Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-18 / 270. szám

1980. november 18. A gazdaság, a kultúra, a közélet kölcsönös és egységes minőségi fejlesztéséért (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Szabópál Antal ezután arról beszélt, hogy az iskola ma már nem adhat befejezett tudást, viszont az oktatási­­nevelési rendszernek az alap­ismeretek mellett olyan szem­lélet­ét és készséget kell ki­alakítania a fiatalokban, amely életszükségletté teszi a folyamatos önművelés igé­nyét. Beszéde további részében tájékoztatásit adott az 1974. évi közművelődési párti hatá­­rozat időarányos végrehajtá­sának megyei eredményeiről:­­— A párti határozat jelentős szemléleti változásokat indí­tott el a közművelődésben érdekelt szervek és szerveze­tek, a párt. és tanácsi veze­tők, a kulturális apparátus és a munkah­elyi vezetők köré­ben — mondotta. — Tudato­sult annak felismerése, hogy további társadalmi és gazda­sági fjlőd­ésünk nélkülözhe­tetlen feltétele a művelődés, a kul­túra. Mindezek hatásá­ra megyénkben megnőtt a műveltség, a művelődés tár­sadalmi tekintélye. Közműve­lődési programunk célja szé­les kör­ben ismert, a társada­lom minden osztályában és­­ rétegében érezhető a cselek­­vőkészség, annak megvalósí­tására. Dr. Szabópál Antal részle­tesen ismertette a párthatá­­rozat­­ eddigi végrehajtását, amely során további ered­mények születtek, a kultúra hatókörének növelésében, az intézményhálózat és a köz­­művelődési mozgalmak tar­talmi munkájában, az intéz­mények nyitottságában és társadalmasításában, a műve­lődés demokratizálódásában, az új szakmai kezdeménye­zésekben, a közösségi műve­lődésben, a társasélet és a szórakozás lehetőségeinek biztosításában, a közművelő­dés tárgyi és személyi fel­tételeinek alakulásában, s szakszerűbbé és­­ hatékonyab­bá vált a közművelődés me­gyei irányítása. — A­­ párthatározat végre­hajtása társadalmi osztályon­ként és rétegenként eltérő módon, differenciáltan való­sul meg — mondotta. — A megye közművelődésének legfontosabb feladata volt — és ma is az — a munkásság műveltségének emelése. En­nek megfelelően például az öt évvel ezelőtti 35 százalék­ról 43-ra emelkedett a szak­munkások, vagy magasabb képzettségűek száma me­gyénkben. Szólt az előadó ar­ról, hogy a hagyományos kul­turális szolgáltató tevékeny­ségen túl a közösségi műve­lődés színterévé váltak kü­lönféle munkásművelődési formák, így az Útközben el­nevezésű mozgalom is, amely­ben eddig több mint ötezer szocialista­­ brigádtag vett részt. A számos sikeres munkás­­művelődési forma áttekintése után néhány megszüntetésre váró gondra irányította rá a figyelmet a vitaindító beszéd, majd az előadó a­­ követke­zőket mondta: “ A termelőszövetkezeti parasztság körében az elmúlt öt évben a gépesítés fejlődé­se, az iparszerű termelés elő­retörése és a szövetkezeti de­mokrácia tudatformáló ha­tása szintén tovább növelte a művelődés tekintélyét. Fo­kozódott az értelmiség rész­vétele a közművelődésben, s közülük is a pedagógusok a legaktívabbak. Az előadás részletesen ele­mezte, hogy a közművelődé­si párti határozat és az ifjú­sági törvény végrehajtása so­rán miként javultak a fiata­lok művelődésének, szórako­zásának feltételei, s hogy a nemzetiségi hagyományok ápolásának­­ tudatos fejleszté­se tovább erősítette a nemze­tiségi lakosság jó állampol­gári közérzetét. Az elmúlt év­ekben jelentős eredmények születtek a megyében a fel­nőttoktatásban i­s. Szólt dr. Szabó Pál Antal a művészet megbecsüléséről, fejlesztéséről, támogatásáról, amely társadalmunk lényegé­ből fakad, majd hangsúlyoz­ta: — Művelődési otthon jelle­gű intézményeinkben előtér­be kerültek a közösségi­­ ne­velésre, az aktív művelődés­re és az egyéni kulturális ér­dekeltségre építő művelődési formák. Kiépült a korszerű városi-járási intézményi háló­zat, s művelődési otthonaink­ban az elmúlt öt évben több jelentős szakmai kezdemé­nyezés indult.­­ Az ötödik öt­éves tervvel azonban lezárul a megye közművelődési intézmény­fe­jlesztésének extenzív idő­szaka — mutatott rá az elő­adó. — Tak­ar­ék­osa­bb, szeré­nyebb évek következnek, amelyekben mennyiségi te­kintetben az iskolafejlesztés a legfontosabb. A sokoldalú és részletes számvetés után beszéde kö­vetkező részében áttekintést adott dr. Szabópál Antal a­­ közművelődési feladatrend­szer következő öt évre szóló, minden intézményhálózatára vonatkozó leglényegesebb a­la­pelv­eiről. Ezek fő pontjai: — A közművelődés a ma­ga sajátos eszközeivel tovább­ra is segítse a tömeg­ek tu­datának formálását, a szocia­lista­­ közgondolkodás, maga­tartás és életmód fejlesztését. — A kulturális nevelő­­munka is s­egítse a lakóhelyi és a munkahelyi demokrácia fejlesztését. — Közművelődésünk haté­konyabb módszereivel szol­gálja a szocialista hazafiság és a proletár internacionaliz­mus elmélyítését. — A kulturális nevelőmun­ka segítse elő a gazdaság és a kultúra egysége elvének tudatosítását, kölcsönh­atásai­­nak elemzését.­­Dr. Szabópál Antal ismer­tette a fő feladatokból adódó teendőket, ma­jd beszéde vé­gén köszönetét fejezte ki a közművelődésben dolgozók­nak az eddigi lelkes, áldo­zatkész munkájukért, s kér­te, hogy továbbra is ilyen hittel, lelkesedéssel és hozzá­értéssel dolgozzanak megyénk és hazánk szellemi gyarapo­dásán, mindannyiunk javára. Az aktívaértekezlet résztvevőinek egy csoportja Hozzászólások A vitaindító előadás után felszólalók főképpen saját munkaterületük eredményei­ről, gondjairól beszéltek, il­letve személyes ta­paszta­latai­­kat mondták el. Máté László (Dombóvár) a közművelődési éves tervek fontosságáról, a komplex intézmények kiala­kításáról, a kistelepülések kulturális ellátásáról szólt. Tocs­ik Attila (I­regszemcse) a Bart­ók -centen­áriu­m­r­a val­ó felkészülésről, a közművelő­dési dolgozók tapasztalatcse­réjéről beszélt. Horváth Géza, az SZMT titkára a szakszer­vezeteknek a közművelődés­ben betöltött szerepét emlí­tette, hangsúlyozva a bizal­miak részvételét a köziműve­lődés társadalmasításában. Rész Antal a tolnai művelő­dési központról beszélve az üzemekkel, vállalatokkal való együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet.­­Moharos Józsefné, a Műve­lődési Minisztérium osztály­­vezetője­­ felszólalásában meg­állapította többek között: a közművelődés tartalmi-poli­­ti­k­ai m­unkájában és az in­tézményfejlesztésiben Tolna megye országosan élen j­ár, s fontos feladata a kulturális intézmények hatókörének bő­vítése, valamint az ifjúsággal való megkülönböztetett törő­dés: Varga György (Temngelic) az alsófok­ú oktatási és köz­­művelődési intézetek igazga­tóságának tapasztalatait ele­mezte, Herczeg Ágnes pedig a­­ paksi kedvező viszonyokkal ismertette meg a jelenlévő­ket.­Felszólalt a vitában dr. Ki­rály Ernő, az MSZMP me­gyei bizottságának titkára. Kifejtette: a párt XII.­­kong­resszusa a közművelődéssel a­nn­ak jeletőségéh­ez mérten igen mélyrehatóan foglalko­zott, s rámutatott: semmikép­pen sem szabad kiszakítani, önmagában valóként vizsgál­ni a közművelődést, amely­ben alapvető az emberi té­nyező, az anyagi erővé váló köznapi tudás. A közművelő­dési sza­kem­ b­ereknek pártos fel-a-da-to-kat kell megoldaniuk, ez politikai elkötelezettségük. Dr. Király Ernő felhívta a figyelmet meglévő kulturális értékeinkre, s arra, hogy a jelenlegi feltételek mellett is tovább lehet javítani a köz­­művelődés minőségi eredmé­nyeit, feltárva e téren is a tartalékokat. Az elmúlt esz­tendőkben megyénkben nem­csak az iparban következett be hatalmas fejlődés hanem a középfokú települések kul­turális ellátásában is. Most ezeknek a településeknek kell nagyobb segítséget adniuk a kisebbeknek, csökkentve az életkörülmények közötti kü­lönbségeket.­­A délelőtti program István József zárszavával ért véget, ma­jd a közművelődési aktí­vaértekezlet résztvevői könyvtári, művelődési ottho­ni, múz­eummi, levéltári és mo­­ziüzemi szekcióüléseken ta­nácskoztak a közvetlen mun­katerületükön adódó­­ konkrét feladatok min­él eredménye­sebb megoldásáról. V. Z. Cz. S. Képújság a — ■ .... i Urbanisztikai kollokvium Avult városrészek rekonstrukciója A Magyar Urbanisztikai Társaság múlt heti budapesti kollokviumára, azaz közös be­szélgetésére szóló meghívójá­nak szövege a nem szakem­ber számára első olvasásra kissé ijesztőnek tűnt. A kol­lokvium tárgyaként a követ­kezőket jelölte meg: „Az avult városrészek rehabilitá­ciója és rekonstrukciója, kü­lönleges normatívák szüksé­gessége és azok alkalmazásá­nak feltételei.” A meghívot­tak túlnyomó többsége azon­ban építésügyi szakember volt, akikhez tanácselnökök, számviteliek is csatlakoztak, tehát egyikük sem ijedős, ha­nem hozzáértő. A Magyar Urbanisztikai társaság állít­ható válaszfallal felszerelt nagytermét sürgősen az ere­deti nagyság kétszeresére kel­lett bővíteni, hogy valamen­­­nyi érdeklődő helyet kapjon. A IV. országos városépítési tanácskozáson felvetődött és további tisztázást igénylő kérdéseket tárgyaló sorozat harmadik előadását Jantner Antal miniszterhelyettes, az Urbanisztikai Társaság alel­nöke vezette be, aki később a vitavezető tisztét is betöltöt­te. Bevezetőjében hangsú­lyozta a régi épületek fenn­tartásának fontosságát, külö­nösen azért, mert az idő múlásával az ehhez szüksé­ges költségek nem lineárisan emelkednek, hanem meredek ívben. A népgazdaság helyze­te az új építkezések és a ré­giek fenntartása közt arány­változásokat hozott létre. Ez nemcsak annyit jelent, hogy az egyik területen felszaba­dult munkaerőt és gépi kapa­citást át kell irányítani egy másikra, hanem ennél jóval többet. Tömegigényt kell ki­elégíteni, megfelelő gépesí­tettséggel. Az elmúlt héten Pécs belvárosában volt hely­színi bejárással egybekötött miniszteri értekezlet, ahol egy műemlékekkel­­ bőségesen ellátott tömb rekonstrukció­jának igen jó tapasztalatait vizsgálták meg. Hasonlók vannak Egerben, Sopronban és Zalaegerszegen is, de kisebb léptékű feladatok megyénk székhelyén is kínálkoznak. (Történelmi szőlővidék, prés­házak.) A nagyon hosszan elhúzó­dott kollokviumnak tapaszta­­la­tszerzési célja volt, melye­ket az Építésügyi és Város­­fejlesztési Minisztérium meg­felelő áttételekkel hasznosí­tani óhajt. Így a tárgykör tisztázása után, a miniszter­helyettes javaslata szerint sor került az új és régi egységé­nek, kapcsolatának megvita­tására. Szóba jött a régi nor­matívák esetleges felváltása újakkal, a pénzügyi koordi­náció és a szakember-ellá­tottság problémaköre. Teljes városnegyedek, tömbök re­konstrukciója csak a legkü­lönbözőbb­­ területeken dolgo­zók egymáshoz való viszo­nyának tisztázásával és jó szervezéssel történhet ered­ményesen. A miniszterhe­lyettesi vitaindítót követően először a budapesti tapasz­talatok ismertetésére került sor, majd felkért hozzászólók következtek, végül hosszú és termékeny szakmai vita bon­takozott ki. -s. -n. fotó: bj. Ellentétes jellegű városnegyedek találkozása Szekszárdon Tanácskoztak a vasasok Vasárnap a központi veze­tőség írásos jelentése és a szóbeli kiegészítés fölötti vi­tával, valamint a kongresszu­si határozattervezet elemzé­sével folytatta munkáját a Vas-, Fém és Villamosener­giaipari Dolgozók Szakszerve­zetének 28. kongresszusa. A vitában összesen 44 kül­dött kapott szót, és legalább ugyanennyien juttatták el írásban véleményüket a­­ kongresszus titkárságára. A felszólalók közül többen hangsúlyozták: a képzési rendszer nem tart lépést a termelési szerkezet változásá­val a műszaki-technikai szín­vonal emelésével. Több gyár vezetője figyelmeztetett­­ arra, hogy nincs műszaki közép­­káder-utánpótlás. Új oktatási rendszerre van szükség és­­ anyagilag, erkölcsileg jobb megbecsülésre. Néhányan megjegyezték: a szakmunkás­képzés, az ipari tanulók ne­velése nem felel meg a mai követelmények neki Délután a kongresszus meg­választotta a 123 tagú köz­ponti vezetőséget és a külön­böző tisztségviselőket. El­nök: Borovszky Ambrus, al­­elnökök: Csenterics Sándor, Szabó Piroska, főtitkár: Her­czeg Károly, főtitkárhelyet­tes: Koltai Endre, titkárok: Baranyai Géza, Farkas La­­josné és Hidasi Lajos. A választással befejeződött a vasas és ezzel az utolsó szakmai iparági szakszerveze­ti kongresszus. Kinek segítünk? A múlt héten a televízió híradóban minden este szó esett az idei őszi-téli betakarításról. Az utóbbi eszten­dőkben ilyen nehéz helyzetben nem volt mezőgazdasá­gunk. Az időjárás miatt késett az érés, azaz közel egy hónappal kitolódott a betakarítás időszaka. A szőlészek­­borászok is mérgelődhettek, mert a cukorfok sokkal kevesebb volt, mint máskor. Aztán korán — decemberi hóeséshez szoktunk — beköszöntött a tél. Ebben a nehéz helyzetben hiába a gépesítés, a cukor­répa és a kukorica betakarítása csak vontatottan ha­ladhat. Sok helyen a szőlőt is a hóból kellett kiszedni... Ülünk a televízió képernyője előtt, s nézzük, mint kínlódnak a mezőgazdaságban dolgozók. Valamikor a hatvanas évek közepén — vicclapok meg a valóság segítségével — jutottunk el arra az álláspont­ra, hogy ha karácsonykor is kint van­­ a kukorica, akkor segít a honvédség. A paraszt meg otthon pipázik. Azóta rengeteg változás történt: a mezőgazdasági üzemek megerősödtek, a nyári betakarítás csak hete­ket vett igénybe, ősszel sem kellett nagy segítség, meg­oldottak majd mindent a maguk erejéből falvainkban. Az idei ősz bizonyította, hogy m­ana­pság egyedül a tsz-ek tagsága nem tudja betakarítani a termést. Azt ismét le kell szögezni: a búzával, a kukoricával és a gépesített ágazatokkal általában nincs gond. De a gyü­mölccsel, a zöldséggel annál inkább. Ez munkaigényes terület... pedig már a mezőgazdaságban is kevés a mun­káskéz. Vendégmunkásokat szerződtetnek a hibrid kuko­rica, a komló, az alma... a csonthéjasok betakarításá­ra. Mindezt csaknem titokban, szégyenlősen ... a hat­vanas évek beidegződése él még. Az egyik termelőszövetkezeti vezető ismerősöm fél attól, hogy jövőre sok alma terem, mert nem tudják le­szedni. A másik helyen a cukorrépatáblára nem tudnak rámenni a gépek, valószínűleg kézzel kell betakarítani az értékes növényt... de, kivel? Meg kellene változtatnunk értékítéletünket. Ma már — később egyre inkább — a kézi munkát igénylő nö­vények betakarítására segítség kell. Jó lenne mihama­rabb elgondolkodni, mi módon segíthetünk. Az biztos, hogy magunknak is segítünk, ha raktárba kerül a gyü­mölcs, a zöldség, minden, ami megtermett HAZAFI JÓZSEF

Next