Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

2^fePÜJSÄG Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter­tanács szerdán ülést tartott. Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke tájékoztatta a kormányt dr. Bruno Kreisky­­nek, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására Ausztriában tett nem hivatalos látogatásáról. A kormány a beszámolót jó­váhagyólag tudomásul vette. A belügyminiszter, vala­mint a közlekedés- és posta­ügyi miniszter jelentést tett a közúti közlekedés biztonsá­gával kapcsolatos 1972. évi kormányhatározat végrehaj­tásának tapasztalatairól. Ezek szerint az elmúlt években a közlekedés biztonsága javult, a balesetek száma — a gép­jármű-állomány nagy mérté­kű növekedése ellenére — nem emelkedett. A kormány a jelentést elfogadta és fel­hívta az illetékes minisztere­ket, hogy a helyzet további javítására, elsősorban a halá­los kimenetelű és súlyos bal­esetek számának csökkenté­sére, illetve megelőzésére te­gyenek intézkedéseket. A Minis­ztertanács elfogad­ta a munkaügyi miniszter előterjesztését a munkásszál­lásokról 1976-ban hozott kor­­mányhatározat végrehajtásá­nak tapasztalatairól. Az el­múlt években a vállalatok erőfeszítéseinek eredménye­ként a munkásszállókban fo­kozatosan csökkent a zsúfolt­ság, nőtt a megfelelő színvo­nalú ellátást biztosító helyek aránya. A lakók életkörül­ményeinek javítására azon­ban — elsősorban a főváros­ban — változatlanul nagy fi­gyelmet kell fordítani. Helyes, ha a vállalatok közös össze­fogással építenek és tartanak fenn munkásszállásokat, így nagyobb lehetőségük van ész­szerűbb fejlesztéssel maga­sabb színvonalú ellátásra. BUDAPEST Faluvégi Lajos pénzügy­­miniszter befejezte párizsi tárgyalásait, amelyek során Maurice Papon költségvetési miniszterrel és René Monory gazdasági miniszterrel or­szágaink gazdasági és pénz­ügyi kapcsolatainak kérdé­seiről folytatott eszmecserét, s a költségvetési miniszter­rel megállapodást írt alá a kettős adóztatás elkerülésé­ről. Faluvégi Lajos az MTI munkatársának elmondta, hogy a megállapodás előse­gíti a két ország közötti gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatok fejlődé­sét, közös vállalatok létre­hozását. Egyéb tárgyalásai is a gazdasági kapcsolatok fejlesztését szolgálták. Kü­lönösen hasznos lehet a kap­csolatok kiépítése a francia kis- és középvállalatokkal, amelyek a francia ipar ter­melésének és exportjának csaknem egyharmadát bizto­sítják. A tárgyalásokon szó­ba kerültek közös vállalko­zások létrehozásának lehető­ségei, s úgy találták, hogy ilyen vállalkozásokra első­sorban a gépipar, az elektro­nikai ipar területén, továbbá energiamegtakarító rendsze­rek létrehozásában kínálko­zik lehetőség. AMSTERDAM Szerdán délelőtt 10 órakor Julianna holland királynő lemondott a holland trónról leánya, a 42 éves Beatrix hercegnő javára. A lemon­dási ceremóniára az amszter­dami királyi palota egyik termében került sor. PÁRIZS Jó munkát végzett az európai kommunista és mun- WASHINGTON kispártok párizsi találkozója — ezzel az érzéssel váltak el egymástól kedden délután a résztvevők. Ezt tükrözi a maga módján a szerdai fran­cia sajtó is, amely nagy terjedelemben, vezető helyen foglalkozik a kommunisták felhívásával, bár természe­tesen a polgári lapok igye­keznek kétségbe vonni a ta­lálkozó jelentőségét vagy el­torzítani értelmét. Amint azt Georges Marchais, a Francia Kom­munista Párt főtitkára, a találkozó résztvevőinek tiszteletére adott keddi fo­gadáson hangsúlyozta, a kommunisták szemében az európai népekhez intézett felhívás kiindulópont, ugró­deszka a más erőkkel való akcióegységhez, a béke ér­dekében. MOSZKVA Ezúttal 1780 kilogramm „darabárut” szállított a Szal­jut űrállomásra a Prog­­ressz 9. teherűrhajó. A „szál­lítólevélen” több mint száz tétel szerepel: élelmiszerek, víz — ezt egyébként kézi szivattyúval szivattyúzzák át majd az űrállomás központi tartályába­n, ruhanemű, cipő, edények, porszedők, ventillátorok, tartalék-alkat­részek, az orvosi vizsgála­tokhoz szükséges műszerek, filmek a Földről készülő felvételek számára, a tudo­mányos kísérletek végrehaj­tásához szükséges leírások, újságok, levelek. Küldtek az űrhajósok számára apró ajándékokat is május else­jére. Az űrállomás üzem­anyag-tartályainak teljes feltöltéséhez pedig újabb hajtóanyagot vitt magával a teherűrhajó. Edmund Muskie szenátort nevezte ki Carter elnök kül­ügyminiszternek, a lemondott Cyrus Vance helyébe. Kinevezését a szenátusnak jóvá kell hagynia. Képün­kön: az új és a távozó külügyminiszter a Fehér Ház sajtókonferencia termében. (Képtávírónkon érkezett.) 1980. május 1. A kommunisták összefogásáért, a haladó, békeszerető erők közös fellépéséért Az MSZMP nemzetközi tevékenysége Pártunk XII. kongresszusa ismételten megerősítette, hogy külpolitikánk alapvető célja: biztosítani szocialista építőmunkánk megfelelő kül­ső feltételeit és hozzájárulni az egyetemes béke, a társa­dalmi haladás ügyéhez, a szocializmus térhódításához. Az MSZMP törekvései ter­mészetesen nemcsak a Ma­gyar Népköztársaság külpoli­tikai­ állásfoglalásaiban, fel­lépéseiben, két- és többolda­lú kapcsolatainak alakulásá­ban jutnak kifejezésre. Ugyanezeket a célokat szol­gálja az a nemzetközi tevé­kenység is, amelyet pártunk, mint a világméretű kommu­nista mozgalom része, a mar­xizmus—leninizmus­ eszméi alapján, a proletár internacio­nalizmus szellemében közvet­lenül folytat. Az MSZMP Központi Bi­zottságának a XII. kongres­­­szus küldöttei részére készí­tett előzetes jelentéséből ké­pet alkothatunk a párt nem­zetközi tevékenységének mé­reteiről, kapcsolatainak kiter­jedtségéről. „Pártunk képvi­selői a XI. kongresszus óta 79 kommunista, illetve mar­xista—leninista párt küldöt­teivel 390 alkalommal foly­tattak magas szintű megbe­széléseket, részt vettek a testvérpártok kongresszusain és más rendezvényein.” ÖNÁLLÓSÁG ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS A magas szintű találkozók, a pártmunkás-küldöttségek cseréje, a pártintézmények és a pártlapok közötti együtt­működés, a megyei, városi szintű kapcsolatok jó lehető­séget adnak egymás helyze­tének, a pártmunka eredmé­nyeinek és gondjainak köl­csönös megismerésére. A tár­sadalmi rendszer azonossága, a szocialista építés feladatai­nak nagyfokú hasonlósága, továbbá nemzetközi céljaink egybeesése nyomán megkü­lönböztetett jelentősége van pártunk és a szocialista or­szágok testvérpártjai közötti együttműködésnek. Terjedelmes azoknak az antiimperialista szervezetek­nek, nemzeti felszabadítási mozgalmaknak, nemzeti de­mokratikus pártoknak, to­vábbá szocialista, szociál­demokrata pártoknak a lis­tája is, amelyekkel a két kongresszus között eltelt öt év során pártunk felvette a kapcsolatot, vagy folytatta a korábban kialakított párbe­szédet, együttműködést. A nemzetközi kommunista mozgalom korunk egyik leg­befolyásosabb politikai té­nyezője, amely létrejötte óta növekvő hatást gyakorol a világ fejlődésére. Napjaink­ban a kommunista és mun­káspártok vezetik az új tár­sadalom építését a szocialis­ta országokban, a munkás­­osztály marxista—leninista pártjai járnak élen a társa­dalmi haladásért folytatott küzdelemben a tőkés világ­ban. A kommunisták, annak a harcnak is úttörői közé tar­toznak, amelyet a gyarmati, félgyarmati sorból felsza­badult országok népei vívnak a teljes nemzeti független­ségért, a társadalmi felemel­kedésért. A kommunista pártok min­denkor ott álltak a béke vé­delmezőinek élvonalában. S nem túlzás azt állítani, hogy ma minden eddiginél na­gyobb felelősséget kell vál­laljanak az emberiség létét fenyegető fegyverkezési haj­sza megfékezéséért, az enyhü­lés eredményeit veszélyezte­tő támadások visszaveréséért. A kommunista mozgalom fejlődése túlhaladta a pártok összefogásának a kezdeti években szükséges szervezeti formáját, amikor tevékeny­ségüket nemzetközi központ hangolta össze. Ma minden pártnak magának kell meg­határoznia saját stratégiáját és taktikáját, önállóan kell kialakítania politikáját. Ez az önállóság azonban semmi­képpen sem elszigeteltséget, m­agárahagyatottságot jelent. Biztos iránytűt ad a mar­xizmus—leninizmus tudomá­nyos eszmerendszere, s fel­becsülhetetlen segítséget je­lentenek más testvérpártok gyakorlati-politikai tapaszta­latai. Az elméletet és a gya­korlat általánosítható voná­sait kell minden egyes párt­nak alkotó módon alkalmaz­nia saját harcának, tevé­kenységének konkrét körül­ményeire. A KÖZÖS AKCIÓK JELENTŐSÉGE Nem csökkent — sőt foko­zódott — a kommunista pár­tok együttes fellépésének szükségessége. Nincs ugyanis egyetlen olyan párt sem, amelynek nemzeti keretek között végzett tevékenysége ne függene a külső körülmé­nyek alakulásától. S olyan párt sincs, amely képes len­ne egymaga biztosítani a céljai eléréséhez szükséges kedvező világpolitikai felté­teleket, a békés, stabil nem­zetközi viszonyokat. A hatal­mas erővel rendelkező im­­­­perializmussal szemben ezt csak a kommunista pártok közös fellépése tudja megte­­­­remteni. Ezekből a meggondolások­ból indul ki pártunk, amikor nemzetközi tevékenysége so­rán megkülönböztetett figyel­met fordít a kommunista mozgalom egységének ügyé­re. Ez tükröződik a XII. kongresszus határozatában is, amely leszögezi: „Pártunk szükségesnek tartja a kom­munista és munkáspártok összefogásának erősítését. Tá­­mogat minden olyan kezde­ményezést, amely előmozdít­ja a két- és többoldalú együttműködést, merít a testvérpártok tapasztalatai­ból. Nemzetközi tevékenysé­ge arra irányul, hogy a marxizmus—leninizmus elvei alapján a közös fellépések, akciók révén szilárduljon mozgalmunk egysége.” A XII. kongresszus állás­­foglalása történelmi tapaszta­latokra épül. Az elmúlt több mint hat évtized során a ma­gyar kommunisták felbecsül­hetetlen segítséget kaptak a nemzetközi kommunista moz­galom pártjaitól. A Tanács­­köztársaság kivívásában, az illegalitás nehéz éveiben, a fasizmus elleni harc során, s a felszabadulást követő or­szág- és társadalomépítő munka bonyolult feladatai­nak megoldásában pártunk bátran támaszkodhatott az orosz bolsevikok, a szovjet kommunisták, más országok marxista—leninista pártjai­nak tapasztalataira, s a leg­nehezebb pillanatokban is építhetett sokirányú inter­nacionalista támogatásukra. A vélemény- és tapasz­talatcserének, a világpolitika legfontosabb tendenciái fel­tárásának, s a szükséges kö­zös fellépés pillanatnyilag le­hetséges formái meghatáro­zásának különösen hatékony és semmi mással nem pótol­ható formáját jelentik a testvérpártok nemzetközi ta­nácskozásai. Pártunk nagy fontosságot tulajdonít ezek­nek, s lehetőségei szerint igyekszik előmozdítani ered­ményességüket. Ebben a szel­lemben vett részt az európai kommunista és munkáspár­tok 1976-os berlini értekez­letének előkészítésében és munkájában, a kontinens testvérpártjainak az ameri­kai neutronfegyverek nyugat­európai telepítése ellen szer­vezett sikeres kampányában, a szocialista országok kom­munista és munkáspártjainak ideológiai együttműködésé­ben, vagy éppen az elmúlt napokban az európai testvér­pártoknak a béke és a lesze­relés kérdéseivel foglalkozó párizsi találkozóján. AZ EGYSÉG ÉS A VITA ÖSSZEFÜGGÉSE A kommunista és munkás­pártok tanácskozásainak nem az a célja, hogy azokon min­den résztvevő számára köte­lező direktívákat fogadjanak­­ el, ez a pártok önállóságát sértené. De nem is olyan összejövetelek ezek, amelyek semmiféle hatással nem bír­nak a résztvevők állásfogla­lásaira. Az ilyen találkozók lényegét, pártunk ezzel kap­­csolatos felfogását kongres­­­szusi vitazárójában Kádár János elvtárs a következő­képpen foglalta össze: „Az értekezletekre nem azzal a szándékkal megyünk el, hogy mondjanak ott, amit akar­­­­nak, a mi pozíciónk változat­lan marad. Mi azért megyünk el, hogy mindenkit meghall­gassunk. A kollektív bölcses­ség elve alapján azért ta­nácskozunk, hogy okosabbak legyünk, többet lássunk, töb­bet tudjunk, és ha kell, ja­vítsuk a saját álláspontun­kat.” Ismert dolog, hogy a kom­munista­­ mozgalomban az el­múlt években felélénkültek a viták többek­­­ között , a­­ szo­cialista átmenet, a szocialis­ta társadalom, valamint a testvérpártok közötti viszony néhány olyan fontos elméleti kérdéséről, amelyeknek meg­válaszolása közvetlen hatás­sal van az egyes pártok gya­korlati politikai irányvonalá­nak kialakítására is. A kom­munista pártok nem teljesen azonos módon ítélik meg a nemzetközi politika külön­böző problémáit, az egyes események mozgatórugóit sem. Jóhiszeműen is felme­rülhet a kérdés: a viták nem eleve az egység gyengülését jelzik-e. A burzsoá propa­ganda pedig tudatosan torzít, s megújuló erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a véleménykülönbségeket ki­békíthetetlen ellentmondá­soknak tüntesse fel, a néze­tek eltérését szembenállássá mélyítse. Pártunk felfogása szerint az egység és a vita nem egy­mást kizáró, hanem dialekti­kusan összefüggő­ fogalmak. Különösen érvényes ez a mai bonyolult helyzetben, amikor szüntelenül változ­nak a kommunista pártok munkájának nemzeti és nem­zetközi feltételei, s ennek következtében teljesen új vagy legalábbis új módon fel­vetődő kérdések egész sorá­ra kell választ adniuk, olya­nokra is tehát, amelyek meg­oldására nincs gyakorlati ta­pasztalat. Hozzátehetjük: az egymás­tól jelentősen különböző adottságok miatt a más­ kö­rülmények között szerzett ta­pasztalatok valamiféle me­chanikus átvétele, kritikát­­lan másolása egyébként is súlyos károkat okozhat. A vita nem gyengíti automati­kusan az egységet, éppen el­lenkezőleg: annak erősödését mozdíthatja elő. Az elvtársi módon, megfelelő fórumokon, egymás álláspontját tiszte­letben tartva, higgadt, mér­téktartó hangnemben, s a mozgalom közös céljai iránti felelősséggel folytatott vita tovább gazdagítja a marxiz­mus—leninizmus tudományos elméletét, ily módon szilár­dabb alapokat biztosít a testvérpártok összefogásához. A Magyar Szocialista Mun­káspárt nemzetközi tevékeny­ségének széles körben el­ismert jellemzője az aktív hozzájárulás a vitás kérdé­sek tisztázásához, a nézet­­különbségek áthidalásához. Jól szolgálják ezt a testvér­pártok részvételével megtar­tott nemzetközi tudományos­politikai tanácskozások, a teljes kötetlen véleménycse­rére lehetőséget adó külön­féle találkozók, melyek meg­rendezésében az elmúlt évek­ben pártunk is tevékeny részt vállalt. A testvérpártok kö­zös nemzetközi folyóirata, a „Béke és Szocializmus”, szer­kesztő bizottságával együtt szervezett tanácskozást a há­rom forradalmi áramlat együttműködésének és az enyhülésért folytatott harc­nak az összefüggéseiről, il­letve a forradalom és a de­mokrácia kérdéseiről; az el­múlt év decemberében pedig otthont adott 35 testvérpárt találkozójának, amelyen a kommunisták és­­ szociál­demokraták nemzetközi ös­­­szefogásának lehetőségeiről folyt valamennyi résztvevő számára gazdag tapasztalato­kat adó eszmecsere. A kommunisták olyan cé­lokat követnek, amelyek meg­felelnek az egész emberiség érdekeinek. A békéért és a társadalmi haladás ügyéért folytatott küzdelmükben ezért pártállástól, világnézet­től függetlenül számíthatnak,, és számítanak is valamennyi békeszerető, haladó erő te­vékeny támogatására. A Magyar Szocialista Mun­káspárt nemzetközi tevé­kenységében is megfelelő súlyt kap az együttműködés a kommunista mozgalomhoz nem tartozó, de azzal rész­ben azonos célokért fellépő szervezetekkel. Az antiimperialista harc közös érdekei kötik össze pártunkat a fejlődő országok nemzeti felszabadítási moz­galmaival, nemzeti demokra­tikus pártjaival. Az inter­nacionalizmus elveinek meg­felelően támogatja igazságos küzdelmüket, országuk örö­költ gazdasági-társadalmi el­maradottságának felszámolá­sára, a politikai függetlenség megszilárdítására, a gazdasá­gi önállóság megteremtésére irányuló tevékenységüket. Nagy figyelmet fordít pár­tunk a szociáldemokrata mozgalomra, amely Nyugat- Európa legtöbb országában jelentős kormányzati pozí­ciókkal rendelkezik, s ugyan­akkor — ha sajátos, felemás módon is — része a munkás­­mozgalomnak, hiszen tagjai­nak, választóinak megközelí­tőleg a felét munkások al­kotják. A kommunisták és a szociáldemokraták ideológiai ellentétei változatlanul fenn­állnak, egyaránt érdekük azonban, hogy meghiúsítsák az imperializmus szélsőséges törekvéseit. Miként a hetvenes évek­ben,­az enyhülési folyamat kibontakoztatásában, úgy most, a békés egymás mellett élés eredményeit fenyegető veszélyek elhárításában is megkülönböztetett fontosságú partnert jelenthetnek tehát számunkra a tőkés világ szo­ciáldemokrata pártjai, moz­galmai. Ezt a felismerést tük­rözi a Magyar Szocialista Munkáspárt kapcsolatainak folyamatos bővülése az el­múlt években a szocialista, szociáldemokrata pártokkal, mely kapcsolatok remélhető­leg a jövőben is hasznosan mozdítják elő hazánk és az egyes tőkés országok viszo­nyának javítását, a béke, a leszerelés ügyét. A XII. kongresszus meg­erősítette pártunk nemzetkö­zi tevékenységének eddig kö­vetett elveit és fő irányait, amelyek együtt szolgálják munkásosztályunk, népünk nemzeti érdekeit, s a világ forradalmi erőinek közös cél­jait. Az elfogadott határozat szavaival: „Pártunk továbbra is arra törekszik, hogy nem­zetközi politikai tevékenysé­gével hazánk felemelkedését, s egyben a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom közös céljainak elérését szol­gálja. Ez a politika élvezi népünk bizalmát, és számít­hat a világ forradalmi, ha­ladó erőinek támogatására.” KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZMP KB külügyi osztályának alosztályvezetője

Next