Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

2 KÉPÚJSÁG Öt munkaokmány Bagdadban Az arab küWgyminiszterek tanácskozása Bagdad, Aczél Endre, az MTI kiküldött tudósítója je­lenti : Második napja üléseztek Bagdadban az arab külügy­miniszterek. Megbízásuk ar­ra szól, hogy kidolgozzák a november 2-ára kitűzött ál­lamfői csúcsértekezlet napi­rendjét, és rögzítsék azokat a kereteket, amelyek alapul szolgálnak majd a határoza­tokhoz. A külügyminiszterek előtt 5 munkaokmány fekszik: Iraké és Szíriáé, Kuvaité, Jordániáé és a Palesztin Fel­­szabadítási Szervezeté. Irak, amint azt a forradal­mi parancsnoki tanács októ­ber 1-i közleménye hírül adta, 9 milliárd dolláros közös pénzalap létrehozását szor­galmazza az Izraellel közvet­lenül szemben vagy harc­ban álló országok gazdasági­­ és katonai potenciájának fo­kozására. A többi munkaokmány kö­zül csak a palesztínai rész­letei ismeretesek. Jasszer Abd Rabbo, a PFSZ szóvivő­je az iraki sajtónak adott nyilatkozatában közölte, mit tart lényegesnek a palesztin ellenállás. Egyfelől a palesz­tin létérdekeket alapvetően sértő egyiptomi­­ különutas politika elítélését, másfelől az imperialista—cionista szö­vetség leleplezését, harmad­­sorban a PFSZ egyedüli kép­viseleti jogát deklaráló 1974-es rabati csúcsértekez­let határozatainak megerő­sítését. Kérdés, mennyit tükröz­nek majd ebből az álláspont­ból a csúcs döntései. A kül­ügyminiszteri értekezlet fo­lyósóiról az hallható, hogy a Szaud-Arábia vezette kon­zervatív tömb, ide értve a Szadatot nyíltan támogató néhány országot is, sem Sza­dat, sem az amerikai politi­ka közvetlen elítélését nem óhajtja. Mindenesetre a keddi bag­dadi lapok címeiben az volt olvasható, hogy a külügymi­niszteri értekezlet résztve­vőinek nézetei „azonosak” voltak a megvitatott témák­ban. Egyiptom különbéke-törekvéseiről, s közel-keleti poli­tikájukról kezdtek tárgyalásokat Bagdadban az arab országok külügyminiszterei. Képünkön: a konferencia megnyitó ülése. (Képtávírónkon érkezett.) Salisbury Tiltakoznak az egyetemisták A rhodesiai fajüldöző rezsim a helyi afrikai fiatalok erőszakos besorozásával igyekszik válságos helyzetén javítani az országban. A képen salisburyi egyetemis­ták jegyzéket írnak alá, amelyben a kormány döntése ellen tiltakoznak. (Képtávírónkon érkezett.) Washington és Peking Tárgyalások a kapcsolatok normalizálásáról Washington, Heltai András az MTI tudósítója jelenti: Az amerikai külügyi szóvi­vő cáfolni próbálta azokat a nyugati sajtó­jelentéseket, hogy Washington gyorsuló ütemben törekszik kapcsola­tainak normalizálására Kí­nával. A szóvivő nem volt hajlandó kommentálni az ér­tesüléseket, amelyek szerint Carter elnök már hat hónap­pal ezelőtt utasítást adott: folytassanak titkos tárgyalá­sokat Pekinggel a teljes nor­malizálásról. A szóvivő annyit elismert, hogy a két ország diplomáciai képviseletei Washingtonban, illetve Pekingben „megbeszé­léseket” folytatnak a kétolda­lú kapcsolatok kérdéséről, de — a hivatalos amerikai állás­pont szerint — ez nem te­kinthető „tárgyalási folya­matnak”. Értesülések szerint e kér­désekről tárgyal jelenlegi kí­nai látogatásán Schlesinger energiaügyi miniszter is. A Carter-kormány tervei­nek legutóbbi jeleként is­mertté vált: a korábbi dön­téssel ellentétben végül is nem engednek át amerikai F–5-ös harcigépeket Tajvannak. Wa­shingtont 1954 óta „védelmi” egyezmény fűzi Tajvanhoz, s Peking ennek felmondása előtt nem hajlandó a kapcso­latok normalizálására. Az amerikai fél értesülések sze­rint azt reméli, hogy kínai részről elfogadnak majd olyan törvényhozási nyilatko­zatot, amely megerősíti az Egyesült Államok elkötele­zettségét a tajvani kérdés „békés megoldása” mellett. Peking ahhoz is ragaszkodik, hogy kivonják Tajvanról a maradék, ezer fő körüli ame­rikai katonai egységeket. • Új spanyol alkotmány A spanyol törvényhozás két háza kedden délelőtt egy időben, de külön-külön tartott ülésén jóváhagyta az új spanyol alkotmány terve­zetét. A parlament által el­fogadott új alkotmányt nép­szavazásnak kell megerősí­tenie. Ennek időpontját a kormány péntekre tervezett ülése előreláthatólag de­cember 6-ára fogja megálla­pítani. A fiatal spanyol demokrá­cia új alkotmánya megszi­lárdítja a demokratizálási folyamatot és hatályon kívül helyezi a francoista rend­szer alaptörvényét. WASHINGTON Kedden új lendülettel foly­tatódtak az egyiptomi—izra­eli különbéke-tárgyalások. Az egyiptomi vezetés na­gyobb hajlandóságot mutat a megegyezésre, mint valaha — közvetlenül azután, hogy Izrael újólag leszögezte: ra­gaszkodik a megszállt Cisz­­jordániában létesített tele­püléseihez csakúgy, mint Kelet-Jeruzsálemhez. BUKAREST A helsinki záróokmányt aláíró országok béketaná­csainak és békebizottságai­­nak képviselői Bukarestben megkezdték háromnapos tanácskozásukat. A találkozó témája „A néptömegek és a békemozgalmak szerepe az európai biztonság létrehozá­sában és az együttműködés fejlesztésében”. SZÓFIA Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köz­társaság és a Szovjetunió képviselői Várnában megala­pították a szocialista orszá­gok műszaki-tudományos információs állandó bizottsá­gát. Az új szerv szófiai szék­hellyel működik majd, fel­adata a műszaki-tudományos információ gyűjtésének, cse­réjének és felhasználásának koordinálása lesz a szocia­lista országok között. BELGRÁD „A magyar költészet aranykönyve” címmel a kö­zépkortól napjainkig terjedő egész költészetünket megis­mertető horvát-szerb nyelvű kötet jelent meg Zágrábban, a Matica Hrvatska kiadónál. A több mint 600 oldalas kötet Enver Csolakovics ne­ves horvát író, költő és mű­fordító posztumusz munká­jaként került kiadásra. Csolakovics 1915-ben Bu­dapesten született, ahol egyetemi hallgató is volt. Most megjelent gyűjtemé­nyes kötetén közel 3 évtize­dig dolgozott, hogy megvaló­sítsa célját: a magyar költé­szet eddigi legátfogóbb ide­gen nyelvű megismertetését. 1978. november 1. Diplomáciai nagyüzem Kedd esti kommentárunk. A Közel-Keleten és a térséggel kapcsolatban más színhelyeken is tovább tart a diplomáciai nagyüzem. Ha az ember egy pillantást vet a tarka képre, mind­össze egyetlen dolog tűnik biztosnak: miközben Washington igyekszik mielőbb tető alá hozni az egyip­tomi—izraeli különbékét, az arab országok döntő többsége és a palesztin mozgalom lépéseket tesz a sza­­dati különutas irányzattal szemben. Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szerve­zet vezetője Moszkvában tárgyal, fogadta őt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter is. Ezzel párhuza­mosan az iraki fővárosban arab külügyminiszteri kon­ferencia folyik — ugyancsak a PFSZ részvételével —, amelynek deklarált célja a Bagdadban hamarosan összeülő csúcsértekezlet előkészítése. Természetesen, éppen a múltbeli tapasztalatok fé­nyében, nem lehet azt várni, hogy Bagdadban a részt­vevők között nem lesznek nézeteltérések. Van azon­ban két tényező, ami legalábbis elképzelhetővé teszi, hogy a csúcsértekezlet a korábbinál egységesebb állás­pontot foglal el. Ez a két tényező a következő: 1. Most a korábbiaknál sokkal nagyobb a tét. Ez­úttal nem — bármilyen fontos — részletkérdésekről van szó, hanem arról, hogy Egyiptom, az eddig leg­fontosabb frontország, teljesen elhagyja az arab tá­bort, és hosszabb távú modus vivendire készül Izrael­lel, valamint az Egyesült Államokkal. 2. Az arab frontot hagyományosan gyengítő motí­vum, az iraki—szíriai ellentét, Asszad minapi bagdadi látogatásával legalábbis nagymértékben enyhült. Maga a szíriai államfő ilyen értelemben nevezte „történelmi jelentőségűnek” Bakr iraki elnökkel való tárgyalásait. Washingtonban folytatódik az a jelenség, hogy ha valami újabb nézeteltérés merül fel az izraeli és az egyiptomi fél között, Washington teljes súlyával lök egyet a tanácskozások talán taktikából, talán komo­lyan akadozó­­ szekerén. Az az amerikai magatartás, amelynek jegyében — nem utolsósorban belpolitikai okokból, hiszen az Egyesült Államokban részleges vá­lasztások közelednek —, a hármas tanácskozások „si­kerre vannak ítélve”, követelőzőbbé teszi a Begin­­kabinetet. Az izraeli kormányfő ismét­­ kijelentette pél­dául, hogy a sokat vitatott félkatonai településeket a Golan-fennsíkon nemcsak megtartja, de bővíti is. Miközben Washingtontól Moszkván át Bagdadig nagyon is különböző előjelű megbeszélések folynak, Li­banonban változatlanul a fegyvereké a szó. A jelek szerint a sokat szenvedett ország politikai éjszakájá­ban semmi nem utal bármilyen pirkadatra. HARMAT ENDRE A nukleáris biztonságért Szovjet javaslat az ENSZ-ben A Szovjetunió soha nem alkalmaz nukleáris fegyvert olyan államok ellen, amelyek lemondanak annak gyártá­sáról és beszerzéséről, és nem tartanak területükön ilyen fegyvereket — jelen­tette ki Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője az ENSZ-köz­­gyűlés egyes számú főbizott­ságának ülésén. A Szovjetunió — mondotta a szovjet ENSZ-képviselő — kész kétoldalú egyezmények megkötésére is eben a­­ kér­désben. Ugyanakkor úgy vé­li, hogy a nukleáris fegyver­rel nem rendelkező országok biztonságát teljes mértékben csak az szavatolhatja, ha a nukleáris fegyverrel rendel­kező országok­­ kötelezettséget vállalnak nemzetközi szer­ződésben rögzített garanci­ák betartására — hangsú­lyozta Trojanovszkij. Számítógéptől az atomerőműig „n­agy ugrás” - tőkés segítséggel „Alkalmazkodni fogunk a nemzetközi kereskedelem év­századok alatt kialakult fel­tételeihez — mondotta Li Csiang kínai külkereskedel­mi miniszter egy Pekingben tárgyaló angol kereskedelmi küldöttség előtt. A nemzetkö­zi kereskedelem eszközei kö­zött természetesen a hitel is szerepel, Mao jelszava, a „sa­ját erőre támaszkodni”, vi­szont elvetette a külföldi köl­csönök gondolatát. Úgy tű­nik azonban, hogy a „nagy kormányos” utódai hiteleket is igénybe akarnak venni az ország iszonyú elmaradott­ságának leküzdéséhez. A fejlesztési tervek ugrás­szerűen megnövelték Kína külföldi vásárlásait. 1978. el­ső felében a pekingi külke­reskedelmi vállalatok mint­egy 5 milliárd dollárért ren­deltek beruházási javakat, majdnem kétszer annyit mint az előző öt év alatt ös­­­szesen. Nyugati közgazdászok arra számítanak, hogy Kína a következő években még to­vább növeli importját, vi­szont nem rendelkezik ennek megfelelő exportfedezettel. Kína behozatala az NSZK- ból például majd 80 száza­lékkal magasabb, mint oda irányuló kivitele! A kínai vezetés 1985-ig — a jelenlegi 10 éves terv vé­géig —, többet akar beruház­ni, mint az elmúlt 28 évben összesen. Hua Kuo-feng kor­mányfő márciusban ismer­tette azt a programot, amely 1985-ig 120 nagyberuházás létrehozását irányozza elő, köztük hat acélművet, 10 olaj- és gázmezőt, 30 erőmű­vet, 5 nagy kikötőt és 6 új vasútvonalat akarnak létesí­teni. Az acéltermelés növeke­dését nyolc év alatt 25 millió­ról 60 millió tonnára, a szén­­termelést évi 500 millióról 1 milliárd tonnára akarják emelni. A jelenlegi 285 millió tonnás gabonatermés nem fe­dezi a lakosság szükségletét, ezt 1985-ig 400 millió tonnára kívánják növelni. E nagy célok elérésében mindenekelőtt a japánokra számítanak. A februárban megkötött japán—kínai ke­reskedelmi egyezmény a kö­vetkező nyolc évre 10 mil­liárd dollárban szabta meg a kölcsönös áruszállítások ér­tékét, hat hónappal később pedig 1990-ig hosszabbították meg a megállapodást. A kínai kereskedők nagy érdeklődést mutatnak az eu­rópai tőkésországokkal létre­hozandó üzletek iránt is, sok­oldalú tárgyalásokat folytat­nak az Európai Gazdasági Közösséggel. Az érdeklődés sokirányú, a számítógépektől a szerszámgépgyárakig, a bulldózer- és teherautó-gyá­raktól az atomerőművekig terjed. Folynak a tárgyalások az angol, francia és olasz veze­tő üzleti körökkel is. Külföldi bankhiteleket Kí­na nyíltan eddig nem vett igénybe. Ehelyett a szállító cégek nyújtják a hitelt és a kölcsön kamatait az eladási árban számolják fel. A gyor­san növekvő külkereskede­lemhez azonban ez a megol­dás már nem kielégítő. A ja­pán export-import bank kép­viselői éppen a napokban je­lentették Pekingből, hogy a kínaiak hajlandók egy két­milliárd dolláros bankköl­csön felvételére. GÁTI ISTVÁN A kínai szakemberek nagy érdeklődést tanúsítanak a nyu­gati hadiipari termékek iránt is. Képünkön: kínai küldött­ség a hannoveri repülőgép-kiállításon.

Next