Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 26. szám. ÁRA: 1,40 Ft 1983. február 1., kedd. Vállalkozó nagyvállalatok A kisvállalatok nevétől hangos az ország. Felsorolni is nehéz volna, hány helyen írják, tárgyalják, mennyi van belőlük, mit csinálnak, milyen szépen virágoznak. Amennyire örvendetes ez — hisz mit akartuk, és még mindig csak a kis bontakozás kezdetén tartunk —, annyira visszatetsző az értékelések egyoldalúsága. A legtöbbször úgy beszélnek a kisvállaltatokról, mintha semmi közük sem volna a nagyokhoz, sőt — kimondva, vagy kimondatlanul — gyakran ott bujkált a véleményekben: bezzeg a mammutszervezetek! Azok lomhák és nehézkesek, s alig tudják nyomon követni a világpiac változását. Az Ipari Minisztérium szakértői szerint nagyvállalatról szólhatunk akkor, ha az évi termelési érték meghaladja az egymilliárd forintot, s a dolgozók létszáma több mint ötezret. Kisvállalatról abban az esetben, a ha 300 embernél kevesebb dolgozik a céginél, a kettő között helyezkednek el a középvállalatok. Hozzáteszik, hogy ez kissé leegyszerűsített kategorizálás, mert az ágazattól is függ a megítélés. A nyomdaiparban például már ezer fő felett is nagyvállalatról van szó. Visszatérve az évi egymilliárdos termelési értékre: nyilván nem szükséges hogy képzelőerő annak a megértéséhez, milyen nagy értékű gépparkra és mennyi forgóeszközre van szüksége egy nagyvállalatnak ahhoz, hogy évi egymilliárd forint fölött produkáljon. (Magyarország egész 1981 évi nemzeti jövedelme nem érte el a 700 milliárd forintot!) Ezt a gépparkot nem lehet derűre-borúra kicserélgetni, még akkor sem, ha a világpiacon hirtelen „hátra arc”-ot vezényelnek valamilyen termék gyártásából. Ilyen értelemben tehát valóban nehezebb helyzetben van a nagyvállalat, fentonosan akkor, ha a kisvállalattal állítjuk szembe,már azért is, mert az utóbbiakra az alacsony eszközérték a jellemző. Vagy nincs is gépparkjuk (szellemi kisvállalkozások), vagy ha van is, kevés, s annak a mozgatásával igyekeznek minél többet elérni. Mégis hamis nyomon jár az, aki az imént említett objektív körülmények miatt nehézkesnek minősíti a nagyvállalatot. A szakmai hozzáértés, a világpiaci érzékenység és előrelátás, a vezetés művészete éppen abban rejlik, hogy ilyen helyzetben is meg kell keresni annak az útját,miképp lehet -nem kicsi tételekben - boldogulni. A hosszú távú stratégiai elképzeléseket meg a napi rugalmasság követelményeit kell egyeztetni, vagy ütköztetni, s hogy ez az egyeztetés nem eredménytelen, azt a termékszerkezet-korszerűsítési folyamat kibontakozása igazolja, különösen a feldolgozóiparban. Konkrét vállalatokra térve: vajon nem a vállalkozó szellemiről tanúskodik-e az, hogy az Ikarus Gyár immár több kontinens autóbusz-piacára betört, az Egyesült Államok több városában is megjelent, vállalva a gyilkos konkurrenciával járó kockázatot. Vagy az Egyesült Izzó, amelynek leányvállalata ugyancsak Amerikában működik. A Borsodi Vegyi Kombinát, amely Líbiában épít gyárat, a debreceni Alföldi Nyomda, amely a többi között a svédeknek készít könyveket, természetesen svéd szöveggel. Szó sem róla,előbbre tarthatnánk a termékszerkezet korszerűsítésében, vannak annak helyenként szubjektív akadályai is. (Felkészültebb lehetne a vezetés.) Mégis botor dolog lebecsülni a mammutszervezetek vállalkozó kedvét, s még inkább szembeállítani őket a kicsikkel, hiszen valamennyi kisvállalkozói forma közül a vállalati gazdasági munkaközösség a legnépszerűbb. Éspedig azért, mert maholnap már klasszikus példa lesz Dunaújváros — gyakran a nagyvállalat is úgy találja, hogy akkor tudja meghonosítani a vállalkozó szellemet a gyárkapun belül, az a legkifizetődőbb, ha az ilyen-olyan feladatok megoldására kisvállalkozásokat hoz létre. Ezért van ima több mint száz vg-mk (vállalati gazdasági munkaközösség) a Dunai Vasműnél. A termelő jellegű kisvállalatok is - az eredeti célnak megfelelően —mind inkább a nagyvállalatok háttériparának a részévé kezdenek válni. „Bedolgoznak" nekik, bonyolult kooperációs kapcsolatok alakulnak ki. A honi ipar nemzetközi versenyképessége nem kis mértékben azon múlik, hogy e folyamat, a nagyvállalati-kisvállalati rendszer miképp fejlődik. Az egész nagyvállalat-kisvállalat vita a tsz-szervezést követő időszakra emlékeztet, amikor szembeállították a mezőgazdasági nagyüzemet meg a háztájit. Közgondolkodásunk mamár eljutott oda, hogy ez balgaság, hiszen a háztáji óljában a tsz-iből kikerült makac hízik, tsz-táppal etetik, a tsz veszi vissza és adja el, ha vágásra érik... Valószínű, csak idő kérdése, míg a közvélemény megszokja, hogy a nagyiparnak is lehet „háztájija”, mégha kisvállalkozásnak hívják is. A legfőbb szempontról nem is beszélve: a nemzeti jövedelmünk nagysága, a jövőnk mégiscsak attól függ elsősorban, miképp boldogulnak azok a milliárdosok. Mármint a nagyvállaltatok. MAGYAR LÁSZLÓ JÓ REGGELT, MAGYARORSZÁG (4. old.) VADNYUGATI METÓDUS (4. old.) KÉT PONT NYÍREGYHÁZÁRÓL (5. old.) KÖBE ZÁRT ENERGIA (3. old.) Mai számunkból Újabb fórumokon folytatódnak a leszerelési tárgyalások Mintáin az elmúlt héten folytatta munkáját a közép-európai hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről folyó becsli. illetve a középhatótávolságú nukleáris fegyverrendszerek korlátozását célzó genfi tárgyalássorozat, ezen a héten két további leszerelési tanácskozás is folytatódik a Genfi-tó partján. A Nemzetek Palotájában ma megnyílik a leszerelési bizottság újabb ülésszaka, melynek munkájában 40 ország — köztük Magyarország — küldöttsége elsősorban a vegyi- és radiológiai fegyverek betiltásán, valamint a nukleáris kísérletek teljes eltiltásán lábadoztik. Szerdán a J. Kapov szovjet és E. Rowbg amerikai nagykövet vezette küldöttségek folytatják a hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről tavaly júniusban Genfben megkezdett párbeszédét. A két küllönböző vágányon futó szovjet—amerikai tárgyalások közös vonása, hogy órokon az Egyesült Államok az egyenlő biztonság alapelvét megszegve egyoldalú katonai előnyökre próbál szert tenni. Az amerikai tárgyalási pozíció tarthatatlan voltára legutóbb Gromiko szovjet külügyminiszter mutatott rá bonni sajtóértekezletén, amikor visszautasította a Reagan-féle „nulla-megoldást”, miivel az felborítaná a jelenlegi megközelítő mértékű egyensúlyt, és tovább növelné az Egyesült Államok előnyét mind a hordóeszközök, mind pedig a robbanótöltetek számát illetően. Hasonló a helyzet a hadászati fegyverek tekiintetében is, ahol az amerikai fél megpróbálja figyelmen kívül hagyni a két nagyhatalom Hadászati fegyverkészlete szerkezetében meglévő eltéréseket és csupán a szárazföldi telepítésű rakéták számtainak csökkentését erőlteti. A Szovjetunió álláspontja éppen ezért az, hogy a genfi tanácskozáson valamennyi hadászati fegyverfajta korlátozásáról, illetve csökkentéséről tárgyalni kell. Az európai nukleáris fegyverzet csökkentését indítványozó szovjet javaslatok lehetőséget nyújtanak arra, hogy elhárítsák az Európát és a világot fenyegető veszélyt - állapítja meg a Pravda vasárnapi száma. A genfi szovjet-amerikai tárgyalások felújítását kommentálva a Pravda rámutat, hogy a szovjet javaslatokat az egyenlőség és a kölcsönös biztonság elvének figyelembevételével terjesztették elő. Vallártaváltásuk nagy terhet venne le az európai országok válláról. A Szovjetunió világos és igazságos megállapodásra törekszik, s ezért arra szállít fel, hogy amíg nem késő, ne szalasszák el a történelmi lehetőséget. Az európai béke megőrzése érdekében a fegyverzet csökkentésére van szükség. A Genfben folytatódó szovjet-amerikai tárgyalások menete fogja megmutatni, ki tudják-e használni a fennálló lehetőségeket. A feladat megoldásához nemcsak a tárgyalások közvetlen résztvevőinek, hanem minden érdekelt félinek hozzá kell járulnia — álllapítja meg a Pravda. Nyilvánvaló, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya is kiveheti részét abban, hogy a NATO-ba tömörült nyugat-európai országok ne váljanak az újabb amerikai nukleáris fegyverzetek övezetévé. A Szovjetunió arra törekszik, hogy igazságos megállapodás szülessen, és Európáiba kölcsönösen elfogadható mértékben csökkenjen a nukleáris szembenállás szintje. Erről nemcsak a Genfiben előterjesztett szovjet javaslatok tanúskodnak, hanem a svéd kormánynak az európai hadszínttéri atommentes övezet létrehozását javasoló kezdeményezésére adott szovjet vállalsz is - állapítja meg végezetül a Pravda. ENSZ-bizottság előtt az Indiai-óceán ügye NNew Yorkiban megkezdte munkáját az Indisasi-óceán helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-i bizottság idei első ülésszaka. A korábbi ülésszakon a szocialista és el nem kötelezett országok számos előremutató kezdeményezést tettek. Ezreik azonban nem érték el céljukat, elsősorban azért, mert az Egyesült Államok az Indiai-óceán militarizálására törekszik és a térség „hadászati újragyarmatosításaira” már eddig 30 milliárd dollárt költött. Az összeg legnagyobb részét az egyiptomi, Szomáliai, kenyai és amáinai területeken létesített támaszpontok korszerűsítésére, vagy újabbak kiépítésére fordították. Az Indiai-óceán ezenkívül az intervenciós célokat követő úgynevezett gyorsreagálású erőik fő mozgástere. Ezek rendeltetése, hogy zsarolják a térség államait, akadályozzák az önálló külpolitikát, a társadalmi és gazdasági reformok megvalósítását." Erre vezethető vissza, hogy Washington igyekszik szabotálni a nemzetközi konferencia összehívását és annak idején egyoldalúan megszakította a Szovjetunióval az Indiai-óceánon valló katonai jelenlét csökkentéséről folytatott tárgyalásokat. A fegyverátadás ünnepélyes pillanata Munkásőregység-gyűlések Kiváló eredmények a termelésben, a szolgálatban A tamási művelődési központban tartotta meg szombaton délután ünnepi egységgyűlését a Gőgös Ignác munkásőrszázad. A művelődési központ ötszáz személyes nézőterét zsúfolásig megtöltötték a munkásőrök és az ünnepségen részt vevő hozzátartozók. Az elnökségben helyet foglaltak a járás párt-, állami és gazdasági vezetői, a társ-fegyveres testületek képviselői és a bázisüzemek, szövetkezetek vezetői. A megjelenteket Kalmár István, a tamási TALUX szövetkezet elnöke köszöntötte, köztük dr. Király Ernőt, a megyei pártbizottság titkárát, Szőlős Lászlóné doktort, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának képviselőjét, valamint Csapó Jánosné és Szászi Gábor országgyűlési képviselőiket. A Gőgös Ignác munkásőrszázad elmúlt évi tevékenységének értékelését Rigácsi Zoltán egységparancsnok tartotta meg. Mint mondotta, politikai életünk jelentős eseményei az évente megrendezésre kerülő m munkásőr-egység gyűlések, ahol az elvégzett munka értékelésén túl körvonalazzák az egység következő évi munkáját is. Az elmúlt évben ünnepeltük testületünk megalakulásának negyedszázados jubileumát — mondatta. Az évforduló jegyében végzett munka járásunkban is a társadalmi érdeklődés középpontjába állította a munkásőrséget, a fegyveres pártmegbízatást teljesítő munkásőröket. Munkánk folyamatában nap mint nap érezzük, hogy munkásőreink helytállását, áldozatkész munkáját a munkahelyi pártszervezetek, a munkáskollektívákat irányító pártszervezetek és az egész járás lakossága elismeri, nagyra értékeli. Az egységparancsnok ezután elmondta, hogy a munkásőrszázad végrehajtatta a járási pártbizottság végrehajtó bizottsága határozatában és a megyei parancsnok parancsában megjelölt feladatokat. A járás munkásőrei sikeresen helytálltak a „Zengő 82” országos parancsnoki szemlegyakorlaton, politikai nevelőmunkájuk hatékonyságát jól bizonyítja az a tény is, hogy az elmúlt évben nyolc pártonkívüli munkásőrt nevelték kommunistává. A több éves következetes munka eredményeként az állomány fegyelmi helyzete szilárd. A járás munkásőrei kommunista emberként élnek és dolgoznak, készek és képesek a velük szemben támasztott követelmények teljesítésére. Az egységparancsnok beszámolóját követően Cserép Imre, a járási pártbizottság első titkára szólt a munkásőrökhöz. Tolmácsolta a járási pártbizottság üdvözletét és köszönetét a munkásőrök elmúlt évi tevékenységéért. Mint elmondotta, a testület nagy figyelmet szentel a munkásőrök tevékenységére, és azt jónak, elismerésre méltónak értékelték. Tóth Gyula, a háromszorosan kiváló ozorai nehézfegyver-szakasz parancsnoka hozzászólásában arról beszélt, hogy eredményeiket a jó kollektív szellemnek, az együttes munkának köszönhetik. Az ozorai munkásőrök a munkahelyen és a kiképzési feladatok végrehajtása során baráti, elvtársi közösséggé alakultak. Közéleti aktivitásukat bizonyítja, hogy tavaly 416 óra társadalmi munkát végeztek a községben. Varga János a bázisszervek, üzemek nevében köszöntötte a munkásőröket, majd Dombos Gyula alapító munkásőr szólt az egységgyűlés résztvevőihez.Dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára a Tolna megyei pártbizottság meleg szavú üdvözletét tolmácsolta a tamási járási munkásőröknek. (Folytatás a 3. oldalon.) Rigó Rigóczki Zoltán egységparancsnok beszámolóját tartja I_________