Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
XXX. évfolyam, 127. szám. ARA: 1,60 Ft Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1980. június 1., vasárnap. Pedagógusnap Június első vasárnapja sok éve a nevelők ünnepe. Óvónőké, tanítóké és tanároké az általános iskolákban csakúgy, mint a középiskolákban, vagy az egyetemeken, főiskolákon. Jelzi az ünnep, hogy közel már a vakáció — ismét maga mögött tudhat a nevelő, és a tanítvány egy tanévet. Nem könnyű tanévet, tesszük hozzá mindjárt. 1968 és 1975 között évente 150—170—190 ezer csecsemő látta meg a napvilágot, ezt követően viszont ismét csökkenő volt a gyermeklétszám. A görbe felfelé ívelése annyit jelent: a nyolcvanas évek közepéig a korábbi időszaknál mintegy 300 ezerrel több kisdiák koptatja majd az általános iskolák padjait. (A hullám természetesen tovább halad később a középiskolákba is, előre vetítve már az ottani, későbbi teendők sorát.) Jelen pillanatban az óvodák és az általános iskolák bizonyulnak szűkeknek: az óvónők, illetve a tanítók helyzete a legnehezebb a pedagógusok csaknem kétszázezres társadalmában. A gyarapodó gyermeklétszám, a településstruktúra változásaival egyidejűleg sokféle módon okoz problémákat, vet fel megoldandó kérdéseket az iskolai életben. A nagyvárosok, illetve a nagyobb települések lakótelepein már jelenleg is harmincöt-negyven kisdiák kerül egyazon osztályba. Szűkek az amúgyis sokhelyütt szűkre méretezett tantermek, kevés a napközis férőhelyük, s nem elegendő az étkezési lehetőség. Mindez, hatványozottan tapasztalható az óvodákban is. Másutt, főleg kis településeken ugyanakkor elnéptelenedő kisiskolák megszüntetése, körzethatárok módosítása okoz ideigóráig feszültségeket. A tantestület és a szülők is érzékelik a változásokat és kihatásaikat. Új, korszerűbb matematika-oktatás új tantervek, átdolgozott nevelési tervek, folyamatosan változó tankönyvek, mindez csak néhány példa arra, hogy a férőhelygondokkal együtt pezseg, forr, sok szempontból átalakul az oktatás. Tessék csak elgondolni: ezernél több új tankönyv kerül a „fogyasztókhoz” ezekben az esztendőkben folyamatosan az általános és a középiskolákban. Fakultációra kerül sor a gimnáziumokban, 11 napos tanítási rendet terveznek a középiskolák számára is, átdolgozott tantárgyak és újfajta tanítási módszerek, pedagógiai kísérletek jelentkeznek. Igen, már a felsorolás is soknak tűnik, pedig a teendőknek még korántsem jutottunk a végére. Az elvégzendő munka oroszlánrésze — rájuk, a nevelőkre hárul... Próbára tesz erőt és idegeket, teherbírást és tűrőképességet. Mert az új tankönyv sok korábbi módszer és anyagrész változását is jelenti. A fakultáció tömérdek szervezést, a módosított tanítási ciklusok sűrítettebb órarendet, a nagy létszámú gyermekcsoportok nagyobb intenzitású, tanórai munkát igényelnek és még több odaadást, fáradozást jelent mindez a pedagógusok számára. Nevelők egymás közt, sokszor megvitatják helyzetüket, gondjaikat, teendőik alakulását. Most, a közelgő szakszervezeti kongresszust megelőző számvetések során például a legtöbb tantestületben, szakszervezeti és más fórumon esik szó az oktató és nevelőmunka távlatairól, a megoldásra váró kérdésekről. Természetes, hogy a tanév végére a fáradtság érzete is felerősödik, hogy nemcsak a diák várja a kiérdemelt vakációt, hanem a tanító, a tanár is. A nevelőtársadalom minden törekvése, erőfeszítése azt jelzi, hogy igyekszik megbirkózni a gondokkal. Az iskola és a család közös munkája nyomán — ha lassan is, — deformálódnak, tökéletesebbé lesznek a nevelés módszerei, a korszerű világnézetű, megfelelő erkölcsi alapokkal rendelkező ifjúság alakításáért egyre többet tesz a nevelők nagy tábora. A katedrákat borító virágok szeretetről és háláról tanúskodnak. Diák és szülő köszönetéről. Ifjú nevelőknek és évtizedek katedratapasztalatait már maguk mögött tudó idős pedagógusoknak egyformán kijut a figyelmességből. Fáradozásukat megköszöni, méltányolja az állam, a társadalom is a legjobb alkunak kijáró jutalommal, kitüntetésekkel, a pedagógusok őszinte megbecsülésével. VÁRKONYI MARGIT 13 KÖZÜL 17. old.) Mai számunkból DOLGOZZUNK SZENVTELENÜL? (4. old.) ELŐSZÖR MENNEK SZAVAZNI (7. old.) SZÍNHÁZ, SZEMÉLYES KÖZELSÉGBEN (11. old.) EGY SPORTHÉT KRÓNIKÁJA (13. old.) Szaljut-S Tovább folytatták a tudományos kísérleteket Moszkva. Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: A szokásosnál 50 perccel később volt ébresztő szombaton a Szaljut–6 űrállomáson dolgozó nemzetközi űrexpedíció részére, mert a kísérleti programban szereplő feladatok teljesítése miatt pénteken este valamivel később mentek aludni is. Míg az állandó személyzet tagjai, Leonyid Popov és Valerij Rjumin a szombati könnyített munkarendnek megfelelően viszonylag több szabad időt kaptak — bár természetesen el kellett végezniük a berendezések ellenőrzését és a számukra igen fontos tornát, emellett néhány kísérletet is —, a látogatókra sok munka várt: az űrállomáson töltött napok alatt nem sok idő jutott pihenésre. Bajkonur jubileuma Ünnepségen emlékeztek meg a hét végén a világszerte ismert szovjet űrrepülőtér és lalkóvárosa fennállásának 25 éves jubileumáról. A kazah sztyeppe mélyén negyedszázaddal ezelőtt készültek el az űrrepülőtér első létesítményei. Az úttörők nehéz körülmények között, hőségben, gyakran vízhiányban kezdték meg a munkát, a szélsőséges időjárás télre erős hideget hozott — ha elvégezték feladataikat. Szinte az első pillanattól velük volt a szovjet űrhajózás megteremtője, Szergej Koraljov akadémikus, akinek aprócska faháza ma az űrrepülőtér egyik legtiszteltebb emléke. Bajkonurból indult el az első szovjet mesterséges hold 1957 októberében — felbocsátási helyének közelében ma egyszerű, az űrrepülőtér dolgozóinak saját munkájával létrehozott kis obeliszk emlékeztet erre a tudománytörténeti szempontból is világraszóló jelentőségű eseSzászi Júlia és Bokor Pál az MTI tudósítói jelentik a földi irányítási központból. Moszkva negyedik közös munkanapját kezdte meg szombaton reggel a Szaljut— 6 űrkomplexumon a Popov —Rjurnán és a Kubászov— Farkas űrpáros. A földi irányítási központban kapott tájékoztatás szerint az űrhajósok egészségi állapota jó, hangulatuk, muirikakedvük és munkabírásuk kitűnő. Anatolij Jegorov, a repülésvezető orvosbiológiai kérdésekkel foglalkozó helyettese, az orvostudományok menyre. Innen indult útnak a világ első űrhajósa, Jurij Gagarin 1961 áprilisában. Azt a házat, ahol a rajt előtti éjszakát töltötte, ugyancsak kedves és drága emlékként őrizték meg. E hét elején a bajkonuri űrrepülőtéren magyar zászlót lengetett a szél: innen indult útjára a Szojuz—36 űrhajó, a szovjet -magyar űrexpedíció, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan, ide várják őket vissza az űrrepülés programjának teljesítése után. Az űrrepülőtér és lakóvárosa negyedszázados jubileumát méltó módon ünneplik meg. A lakótelep középpontjában érdekes új emlékművet állítanak: a Szojuz típusú űrhajók hordozórakétájának makettjét, a rászerelt űrhajóval a szállítószerkezeten. Az ünnepségeket a város stadionjában rendezendő gyűlés tetőzi be — ezen részt vesz sok olyan űrhajós is, aki Bajkonurból indult el a Kozmoszba. doktora, aki szombaton reggel beszélgetett az űrhajósokkal, sajtótájékoztatóján elmondotta, hogy a két „vendég” könnyen alkalmazkodott a súlytalanság körülményeihez. A mindenre kíváncsi újságíróik részletes tájékoztatást kértek az űrkomplexum személyzetének táplálkozási szokásairól. Jegorov megemlítette Farkas Bertalan egy tréfás megjegyzését: a magyar űrhajós azt mondta, „fél, hogy elhízik”. Ilyen rövid űrutazás esetében ez az „aggodalom” túlzott — nyugtatták meg a szakemberek Farkast, bár tény, hogy a több mint másfél hónapja űrkonyhán élő Popov és Rjumin 1—1,5 kilogrammot hízott. Ami az étrendet illeti, a nemzetközi űrpáros étkezése alaposan megszínesítette a menüt, kiegészítve azt a hagyományos magyar ételekkel. A 70 fogásból álló étrendben, amely a legkényesebb gasztronómiai igényeket is kielégíti, egy-egy étel minden hetedik napon ismétlődik csak. Az űrhajósok naponta négyszer étkeznek, összesen 3100 kilokalóriát vesznek magukhoz. Az űrállomás minden szállítója, legyen az űrogressz vagy ember vezette űrhajó, igyekszik további különlegességgel elősegíteni a menü változatosságát. Legutóbb Rjumin fokhagymát kért, és vittek fel almát és más friss gyümölcsöt is. A „magyar csomagból” a szovjet kollegáiknak különösen a sertéspörkölt, az ászpikos imankanyelv és a libamájpástétom ízlik. A szovjet űrkonyiha kínálatából Farkas legjobban az űrpirítóst, a sült sertéskarajt, a virslit és a csokoládét szereti. Olga Kozarienkót, a moszkvai orvosbiológiai intézet professzorát, aki hosszú ideje foglalkozik az űrhajósok pszichológiai problémáival, megkérdezték, mi a helyzet a dohányzással az űrben? Mint elmondta, az orvosok ebben a tekintetben szigorúak és következetesek voltak. Valerij Rjumin, a házigazdaűrpáros fedélzeti mérnöke sok évi erős dohányzás után indult első útjára a kozmoszba, ahol már csak biztonsági okokból is szigorúan tilos rágyújtani. Az érdekes az — fűzte hozzá Olga Kozarenko, hogy a megváltozott környezetben a legerősebb dohányosok számára sem okoz problémát a mostanában már néha hosszú ideig tartó absztinencia. Az űrhajósok a napi összesen két és fél órás étkezésen és az egyórás szabad foglalkozáson kívül a zsúfolt munkaterv miatt nagyon kevés szabad idővel rendelkeznek. Mindamellett valamelyes lehetőség azért van olvasásra: Popov és Rjumin egy Zoscsenko-kötetet vitt magával a Szaljut—6 előző lakói által felvitt verseskötetek mellé. A regénykönyvtárat nem bírná el az űrállomás amúgyis szűkös térfogata. A fedélzeti videomagnetofon segítségével viszont könnyűzenei, esztrád- és sportműsorokat nézhetnek meg. A Szojuz—36 vitt magával többek között egy Sallai—Regőczy bemutatót, Gusztáv rajzfilmeket, s egy videokazettát Koncz Zsuzsa és Kovács Kati számaival. Szombaton délelőtt az űrnégyes ismét tudományos kísérleteket végzett. Popovék a Föld-felszín különböző képződményeiről készítettek felvételeket. Georgij Grecsko űrhajós hasonló fényképeket mutatott be a földi irányítási központban. A Bahama-szigetek környékén készült felvétel kék és zöld színváltozatai allapján például százméteres pontossággal megjelölte a világóceán vizsgált körzeteinek vízmélységeit. Szombaton Farkas Bertalan is foglalkozott ilyen jellegű megfigyelésekkel, hogy egy későbbi időpontban, amikor az űrállomás Magyarország területétől délre halad el, a rendelkezésre álló rövid idő alatt is elvégezhesse megfigyeléseit és fényképeket készíthessen. Mivel az áthaladás időpontjában igen alacsony napállás mellett kell dolgozni, a Kárpát-medence részletes geomorfológiai térképének elkészítéséhez szükséges felvételek nagy részét az állandó személyzet vállalta magára. Szombati munkanap Farkas Bertalan szülei a fiukról Csillagvárosban képeket nézegetik készült Országszerte lelkesedéssel fogadták az első magyar űrhajós kilövését. Képünkön: a Kőbányai Textilművek újonnan alakult Szojuz—36 brigádja a fellövés híreit olvassa. Emlékbélyeget adott ki a szovjet posta a közös szovjet-magyar űrrepülés tiszteletére.