Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-07 / 81. szám

e "népújság Kerékpár Felszabadulási verseny A Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus kerékpárosai Bu­dapesten a XVII. kerületben, a Lakatos úti lakótelepen az április 4-­e tiszteletére rende­zett versenyen vettek részt. Ezen a szép tavaszi­­ napon, sokan szurkoltak a­ verseny­zőknek. Egy-egy korcsoport­ban egész népes mezőny jött össz­e, meg kell említeni, hogy vidékről csak Győr és Szek­­szárd vett részt a versenyen. A versenyzők közül többen panaszkodtak az út minősé­gére és az útvonal biztosítá­sára, am­i még a kívülállók véleménye szerint sem volt a legtökéletesebb. Mindezek el­lenére sok, izgalmas és szoros küzdelmet láthattak az ér­deklődök. Szekszárdi részről különö­sen a juniorok és felnőttek versenye volt érdekes, ahol a két válogatott: Halász László és Zoltán indult. A 26 körös versenyben (1 kör kb. 2000 m) kétkörönként volt hajrá. Az első körökben többen próbálkoztak szökési kísérle­tekkel, de rendre szerelték őket, míg a 8. kör után Ha­lász László negyedmagával elhúzott a mezőnytől. A négy elmenő jól összedolgozott, így a vállalkozásukat siker ko­ronázta. Előnyüket (mintegy 300—400 métert) végig meg­tartva értek a célba. A haj­rák pontozása alapján Halász László a 3. lett. A serdülő korcsoportban Patton Csaba szintén, a 3. helyet szerezte meg. Az­­ úttörőknél, ahol négy kör volt­ a verseny távja, Já­vor Péter mindkét hajrát megnyerve győzött. Eredmények: Gyermek: ... 4. Molnár Gábor, ... 7. Kirschner Zoltán. Úttörők: 1. Jávor Péter, ... 4. Jámbor Zoltán. Serdülők: ... 3. Pat­ton Csaba. Ifjúságiak: ... 7. Hettich János, ... 9. Sajó Pé­ter. Felnőtt: ... 3. Halász László. Április 11-én szombaton a felnőtt és junior korúak ré­szére Dobogókőn rendezik a hegyi bajnokság második, egyben utolsó fordulóját. Az­ utánpótlás korúak részére pe­dig a kelenföldi lakótelepen veszi kezdetét az Arany Ka­kaó Kupa versenysorozat, amely 11 fordulóból áll. Kézilabda Hőgyészen négy férficsapat részvételével rendezték meg a már hagyományos Textil­kupa felszabadulási kézilab­datornát. A körmérkőzéses rendszerű torna nagy közön­ségsikert aratott, emellett jól szolgálta a különböző osztá­lyokban szereplő csapatok bajnoki rajt előtti felkészü­lését. Végeredmény: 1. Hő­­­gyészi HSC 4, 2. Pécsi Kesz­tyű 4, 3. Dunaújvárosi Volán 4, 4. Bajai SK nulla ponttal. Az azonos pontszámú csapa­tok közötti végső sorrendet ,a jobb gólkülönbség­­ döntötte el. 1981. április 7. 175 éves a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium Már hónapokkal ezelőtt elhatározták: a bonyhádi Petőfi Gimnázium méltóan kívánja megünnepelni fennállásának 175. évfordulóját. Kidolgozták a részletes programot, melynek egyi­ke az a kerékpártúra, amely Sárszentlőrincre, az iskola alapí­tásának színhelyére, valamint Kiskőrösre, Petőfi szülőházához vezet. Az iskola tanári kara Ónodi Szabolcs testnevelő tanár szakmai irányítása mellett kidolgozta a kerékpártúra részletes programját. Ebben az szerepel, hogy április 4-én közel 200 diák látogat Bonyhádról Kölesden át Sárszentlőrincre. Petőfi szülőházához viszont — mintegy 150 tanuló — április 25-én és 26-án Kiskőrösre megy. Bonyhádon, a gimnázium udvarán nagy volt az izga­lom, készültek az útra. A diákok még egyszer átnézték kerékpárjaikat, hogy útköz­ben ne legyen baj. A fákhoz és az egymáshoz támasztott kerékpárok bizonyították: ezen a szép áprilisi napon a tanulók nem azonos eséllyel indulnak.­ Igaz, a túrának egyáltalán nem volt verseny­jellege, viszont az a néhány fiú, aki versenykerékpárral érkezett, kevesebb energiával jutott el Sárszentlőrincre — majd vissza —, mint az, aki túra-, netán kemping-kerék­párral érkezett. Mindez per­sze nem keserített el senkit, kitűnő hangulatban rajtoltak osztályonként, korcsoporton­ként. Bonyhád határában már néhányan nagynak találták az emelkedőt, úgy tolták fel kerékpárjukat. Ez a jelenet Zombáig többször ismétlő­dött, majd egy diák forgalom­­irányítása mellett rátértek a szekszárd—siófoki útra. Nem sokáig, csak 6—800 métert kerekeztek itt, többségük a sportpálya után a hegynek már tolta járművét. Zomba határában rátértek a nagy­tormási útra. Itt már telje­sen „szétrázódott” a mezőny, négyes-hatos csoportok ala­kultak ki. Jól „taktikáztak’’, nem törekedtek versenyre, arra, hogy megelőzzék a má­sikat, tudták, erejüket be kell osztani, hisz a táv oda­­vissza mintegy 80 kilométer. Nagytormáson — útjavítás miatt — terelőútra ment a társaság, így a szarvasmarha­telepen hajtottak át. Még néhány kilométer és kiértek a harc—kölesdi útra. Itt újabb megpróbáltatás várt rájuk: viszonylag nagy emel­kedő. Kölesdre viszont annál könnyebben, a lejtőn lefelé gurulhattak. Negyedóra is eltelt, mire a közel kétszáz diákból álló mezőny utolsó embere is be­ért Kölesdre. Nem álltak meg, továbbhajtottak — ro­mantikus úton, a Sió partján — Borjádra. Gépkocsinkkal előrehúz­tunk, Borjádon a Sass-kúria helyén, a méhesnél álltunk meg. Már várták a bonyhá­diakat. Többek között a Pe­­tőfi-kutató Csepregi Béla evangélikus lelkész, aki rész­letes tanulmányt írt Sár­­szentlőrincről, illetve Borjáé­ról. Évtizedeken át kutatta az emlékeket. Munkája nyomtatásban is megjelent. Ott volt Benkecz József, a sárszentlőrinci általános is­kola igazgatója is. — Kicsit elkéstek, három­négy évvel korábban kellett volna jönni, akkor még állt a Sass-kúria. Ma már csak a helye látszik — mutatott lá­bunk alá Csepregi lelkész. — Hát ezzel az autóbus­­­szal kik érkeztek? — kér­dezte az egyik várakozó. A feleletet hamar megkapta: a bonyhádi Erkel kórus tagjai érkeztek meg Rónai Józsefné karnaggyal, majd a diákok. Rövid pihenő után ünnepség következett. Schwarcz Tibor, a bonyhádi Petőfi Gimná­zium igazgatója helyezte el a koszorút a méhes falán lé­vő márvány emléktábla alá. Egy tanuló verset mondott, majd megtekintették a mé­hest, az épület végén álló kis múzeumot. Talán fél órát tartott a borjádi pihenő. A­­ gyerekek vigasztalták egy­mást: — Fel a fejjel, már csak hét kilométer Sárszent­­lőrinc. A fellobogózott községben tudtak a bonyhádi diákok érkezéséről, a kapukban áll­tak és várták a vendégeket. A modern, emeletes iskola udvarán hagyták a kerékpá­rokat, majd a népes társaság néhány helybelivel, például Farkas Juliannával, a tanács elnökével, Kövesdi Jánossal, a sárszentlőrinci művelődési ház fotószakkörének vezető­jével a volt algimnázium épületéhez vonult. Itt Schwarcz Tibor tartott ünne­pi megemlékezést. Ebből idé­zünk: — Mint a nagy ritkán ha­zavetődő gyermek a családi ház kapujában, megilletődve és szorongva állunk iskolánk „szülőháza”, a sárszentlőrin­ci algimnázium volt épülete előtt. Ez a szerény végvár 1806-ban gyűjtötte össze elő­ször a magyar kultúrára szomjas maroknyi gyerek­hadat. Ebben, az utcára néző egyetlen tanteremben gyűlt össze négy vármegye magyar­ságának szellemi és erkölcsi ereje, hogy őrizze és terjes­­­sze a magyar kultúrát, ápol­ja a nemzeti nyelvet. A ma­gyar nyelvért vívott harc több volt — a Habsburg­­birodalomban — az egyszerű ellenállásnál. Jelentőségét az adja meg, hogy bevezetője, első szakasza volt a függet­len polgári államért folyó harcnak. Az iskola nevelői hittek abban, amit csináltak. Hitték és tudták, hogy a ma­gyarság megőrzésének és fel­virágoztatásának védőbástyá­ja az iskola. És mert hittek és akartak, törekvéseiket si­ker koronázta. Megkapták a magyar nemzet legcsodálato­sabb tehetségű fiát diáknak, Petőfi Sándort. Büszkék va­gyunk iskolánk múltjára, büszkék a megtisztelő örök­ségre. Koszorúzás következett; Szemerédi István tanár, a bonyhádi gimnázium párt­­alapszervezetének titkára he­lyezett el koszorút az egyko­ri iskola falán, majd az Er­kel kórus adott műsort az addigra már mintegy három­százra emelkedett közönség­nek. A ház lakója, Szűcs János nyugdíjas, invitálta a fiata­lokat, nézzék meg azt a tan­termet, melyben Petőfi ta­nult. A diákok megilletődve lépték át a küszöböt és néz­tek körül a ma is fagerendás — eredeti állapotban meg­hagyott — szobában. Az ünnepi hangulatban lé­vő diákok Petőfi egykori szállásához mentek, ahol újabb koszorúzás és az Er­kel kórus műsora követke­zett. Már egy óra elmúlt, mi­re az általános iskola napkö­zijének ebédlőjében asztal­hoz ültek, elfogyasztották az ízletes ebédet. Rövid pihenő után a népes társaság vissza­indult Bonyhádra. Kránicz József, a bonyhádi Városi Tanács elnökhelyettese, aki szintén elkísérte az emlék­túrára a fiatalokat — meg­kérdezte tőlük: — Április 25-én a kiskőrösi túrán is találkozunk? — Természetesen ott le­szünk — válaszolták. — Ny — A gimnázium igazgatóját — aki szintén kerékpáron tette meg az utat — üdvözlik Borjádon. Ebben az épületben tanult Petőfi Sándor Sárszentlőrinc­en Útban Sárszentlőrinc felé, Kölesden át A méhesben A tanulók és a tanári kar nevében koszorúzott Schwarcz Tibor.

Next