Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
XXXV. évfolyam, 76. szám. ÁRA: 1,80 Ft f j ! Z, 1985. április 1., hétfő Folyamatosság és megújulás A politizáló közvélemény megkülönpöböztetett figyelme, érdeklődése kíísérte az elmúlt héten az MSZMP XIII. kongresszusának tanácskozásait. Arra várt választ az ország s benne megyénk lakossága, hogy milyen cselekvési programot dolgoz ki a párt legfelső fóruma a társadalom időszerű problémáinak megoldására, milyen tennivalókat lát szükségesnek fejlődésünk előbbrevitelére, szocialista vívmányaink megőrzésére és továbbfejlesztésére. A négynapos tanácskozás meggyőző választ adott ezekre a kérdésekre. Az előterjesztett és elhangzott beszámolók, az ötvennyolc felszólalás, a feladatokat világosan összefoglaló határozat mind arról tanúskodnak, hogy pártunknak van politikai koncepciója a további cselekvés taralmára, a problémák megoldására. A IIII. kongresszus egy olyan nemzeti progamot körvonalazott, amelyet teljes szíves magáénak vallhat és követhet minden azáját szerető ember, a szocializmus valmennyi híve. A XIII. kongresszus küldöttei azért tudk eleget tenni a közvélemény, megbízóik várakozásának, mert az MSZMP ez hárommal sem tért el csaknem három tizede követett gyakorlatától. Nyíltan embenézett a társadalmi fejlődés tényeges kérdéseivel, valóságos súlyuk rangúi kezelte mind az elért eredményeket, ind a gondokat és problémákat. Pártunk igyekezett a szőnyeg alá söpörni unkánk fogyatékosságait, nem kívánta okolmi a nehézségeket a nép előtt. S épppen ez adta meg az alapot ahhoz, hogy a kongresszus a helyzet reális értékeléséből elindulva megvalósítható, teljesíthető célokat jelölhessen meg a további cselekvés zárnám. Az értékelésiben és a feladatok megharázásában pártunk számára megbízható anytű áll rendelkezésre: a körülmények larkításának, a világ megváltoztatásának orradalmi-tudományos elmélete, a marizmus—leninizmus. Elméletünknek az élet ital sokszorosan igazolt alapelveit az MSZMP a jövőben is megingathatatlanul övezi, de nem kezeli az elveket dogmáént, hanem folyamatosan szembesíti azoaat a változó valósággal. „Mi az elviekéi szilárd, a napi politikában körülmentő és megfontolt, a megújulásra kész irtot tekintjük az eszményünknek” — ingsúlyozta a kongresszuson elhangzott jaindító beszédében Kádár János. Alapvető irányvonal folyamatossága és a önterem készség a megújulásra — példánknak ez a két alappillére a XIII. agresszuson ismételten megerősítést kap, mert az eredményes munkának e fő egysége volt és lesz a jövőben is az ilk legfőbb biztosítéka. Kliitikánk folyamatossága tükröződött is, hogy a kongresszusi vita egyben kifejezte: az MSZMP számára atlanul alapvető törekvés az embe élétviszonyainak szebbé, jobbá, gazibá tétele. A Központi Bizottság bealója nyíltan szólt arról, hogy a keddenre fordult gazdasági körülmények , az elmúlt években ebben a tekintn nem tudtunk előbbre lépni, sőt a ság egy részének, bizonyos rétegekaz életszínvonala csökkent. A kongzus azonban úgy ítélte meg, hogy már megteremthetők — és megteremtendők — e tendencia megfordíainak feltételei. Ezért tűzte célul, hogy nyolcvanas évek második felében meg is alapozni az életszínvonal érzékeleemelkedését. Amilyen mértékben és ebben fokozódik a népgazdaság jöveemtermelő képessége, javul a gazdáldás hatékonysága, úgy kerülhet sor aongresszus szociálpolitikai elhatározásaink valóra váltására, a vitában tolmnáolt gondok orvoslására. A kongresszus vitája ország-világ előtt núúította, hogy a párt érzékenyen figyel társadalom különböző rétegeinek mélnulást igénylő szükségleteire, legyen szó kár a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzéséről, akár a családot alapító fiatalok lakáshoz jutásáról, vagy bizonyos foglalkozási csoportok keresetének viszonylagos elmaradásáról. De a kongresszus, amikor számba vett minden ilyen gondot és problémát, pártunk hagyományaihoz híven tartózkodott bármiféle megalapozatlan ígérgetéstől. Felelősen csak azt mondhatta, hogy a jövedelmek, keresetek növeléséhez, a juttatások, kedvezmények kiterjesztéséhez mindenekelőtt a gazdasági, pénzügyi alapokat kell megteremteni, mert bármiféle más eljárásból csak kára származhat a társadalomnak és az egyéneknek is. A legfontosabb, hogy a munkateljesítmények értéke, minősége emelkedjék. Nem a több, hanem a színvonalasabb, jobb munka teremthet anyagi fedezetet az életszínvonal emelését, a társadalmi igazságosság erősítését célzó elgondolásaink valóra váltásához. Kedvező tényként vehették számba a küldöttek, hogy — a XII. kongresszus határozatának megfelelően — sikerült lényegesen előbbre jutni a népgazdaság egyensúlyának helyreállításában. Éppen ezért határozhatott úgy a kongresszus, hogy a következő években élénkíteni kell a gazdasági fejlődést, olyan növekedést kell elérni, amely lehetővé teszi a népgazdaság anyagi-műszaki alapjainak fokozatos és széles körű megújítását, a népjólét emelését. Ám a növekedés gyorsítása — s ez a nyomatékos figyelmeztetés is elhangzott a kongresszuson — csak akkor nem vezet a korábbi feszültségek visszatéréséhez, ha minőségi változást tudunk elérni a munka szervezettségében, a beruházási források ésszerű hasznosításában, a gazdaság szerkezeti átalakításában, az ésszerű kockázat vállalásában. Különösen fontos feladatunk a műszaki fejlődés felgyorsítása, ami társadalmi-gazdasági haladásunknak immár minden tekintetben a kulcskérdésévé válik. A gazdálkodás és az életviszonyok korszerűbbé tételével egyenértékű és attól el nem választható törekvésként fogalmazódott meg a kongresszuson társadalmunk, gazdaságunk szocialista vonásainak erősítése. Ennek elengedhetetlen része, hogy határozott és egyértelmű küzdelmet folytassunk az elveinktől idegen, normáinkkal és céljainkkal össze nem egyeztethető jelenségek ellen. A KEB elnökének beszéde, de számos felszólaló is hangsúlyozta, hogy e jelenségeket nem tekinthetjük fejlődésünk elkerülhetetlen velejáróinak: a szabályok pontosabb kimunkálásával, az ellenőrzés javításával, a nevelő munka erősítésével, a törvények következetesebb alkalmazásával csökkenthetők és visszaszoríthatók. A nemkívánatos jelenségek elleni küzdelem erősítése megkívánja a közvélemény aktivizálását, a szocialista demokrácia további elmélyítését és erőteljes kibontakoztatását. Mindezeket a kongresszus a legfontosabb teendőink közé sorolta. Ezek megvalósítása nélkülözhetetlen mind az állami élet fejlesztésében, mind a gazdálkodó szervek tevékenységében. Kulcsfontosságú ehhez a pártdemokrácia további erősítése, ami egyúttal annak is feltétele, hogy fokozódjék a kommunisták aktivitása, öntevékenysége, kezdeményezőkészsége, és ami napjainkban különösen fontos, a párt politikája melletti egységes kiállása. Ingresszusunk meghozta határozatait, állást foglalt a társadalmat fog■ [UNK] [UNK].llatkoztató legfontosabb kérdésekben. E határozatok valóra váltása alkotó szellemű gondolkodást, mérlegelést, új megoldások keresését, megvalósításukra való vállalkozást igényel minden pártszervezetben, a politikai rendszer valamennyi láncszemében. A kongresszus állásfoglalásainak alapos megértése, a helyi tennivalók átgondolt meghatározása elengedhetetlen feltétele annak, hogy újult erővel, megújult gondolkodással és munkastílussal folytassuk országépítő, a magyar nép javát szolgáló munkáinkat. a scm Mai számunkból HÉTRŐL HÉTRE — HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) DÉDAPÁINK VÍG KEDÉLYE (4. old.) V. ORSZÁGOS ÖKÖLVÍVÓ ÚTTÖRŐ-OLIMPIA: NÉGY DOMBÓVÁRI ARANYÉREM (5. old.) (3. old.) BALOLDALI IFIK BARÁTI TALÁLKOZÓJA Magyar párt- és kormányküldöttség utazott Moszkvába Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára rendezett moszkvai jubileumi kiállítás megnyitására párt- és kormányküldöttség élén vasárnap a Szovjetunióba utazott. A delegáció tagjai: Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Faluvégi Lajos és Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese*, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Roska István külügyminiszter-helyettes és Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete. Veress Péter és Rajnai Sándor a szovjet fővárosban csatlakozik a párt- és kormányküldöttséghez. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Várkonyi Péter külügyminiszter. Jelen volt a búcsúztatásnál Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A felszabadulás 40. évfordulóján Ünnepségek, kulturális események Felszabadulásunk 40. évfordulójának megünneplésére készül az ország. Nagygyűléseken, baráti találkozókon, a felszabadító hősökre emlékező koszorúzásokon, képzőművészeti és dokumentumkiállításokon idézik fel 1945. április 4. történelmi fordulópontját és az utat, amelyet az ország azóta megtett. A főváros utcái, terei már fellobogózva várják az ünnepnapot. Üdvözlő feliratok, színes dekorációk díszítik a középületek és az állami intézmények homlokzatát. Az ünnep egyik látványossága lesz az esti díszkivilágítás: nagy fényerejű reflektorok „emelik ki” az esti városképből a központi épületeket, a műemlékeket és az egyéb látványos részleteket. Április 3-án ünnepi külsőségek között katonai tiszteletadással felvonják az állami zászlót az Országház előtt a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját és a munkásmozgalom vörös zászlaját pedig a Gellérthegyen. Az állami zászlónál 4-én délben zenés őrségváltás lesz. A felszabadulási ünnep alkalmából április 2-án Állami - és Kossuth-díjakat nyújtanak át a Parlamentben, a termelőmunkában, a tudomány, a műszaki fejlesztés, a gyógyítás, az oktatás, a művészet területén elért kimagasló eredményekért. Ezen a napon adják át a Kiváló és Érdemes Művész címeket is. Másnap az Országházban az Elnöki Tanács kitüntetéseit adják át eredményes tevékenységük elismeréséül az állami és gazdasági élet különféle területein dolgozók(Folytatás a 2. oldalon.) • •Ünnepélyes eskütétel Igazi, tavaszi napsütés köszöntötte a Budai Nagy Antal laktanya udvarán eskütételre felsorakozott fiatal katonákat és az ünnepélyes alkalomra látogatóba érkezett sok-sok hozzátartozót. A díszemelvényen helyet foglaló vendégek között volt Kiss Imre, a megyei pártbizottság képviseletében, és jelen voltak a társ fegyveres testületek képviselői. Az ünnepélyes eskütétel az elöljárónak adott jelentéssel, majd a Himnusszal kezdődött. Az úttörők köszöntése után az alakulat politikai helyettese üdvözölte a vendégeket, a szülőket, feleségeket, testvéreket, majd az eskütételre felsorakozott fiatal katonákhoz szólt. György Ferenc honvéd — bevonulása előtt a TOTEV szakmunkása — lépett ki a sorból, és kért engedélyt az elöljárótól, hogy társaival együtt letegye az esküt. Az egység parancsnoka szólt ezután a fiatal katonákhoz. Kérte őket: teljesítsék úgy katonai kötelességüket, mint ahogyan a közvetlenül előttük leszerelők, illetve, a még velük együtt szolgálatot teljesítők tették, s amelyet katonai téren az élenjáró egység cím, a mozgalmi munkában a KISZ KB vörös zászlója ismert el. A parancsnok beszédére Veszprémi Péter honvéd — bevonulása előtt a mőcsényi termelőszövetkezet állategészségére — válaszait, társai nevében is ígérte, hogy az esküben foglaltaknak, a parancsnok által elmondottaknak eleget téve, a legjobb tudásuk szerint szolgálják a hazát, védik a nép békés építőmunkáját. Hovorka János, a szekszárdi városi KISZ-bizottság titkára köszöntötte az esküt tett katonákat. Az ünnepség díszmenettel, az Internacionáléval zárult, majd az esküt tevő fiatal katonák hangos énekszóval vonultak el az alakulótérről, hogy átöltözve találkozzanak látogatóikkal. Az ünnepélyes eskütételnek két külön érdekessége volt. Az egyik: az alakulótéren felállított könyvsátor, a másik: a politikai kabinetben rendezett kiállítás, amelyet Kállai István honvéd mutatott be az elöljárónak, Pap József ezredesnek és a vendégeknek. A kiállítás a szovjet hadsereg Magyarországot felszabadító harcait, Tolna megye felszabadítását, a szekszárdi ellenállási mozgalom dokumentumait, végül az újjáépítés első lépéseit mutatta be. Külön kiállítás foglalkozott a létrehozásának 35. évfordulóját az idén, ősszel tartó alakulat tárgyi emlékeivel, az 1956-os ellenforradalom idején hősi halált halt Cs. Kiss Albert életútjával. Kiállítottak több másik értékes dokumentumot, tárgyi emléket, köztük a különböző kulturális szemléken nyert díjakat. Az ünnepi programot befejező fogadáson Pap József ezredes köszöntötte a fiatal katonákat, szüleiket, azokat az alegységparancsnokokat, akiknek a bevonulás óta eltelt, rövid idő alatt végzett munkája már kifejeződött a fegyelmezettségben, az alapkiképzés eredményeiben. Kérte a szülőket, a hozzátartozókat, legyenek továbbra is szilárd háttér a nehéz szolgálat példás teljesítéséhez. Szombaton délelőtt megyénk egyik műszaki alakulatánál is esküt tettek a haza védelmére