Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
1981. február 1. Kis üzem a hatos út mellett Rugalmas tervek - minőségi követelmények Olyan mostoha körülményeik között dolgoztak Dunaföldváron a volt vasipari vállaltak üzemének dolgozói, hogy a SZOT munkavédelmi főfelügyelője három évvel ezelőtt le akarta állítani a munkát. Ahogy átvették a vasiparii vállalatot a BHG- sok, úgy ők is új „gazdához” kerültek. A BHG el volt foglalva az alakuló szekszárdi gyárával, a dunaföldvári részlegre nem jutott elég energia. Az alig harmincas létszámú üzem vegetált, tengődött a megyehatár szélén. Gyökeres változást hozott, hogy 1978. nyarán a Mechanikai Lalbor megvásárolta az üzemet a BHG-től. Az átállás nem volt könnyű, hiszen a Mechanikai Labor munkái világszínvonalúak. Sor került a dunaföldvári üzem átalakítására, és megkezdték egy 400 négyzetméteres alapterületű üzemcsarnok építését. Tavaly befejezték a beruházást, gépekkel együtt közel 10 millió forintba került a modern, minden igényt kielégítő üzemrész. A Mechanikai Labor dunaföldvári üzemében ma több mint hatvanan dolgoznak. Feladatuk: kielégíteni a budapesti, a pécsi és a dunakeszi gyáregység alkatrészigényét. Készítenek vázszerkezeteket stúdiómagnetofonokhöz, erősítő berendezésekhez, a riportermikrofon-állványok alkatrészeinek is nagy része Dunaföldváron készül. A kis üzem jelenleg legfontosabb gondja most a szakemberhiány, jó forgácsoló , esztergályos, marós, köszörűs — szakmunkásokra lenne szükség. Sikerült megegyezni a Dunai Vasművel, hogy az 1981—82-es oktatási évben képeznek forgácsoló szakmunkásokat a dunaföldvári arcnalk is. Tóth Imre gyáregységvezető elmondta, hogy a kis üzemnek nincs éves terve, helyette programtervet írtak elő számukra, olyan megkötéssel, hogy mindenkor a többi üzemegység igénye szerint gyártanak alkatrészeket. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a vállalat rugalmasan tudjon alkalmazkodni a mindenkori piaci igényekhez. Az üzemben most újabb beruházás indul. Egy háromszintes szociális blokk építésébe kezdenek. Ez is úgy épül, ahogy az anyagi helyzetük megengedi: először afcazáni házat építik meg, később a többi egységet. A Mechanikai Labor dunafeldvárii üzemének története eddig elég keserves volt, de napjainkban kezd a hatos út melletti üzem élete rendes kerékvágásba kerülni. H. J.—G. K. Az új üzemépület Századmilliméter pontosságú munkát kérnek az esztergályosoktól Hass, alkoss, gyarapíts! (VI.) A vállalkozás: kötelező! A népgazdaság VI. ötéves térive — mint ez az előző folytatásokból is kitűnt — elsősorban nem mennyiségi feladatokat, részletes, az ágazatoknak, vállalatoknak vagy a megyékben pontosan megcímzett — fejlesztési vagy termelési célokat ír elő, hanem valamennyi termelőegység és gazdálkodó szervezet számáia ugyanazt a gazdálkodás egészét vezérlő, számsorokkal nehezen kifejezhető összetett követelményrendszert. A népgazdaság mai fejlettségi szintjén, a szükséges feladatok megoldásához más módon kellett felvázolni a teendőket. A fő célok és azok eléréséhez a reálisan választható legfontosabb eszközök tisztázása után célszerű volt a munkában, a gondolkodásban, a készülletek kimunkálásában a vállalati, helyi vezetésnek és kollektíváknak nagyfokú önállóságot teremteni. KEVESEBB ENERGIÁVAL A tervtörvényben lefektetett célok és a végrehajtás nagyobb önállósága mégsem mond ellent egymásnak. A célok önmagukban szabályoznak, vezérlik a gazdálkodást. Általános cél: az egyensúly javítása, az életszínvonal megőrzése. Konkrét cél: a hatékonyság javítása, ami valamennyi termelőegység és gazdálkodó szervezet számára kikerülhetetlen feladat. A terv megszabja a hatékonyság fejlesztésének szükséges mértékét is: e szerint a népgazdaságban öt év alatt 20 százalékkal kell javulnia a termelékenységnek, s emellett oly mértékben kell javítani az eszközgazdálkodást, hogy az élő és holtmunka-ráfordítások együttes hatékonysága 12 százalékkal emelkedjen (az utóbbi öt évben elért 8 százalékkal szemben). A terv előírja, hogy jelentősen kell csökkenteni az anyag- és energiafelhasználást, mérsékelni kell a termelés és a kereskedelem készletigényét. El kell érni, hogy egyszázaléknyi nemzeti jövedelemhez csupán 0,6i—0,7 százaléknyi energianövekedés1 és 0,7—0,8 százalékos készletemelkedés párosuljon. (Az elmúlt öt éviben az energiafelhasználás a nemzeti jövedelemmel azonos ütelmben, a készletek pedig gyorsabban nőttek.)) A hatékonyság fejlesztése érdekében valószínűleg mindenütt más-más megoldás kínálkozik a legcélszerűbbnek A terv azért nyújt a gazdálkodás számára széles mozgásteret, hogy a társadalmi munkamegosztás minden területén, mindenkinek legyen módja kezdeményezni, dönteni, cselekedni, szervezni — a hatékonyság, az ésszerűség, a versenyképesség érdekében. A nagyobb önállóság: nagyobb felelősség SS. A növekvő felelősségnek már a tanácsi, vállalati tervek összeállításának időszakában maradéktalanul kell érvényesülnie. A középtávú tanácsi, vállalati terveket 1981 első félévének végéig kell elkészíteni. Ezekben a tervekben természetesen a népgazdasági tervnél sokkal konkrétabb, részletesebb célokat kell megfogalmazni. Az ország előtt álló általános célok elérését reálisan, csakis a vállalatok konkrét középtávú tervei alapozhatják meg, az ezekben megfogalmazott helyi, konkrét cselekvési programokkal. MIT KOCKÁZTATUNK? A tanácsi tervekben az életkörüllmények javításának konkrét, helyi programját kell felvázolni.Fontos, hogy a tanácsi gazdálkodásban kervezlett takarékosság azonban — ezen a területen is — ésszerű gazdálkodást jelentsen, nehogy egy-egy helyi „spórolós” intézkedés fékezze az élletkörüllmények javításának általános programját. Az út, a közművek, a közlekedés, a bolthálózat, a telefonnal való ellátottság színvonala, karbantartása lényegesen befolyásolja a termelés eredményességének alakulását is. A ikörülttekintő, felelőssségteli és bátran kezdeményező helyi, vállalati tervezés, és az ebben foglaltak következetes végrehajtása a további fejlődésnek „pótlólagos” erőforrása lehet. Ahol ezt a „pótlólagos” erőforrást képesek kihasználni, ott bizonyosak lehetnek abban, hogy a nagyobb önállósággal valóban élni is tudtak. Az önálló, bátor kezdeményezés persze eddig sem volt tiltott a vállalatok számára. A vállalatok egy része azonban mégis inkább a biztosabbnak tűnő, de megszokott gazdálkodás folytatása mellett maradt, 1979—10 ®0-ig így is megtalálta a számíltását. A VI. ötéves tervhez csatlakozó szabályozórendszer és az érvényben lévő hitelspoliitikai elvek azonban az egy helyben topongó, az állami segítségre számító gazdálkodói magatartásnak többé nem kedveznek. A szabályozórendszer, s a hitelezési gyakorlat ma már egyaránt a bátrabban kezdeményező, eredményeket felmutató vállalatokat segíti. Egyértelműen érvényesül tehát az a törekvés, hogy ne csak mód legyen önállóbban dolgozni, hanem ez legyen a legkifizetődőbb is A következő években tehát ennek megfelelően ott lesz nagyobb a kockázat, ahol nem akarnak kockáztatni. Még pontosabban : ahol nem vállalják a felelősséget. Az efféle, a túl óvatos gazdálkodói magatartás fenntartása nehéz lesz azért is, mert a gazdaságirányítás intézményi rendszerének korszerűsítésével például az ágazati minisztériumok összevonásával, lényegesen csökken, annak lehetősége, hogy a vállalatiba tartozó fejlesztési, termelési,munkaerő-gazdálkodási döntésekben — a minisztérium mögé bújhassanak. - I (Következik ! Hogyan élünk?) GERENCSÉR FERENC ^ifePÜJSÄG3 Minden hétnek, sőt minden napnak megvannak a legfontosabb, legfigyelemreméltóbb eseményei, noha a maga nemében minden esemény jelentős egy-egy kisebb vagy nagyobb csoport számára. De a január 26-ával kezdődött héten történtek közül nehéz lenne bármelyiket is kikiáltani a legfontosabbnak, helyette a legkülönfélébb szempontok alapján idézünk fel néhányat. Van, amelyiket azért, mert szerepe meghatározó a közeli és távolabbi jövőt illetően, akad közöttük olyan, amely tanulságokkal szolgálhat valamennyiünk számára; s visszaemlékezünk olyanokra is, amelyeknek örömteli hangulata felejthetetlen órákat idéz. MINDENKI FÓRUMA Nagyfalusi Albert tudósítónk a hétfőn Németkéren megtartott pártnapról írt szerkesztőségünknek. A napirend hasonló volt a többi — a megyénkben január 12-től február 28-ig zajló — úgymond „mindenki fórumáéhoz” tájékoztató hangzott el arról,hogy mit valósítottunk meg az elmúlt öt esztendőben, s milyen feladatokat tűztünk magunk elé a következő tervidőszakra. A beszámolót hozzászólások és kérdések követték. Megyénk több településén, nagyobb üzemeiben, városrészekben összesen nyolcvan, az ország ügyeibe, gondjaiba betekintést nyújtó pártnapot tartottak, illetve tartanak, amelyeknek most értünk a „félidejéhez”, azaz eddig negyven zajlott le. A pártnapokon nem sokan szólnak hozzá a felvetett témákhoz, de ez nem is baj. Hiszen ezeken a dolgozók a korábban számukra még nem egészen világos gazdaságpolitikai irányelvekkel találkoztak. A pártnapok után az ott hallottakat átgondolták, összerendezték magukban, majd munkahelyükön, kisebb csoportokban beszélgettek róla. Beszélgettek a feladatok teljesítésének mikéntjéről, a tartalékok feltárásáról. A minap egy szocialista brigád tagjaival beszélgettem, akik a differenciáltabb bérezést szorgalmazzák. S a témát a pártnapon is felvetették. Elmondták, hogy ma még nagyon sok ember kap lényegesen kevesebbet a borítékban, mint amennyit a munkája után megérdemelne, de ennek ellenkezőjére is akad példa jócskán. Teljesen igazuk van a brigádtagoknak... De hadd említsek egy idevágó, úgynevezett pozitív példát, mégpedig a Paksi Konzervgyár munkára ösztönző intézkedését. A gyár 1981. évi bérfejlesztés 4 százalék. Ezenfelül az idén bevezetett bértömeg-szabályozási forma lehetővé tesz további 3 százalékos bérfejlesztést, ha a vállalat kisebb létszámmal oldja meg feladatát, így akik többet vállalnak, jóval többet is kereshetnek az átlagnál. EMLÉKEK URÜGYÉN Keddi lapszámunk szép, élményeket idéző riportot közölt az öregfiúk találkozójáról: megyénk egykori labdarúgói, játékvezetői, sportvezetői jöttek össze, hogy idézzenek szép emlékeikből. A találkozó meghitt és követésre méltó volt, hiszen a hajdani sporttársakat a küzdőszellem, a nehéz idők megpróbáltatásai igaz barátokká kovácsolták. Újbóli találkozójukkor mit sem számított a „kihagyott’ tíz-húsz esztendő: mondataikat szinte úgy fűzték, mintha csupán öt percre hagyták volna abba a beszélgetést. S jó, hogy ezen a találkozón részt vettek a fiatal sportolók is, akik talán magukba szívták azt az atmoszférát, ami az idős emberek közösségéből áradt, s amit — sajnos — erőltetve átvezetni nem lehet senkivel. S milyen igaza volt Benizs Sándornak, a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat igazgatójának akkor, amikor azt javasolta, hogy „ezek a találkozók váljanak rendszeressé”. Szívből kívánom, hogy így legyen, s hozzá még azt, hogy ezeken az összejöveteleken minél több ifjú sportoló vegyen részt, s okuljon a csöppet sem nosztalgikus emlékekből. TŰZ PUSZTÍTOTT... Szerdán szomorú hírt kellett közreadmunk :a tamási Kopka Áfész Vörös Hadsereg úti — dombóvári típusú faházban berendezett — italboltja kigyulladt. A kár 427 ezer forint. Hogy mi történt? Az italbolt vezetője délelőtt tíz órakor — mielőtt bezárta volna a boltot — alaposan megtöltötte HÍRRE a vaskályhát brikettel. Azért, hogy a délutáni nyitás kellemes hőmérséklettel várja a vendégeket. A fafalhoz és más gyúlékony anyagokhoz közel levő kályha kíméletlenül sugározta a hőt és meggyújtotta az épületet. A tüzet fél tizenkettőkor vették észre, öt perc múlva a helyi tamási tűzoltók a helyszínen voltak, és sikerült megmenteniük a raktárban levő árut, azaz 50 ezer forintnyi értéket. A tamási italboltban sem tartották be az Országos Tűzvédelmi Szabályzat előírásait, mint ahogy oly sok más esetben is fittyet hánynak a kályha és a berendezési tárgyak távolságára. IFJÚ NÉPDALÉNEKESEK Gazdag repertoárral és felkészülten érkeztek megyénk általános és középiskolásai a népdaléneklési verseny megyei döntőjére, Szekszárdra, a megyei művelődési központba, amelynek eredményéről csütörtöki lapunkban adtunk hírt. Az esemény annál is inkább figyelemre méltó volt, mert az elmúlt esztendő hasonló vetélkedőjéről bizony úgy vélekedtek a szakemberek, hogy a diákok felkészületlenül, csöppet nem változatos anyaggal léptek fel. Én még megkockáztatom, hogy a dalolásukat — sajnos — nem hatotta át a magyar népdal szeretete, tisztelete és érzése. Ezzel szemben most a csengő hangú gyerekek lenyűgözően szép dalokkal, a népdal igaz szeretetével léptek a dobogóra, s bizonyos vagyok benne, hogy a népdalt szerető gyerekek a mohácsi, déldunántúli versenyen örömet szereznek majd minden hallgatónak. törpevízmű Úgynevezett mínuszos hírben közölte a Népújság pénteki száma, hogy Pusztahencsén szervezik a törpevízmű-társulást, aminek következményeként végre megoldódik a pusztaheneseiek, velük együtt a tengeliciek ivóvízgondja. A dolog dupla jelentősséggel bír: hamarosan jó — nem nitrátos — ivóvízhez jut a szétszórt település, másrészt, az illetékesek találtak megoldást az évek óta húzódó, már-már kilátástalannak tűnő ügyre. Már jó néhány évvel ezelőtt elkészítette a BARANYATERV a törpevízmű tervét, csakhogy ennek a kivitelét a lakosság anyagilag nem tudta vállalni. Most a MÉLYÉPTERV — Nagypál Tibor koordinációs főmérnök vezetésével — újítás beiktatásával készítette el a törpevízmű tervét, miszerint az összköltség — a korábbinál 5 millió forinttal kevesebbe — 9 millióba kerül. Az úgynevezett körzeti kisvízműbe Pusztahencsét, Tengelicet és a megyei tanács oktatási központját kapcsolják be. Az összekötő vezetéket a megyei tanács és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság közösen finanszírozza. RÖVIDEN A ZÁRSZÁMADÁSOKRÓL Szintén ezen a héten kezdődtek meg termelőszövetkezeteinkben a zárszámadások: az első Ozorán volt, amit a fürgedi követett, tegnap pedig Regölyben tartották meg, s február 28-ával fejeződik be a sor. Az eddig megszokott rendtől eltérően idén a legtöbb helyen a küldöttgyűlést nem követi közvetlenül a közgyűlés, mivel miniszteri rendelkezés teszi lehetővé, hogy e fórum később, a tavaszi munkák végén, a közép^ávú tervvel együtt fogadja el a gazdálkodás eredményességéről szóló, beszámolót és gyakorolhatja demokratikus jogait, hiszen szűkebb körben, a munkahelyi tanácskozásokon ezek mindenütt napirendre kerültek, és a küldöttgyűléseken megbízottjaik adják le szavazataikat. Megyénk termelőszövetkezeteinek többsége a rossz időjárás ellenére is eredményes esztendőt — és esztendőiket — tudhat maga mögött, melyre biztosan épülhetnek a VI. ötéves terv feladatai: a növénytermesztés eredményeinek további javítása; az olcsó technológiai módszerek megtalálása és alkalmazása; a minőségi mutatók javítása az állattenyésztésben; az adott gazdasági lehetőségeknek megfelelően kialakítani és fejleszteni az ágazatokat; a társadalomnak hasznos melléküzemágak szorgalmazása... és még folytathatnánk a sort. A lényeg, hogy az export minél gazdaságosabb, a hazai élelmiszer-ellátás pedig zökkenőmentes legyen. V. HORVÁTH MÁRIA A tamási italbolt maradványai Bonyhádi úttörő a megyei népdaléneklési versenyen