Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-02 / 259. szám
1976. november 2. Szakosított telepek a megyében Mennyi tejet kell fejni egy tehéntől ? Németkéren 1980-ig ráfizetéses a tehenészet 6k milliárd forint támogatást adott az állam tsz-eknek és állami gazdaságoknak, tehénistállók építésére az elmúlt 15 év alatt. A pénz jelentős részét nem kell visszafizetniük, csak azt várja a népgazdaság, hogy legyen elég tej a lakosság ellátásához. Az „elég” természetesen nem közgazdasági kifejezés, de mindenképpen arról van szó ilyen megfogalmazásban is, hogy a népgazdaság jó munkát vár, szakszerű és becsületes gondozást a tehenészetekben, hiszen másképpen nem lenne megfelelő a tejhozam. Sajnos, nem is megfelelő még mindig jó néhány gazdaságban. Még azokban a szövetkezetekben és állami gazdaságokban sem, amelyek úgynevezett szakosított telepekkel rendelkeznek. Éppen ezért szükséges figyelemmel kísérni, ellenőrizni tevékenységüket és a feladatokat megbeszélni. A megyei állattenyésztési felügyelőség rendszeresen vizsgálja a helyzetet és tanácskozásokat tart. Legutóbb Pálfán rendezte meg a szakosított tehenészeti telepekkel bíró gazdaságok vezetőinek értekezletét, tapasztalatcseréjét. Póczik Zoltán igazgató részletesen ismertette a háromnegyed év alatt produkált eredményeket. Kimagaslóan jó a tejhozam a Paksi Állami Gazdaság gyapai telepén és a Dalmandi Állami Gazdaság alsóleperdi telepén : ezekben a tehenészetekben év végére elérhetik a tehenenkénti 4000 litert. Vannak jó eredmények máshol is, állami gazdaságokban és tsz-ekben egyaránt. Pálfán például évek óta magas a tejhozam a magyartarka-állománytól. Ezért rendezték itt a tanácskozást, érdemes volt megnézni a jószágot, az egész telepet a tanácskozás után. Szinte minden jót el lehet mondani a pálfai Egyetértés Tsz tehenészeti telepének munkájáról, ami alapvető követelmény a tenyésztésben, a takarmánytermesztésben és a gondozásban. Beleszámítva azt is, hogy a tehenészek a végtermék alapján kapják fizetésüket, tehát aszerint, mennyi tejet fejnek. Standrendszer van: az etetést, takarítást és a fejést ugyanazok a gondozók végzik az istálló meghatározott részein. Az egyetértés, együttműködés megvan a növénytermesztés és az állattenyésztés között, mindenki a közös cél érdekében dolgozik. Lázár István elnökhelyettes, főagronómus ugyanúgy szívügyének tekinti a tehenészeti telep jó ellátását, mint a búzatermesztést vagy más munkát. Az elnök is rendszeresen járja az istállókat, hétvégeken biztosra vehetik a gondozók és a beosztott szakemberek, hogy megjelenik ellenőrzésre. A tenyésztés itt valóban tenyésztést jelent, sosem voltak olyan helyzetben a pálfaiak, hogy megelégedtek volna azzal, tehén álljon az istállóban és ezért fizessen az állam, akár van tej, akár nincs. Sajnos Németkéren még mindig érződik ennek a szemléletnek a hatása. Jelenleg 31 improduktív tehén található a szövetkezet telepén. Az elmúlt három évben, amióta elkészült a 430 tehén részére épített telep, 45 és 80 között ingadozott a semmi tejet nem adó jószágok száma. A tanácskozást követő napon jártunk Németkéren a paksi járási pártbizottság munkatársával, Sinorovits István agrármérnökkel. Megnéztük, hogyan igyekszik változtatni a súlyos helyzeten a szövetkezet jelenlegi szakvezetőgárdája és elnöke. A pálfai tanácskozáson így hangzott el az értékelés: Németkér elhódította az utolsó helyet Belecskától. A háromnegyed évi tejhozam a németkéri telepen mindössze 1222 liter tehenenként, tehát egész évre számolva sem lesz sokkal több 1600 liternél. Tegyük mindjárt hozzá, a nyereségesség csak 3000 liter fölött kezdődik. Röviden értékelve, Németkéren a következő történt: ekkora telep mindenképpen nagy a tsz adottságaihoz képest, tehát hibás volt így indítani a beruházást. Ráadásul nemcsak ez a 27 millió forintos beruházás valósult meg, hanem összesen 47,5 millió forint volt a beruházás értéke a IV. ötéves terv idején. Nem jutott pénz a megfelelő minőségű tenyészállatok vásárlására, csak az volt a cél, hogy valamilyen tehenek álljanak az istállókban, mert ha 80 százalékot nem érte volna el a benépesítettség, akkor nem kap a szövetkezet állami támogatást. De kinek jó ez? Azt már leírni is nehéz, hogy az elmúlt három évben milyen alapvető hiányosságok voltak a takarmányozásban. Tavaly például egyáltalán nem termesztettek silókukoricát. 1962 óta a jelenlegi főagronómus már a hatodik ember. Mindenesetre a mostani szakemberek (a főagronómus csak négy hónapja került ide) határozott célkitűzésekkel dolgoznak. Lengyel Lóránt telepvezető, agrármérnök elmondta kérdéseinkre válaszolva, hogy november 1-től május közepéig nagyon jó minőségű silótakarmányt tudnak etetni, tehenenként napi 30 kilót és még 10 százalék tartalék is van. Lucernaszénából napi 3 kiló jut egy-egy tehénnek. Jövőre áttérnek a fél-monodiétás takarmányozásra: a nyári zöldetetés idején is kapnak a tehenek kisebb mennyiségű szilázst. Véget akarnak vetni az elmúlt évek minden bajának. Volt olyan időszak az idén is, amikor három-négynaponként más takarmányt kaptak a tehenek, ami éppen jutott nekik. A tenyésztésben már megvannak az első eredmények, a Holstein—Friz fajtával való keresztezés nyomán. A jelek arra mutatnak tehát, hogy végre eredményeket akar elérni ez a szövetkezet is. Fegyelmezett, jó munkára lesz szükség minden vonatkozásban, és még így is csak körülbelül 1980-ra jutnak el odáig, hogy a tehenészet ne legyen ráfizetéses. A pálfai tanácskozáson a gazdaságvezetők és állattenyésztők természetesen kellő súllyal szóltak a vitában minden teendőről. Ezek ismertetése nem feladatunk. Csupán summázhatjuk a lényeget: legalább akkora tartalék rejlik a jó gondozásban, a minőségi takarmányozás feltételeinek megteremtésében (beleértve a betakarító gépek megszerzését), mint amilyen fontos a jó tenyésztői munka. Pálfát és Németkért éppen ezért lehet felhozni a legmarkánsabb példaként. Tennivaló egyébként nemcsak Németkéren akad. Gemenci József \ A minőségi munka az üzleti bizalom megteremtésének legbiztosabb alapja. Az olyan üzem, amely termelésének közel 90 százalékát exportálja — mint a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi gyára — a szó legszorosabb értelmében ebből a bizalomból él. S hogy az általuk végzett, megbízható, jó munka minden reklámnál hatásosabb, jól forgatható „tőke” — a legutóbbi külföldi kapcsolatuk megteremtése igazolja. A világ egyik legnagyobb sportszergyártó monopóliuma az ADIDAS cég kötött szerződést az üzemmel sporttáskák gyártására. A szekszárdiak kapják az alapanyagot, a gyártáshoz szükséges eszközöket és ők adják a munkások szakértelmét, szorgalmát. Még ebben az évben 31 ezer táskát gyártanak Szekszárdon. Az első megállapodás még csak 25 ezer darabról szólt, de az induló széria sikere után megemelték az ez évre tervezett mennyiséget. Miután bebizonyosodott, hogy a szekszárdi üzem megfelel az ADIDAS cég magas minőségi követelményeinek, már a jövő évre is megszületett a megállapodás: 100 ezer ADIDAS feliratú reprezentatív táska kerül ki a szekszárdi üzemből. Szerződés az ADIDAS és a bőrdíszmű között Fotó: Gottvald Negyven fővel dolgozik az ADIDAS-szalag, két műszakban. Képünkön, munkában az előkészítő. A figyelmes munka a minőség alapvető feltétele. Nőnek a táskahegyek. “ÍiÉPÚJSÁG3 A selejt pusztulása Vidám csapat kocog a betonúton. Két ló húzza a kocsit, a kocsin három ember meg egy selejt bika. A jókedv érthető: kapitálisnak nem mondható ugyan ez a bika, de szép, jó húsban lévő, jó lenne belőle paprikás- vagy vadasszelet a vasárnapi asztalra. Hát hogyan is történt a bika halála? A kérdés a három embernek tevődik föl, de látszólag csak egy a szóvivő, az ülésdeszkán balról ülő Pető György, a vadásztársaság embere: — Lestük, nem is nagyon kellett lesni, tudtuk merre van a járása. Selejt. Kilőni. Az ukáz megvolt. Fegyver is, töltény is, no meg idő a munkához, így egy alkalmas pillanatban az acél eltalálta ezt a jószágot. Szép, egészséges, csak ugye selejt. Mi tudjuk, hogy miért az. A fej dísze nem szép. Meg csököttnek is látszik. Valójában nem nagyon csökött ez a szarvas, hiszen az egész kocsiderékot kitölti. Vida Sándor vadőr az állat derekán ül, ölében ott a puska, mosolyog. Tudja, az ő figyelő szeme is növesztette, érlelte ezt a bikát a miszlai Magason. — Aztán mi lesz a sorsa? Mármint a bikának. — Nem hiszi el — kapjuk a választ a bakról, Pető Györgytől . — Trabantba tesszük és visszük Mözsre. — Trabantba? — Abba. Levágjuk a fejét, a lábát, aztán befér. Rábólintanak mind a hárman. A kilőtt bikáknak ez a sorsa. A belecskai vadásztársaságnak még legalább tizenöt bikát kell kilőnie, sok van belőlük. Száznál több az állomány, gyakran kárt is tesznek a vetésben. Nevelik, kilövik, eladják. Ez a selejtes szarvasbikák sorsa. És a vidám csapat elindul a hosszú hegyi úton a faluba, ahol a selejt bikát várja a Trabant, a vadászokat meg az elismerő szó. PÁLKOVÁCS JENŐ Kedves vendéget fogadott az elmúlt szombaton Gubicza Lajosné, az úttörőszövetség megyei elnöke és Kamarás Györgyné, a városi KISZ-bizottság titkára. Reijo Lahdenperä, a finn úttörőszövetség főtitkára rövid szekszárdi tartózkodása során, gazdag programot bonyolított le. Bevezetőként Gubicza Lajosné tájékoztatta a megyei úttörőélet részleteiről, a mozgalom szervezeti felépítéséről, számszerű összefüggéseiről, a táborozási lehetőségekről. A finnek világszerte ismertek az egészséges életre nevelés terén elért eredményeikről, a tájékoztatónak ezt a részét Reijo Lahdenperä nagy érdeklődéssel hallgatta és különös figyelmet szentelt a városunkban nemrégiben megindult kocogómozgalom eddigi sikerének, amiről Kamarás Györgyné adott kimerítő tájékoztatást. Utóbbi mozgalommal vasárnap személyesen is megismerkedhetett, mert a meglehetősen zsúfolt program pontjai közt szerepelt a Kadarka-lakótelepi „kocogódélelőtt” megtekintése is. A főtitkár felkereste az úttörőházat, találkozott vízi úttörőkkel, megtekintette a művelődési központot és a bábcsoport ottani foglalkozását. A délelőtt folyamán még ellátogatott Tolnára és a dombori KISZ-táborba is. A látogatás a megyei múzeum megtekintésével zárult. Reijo Lahdenperä munkatársunk kérdésére elmondotta, hogy az általa vezetett „Suomen Demokratian Pioneerien Liitto” a második legnagyobb ilyen ifjúsági szövetség északi rokonainknál. A mi úttörőszövetségünkkel kialakult kapcsolataik jók, már többször került sor úttörők kölcsönös látogatására és az ilyen lehetőségek a jövőben remélhetőleg bővülnek majd. O. I.