Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

XXXI. évfolyam, 204. szám. ÁRA: 1,40 Ft Emlékezés, tanulságokkal Igazi tragédia kezdődött 1939. szeptember elsején, külö­nösen az európai népek számára: a hitlerista­ hadihajók nehézágyúi tüzet nyitottak a­­­ Gdansk északi szegélyén hú­zódó keskeny félsziget, a Westerplatte lengyel helyőrségére. Ez az ágyútűz jelezte a második világháború kezdetét. Mi­re a háború végigperzselte Európát, s tüze az atombombák robbanásával kirobbant Japánban, több, mint 50 millió­­ ha­lottat számláltak össze a harcmezőkön, a hátországokban. Ez volt az emberiség legpusztítóbb, legnagyobb áldozatot követelő háborúja. De vajon ez volt-e az utolsó? — tették fel a kérdést már a háború után közvetlenül, s teszik fel — sajnos, nagyon jo­gosan - ma is. Jóformán még eltemetni sem érkeztek a­­ második világ­háború halottjait, mikor az Egyesült Államok militarista kö­rei már nem az óriási áldozatok árán­ kivívott békére, ha­nem világhatalmi terveik megvalósítására gondoltak. Ennek következtében az emberi haladást, az országok és a népek békés, kapcsolatait zavaró hidegháborús évek következtek. A békeszerető emberiségnek és kormányoknak óriási erőfe­szítések árán sikerült csak a 60-as és a 70-es évek forduló­ján palackba zárni a hidegháború szellemét. A jelenre is érvényes tanulság, hogy a nagy fordulat az enyhülés irányába a népek összefogásával sürgetett köt­és többoldalú tárgyalások eredményeként jött létre. A Szov­jetunió és a többi szocialista ország kezdeményezése nyo­mán elsősorban Nyugat-Európával alakult ki az államközi kapcsolatok új elve. E politika térnyerésének hatására az Egyesült Államok is változtatott kapcsolatain a Szovjetunió­val és az európai szocialista országokkal. Ez az út vezetett el a helsinki konferencia záróokmányához, amelyben az aláíró országok — köztük az Egyesült Államok is — ünnepé­lyesen megfogadták: erőfeszítéseket fognak tenni, hogy az enyhülés állandó, átfogó és egyetemes méretű folyamattá váljon. A záróokmány reményt és lehetőséget adott arra, hogy katonai enyhüléssel támasszák alá a politikai enyhü­lést, s hogy megszilárduljon a bizalom légköre Európában. A helsinki záróokmány aláírása után azonban rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos amerikai politikai körök,, s a mögöttük álló, a fegyverkezésben érdekelt monopóliu­mok nem nyugszanak bele a béke megszilárdítására tett erőfeszítések sikereibe. A hetvenes évek második felére már éles harc alakult ki az új és a régi politika hívei között. Egy ideig az enyhülés még együtt erősödött a fegyverkezési haj­szával, de 1978-ban a NATO már a század végéig tartó, nagyszabású fegyverkezési programot hirdetett meg. Ekkor Európa népeinek tiltakozása még vereséget imért Carter el­nök tervére, amely a­ neutronfegyver gyártását célozta, de 1979-ben Washington újabb lendületet adott a fegyverke­zésnek: nyomására a NATO úgy döntött, hogy amerikai kö­zepes hatótávolságú rakétákat és szárnyasrakétákat tele­pít Nyugati-Európáiba. Ennek már szinte logikus következ­ménye, hogy Carter 1980-ban elhalasztotta a SALT—II szer­ződés ratifikálását, s olyan doktrínával állt elő, amely meg­hirdette az Egyesült Államok katonai jelenlétét a világ min­den térségében, és aláírt egy utasítást, amely megszabja az atomháború folytatásának „rendjét” a Szovjetunió ellen. A Reagan-kormányzat még drasztikusabb lépéseket tett a hi­degháború és a fegyverkezés felé. Ennek legfrissebb jele az amerikai elnök döntése a­ neutronfegyverek tömeges gyár­tásának elkezdéséről. Ez példátlan cinikus kihívás az embe­riség, de különösen Európa népei ellen, hiszen az amerikai vezetés Európában szeretné megvívni az általa korlátozott­ra tervezett és remélt atomháborút. Érthető, hogy Európa népei tiltakozó mozgalmat kezdtek az amerikai rakétatelepítési program és a neutronfegyver­gyártás ellen. A szocialista országok ismételt kezdeménye­zései nyomán napjainkban megelevenednek a NATO-or­­szágok vezetői által feledésre kárhoztatott javaslatok az észak- és dél-európai atommentes övezet létesítéséről, a neutronfegyverek gyártásának, felhalmozásának és felhasz­nálásának betiltásáról. A fegyverkezés megfékezésére, a katonai és politikai enyhülés erősítésére, az országok és a népek közötti jó kapcsolatok, a bizalom javítására­ irányuló szovjet javaslatok ismét sürgető tárgyalási témákká vál­tak. Az erősödő tiltakozó­­ mozgalom hatására az amerikai ve­zetők is elkezdték­­ hangoztatni, hogy az Egyesült Államok is érdekelt a tárgyalásokban. De, hogy milyen megbeszélé­sekre készülnek, azt világosan jelzi: a jövendő tárgyalások amerikai résztvevőit a legszélsőségesebb fegyverkezéspárti személyekből válogatják össze. Nem titkolják azt sem, hogy­ olyan fegyverkorlátozási intézkedéseket akarnak a Szovjet­unióra kényszeríteni, amelyek biztosíthatnák az amerikai katonai fölényt.­­Ez azonban hibás számítás. A szovjet vezetők számta­lanszor leszögezték: semmiféle diktátumot nem fogadnak el­, s csakis az egyenlőség, az egyenlő biztonság alapján hajlandók tárgyalni. Ahhoz, hogy a világ, és különösen Európa ne félelemmel, hanem nyugodtan, bizalommal néz­hessen a jövőbe, a jelenlegi szinten kell befagyasztani a fegyverkezést. És azután tárgyalások sorozatán át el lehetne jutni olyan helyzethez, amelyben nem kell rettegni egy új, minden eddiginél pusztítóbb háborútól. Európa népei a második világháború után, „Soha többé háborút!" jelszóval megfogadták, hogy megakadályozzák az újabb világégést. Lényegében ez az értelme a helsinki ígé­retnek is. A háborús emlékekből, a­ hidegháborúból­­ és az amerikai kormányzat jelenlegi­­ politikájából leszűrt tanulsá­gok egyaránt arra intenek, hogy sürgősen tárgyalásokat kell kezdeni, elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Ál­ lamok között. KOVÁCS ISTVÁN 1981. szeptember 1., kedd. Mai számunkból ÚJ-DÉL-WALES VÁLOGATOTTJA IGAZOLTA KLASSZISÁT (6. old.) JARUZELSKI BESZÉDE KOSZAM­BAN (2. old.) AZ ŐSZI ÁTVÉTELI ÁRAK­­(3. old.) A VILÁG — KÖNYVEKBEN (4. old.) EGYENLŐ ERŐK KÜZDELME KAPOSVÁROTT (5. old.) Országos tanévnyitó Ünnepség Sárospatakon Megyénkben közel negyvenezer diák kezdi meg az új iskolai évet Az elmúlt héten, szinte min­dennap fogla­lkoztu­nk valami­lyen formálisain a mai­ nappal, a­ szeptember elsejeivel«, amely egyebe­k között, de legfőképpen a« tamévnyiást jelzi. Ezekben a napo­kb­an tartják a­ tanévnyitó ünin­eps­égeket. Volt olyan is­kola, ahol ez mér az elmúlt hét végén­ megtörtént, de leg­több helyütt tegnap nyitották, illetve oeo nyitják hivatalosam az iskoláik kapuit. Megyénkben 30 500 kisdiá­k kezdi meg tanulmányait, az ál­talános iskolákban, a szaki kö­­zépiisk­aii­ákb­a­n 2600-an, a szak­munkásképzőkben 4300-­an, a gimnáziumokban­ pedig 2500- an kezdik meg az 1981—82-es tanévet. Me­g­yénik zeneiskolái­ba 1600 általános és középis­­ko­l­ás korú diá­k iratkozott be­. A dolgozóik­­ általános iskolá­jának 150, a« dolgozók középis­kolájának 2800 hallgatója« lesz, ők sze­pte­mber közepén, illetve október elején kezdik meg a rend­szeres tanulást. Szintén ok­­tóbe­rtől kezdik meg azok a munkások az előkészítő tanfo­lyamra« járást, akik magánúton vizsgálnak majd az általános iskola­ heted­ik, illetve nyolcadik osztályos tananyagából. Szá­mukra a­­ kurzusokat az egész megyében a­ szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Köz­pont szervezi. Ebben a tanévben a városok­ban igen megemelkedett az általános iskolások száma. A dunaiföldvári, a tolnai és a bátb­sz­éki gimnáziumban pedig, az utóbbi évek gyakorlatától eltérően«, párhuzamos osztályo­kat« indítóinak. Tegnap tartották az évnyitót Szekszárdon, az 505-ös­­ szakmunkásképző intézetben Pozsgay Imre beszéde A hirtelen jött zápor sem zavarta­ meg vasárnap a Sá­ros­­pata­kon ta­rt­ott országos tan­évnyitó ü ünepséget, amelyet a televízió is közvetített. A fennállásának 450. évfor­dulóját ünneplő Rákóczi Gim­­náziiumba­n­ az iskola mintegy 700 diákja, s ugyanennyi meg­hívott vedég j­elen­létében Pozs­gay Imre­­ műve­lőd­ési minisz­ter köszöntötte az ország ta­nulóifjúságát az 1981—82-es tanév k­ezd­ete alkalmából. Beszéde­ bevezető rész­ében az ország valam­ennyi pedagó­gusát, gyermek- és ifjúságvé­delemmel fog­l­alkozó szakem­berét«, az óvodásokat, az álta­lános és középiisko­lá­ sokat­, a sza­­mim­iku­sképzők és sza­kis­ko­lá­k tanulóit, az egyetemi és főiskolai hallgatókat köszöntöt­te, majd így folytatta: — Kiválnám, hogy az újabb fejlődést, és sikereket ígérő, de előreláthatóan nem kevés­­ ne­hézséget is hozó új tanévben, a koráb­biOik mál több nevelő és ta­nuló találjon örömet munká­jában, feladatában«. (Folytatás a 3. oldalon.) Fokozódott a partizánok tevékenysége Nehéz helyzetben a salvadori junta Salvadorban a Fairab­undo Monti Nemze­ti­­ Fel­szaba­dítási Front az FMiLlN fegyveres erői tíz nap alatt 82 fős veszteséget okoztak a junta hadseregének a Guazoppin« tűzhá­nyó térségé­ben, a Salvadori fővárostól 40 kilo­méterre északra. Az FMLN vasárnap nyilvá­nosságb­a ikozo­tt, k­özlemé­nye bejelentette, ho­gy a katonaii­­kereszténydemokrata junta, had­serege a tűzhányó körzetében a gyalogság, a tüzérség és a légierő tá­moga­tásával augusz­tus 18-án megindította újabb offen­zíváját. A­­ közlemény szerint a «tér­ségben« az id­én hetedik alka­lommal l­ndított offenzívák­nak az Valit a célja, hogy felszámolják az FMLN ottani állásait, a te­rületet megtisztítsák a par­tizá­­noktól, s bo­sszút­ álljanak a polgári lakosságon, amiért tá­mogatásban részesíti a fegyve­res forradalmi erőiket. A lakos­­ság nagy részét az offenzíva megkezdése előtt a partizá­niak a környező hegyeikbe telepítet­ték. Az FMLN műszaki egységei egyidejűleg a« főváros térségé­ben« folytatták a, nagyfeszültsé­gű távvezetékek elleni akciói­kat. Ezek következtében Sa­n Salvadoriban hetek óta akado­zi­k az ára­mszolgá­ltatás, szá­mos ipari üzem és gazdasági l­éite­sítmén­y munkája bénult meg. Latin-Amerika közvéleményét továbbra« is élénken foglalkoz­tatja a« mexikói­ é«s a« francia kormánynak az a döntése, hogy a «Faralbundo Marti Nemzeti Felszabadítási Frontot „­repre­zentatív politikai erőként” is­merte el. Az emberi jogok Sal­vadori bizottsága és a Sa«n Sa­l­­vado­ r­ li érseki hivatali általi Mexikóvárosban közzétett n­y­i­­latkozat megállapítja, hogy a mexikói és francia állásfogla­lás elősegtíti az emberi jog­ok megvédését Salvadorban. A Mexikói Kommunista Párt szintén nagy j­ellentőségű ese­ménynek minősítette az­ FMLN elisme­rését, de felszólította a mexikói kormányt: legyen kö­vetkezetes, és szüntesse meg a Sa­lvadoriból irányuló olajszállí­­tá­sokat, érvénytelen­ítse a« jun­tával­ kötött, gazd­a­ság­i megáll­­lapod­ásaikat. A Mexikói Kom­munista­ Párt sürgette az ország ko­rmányát, hogy teljes határo­zottsággal ítélje el Wa­shingto­n Salvadori beavatkozás­át.­­A Salvadori had­ügymininiszté­­rium egyébként elismerte, hogy az ország középső, északi és északkeleti térségeibe­n fokozó­dott a partizánok tevékenysége, ami a katonai-keresztényde­­mokrati» juntái szempontjából „kényes helyzetet” teremtett A hadügyminisztérium szóvi­vője a helyi és a külföldi tu­dósítóknak adott nyilatkozatá­ban elmondotta­, hogy különö­sen Suohlitoto, Cuscatlain és Chaillatenüingo megyéikbe­n élén­kült meg a „'lázadók" tevé­kenysége. UsulUtan« és La Union megyékben, szintén súlyosbodik a «helyzet. Elismerte, ho­gy Moirazan, Ca­­bamlals és San Vicente megyék­ben még« keleti «kétszerezni az „At­ocatt” különleges dandár bevetéseinek számát. Mint is­­­mertes, a­ dandárt a Vietnam­ban szerzett ta­pasztalatok fel­használásával amerikai katonai tanácsadóik és „zöldisapkások" oktatták ki a partizánel­lenes harc módszereire«. «A szóvivőt a továbbiakban utalt a mexikói és a« francia kormánynak arra« a« közös ál­­lásfoglalásaira, amely elismerte a Barabuncio Marti Nemzeti «Felszabadítási Frontot <' ^zt „reprezentatív politikai o­vnek­” «nevezte. Azt« mo­ndbtta, hogy a döntés befolyá­sollh­atja« a „ba­ráti kormányokat” és lehetsé­ges, hogy csökkenni fog a kí­vülről­ jövő katonai tá­moga­tás. Brezsnyev távirata Castróhoz Leonyid Brezsnyev az el nem kötelezettek mozga­llmá­nak nap­ja alkalmából­ táviratot intézett i Fidel­ Castróihoz, a mozgalom soros elnökéhez, és ebben, a szovjet nép és a mag­a­ nevé­ben szívélyes jókivánság«ait fe­jezi­­ ki neki, valamint az el nem kötelezett országok összes vezetőinek és népeinek. A távi­rat a többi között meg­állapítja : a Szovjetunió az el nem kötelezettek mozgalma fenállásá­nak 20 éve során, hűen a­­ nemzeti felszabadulásu­kért, küzdő erő­k­kel valló szolida­ritás erősítésének semmis elvéhez, olyan erőnek­ tekintette és te­kinti a mozgalmat, amely a felszabadult országoknak azt a természetes törekvését fejezi ki, hogy együttesen száll­jannak szembe az imperialista, a­ gyar­­m­attartó, a« fajüldöző és a he­­gemoniistai erőkkel,­­és megvéd­jék a«rá«gai á«ron kivívott függet­lenségüket, szabadságukat. Az el nem «kötelezettek moz­galma« — hang­súlyozza« a« táv­irat — különösen fonntos szere­pet tölt be most, a«m­ikor az imperial­izmus agresszív körei szembeszegülnek a történelmi fejlődés objektív menetével és az erő pozíció­jából igyekeznek megoldani a világ problémáit, „sa­ját érdekszférájuknak” ki­áltják ki a­ világ különböző tér­ségeit és „«nemzetközi terrroriz­­musna­k” «minősítik a nemzeti felszabadulásukért küzdő népek harcát. Ezért szükség van a világ összes békesze­­ető erői­nek együttes harcára a béke megvédése érdekében. \

Next