Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-15 / 38. szám
ALNÉPÚJSÁG Moziban Az elnök elrablása Fél ,szamurájfilmre utajló vad kegyetlenség és natúrnalista módon fényképezett vénfröcsökölés tölti ki a George Mendeluk rendezte 'színes 'kanadai film első perceit Magas szintű filmipari tudásról tanúskodik már ebben a szakaszban is a megoldásra váró rejtélyek 'halmozása. A sok kii krosoda és mit 'miért tesz alig mmarad el a középiskolások átlagos hétvégi matek-fizika feladványaiban található kérdőjelek számától. Legfeljebb megoldásuk kíván kevesebb szellemi erőfeszítést. Oszladozik a 'homály, amikor vallóban a címében ígért eseménysorozat kezdődik.Egyszeriben benne találjuk magunkat a nyugati félteke napisajtóból átlagosan informálit polgárának világképébe. Eszerint az USA képzeletbelli első embere egyesíti magában a legutóbbi öt elnök valamennyi személyes és tékisálmi jó tullajdonságát egyszerű, higgadt, mérsékelt, ttisztalkezű, bátor, vlam Shuimora, a magánéleteiben szókimondó, mint egy farmer, szorult helyzetében sem adja át magát a kétségbeejtésnek, képtelen a tétlenségre. Kanadai vendéglátója a gomblyukában Virágot, az oldalán a First Ladynél sokkal virágzóbb feleséget visel, és almiint az egy szövetségestől elvárható, kritikus pillanatban van mersze az egész kanadai rendőrséget az USA biztonsági szolgáltató nak alá rendelni. Az amerikai alelnökre ugyan bizonyos pénzösszegek a gyanú árnyékát vetik, ám ammikor reá nehezedik a döntés súlya, vezetőhöz méltóan viselkedik: átruházza a felelősséget a legmegfelelőbbre. Mert természetesen felbukkan a magános hős is, aki, ha kell, hideg logikával számítja ki az ellenfél következő lépését, ha Jeil, beveti a pszichológia fegyverét, képes szuggesztív parancsok kiadására, ám, ha személyes bátorságra és emberfeletti ügyességre van szükség, nem küld mást maga helyett. Sőt, még a CA vezetői fölé is kerekedik, ami ez intézmény rossz bel- és külföldi hírneve miatt újabb nézőmi'lila'oktat, sőt, a kelet-európai és fejlődő országokból számos filmvásárlást jelenít. Beffet tartozik még ebbe a Világképbe a dél-amerikai geni'lilaimazgtalimak megítélése is, miszerint a szenvedélyes, de egyelőre kilátástalan harcban a tiisztességes, ám naiv vezetőkhöz amerikaiak is csatlakoznak. Ezek a forradalmi romantikától és demagógiától megtévesztett középosztálybeli fiatalokból és gátlástalan gengszterekből kerülnek ki. A film közepétől aztán ta tét az elnök kiszabadítása, akit az emberrabló egy dlnamitotól alaposan megpakolt, a behatolás elen különleges szerkezetekkel biztosított furgonba zárt. És kiadja-e a szabadítái titkát ha meg is kapja az elképesztő váltságdíjat? (Egyes jelenetek olyan izgalmasra, feszültre sikerülnek, ahogy feledtetik a valószerűtlenségeket is. Külön erénye a rendezőnek a jól adagolt, időnként csaknem Intellektuális humor. Csak egy geg ízelítőül:az emberrabló az elnököt a tiszteletére leterített óriási vörös szőnyeg akanytarait pontosan követve szállítja a kiísrített tér túlsó felére. Ez a film jól nézhető kommersz. Aki nem túl sok olyant látott, amelyben egy ketyegő szerkezettel kell versenyeznie a szabadítóinak, akár végig is izgulhatja. Szekszárdon a nézőszámot talán inkább az ötletes Firlimr múzeumi esték sorozat elszívó hatása befolyásolta. CSONTOS KÁROLY Kommersz filmből kommersz jelenet Rádió Messze van a közel? A panasz nem új. Az se, hogy két okunk is van zokszavakat ejteni. Az egyik: adásaival nem elég dél-dunántúli a rádió pécsi stúdiója. A másik? 'Nehezen és URH-n is csak gyönge minőségiben fogható a műsor. E csaknem szakállas „fölfedezésre" az elmúlt hét során tettem újólag szert, amikor is az érdéscélt volna, hogy a mi stúdiónk miit mond nekünk,rólunk egy héten át. "Ha e bevezető ilamenitálás után a jegyzetíró n nem képes ráhangolódni az elégedettségre, azt hiszem, megbocsátható. Tulajdonképpen majd mindenre utaln föloldozás, ha magyarázaodtó a „vétek". Ez esetben az, ahogy n nem kapott megfellelő információt a tájegység, politikai, gazdaságii,, társadalmi, kulturális életére kíváncsi hallgató. Miért nem? Mert amiképpen a Magyar Rádió megvádolható visszaesőként, esetenként fővároscentrikiussággal, a pécsi körzeti stúdió — mely a nemzetiségi adások i.e.téteményese 'is — 'Pécs-, illetve Blaha inyacentrikussággal. Ha a véteti viszonyok í megközelítenék az 'ideálisat - aimiíről legfeljebb álmodunk —, föl.tehetően többen reklormállnánk amiatt, hogy csak nevében dél-dunántúli a pécsi adó, legalábbis abból, amit balomi volt szerencsém február 7. és 13-a között, ismét ez derült ki, és az, almit címként kockáztattaim í meg: a kötél hozzánk messze van... - a — Könyv Andrea Palladio: Hogy könyv az építészetre! Andrea Paladio ir mmnkássága a reneszánsz építészetének összefoglalását és lezárását, egyszersmind a Sbabokk felé nyitást jelenti. Épületei — villák, kastélyok, templomok, középületek — és az építészetről írott alapvető munkája nemcsak az itáliai építőművészetre gyakoroltak hatást, de a francia építészetre is, s alapvetően befolyásolták az angliai barokkot és klasszicizmust is. Elvei a XIX. század végén újra éledtek, s a historizáló eklektika számos megoldásban követte Palliadio gyakorlatát. E nagy hatású munka most először jelenik meg magyar nyelben, így a kulitúrtörténet iránt érdeklődők most nyelvi nehézség nélkül vehetik kézibe ezt a forrásértékű építészettörténeti művét. A padovai születésű mester 1509-ban látta meg a haípvilágot és 1580-ban hallt meg. Alkotásokban gazdag életútja révén az európai építésztörténet legfontosabb alakjai közé tartozik. Ez a műve négy részből (könyviből) áll. Az első rész az építészet tervezési-technikai kérdéseivel foglalkozik: az t anyagok, az alapozás és a falazás, a baltozás és a tető, lépcsőházak és ablakinyílások, oszloprendek alkalmazása, kapualjak kialakítása. A második részben főleg saját műveinek példáján a villákkal foglalkozik, a kényelem, a díszítés, a helyválasztás kérdéseivel. A harmadik rész főleg út- és vízépítészeti témákat boncolgtat, de szó esik a terek, közterek, hidak problematüikáibról is. A negyedik részben az antik templomokihoz kapcsolódó rajzait és tanulmánytant adjta. A magyar kiadás külön értéke,hogy az eredeti kiadás Polladio által rajzolt illusztrációit teljes terjedelemben közli. Hars Éva: a pécsi Modern művészet múzeumokban I. Az „Én múzeumom” sorozat tizedik füzete a szokásinak megfelelő szerkesztésben jelent meg. A szerző áttekinti a pécsi múzeumok fejlődését, ismertetve azt a sajátosságot, hogy miután a velünk szomszédos megye székhelye Ikismiakadt a múlt század múzeumi építő törekvéseiből, a gyűjtemények elhelyezésére egy-egy lakóházat vesz igénybe. Egyetlen épület már nem is felelhet meg ilyen célrta, ezért lassan a Káptalan utca hangulatos középkori és barokk házai révén egy sajátos múzeumutca jön létre. A bevezető után a sorozatot nem ismerő Olvasó megdöbbenéssel tapasztalja, hogy az ő füzetéből „'hiányoznak" a k képek, csupán az ismertetésüket nyomtatták a felül üres oldaltakna. Nos, nem kell viisszaszaladnii a könyvesboltba,mert minden kép meg lesz a hátsó borító belső oldalára 'ragasztott 'borítékban. A füzet befejezése — vagyis a képek helyre ragasztása - az olvasó dolga, akinek ez nem okozhat gondot a füzet gondos elolvasása után. Itt most az önálló gyűjteményeik szerepelnek: Amerigo Tot szobrai, a Csontváry Múzeum, a Marityn-gyűjtemény, az 'U'itz és a Vasahely Múzeum. A vonzó ,illusztrációs anyag igen figyelemre méltó és talán a művek megtekintésére is kedvet csinál. 'A füzet második részét még erre az évre ígéri a Képzőművésziéti Kiadó. Abban a janusz Pannonius Múzeum képtárával foglallkozik a téma .régi kutatója és jó ismerője, akiből már az első füzet átolvasása után is kiderül a hozzáértés és a téma iránti szeretete. Színházi esték Charlie nénje Egy szerepre, egy színészre, sőt, egyetlen ötletre épül ett a kereken száz éves komédia, ami azóta változatlanul világsiker, mind az öt földrészen. Úgy látszik, az is lehet a siker titka, ha a néző már tíz perc múltán kitalálja az egyedül lehetséges folytatást, s a szerző váratlan ötletein nem kell törnie fejét. Nálunk Bodrogi Gyula jóvoltából újították fel, s éveken át volt kasszadarab, a tévé is közvetítette annak idején, de az országos siker nem riasztotta vissza a kecskeméti színházat, hogy ismét műsorra tűzze. Ha abból a szempontból nézzük a nem túl eredeti műsorválasztást, hogy a közönség most is örül a bohózat jól ismert fordulatainak, tehát a siker biztos, akkor igazat kell adnunk a kecskemétieknek. De nem ennyire egyértelmű a válasz, ha azt kérdezzük, szükséges-e, hogy kitűnő vidéki színházaink beérjék a kipróbált pesti sikerekkel. A kérdés épp a kecskeméti színházzal kapcsolatban távolról sem elméleti: országos sikereik forrását hosszú időn át eredetiségük jelentette. Viszont az is igaz, hogy van egy kitűnő művészük, M. Horváth József, aki Bodrogi Gyula után is tartogat meglepetéseket, mégpedig olyan mennyiségben, hogy a többiek csak aszisztálhatnak mellette, még az olyan kipróbált, nagy színházi múlttal és szép eredményekkel rendelkező színészek is, mint Kölgyesi György vagy Lakky József. Itt ugyanis minden M. Horváth József körül történik, az egyébként jelentéktelen szerző, Brandon Thomas jóvoltából, s M. Horváth József annyi jókedvvel, természetes humorral komédiázik, hogy miatta érdemes volt felújítani ezt az egyébként kevés irodalmi értéket fölmutató bohózatot. Mólnay Levente, a rendező, időnként megfeledkezik arról, hogy tömény bohózatról van szó, s tömörítés helyett érzelgős, operettbetétekkel állítja meg a viharos cselekményt, a végén pedig még egy zenei összefoglalást is beiktat, mintha dalban is meg akarná magyarázni, hogy legyünk nyugodtak, mindenki megtalálta párját, természetesen Charlie mindkét nénje is. Cs. L A Jelenkor februári száma A Pécsett szerkesztett Irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Beney Zsuzsa, Csajka Gábor, Galtambassi Lászlló, Kalász Márton, Szolnoky László, Makray Ida és Somlyó György verseit olvashatjuk. Az irodalllmli tanulmányok között figyelmet érdemel Vitányi Iván „Munkásaik a műiben — művek a' munkások között” című íirásza, amely a fiatal írók József Attila körének az elmúlt évben Pécsett rendezett tanácskozásán elíhangzott bevezetőt ,és visszazárót tartalmazza. A művészeti rovatban Tarján Tamás új magyar fcímekről közöl beszámolót. A számot Pilatthy György rajzaii illusztrálják. 1983. február 15 Tévénapló Vendégségben az obsitosnál „ Hármon valónak együtt": Csányi László író, dr. Vargha Károly tanszékvezető tanár és dr. Jósfay György szerkesztőrendező. „Ott ültek, iddogáltak vecsernye óta már,..." Ezzel a bevezetővel indult a tévé pécsi körzeti stúdiójának Háry János és vendégei című szórakoztató dokumentumműsora. Mit dokumentált ez a közel egyórás műsor? Hogy a magyotmondás bizonyos esetekben költészetté lényegülhet. Hogy a látszat és valóság ütközésének kérdése a hazugságokban tükröződik, hogy kicsinyes életek rejtőznek a túlzó mesék mögött, így takarva a tragikus valóságot, így vészelve át a nehéz időket. És ugyan hol másutt esnék szó hazudozó, nagyotmondó, hetvenkedő katonákról, ha nem ott, ahol a valamennyiünk által jól ismert Háry János és az ő vitézi tetteit költői leleménnyel megörökítő Garay János is megfordulhatott, a szekszárdi volt megyeházán? Szerencsés ötlet volt a helyszín kiválasztása, csakúgy, mint a szereposztás. Szórakoztatóvá az tette ugyanis a filmet, hogy miközben a három tudós ember a világirodalom nagyotmondó figuráinak életéről „regét regére" kezdett, megjelent Háry János és vendégségbe hívta Plautus Hetvenkedő katonáját, Shakespeare Falstallját, de Matamor kapitányt és Münchausen bárót is megelevenítve meséiket. E kettős feladatnak - szórakoztatás és dokumentálás - a Mm készítői — adott lehetőségek mellett — sikerrel eleget tettek. Úgy válogatták ki az irodalmi részleteket, hogy aki először találkozik a hősökkel, kedvet érezzen a történetük teljesebb megismerésére. D. K. J. A pofonokról Pofont lehet adni, de lehet kapni, s lehet visszaadni. Sora van ennek is. Csakhogy valójában úgyi tűnik, hogy csak lehet. Miért mondom ezt? Mert imagam is a tévéképernyő előtt ültem 9-én este, lenéztem az ízlések és pofonok című tévésorozat tizedik adását. Ebben gyermekeink ízlésformálásáról, illetve leginkább rántásáról volt szó — lényegében. Konkrétan arról, hogy a forgalomban levő játékok, bútorok fejlesztik-e az ízlést, megtalálható-e bennük elvárásaink sora: az esztétikum, a praktikum, a színes kompozíciókkal elérhető hatás, az ötlet, a valódiság, olcsóság, hogy csak néhányat említsünk. A műsorból az derült ki, hogy sajnos, nem. Tehát örülhetek, hogy gyermekeim már nem oly kicsinyek, hogy valódi gyermekbútorok között kelljen élniük, amilyent manapság nem kapni, legfeljebb csak házilag barkácsolni lehet. Igen ám, de myalctíz évvel ezelőtt is foglalkoztak a formatervezők gyermekbútorokkal, gondoljunk csak Blozsek Gyöngyvér ügyes, egyben játékul is használható papírbútoraira, amelyekről kiderült, hogy forgalmazási (árusítása bútor- avagy papírboltban történjék-e?) gubancok miatt nem láthattunk és vásárolhattunk belőlük. Tehát most örülök, hogy nem kapok pofont, annak idején viszont igen, hiszen be kellett érnem (érnünk) a gyerekszoba felnőttbútorok másaival való feltöltésével. És ez van ma is, azaz a kínálat nem más, mint asztal, szék,szekrény, ágy. Jórészt így volt és van a játékokkal is, melyeknek - a hazánkban forgalomban levőkre gondolok - mindössze tíz százalékát tervezik iparművészek. (Ismét pofonok.) Láthattunk a műsorban jó néhány roppant ügyes bútort, amivel itthon még csak nem is foglalkoztak. Ezzel szemben a külföldi zsűri elismerte. (Nagyobb pofon(ak) többeknek.) A helyzet pedig csaknem változatlan, és csakugyan elkeserítő. Tűnődöm. S tűnődik Györky Miklós, a műsorvezető alkotógárdájával együtt. Mármint azon, hogy mi a megoldás. És mivel lehet azt megtalálni, elérni, kieszközölni, kikövetelni?... Jól irányzott „pofonokkal"? Jobb később, mint soha! — hm — Elmebajnokság Az eddigi gyakorlat szerint — amely bizonyítja: játékos tévénéző nemzet vagyunk —, szinte a biztos siker reményében indíthatta el Egri János vezetésével új vetélkedőműsorát a televízió Elmebajnokság címmel. S a vasárnapi adást látva bízvást elmondhatjuk: a műsor némi finomítása, csiszolása után minden valószínűség szerint egy újabb, rendszeresem jelentkező, sikeres sorozat nézői lehetünk. A „finomítás" és a „csiszolás" kifejezések említésekor gondoljunk csak például a Kapcsoltam legelső adására, hiszed ,az azt követőkben már bizonyos módosításokat tapasztalhattunk, így például az úgynevezett képi eszközök nagyobb mérvű alkalmazását, s hasonló módon tökéletesedett újabb adásaiban a keresztkérdés is. A képernyőadta lehetőségekkel az Elmebajnokság szerkesztői, készítői vajmi keveset éltek, hiszen a négy versenyzőn és a műsorvezetőn kívül mást nem láthattunk. Az illusztráció nélküli kérdések viszont meglehetősen megnehezítették nemcsak a versenyzők dolgát, hanem a nézők műsorral együttélését is, igaz, az álmebajnokság eleve az eddigieknél nehezebb vetélkedőnek készült, így fordulhatott elő az, hogy a mindössze két perc alatt feltett tizenkilenc (!) kérdésből csupán ötre tudott válaszolni az egyik versenyző... Ugyanis a verseny lényege az, hogy a rendelkezésre álló két-két perces időtartam alatt ki tud több kérdésre helyes választ adni. A kérdések először egy-egy választott témakörre vonatkoznak — vasárnap Magyarország műemlékeiről, zenéről, csillagászatról és az újkori olimpiai játékokról volt szó -, majd újabb két-két percben általánosabb témakörű kérdéseik következnek. Egri János és a műsor készítői kellő tehetséggel, rátermettséggel és rutinnal rendelkeznek ahhoz, hogy a továbbiakban ,"telavíziósabbá", többet láttatóbbá tegyék az Elmebajnokságot, hiszen nem rádiós műsorról van szó. S ha így lesz, és talán még a nézőiket is bevonják a vetélkedésbe, örvendetes módon gyarapodik majd a tévé ismereteinket szórakoztatva bővítő „össznépi" műsorainak száma. V. Z.