Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 26. szám. ÁRA: 1,40 Ft 1983. február 1., kedd. Vállalkozó nagyvállalatok A kisvállalatok nevétől hangos az ország. Felsorolni is nehéz volna, hány helyen írják, tárgyalják, mennyi van be­­­­lől­ük, mit csinálnak, milyen szépen virágoznak. Amennyire örvendetes ez — hisz mit akartuk, és még mindig csak a ki­­s bon­ta­kozás kezdetén tartunk —, annyira visszatetsző az érté­kelések egyoldalúsága. A legtöbbször úgy beszélnek a kis­vállaltatokról, mintha semmi közük sem volna a nagyokhoz,­­ sőt — kimondva, vagy kimondatlanul­ — gyakran ott bujkál­t a véleményekben: bezzeg a mammutszervezetek! Azok lom­hák és nehézkesek, s alig tudják nyomon követni a világ­piac változását. Az Ipari Minisztérium szakértői szerint nagyvállalatról szól­hatunk akkor, ha az évi termelési érték meghaladja az egy­­milliárd forintot, s a dolgozók létszáma több mint ötezret. Kisvállalatról abban az esetben, a h­a 300 embernél keve­sebb dolgozik a céginél, a kettő között helyezkednek el a középvállalatok. Hozzáteszik, hogy ez kissé leegyszerűsített kategorizálás, mert az ágazattól is függ a megítélés. A nyomdaiparban például már ezer fő felett is­­ nagyvállalat­ról van szó. Visszatérve az évi egymilliárdos termelési értékre: nyilván nem szükséges hogy képzelőerő annak a megértéséhez, mi­lyen nagy értékű gépparkra és mennyi forgóeszközre van szüksége egy nagyvállalatnak ahhoz, hogy évi egy­m­illiárd forint fölött produkáljon.­­ (Magyarország egész 1981 évi­­ nemzeti jövedelme nem érte el a 700 milliárd forintot!) Ezt a gépparkot nem lehet derűre-borúra kicserélgetni, még akkor sem, ha a világpiacon hirtelen „hátra arc”-ot vezé­nyelnek valamilyen termék gyártásából. Ilyen értelemben tehát valóban nehezebb helyzetben van a nagyvállalat, fen­­­­tonosan akkor, ha­ a kisvállalattal állítjuk szembe,­­már azért is, mert az utóbbiakra az alacsony eszközérték a jellemző. Vagy nincs is gépparkjuk (szellemi kisvállalkozások), vagy ha van is, kevés, s annak a mozgatásával igyekeznek mi­nél többet elérni. Mégis hamis nyomon jár az, aki az imént említett objek­tív körülmények miatt nehézkesnek minősíti a nagyvállala­tot. A szakmai hozzáértés, a világpiaci érzékenység és előre­látás, a vezetés művészete éppen abban rejlik, hogy ilyen helyzetben i­s meg kell keresni annak az útját,­­miképp le­het­­ -nem­­ kicsi tételekben - boldogulni. A hosszú távú stratégiai elképzeléseket meg­­ a napi rugalmasság követel­ményeit kell egyeztetni, vagy ütköztetni, s hogy ez az egyez­tetés nem eredménytelen, azt a termékszerkezet-korszerűsí­tési folyamat­­ kibontakozása igazolja, különösen a feldol­gozóiparban. Konkrét vállalatokra térve: vajon nem a vál­lalkozó szellemiről tanúskodik-e az, hogy az Ikarus Gyár immár több kontinens autóbusz-piacára betört, az Egyesült Államok több városában is megjelent, vállalva a gyilkos konkurren­ciával járó kockázatot. Vagy az Egyesült Izzó, amelynek leányvállalata ugyancsak Amerikában működik. A Borsodi Vegyi Kombinát, amely Líbiában épít gyárat, a­­ debreceni Alföldi Nyomda, amely a többi között a svédek­nek készít könyveket, természetesen svéd szöveggel. Szó sem róla,­­előbbre tarthatnánk a termékszerkezet kor­szerűsítésében­, vannak annak helyenként szubjektív akadá­lyai is. (Felkészültebb lehetne a vezetés.) Mégis botor do­log lebecsülni a mammutsze­rvezetek vállalkozó kedvét, s még inkább szembeállítani őket a kicsikkel, hiszen vala­mennyi kisvállalkozó­i forma közül a vállalati gazdasági munkaközösség a legnépszerűbb. Éspedig azért, mert­­ ma­holnap már klasszikus példa lesz Dunaújváros — gyakran­­ a nagyvállalat is úgy találja, hogy akkor tudja meghonosí­tani a vállalkozó szellemet a gyárkapun belül, az a leg­kifizetődőbb, ha az ilyen-olyan feladatok megoldására kis­vállalkozásokat hoz létre. Ezért van ima több mint száz vg-mk (vállalati gazdasági munkaközösség) a Dunai Vasműnél. A termelő jellegű­­ kisvállalatok is - az eredeti célnak megfelelően —­­mind inkább a nagyvállalatok háttéripará­nak a részévé kezdenek válni. „Bedolgoznak" nekik, bo­nyolult kooperációs kapcsolatok alakulnak ki. A honi ipar nemzetközi versenyképessége nem kis mértékben azon mú­lik, hogy e folyamat, a nagyvállalati-kisvállalati rendszer miképp fejlődik. Az egész nagyvállalat-kisvállalat vita a tsz-szervezést­­ kö­vető időszakra emlékeztet, amikor szembeállították a me­zőgazdasági nagyüzemet meg a háztájit. Közgondolkodá­sunk­­ ma­­már eljutott od­a, hogy ez balgaság, hiszen­­ a ház­táji óljában a tsz-iből­­ kikerült mak­ac hízik, tsz-táppal ete­tik, a tsz veszi vissza és adja el, ha vágásra érik... Való­­­­színű, csak idő kérdése, míg a közvélemény megszokja, hogy­­ a nagyiparnak is lehet „háztájija”, mégha kisvállalkozásnak­­ hívják is. A legfőbb szempontról nem is beszélve: a nemzeti jöve­delmünk nagysága­, a jövőnk mégiscsak attól függ első­so­r­­­­ban, miképp boldogulnak azok a milliárdosok. Mármint a nagyvállaltatok. MAGYAR LÁSZLÓ JÓ REGGELT, MAGYARORSZÁG (4. old.) VADNYUGATI METÓDUS (4. old.) KÉT PONT NYÍREGYHÁZÁRÓL (5. old.) KÖBE ZÁRT ENERGIA (3. old.) Mai számunkból Újabb fórumokon folytatódnak a leszerelési tárgyalások Mintáin a­z elmúlt héten foly­tatta munkáját a közép-eu­rópai hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről folyó becsli. illetve a középható­távolságú nukleáris fegyver­rendszerek korlátozását célzó genfi tárgyalássorozat, ezen a héten két további leszerelési ta­nácskozás is folytatódik a Gen­fi-tó partján. A Nemzetek Palotájában ma megnyílik a leszerelési bizott­ság úja­bb ülésszaka, melynek munkájában 40 ország — köztük Magyarország — küldöttsége el­sősorban a vegyi- és radiológiai fegyverek betiltásán, valamint a nukleáris kísérletek teljes eltiltá­sán láb­a­dozti­k. Szerdán a J. Kapov szovjet és E. Rowb­g amerikai nagykö­vet vezette küldöttségek folytat­ják a hadász­ati fegyverek kor­látozásáról és csökkentéséről ta­valy júniusban Genf­ben meg­kezdett párbeszédét. A két küllönb­öző vágányon fu­tó szovje­t—amerikai tárgyalások közös vonása, hogy órokon az Egyesült Államok az egyenlő biztonság alapelvét megszegve egyoldalú katonai előnyökre próbál szert tenni. Az amerikai tárgyalási pozíció tarthatatlan voltára legutóbb Gromiko szov­jet k­ül­ügyminiszter mutatott rá bonni sajtóértekezletén, amikor visszautasította a Reagan-féle „nulla-megoldást”, miivel az fel­borítaná a jelenlegi megköze­lítő mértékű egyensúlyt, és to­vább növelné az Egyesült Álla­mok előnyét mind a hordóeszkö­zök, mind pedig a robbanótöl­­tetek számát illetően. Hasonló a helyzet a hadá­szati fegyverek tekiintetében is, ahol az amerikai fél megpróbál­ja figyelmen kívül hagyni a két­­ nagyhatalom Hadászati fegy­verkészlete szerkezetében meg­lévő eltéréseket és csupán a szárazföldi telepítésű rakéták számtainak csökkentését erőlteti. A Szovjetunió álláspontja ép­pen ezért az, hogy a genfi ta­nácskozáson valamennyi hadá­szati fegyverfajta korlátozásá­ról, illetve csökkentéséről tár­gyalni kell.­ Az európai nukleáris fegyver­zet csökkentését indítványozó szovjet javasl­atok lehetőséget nyújtanak arra, hogy elhárítsák az Európát és a világot fenye­gető veszélyt - állapítja meg a Pravda vasárnapi száma. A genfi szovjet-­amerikai tár­gyalások felújítását kommen­tálva a Pravda rámutat, hogy a szovjet javasl­atokat az egyen­lőség és a kölcsönös biztonság elvének figyelembevételével ter­jesztették elő. Vallártaváltásuk nagy terhet venne le az euró­pai országok válláról. A Szov­jetunió világos és igazságos megál­lapodásra törekszik, s ezért arra szállít fel, hogy amíg nem késő, ne szal­as­szák el a történelmi lehetőséget. Az európai béke megőrzése érdekében a fegyverzet csök­kentésére van szükség. A Genf­­ben folytatódó szovjet-a­merikai tárgyalások menete fogja meg­mutatni, ki tudják-e használni a fennálló lehetőségeket. A feladat megoldásához nem­csak a tárgyalások közvetlen résztvevőinek, hanem minden érdekelt félinek hozzá kell já­rulnia — álllapítja meg a Prav­da. Nyilvánvaló, hogy a Német Szövetségi Köztá­rsa­ság kormá­nya is kiveheti részét abban, hogy a NATO-ba tömörült nyu­gat-európai országok ne válja­nak az újabb amerikai nukleáris fegyverzetek övezetévé. A Szovjetunió arra törekszik, hogy igazságos megá­llapodás szülessen, és Európáiba kölcsö­nösen elfogadható mértékben csökkenjen a nukleáris szem­benállás szintje. Erről nemcsak a Genfiben előterjesztett szovjet javasl­atok tanúskodnak, hanem a­ svéd kormánynak az európai hadszínttéri atommentes övezet létrehozását javasoló kezdemé­nyezésére adott szovjet vállalsz is - állapítja meg végezetül a Pravda. ENSZ-bizottság előtt az Indiai-óceán ügye NNew Yorkiban megkezdte munkáját az Indisasi-óceán hely­zetével foglalkozó különleges ENSZ-i bizottság idei első ülés­szaka. A korábbi ülésszakon a szo­cialista és el nem kötelezett or­szágok számos előremutató kez­deményezést tettek. Ezreik azon­ban nem érték el céljukat, el­sősorban azért, mert az Egyesült Á­llamok az I­nd­iai-óceán mili­tari­zálására törekszik és a tér­ség „hadászati újragyarmatosí­­tásaira” már eddig 30 milliárd dollárt költött. Az összeg legna­gyobb részét az egyiptomi, Szo­máliai, kenyai és amáinai terüle­teken létesített támaszpontok korszerűsítésére, vagy újabbak kiépítésére fordították. Az Indiai-óceán ezenkívül az intervenciós célok­at követő úgy­nevezett gyorsreagálású erőik fő mozgástere. Ezek rendeltetése, hogy zsarolják a térség állama­it, akadályozzák az önálló kül­politikát, a társadalmi és gaz­dasági reformok megvalósítá­sát." Erre vezethető vissza, hogy Washington igyekszik szabotál­ni a nemzetközi konferencia összehívását és annak idején egyoldalúan megszakította a Szovjetunióval az Indiai-óceá­non valló katonai jelenlét csök­kentéséről folytatott tárgyaláso­kat. A fegyverátadás ünnepélyes pillanata Munkásőregység-gyűlések Kiváló eredmények a termelésben, a szolgálatban A tamási művelődési központ­ban­ tartotta meg szombaton délután ünnepi egységgyűlését a Gőgös Ignác munkásőrszázad. A művelődési központ ötszáz személyes nézőterét zsúfolásig megtöltötték a mun­kásőrök és az ünnepségen részt vevő hoz­zátartozók.­ Az elnökségben helyet foglal­tak a járás párt-, állami és gaz­dasági vezetői, a társ-fegyveres testületek képviselői és a bázis­­üzemek, szövetkezetek vezetői. A megjelenteket Kalmár Ist­ván, a tamási TALUX szövetke­zet elnöke köszöntötte, köztük dr. Király Ernőt, a megyei párt­bizottság titkárát, Szőlős­ Lászlóné doktort, a Munkásőr­ség Országos Parancsnokságá­nak képviselőjét, valamint Csa­pó Jánosné és Szászi Gábor országgyűlési­ képviselőiket. A Gőgös Ignác munkásőrszá­­zad elmúlt évi tevékenységének értékelését Ri­gácsi Zoltán egy­ségparancsnok tartotta meg. Mint mondotta, politikai életünk jelentős eseményei az évente megrendezésre kerülő m munkás­­őr-egység gyű­lések, ahol az el­végzett munka értékelésén túl körvonalazzák az egység követ­kező évi munkáját is. Az elmúlt évben ünnepeltük testületünk megalakulásának negyedszáza­dos jubileumát — mondatta. Az évforduló jegyében végzett mun­ka járásunkban is a tár­sadalmi érdeklődés középpont­jába állította a munkásőrséget, a fegyveres pártmegbízatást tel­jesítő munkásőröket. Munkánk folyamatában nap mint nap érezzük, hogy munkásőreink helytállását, áldozatkész munká­ját a munkahelyi pártszerveze­tek, a munkáskollektívákat irá­nyító pártszervezetek és az egész járás lakossága elismeri, nagyra­ értékeli. Az egységparancsnok ezután elmondta, hogy a munkásőrszá­­zad végrehajtatta a járási párt­­bizottság végrehajtó bizottsága határozatában és a megyei pa­rancsnok parancsában megje­lölt feladatokat. A járás mun­kásőrei sikeresen helytálltak a „Zengő 82” országos parancs­noki szemlegyakorlaton, politi­kai nevelőmunkáju­k hatékony­ságát jól bizonyítja az a tény is, hogy az elmúlt évben nyol­c pártonkívüli munkásőrt nevelték kommunistává. A több éves kö­vetkezetes munka eredménye­ként az állomány fegyelmi hely­zete szilárd. A járás munkásőrei kommunista emberként élnek és dolgoznak, készek és képese­k a velük szemben támasztott kö­vetelmények teljesítésére. Az egységparancsnok beszá­molóját követően Cserép Imre, a járási pártbizottság első tit­kára szólt a mun­ká­sőrökhöz. Tolmácsolta a járási pártbizott­ság üdvözletét és köszönetét a munkásőrök elmúlt évi tevékeny­ségéért. Mint elmondotta­, a testület nagy figyelmet szentel a mun­kásőrök tevékenységére, és azt jónak, elismerésre méltó­nak értékelték. Tóth Gyula, a háromszorosan kiváló ozorai nehézfegyver-sza­kasz parancsnoka hozzászólásá­ban arról beszélt, hogy ered­ményeiket a jó kollektív szel­lemnek, az együttes munkának köszönhetik. Az ozorai munkás­­őrök a munkahelyen és a ki­képzési feladatok végrehajtása során baráti, elvtársi közösség­gé alakulta­k. Közéleti aktivitá­sukat bizonyítja, hogy tavaly 416 óra­ társadalmi munkát végez­tek a községben. Varga János a bázisszervek, üzemek nevében köszöntötte a munkásőröket, majd Dombos Gyula alapító munkásőr szólt az egységgyűlés résztvevőihez.­­Dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára a Tolna megyei pártbizottság meleg szavú üdvözletét tolmácsolta a tamási járási munkásőröknek. (Folytatás a 3. oldalon.) Rigó Rigóczki Zoltán egységparancsnok beszámolóját tartja I_________

Next