdlkedése, a gazdálkodás műszaki, közgazdasági és szervezési fejlődése mellett jelentős a tsz-tagok szocialista nevelése, tudatformálása. Ennek egyik eszköze a munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom, a megye termelőszövetkezeteiben e mozgalom keretében figyelemre méltó eredmények születtek. Egyre több a szocialista brigádokban dolgozó tagok száma. A mezőgazdaság átszervezésének, a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának eredményei számokkal bizonyíthatók. A termelőszövetkezetek szocialista vonásainak erősödését ily módon kifejezni és bemutatni nehéz, ennek ellenére egyértelműen megállapítható, hogy a megyében az mg. szövetkezetek — a termelés gyors ütemű növekedésével párhuzamosan — szocialista jellege is erősödött. Perei Dániel, a megyei pártbizottság gazd. pol. oszt. vez. h. . ......................... ..... ' I . IV 11 ■ ......... t .»<».« ii t >Kll.1'' ‘ M - I ■ I- ■ [UNK] — 1975. szeptember 2. Mi lesz a szekszárdi Bőrdíszmű helyei? A városfejlesztési tervekről nemegyszer írtunk már lapunkban. Éppen ezért nyílt „titok” olvasóink előtt, hogy hovatovább eltűnik a megyeszékhely központjából egy épülettömb, melynek a múltja nagy, jövője azonban itt már nem teljesedhet ki. A megyei pártbizottság és a művelődési központ közti épületegyüttesről van szó. A város fejlődése nemcsak hogy tagadhatatlan, hanem örvendetes is. Épp ilyen örvendetes, hogy alaposan foglalkoztatja a közvéleményt. A vita akkor jó, ha nem „eső után köpönyeg”, vagyis megvalósult létesítmények létrejötte után zajlik. Gondoljunk a Kálvária oldalának legfelső részén épült házakra, melyek akkor is ott vannak, ha nem tetszenek senkinek. Most nincs ilyesmiről szó. A gyűjtőnéven „bőrdíszműnek” nevezett épület helyének sorsával kapcsolatban már tavaly pályázatot írtak ki az illetékesek. A pályázatra egyetlen terv érkezett, azt se lehetett elfogadni. Kissé fantasztikusnak tűnő elképzelések azzal is foglalkoztak, hogy ide embefés garázs kerüljön, affil — ha egyáltalán lenne rá fedezet — semmivel se lenne különb, mint egy helikopterleszállótér. A múlt hét végén ült össze az a zsűri, mely a tervek elkészítésére felkért Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat által előterjesztett két alternatíváról döntött. Az első változatot elvetették, a másodikat — némi módosítással — elfogadták. Az 1,2 hektáros terület városképi jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni. Csepeli Zoltán terve felett a Kertészeti Egyesülés parképítési és fenntartási szakbizottságának képviseletében megjelent Kokics Tibor igazgató, Hum Ferenc, a Dunaújvárosi Kertészeti Vállalat kerttervezője, Sztárcsevity Ervin városi főmérnök, Jencski Ferenc kertészmérnök, Bodrogi Lajos városi főkertész és a Fővárosi Kertészeti Vállalat meghívott kerttervezői döntöttek. A terv figyelembe veszi az itt kialakítandó tér hármas rendeltetését: 1. dísztér, 2. pihenőpark, 3. áteresztőforgalom a művelődési központ, a mozi és a 160 lakásos ház alatti üzletsor irányába. Ennek megfelelően itt zöldfelület lesz, egynyári és évelő növényekkel, továbbá lombos és tűlevelű fákkal ékítve. A parknak a 160 lakásos ház felé eső belső sarkába csobogóval kombinált vízfelület kerül, a Beloiannisz utcai oldalra pihenőhely. Átvezető utak szolgálják majd a többirányú forgalmat. A parknak a megyei pártbizottsághoz közelebbi részére szánta a tervező a rózsakertet, pihenőpadokkal, a művelődési központhoz közel pedig megfelelően kiképzett helyet biztosít egy majd felállítandó Lenin-szobornak. Autóparkolóknak nem, az ilyen irányú igényt máshol és máshogyan kell (szerintünk nagyon helyesen) kielégíteni. Erőltessük meg kissé képzelőerőnket! A vasútállomás felől a városközpont irányába haladó látószöge kibővül, feltárul előtte a nagy bérház tömbje és nagyobb hangsúlyt kap az egyelőre még nem teljesen érvényesülő pártbizottsági épület is. A térnek a Panoráma mozival szemben lévő része egyelőre nem éppen szemet gyönyörködtető. A tervben szerepel, hogy a szilárd burkolatot itt-ott felbontják és a közökbe nemcsak magas növésű, hanem már idehelyezésükkor is kifejlett, nagy fákat telepítenek. Ilyesmi már régóta nem újdonság a kertépítésben, Szekszárdon is volt rá példa. Egyetlen park sem jön létre máról holnapra, évek telnek majd el, amíg teljes pompájában érvényesülhet. Amihez nemcsak a szekszárdiak passzív szemlélődése szükséges, hanem aktív védelme legalább annyira, hogy társadalmi munkájukról ne is beszéljünk. A Hazafias Népfrontnál már korábban is tudtak arról a javaslatról, melynek befejezésül hangot adunk. A lebontandó egykori „selyemgyár” (selyemgubó-beváltó) a megye egyik legrégibb ipari létesítménye. A létrehozandó parkban megérdemelne legalább egy kis kőlábra helyezett emléktáblát, figyelmeztetve az utókort a múltra, hogy jobban tudja értékelni a jelent és jövőt. ORDAS IVÁN Ország- és világjárók, üdülők, kiránduló f iatalasszony Ismerősöm úgy három-négy éve indulatosan panaszolta, hogy anyósáéknak „annyi a pén* zük, hogy nem tudnak vele mit csinálni’, mégis megszólták őket, amikor egy eltervezett külföldi utazás előtt szülői kölcsön* nel akarták kiegészíteni az útról összegyűjtött saját pénzüket. Az öregek — megbecsült tagjai a termelőszövetkezetnek — háztáji gazdaságukban is annyit dolgoztak, mint a közösben. El nem járnak sehova, különösebb igényeik sincsenek, így közöttük és a fiatalok között sok vita tárgya volt a meddő gazdagság... A minap a véletlen ismét összehozott az asszonykával. Sugárzó arccal újságolta, hogy lent voltak apósékkal az Adrián. •Elcsodálkoztam-e a változáson? Cseppet sem. A hír ugyanis már nem új, még akkor sem az, ha ebben az esetben magán- alapon megtett első világjárásról volt szó. Termelőszövetkezeti gazdáink körülbelül nyolc-tíz évvel ezelőtt kezdték el szervezetten az ország- és világjárást, kezdték szoktatni magukat a kirándulásokra, az üdülésre, s az ezzel járó regenerálódásra. Tudok olyan esetet, amikor a tapasztalatszerző újra kiváló munkája alapján kiszemelt gazda inkább beteget jelentett, semmint elment volna a delegációval. Mitől félt? Sokféle magyarázat van a visszatartó félelemre. A legfőbb tan az, hogy évszázadokon át minden, ami nem munka, nem harc volt a megélhetésért, „úri passziónak" könyvelődött el, és hiába közös a gazdaság, nehéz az embernek a teljes felszabadulás belső szabályai szerint élnie és megtanulni az általa teremtett jónak az élvezetét. így például megtanulni a pihenés, felüdülés, teljes kikapcsolódás, új ismeretekkel, élményekkel való feltöltődés ízigvérig mai tudományát, a szocialista mezőgazdaság megerősödésével a régi paraszti élet megszokásai máris elveszítették korábbi jelentőségüket, új hagyományok teremtődhettek a közös gazdaságok révén. A megerősödés talaján születhetett meg az a hagyomány is, aminek jegyében a termelőszövetkezetek országjárai, világot látni, vagy egyszerűen csak kirándulni viszik, üdülni küldik legjobb gazdáikat. Pihenjenek, szórakozzanak, lássanak, tanuljanak, részeljenek mindazon dolgokból, mely dolgoktól teljesebb az ember. Hogy évente az ország termelőszövetkezeteiből hányan kelnek úttá, mint e jutalomra érdemesek, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy a megyéből több százan. Azt is tudom, hogy ami körül ezelőtt tíz-egynéhány évvel sok volt a vita, a megyében is, országosan is megtanultak jól gazdálkodni a termelőszövetkezetek a szociális és kulturális alapjaikkal. Nagyjából ez fedezi ugyanis a jutalomkirándulásokat, vagy a nagyobb lélegzetű utazásokat. Ez azért jó, mert lassan mind kevesebb termelőszövetkezeti gazdának jut eszébe, hogy világot látni, a hazát megismerni „fölösleges flanc, úri passzió". Egyébként, mint mostanában tapasztalhattam, a termelőszövetkezetek fejlődését tanúsító fényképalbumokban már nemcsak a munkával, a gazdálkodás eredményeivel kapcsolatos felvételek kapnak helyet — tudósítandó az utókort. A fényképes gyűjteményekben ott vannak az országjárások alkalmával készített fotók, a külföldi vendéglátók társaságában otthonosan mozgók képe! és a Balatonban lubickolok csoportjai, a Parlamentbe látogatók. Ott a helyük. Sokat mondanak majd ezek a képek azoknak is, akik a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság mai tulajdonosainak örökébe lépnek. —óay „ F