Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
2 ^ÉPÚJSÁG BT-ülés előtt a rhodesiai helyzet Az ENSZ Biztonsági Tanácsa közép-európai idő szerint szerda késő este megkezdte vitáját a rhodesiai helyzetről. A BT összehívását az Afrikai Egységszervezet kérte, arra hivatkozva, hogy Anglia súlyosan megsérti az országról decemberben kötött megállapodást. Az utóbbi hetek eseményei meggyőzték az afrikai államokat és a Zimbabwe Hazafias Pront vezetőit, hogy az angol gyarmati kormányzat mindent megtesz a fajgyűlölő Szmirth-Muzorewa rendszer fenntartásáért. Az AESZ követeli, hogy azonnal és minden feltétel nélkül vonják ki Rhodesiából az ott állomásozó dél-afrikai csapatokat — mondotta Cecil C. Dennis libériai külügyminiszter, aki az afrikai államok álláspontját terjesztette a BT elé. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Rhodesiában hatezer dél-afrikai katona és nagyszámú zsoldos tartózkodik, akiknek jelenléte fenyegeti a decemberben kötött Rhodesia-szerződés megvalósítását. Az AESZ ezenkívül felszólította Nagy-Brtanniát, hogy tegye lehetévé valamennyi politikai fogoly szászadon bocsátását és a száműzöttek hazatérését. Az angol küldöttség vezetője, Sir Anthony Parsons visszautasította az afrikai országok előterjesztését. Olimpia Szovjet nyilatkozat A Szovjetunió Olimpiai Bizottsága nyilatkozatot tett, melyben többek között rámutat: „Az Egyesült Államok és néhány nyugati ország reakciós körei erőteljes propagandakampányt indítottak azzal a céllal, hogy megzavarják a XXII. nyári olimpiai játékok megrendezését Moszkvában. Teljesen világos, hogy előre kitervelt és egyeztetett, ellenséges akcióról van szó, amely a népek közötti megértés és barátság, a béke és a haladás ellen irányul. A XXII. olimpiai játékok bojkottjának gondolatát világszerte elítélik. A Szovjetunió Olimpiai Bizottsága, hűen az olimpiai mozgalom eszméihez, elítéli azokat a próbálkozásokat, melyekkel a sportot a politikai nyomás eszközeként igyekeznek felhasználni, és felhívja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, valamennyi ország olimpiai bizottságát, a sportszövetségeket, az összes jó akaratú embereket, hogy részesítsék határozott válaszban a mostani ellenséges kampány szervezőit. Eleget téve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság határozatának, hogy az 1980-as nyári olimpiai játékokat Moszkvában rendezzék meg, a szovjet emberek az olimpiai alapokmánnyal teljes összhangban készülődnek a játékokra és mindent megtesznek, hogy a moszkvai olimpia a sport ünnepe legyen, a föld ifjúsága közötti megértés és barátság elmélyítése, a jobb és nyugodtatok világ megteremtése nevében.” Folytatódik a flottatüntetés a Perzsa-öbölben Az amerikai hadügyminisztérium szerdán bejelentette,hogy a Coral Sea repülőgépanyahajó, négy másik hadihajó kíséretében, az Indiaióceánon tartózkodik, és az Iránt övező vizeken felváltja a mintegy három hónapja ott lévő Midway anyahajót. A Midway és öt kísérője visszatér a Csendes- óceánra. A Kitty Hawk anyahajót és négy kísérőhajóját, amely közben hazaindult az Indiaióceánról, a Nimitz váltotta föl,— közölte a Pentagon. Jelenleg 26 amerikai hadihajó tartózkodik az Indiai-óceánon, s e lépések újabb jelei annak, hogy az Egyesült Államok csaknem állandó jelenlétre rendezkedik be a térségben. A Delaware állambeli Dover légitámaszpontjára érkezett szerdán az a hat amerikai diplomata, aki a teheráni túszszedés idején a kanadai nagykövetségre menekült, majd vasárnap kanadai segítséggel (hamis papírokkal) elhagyta Iránt — közölték az amerikai légierő tisztviselői. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága szerdán olyan határozatot fogadott el, amelyben köszönetet mond a kanadai kormánynak „az amerikai állampolgároknak nyújtott védelemért”. Hasonló határozatot hagytak jóvá a képviselőházban is. Lehallgatási botrány Angliában Angliában jó tíz éve nagy arányú, központosított telefon lehallgatás folyik bármiféle törvényes ellenőrzés nélkül. A lehallgatóközpont működését leleplező hetilap, a New Statesman minden parlamenti képviselőnek megküldte a lap számát, hogy parlamenti vitát provokáljon a titkos tevékenységről. A New Statesman megállapította, hogy a lehallgatóközpont London Chelsea kerületében, egy laktanyával szemben álló négyemeletes épületben van. A hivatal korszerű számítógépes berendezései egyidőben ezer vonalat képesek lehallgatni. Dánia Vita a katonai kiadásokról Brown amerikai hadügyminiszter a dán kormányhoz intézett levelében sürgette, hogy Dánia az elkövetkezendő években jelentős mértékben növelje katonai költségvetését — adta hírül szerdán este a dán televízió. Az amerkai felszólítás éppen akkor érkezett, amikor a dán szociáldemokrata kormány tárgyalásokat folytat az ellenzéki pártokkal az 1981— 84-es időszakra szóló katonai költségvetési tervezetről. A kormány azt javasolta, hogy a jelenlegi szinten fagyasszák be a fegyverkezési költségvetést. Dánia nem szándékozik követni az Egyesült Államoknak a katonai kiadásokra vonatkozó utasításait — jelentette ki szerdán a Dán Szociáldemokrata Párt szóvivője. P. Nilsen, a dán parlament hadügyi bizottságának tagja leszögezte: mindig meghallgatjuk szövetségeseink javaslatát, de Dániának magának kell meghatároznia katonai költségvetésének összegét. ■ [UNK] ■ [UNK] [UNK] [UNK]»■ [UNK] [UNK] [UNK] ■ ■ ■ Gromiko Bukarestben Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, csütörtökön rövid látogatásra Bukarestbe utazott. Gromiko a Román Szocialista Köztársaság vezetése meghívásának tesz eleget. 1980. február 1. Indiát aggasztja Pakisztán felfegyverzése Az indiai kormány csütörtökön tudomására hozta Clark Cliffordnak, Carter elnök Új-Delhiben tartózkodó különmegbízottjának, hogy Indiát nyugtalanítják az Egyesült Államok hadügyminiszter-helyettesének pakisztáni tárgyalásai az Islamabadnak szállítandó fegyverekről. Naraszinha Rao indiai külügyminiszter — hangsúlyozva a Pakisztánba irányuló fegyverszállítások felújításának veszélyességét — felvilágosítást követelt az amerikai politikustól arról, vajon konkrétan milyen katonai és gazdasági segélyt szándékozik Washington nyújtani Islamabadnak a beígért 400 millió dolláros keretből. Az indiai külügyminiszter kifejezte aggodalmát amiatt, hogy Washington döntése felboríthatja a térség hadászati egyensúlyát. Clark Clifford csütörtökön találkozott Indira Gandhi miniszterelnökkel. A mintegy másfél órás megbeszélésen mindkét fél ismertette a Közép-Keleten kialakult feszült helyzettel kapcsolatos nézeteit. Mint ismeretes, Gandhi asszony megválasztása óta többször is hangsúlyozta, hogy Indiát aggasztja a Pakisztánba irányuló amerikai fegyverszállítások felújítása. Indira Gandhi indiai miniszterelnök fogadta Clark Cliffordot, az Egyesült Államok különmegbízottját. (Képtávírónkon érkezett) BUDAPEST Életének 64. évében elhunyt Ognyenovics Milán, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének nyugalmazott főtitkára, a Magyar Partizán Szövetség tagja, Baranya megye volt országgyűlési képviselője. Temetéséről később intézkednek.* Elhunyt Gyáros László, a magyar és a nemzetközi mun- PANORÁMA kásimozgiailom ismert személyisége. Temetéséről később történik intézkedés. MADRID Spanyolországban csütörtökön teljesen megbénult a belföldi és nemzetközi vonatforgalom a vasutasok 24 órás bérkövetelő sztrájkja következtében. BELGRÁD Málta fővárosában, La Vallettában február 4 és 7 között megrendezik a földközi-tengeri térség el nem kötelezett országai képviselőinek konzultatív jellegű találkozóját, amely a tavaly szeptemberi havannai csúcskonferencia ajánlására ül össze. Iranman Aua ■ ■Ili y WSmmmSS Van, aki január 16-tól, vagyis a sah elutazásától számítja az új iráni naptárt. Mások viszont huszonhat nappal későbbre datálják az iráni fordulatot, amikor is véget ért a Dusán Tapeh légibázis körül vívott csata. Megint mások úgy vélik, hogy február 11-én tetőztek a forradalmi változások, amikor a hatalmat a síita vallási mozgalom képviselői vették át. Mindez talán csak az évforduló megünneplésének szempontjából érdekes. Az iráni változásokat — mivel folyamatról van szó, ma is tartó folyamatról — nehéz lenne egyetlen naphoz kapcsolni. Egy esztendővel ezelőtt Irán valóban történelmi napokat élt át: nemcsak a 2500 éves monarchia ért véget, hanem pont tevődött az utolsó uralkodó, Reza Pahlavi csődpolitikájára is. SZÉLES EGYSÉGFRONT A sah ellen harcot az iráni tömegek vívták. A társadalom legkülönbözőbb rétegei vettek részt a tüntetéseken, majd a fegyveres felkelésben is. A széles egységfront — és ezt eleve szükséges hangsúlyozni — azért jöhetett létre, mert a nép egészét, beleértve a városiakat és a falusiakat, az értelmiségieket, a diákokat és a nőket, a nemzeti burzsoáziát és a nincsteleneket, a végsőkig kifárasztotta és elkeserítette a sah „fehér forradalmának” csődje, a növekvő infláció, a vágtázó árak, a munkanélküliség, egyszóval a teljes kilátástalanság. Ebben a helyzetben szinte nemzeti szimbólummá nőtt fel az a Khomeini, aki az első pillanattól szemben állt az uralkodóval és már sok-sok évvel korábban megjósolta a sah reformpolitikájának kudarcát. Ha Iránban a síita egyházon kívül lett volna olyan szervezett politikai erő, amely képes a forradalmi helyzettel élni, az események valószínűleg más fordulatot vesznek. Az a tömeg ugyanis, amely Khomeini nevével ment az utcákra, elsősorban a gyűlölt zsarnok ellen kelt fel. Egészen világosan: az iszlám hagyományos szerepének visszaállítása csak azért kaphatott a sahellenes tömegmegmozdulások kapcsán akkora hangsúlyt, amekkorát végül is kapott, mert Khomeini nevében és utasítására a több tízezer mullah vitte az utcára és vezette a tüntetéseken résztvevőket. TÖRÉSVONALAK A tömegmozgalomban részt vett erők egységén szinte Khomeini hatalomra jutásának pillanatától törésvonalak támadtak. Mindez világosan kitűnt abból, hogy a kezdet kezdetétől formálisan kettős hatalom alakult ki. Az az ideiglenes kormány, amelynek élére a Moszadikéra veterán személyiségét, Bazargánt nevezték ki, sokkal világibb jellegű állam megteremtését tervezte, mint amit az ajatollahok sürgettek és lényegében megvalósítottak. Ez a polgári szárny alapvetően arra törekedett, hogy a sah, illetve a Pahlavi- rendszer durva hibái nélkül folytassa Irán kapitalista fejlesztését. Nem volit egység a síita egyházon belül sem.. Az egyik irányzat, amelyet az időközben elhunyt Taleghani vezetett, politikailag is progresszívebb berendezkedést kívánt. Shariat Madari programja viszont jobbról lépett volna át Khomeini politikai konzervativizmusán. A teljes képhez tartozik, hogy nemcsak a vezetés szféráiban bontakozott ki küzdelem Khomeini nézetei körül. Irán lakosságának mintegy fele különböző nemzetiségekhez tartozik. Ezek a kurdok, türkök, azerbajdzsánok és arabok az elmúlt évszázadok során és a legutóbbi időkben is számos sikertelen kísérletet tettek kisebbségi jogaik érvényesítésére. Okkal számítottak arra, hogy a zsarnokság megdöntése sorsuk javulásához vezet. Ezzel szemben egyfajta síita sovinizmussal találkoztak, s ez a tény nem kis szerepet játszott abban, hogy a meglehetősen bizonytalan helyzetet kihasználva, sőt, valószínűleg külső sugallatra, fegyvert fogtak jogaik érvényesítésére. SOK A KÉRDŐJEL A belső véleménykülönbségek, illetve a nemzetiségi területeken sorozatosan fellángoló fegyveres harcok mindenképpen közrejátszottak abban, hogy Khomeini mindmáig nem tisztázta világosan a jövővel kapcsolatos nézeteit. Igaz ugyan, hogy történelmileg rendkívül rövid idő telt csak el a sah rendszerének megbuktatása óta. Az új iráni vezetés ennek ellenére is adós annak pontos felvázolásával, hogy miként képzelik el az ország jövőjét. Az az alkotmánytervezet ugyanis, amelyet — meglehetősen nagy érdektelenség mellett — pár hónappal ezelőtt, népszavazáson fogadtattak el, lényegében csak arra ad választ, hogy olyan berendezkedésű állam kialakítása a cél, ahol a megteremtendő alkotmányos intézmények rendszerét egyértelműen a vallási vezetésnek rendelik alá. Ezzel szemben nem döntöttek olyan kulcskérdésekről, mint amilyen a gazdaságpolitika, az ipar és a mezőgazdaság jövője, a földreform sorsa. A túlságosan sok kérdőjel Khomeini híveiben is valamifajta elégedetlenséget keltett. Nemcsak a rendszer nyílt ellenségei fogtak fegyvert és szerveztek szabotázsakciókat, hanem azok is hallatták hangjukat, akik elsősorban a „nagyobb darab kenyérért” álltak Khomeini mellé. A bankok és bizonyos nagyvállalatok államosítását, az ország gazdasági függetlenségre való törekvését közvetlenül ugyanis nem érzékelték. Emellett változatlanul pang a termelés, az ipar 30—40 százalékos kapacitással dolgozik. Nem sikerült megállítani az inflációt sem, amely még a hivatalos adatok szerint is meghaladja a tíz százalékot. Mindennek természetes következménye, hogy állandósult a feketepiac, másrészt a munkanélküliség nem csökken, sőt, talán még többen vannak rendszeres kereset nélkül, mint egy esztendővel ezelőtt. NEMZETKÖZI HÁTTÉR A külső-belső gondoktól fűtött Irán helyzetét bonyolítja, hogy a világ jelenleg legfeszültebb térségében, a Közép-Keleten terül el. A túszügy — hogy fiatalok egy csoportja elfoglalta a teheráni amerikai nagykövetséget és az ott lévő diplomatákat foglyul ejtette — még jobban elmérgesítette az Egyesült Államok és Irán viszonyát, ami már önmagában veszélyezteti a térség nyugalmát. Tény, hogy az amerikai elnök e tekintetben meghátrálásra kényszerült: az Egyesült Államokban gyógykezelt sahnak el kellett hagynia az amerikai földet. De Carter erre a gazdasági embargó meghirdetésével, majd — második fokozatként — hadihajói felvonultatásával reagált. Ez tulajdonképpen már annak a Carter-doktrinának az előkészítése volt, amelyben az amerikai elnök újjáválasztási kampánya hidegháborús nyitányaként közölte, hogy az Egyesült Államok kész katonailag is beavatkozni a térségben. Mindez, bár Washingtonban most formálisan az afganisztáni fejleményekkel magyarázzák, alapvetően az olajtérségben az iráni eseményekkel indult változások következménye. Hogy a sah uralmának megdöntése előbbutóbb kihat a térség erővonalaira is, azt sejteni lehetett. Jelenleg viszont már ezek a külső tényezők is nehezítik a sürgető iráni kibontakozást. Ezen a tényen nem sokat változtathat az sem, hogy a hatalomátvétel egy esztendős évfordulóján Baniszadr személyében megválasztották az új, alig egyéves Irán első elnökét. ÓNODY GYÖRGY Amerika-ellenes tüntetés Teheránban