Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

Helsinki felkészült a világértekezletre A fegyverkezési hajsza be­szüntetése, a leszerelés és az enyhülés érdekében szeptem­ber 23. és 26. között Helsin­kiben tartandó világértekez­letet előkészítő bizottságok befejezték tanácskozásaikat a finn fővárosban. A helsinki világértekezle­ten megvitatásra kerülő prob­lémákról parlamenti képvi­selők, nemzeti szakszerveze­ti központok, ifjúsági és nő­szervezetek küldöttei, a kul­turális élet kiemelkedő sze­mélyiségei, egyházi vezetők, tudósok és újságírók folytat­tak előkészítő tanácskozást. Az előkészítő munkában a Szovjetunióból, más szocialis­ta országokból, európai, ázsiai, afrikai, latin-amerikai államokból és az Egyesült Ál­lamokból érkezett küldöttek vettek részt. Kitüntetések a népfrontnál Tegnap a Hazafias Nép­front megyei székházában dr. Kolumbusz Lászlóné, a megyei népfrontbizottság el­nöke kitüntetéseket adott át négy népfront-aktivistának. A Hazafias Népfront-moz­galomban kifejtett sokéves kiváló munkáért, a Hazafias Népfront országos elnöksége által alapított „A népfront­munkáért” kitüntető jelvényt kapta Nieth Teréz, a cikói népfrontbizottság titkára, Po­zsonyi Ignácné, a szekszárdi városi bizottság elnökhelyet­tese, Trázer Jánosné báta­­széki aktivista és Csaba Já­nos a lengyeli népfrontbizott­ság titkára. Ez a legmagasabb szintű népfrontkitüntetés. Ugyancsak a kitüntető jel­vényt kapta meg Budapesten, a Hazafias Népfront székhá­zában Csaj­bók Kálmán me­gyei és Kurucz József dombó­vári városi titkár. „Vietnam egy“ Észak- és Dél-Vietnam egyesülése, a Vietnami Szo­cialista Köztársaság megala­kulása tiszteletére kedden fotódokumentációs kiállítás nyílt a Pataky István műve­lődési házban. A megnyitó ünnepségen részt vett Orbán László, az Országos Közmű­velődési Tanács elnöke, Nagy Miklós, a KKI elnökhelyet­tese, valamint társadalmi,­ politikai, kulturális életünk számos képviselője. Megnyi­tó beszédet mondott Vass Ist­vánná, az Elnöki Tanács tag­ja, az Országos Béketanács alelnöke és Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagy­követe. A kiállított több mint 100 fotó és 20 plakát Vietnam tör­ténetéről nyújt áttekintést. Megismerteti a látogatókkal a 4 ezer év előtti honalapí­tást, az emberiség egyik leg­ősibb kultúrájának és mű­vészetének emlékeit. Nagy teret szentel a kiállítás a francia gyarmatosítók, majd az amerikai agresszorok el­len vívott hősi küzdelemnek, a 30 évig tartó áldozatos ellenállásnak, s a vietnami nép teljes győzelmének. Mai számunkból A KŐ, A HÁZ ÉS AZ EMBER (3. old.) A KÖZSZELLEM KIHASZNÁLÓI (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) SIMA ÜGY? (5. old.) AZ ACÉL KÖZT, AZ ALAPBAN (5. old.) Benke Valéria tegnap Tolna megyébe látogatott Tegnap Tolna megyében töltötte munkanapját Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társa­dalmi Szemle szerkesztő bi­zottsága elnöke. Ismerkedett a megye politikai, gazdasági helyzetének jelenével, talál­kozott az oktatási igazgató­ság tanáraival, ellátogatott az úttörőházba, megtekintette a Jóreménység Tsz .szőlészetét, felkereste a sötétvölgyi út­törőtábort, a tolnai termelő­­szövetkezet kertészetét és a fadd-dombori KISZ-vezető­­képző tábort. Közbeiktatott programként szerepelt a ko­ra délelőtti órákban a város­nézés. Benke Valériát a megyei pártház épületében K. Papp József, a megyei pártbizott­ság első titkára fogadta és részletesen tájékoztatta a IV. ötéves tervben elért eredmé­nyeinkről, az V. ötéves terv feladatairól. A tájékoztatón részt vettek a megyei párt­­bizottság titkárai, s a megyei tanács elnöke. Ezt követően Benke Valéria találkozott az oktatási igazgatóság tanárai­val, ahol István József üd­vözölte a magas rangú ven­déget, s beszámolt az intéz­mény eddigi tevékenységéről, terveiről. Elmondta egyebek között, hogy az intézmény fennállása óta 3394-en végez­tek különböző szintű politikai iskolát. Jelenleg az 50 osz­tályban a hallgatók létszáma 1117. A politikai ismeretek megszerzése iránt az érdek­lődés nőtt. Jellemző erre, hogy az idén 544-en felvéte­liztek. Benke Valéria elismeréssel nyilatkozott az oktatási igaz­gatóság tevékenységéről, fog­lalkozott az eszmei-politikai nevelő munka jelentőségével, s válaszolt a tanárok által feltett kérdésekre. Ebéd után rövid látogatást tett K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára és Rúzsa János, a városi párt­­bizottság első titkára kísére­tében az úttörőházban. Ka­­jári Antal, az úttörőház ve­zetője mutatta meg a játék­termet, a klubszobákat, a szakköri termeket, a sport­termet. „Örülök, hogy van, örülök hogy láttam” — mond­ta őszinte örömmel Benke Valéria. Nagy élményt jelentett vendégünk számára a város­nézés. Ismeri Szekszárdot, s túl azon, hogy a régit össze­hasonlította az újjal, as­­­szonyszemmel azt nézte, mennyire lakályos, mennyire otthonos, s főleg a gyerekek szempontjából megfelelően tágas-e a város. Van-e ele­gendő zöldfelület, játszótér, mozgási lehetőség? Úgy véli, a javulás szembetűnő, észre­vehető, mégis Szekszárd lakói illetékesek eldönteni, hogy hol szükséges még többet ten­ni, hogy a megyeszékhely, mint lakóhely otthonosabb legyen. A Jóreménység Tsz szőlé­szetéből Benke Valéria a tol­nai közös gazdaságba indult, hogy találkozzék a kertészet­ben dolgozó asszonyokkal. Munkanapja az esti órákban, a fadd-dombori KISZ-vezető­­képző táborban fejeződött be. Amikor ellátogat hozzánk, valójában hazajön, hiszen ezen a tájon élt és dolgozott tanítónőként. Itt kapcsolódott be fiatal korában a mozga­lomba. Annak idején számta­lanszor tette meg az utat Bátaszék és Baja között ke­rékpárral. Volt szakszerveze­ti titkár Szegeden, 1948-tól 1950-ig az MNDSZ budapesti titkára, 1950-től 54-ig az Or­szágos Béketanács titkára, évekig a Magyar Rádió és Televízió elnöke, azt köve­tően művelődésügyi minisz­ter, több ciklusban megyénk országgyűlési képviselője... Sokirányú elfoglaltsága mellett mindig szakít időt arra, hogy időről időre haza­látogasson. A határszemlén, amikor a Jóreménység Tsz szőlészetében járt, elmondta: Szekszárdhoz, a megyeszék­helyhez olyan emlékek is fű­zik, hogy személyesen vett részt a mezőgazdaság átszer­vezésében, s ő ajánlotta a Jóreménységnek a Jóremény­ség nevet. Harcostársai, ba­rátai közül sokkal találkozott ezen a napon. Sz. P.­Fotó: Komáromi Határszemle, Benke Valéria az oktatási igazgatóság tanáraival. Az úttörőház vezetője megmutatja a játéktermet. Először a kötelesség Nem lámpást emelgetve keresgéljük az önzetlene­ket, a kötelességüknél töb­bet, s mást is adókat, akik megtetézik tennivalóikat, s úgy hordják terheiket, mint kitüntetést. Sokan vannak, akik a köz javát a maguk javaként értel­mezik, s gyakorolják, hi­szik is, tanúsítják is, hogy a tettvágy, az alkotókész­ség, a közreműködés ne­mes igénye nem áll meg a kenyérkereset szabta ha­tárnál. Túllép azon, a ter­melést segítő ötletekkel, javaslatokkal, a lakóhely dolgainak intézésével, tár­sadalmi tisztségek vállalá­sával, melyekért, mind­ezekért, ha jár valami, csupán egy kézfogás, a kö­szönet. A kisebb közösségekben egy vagy néhány ember, az üzemben csoportnyi, a lakóhelyen szintúgy, s tá­­gabb látóhatáron belül se­regnyi már, aki vállalta és vállalja a kötelességein, a fizetett munkáján felül ál­lót. Példájuk fénye erős, bevilágít oda is, ahol ké­nyelmesen meghúzódik a kelletlenség, az immel­­ámmal tett kötelesség, a javadalmazással arányban nem álló munka. Azok so­rába tehát — s miért ta­­gadnók, hogy hosszú, né­pes sor ez —, akik köve­teléseikben, igényeikben, vágyaikban mindent já­randóságuknak vélnek, ám cselekedeteikben addig sem jutnak el, ameddig el kellene jutniuk: fizetett dolgaik maradéktalan tel­jesítéséhez. Leírtuk, igaz: sokan van­nak, akik szívesen vállal­ják a kötelességen túli többletet. Leírjuk, igaz: sokan vannak, akik mást ugyan nem, de maradékta­lanul megteszik a köteles­ségüket. Sajnos, azt is le­írhatjuk, mert az is igaz, hogy társadalmunk min­den osztályában és rétegé­ben akadnak napot lesők, időt lopók, buzgó semmit­tevők, semmiért jó pénzt kapók. Emberi gyengék vi­szik, sodorják partszélre ezeket, hogy onnét nézzék, miként küzd a többi az árral. Van, aki ezért ügyesnek hiszi magát, a másik csak a mai napot rakja az elmúlt mellé, úgy jó neki, ahogyan éppen van. Mert nehéz Általában Károly helyett a mellet­tünk dolgozó Károlynak azt mondani, komám, ez így nem megy. Mert ké­nyelmetlen fölhivatni a főosztályvezetői vagy igaz­gatói irodába Megnevezet­­len Pál helyett a valósá­gos ténfergő, munkáját imitáló ügyintézőt, s azt mondani, keressen más sé­tahelyet, vagy színpadot. Kínos a termelési tanács­kozáson, a brigádgyűlésen, szakszervezeti vagy párt­taggyűlésen azt mondani, hogy kik fölöslegesek, kik temetik naponta a mun­kát, nem érdemlik meg a bért. Nehéz, kényelmetlen, kínos... Mennyi jelző menti, magyarázza a meg­­magyarázhatatlant. Azt, hogy hallgatunk, tesszük a dolgunkat, s azt is meg­csináljuk, amit nekik kel­lene elvégezniük. Mészáros Ottó

Next