Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

1985. június 1. Megismerni, egységesen értelmezni A kongresszusi dokumentumok feldolgozására készülnek a Volánnál Ezekben a hetekben me­­gyeszerte tanácskoznak a pártvezetőségek, alapszerve­zeti vezetőségek a XIII. párt­­kongresszus dokumentumai­­ról, arról, hogy miképpen is­mertessék meg azokat a párt­tagsággal, hogyan alakít­sák ki a helyi feladatokat. Természetesen a felsőbb pártszervek már előzőleg ál­lást foglaltak, útmutatásaik nyomán készülnek a helyi feladattervek. A szekszárdi Volán 11. sz. Vállalat pártvezetősége a hé­ten ült össze, hogy meghatá­rozza a tennivalókat. Az alapszervezetek a legköze­lebbi taggyűlésen tűzik napi­rendre a kongresszus anya­gainak megvitatását. Ez most nem lehet teljes körű, csak a főbb megállapítások kerülnek szóba, és a figyelem felkelté­se a dokumentumok tanul­mányozására. Ám már ek­kor is arra törekszenek, hogy a helyi problémákról, azok megoldásának lehetősé­geiről, feladatairól szó essék. Előveszik a kongresszust elő­készítő beszámoló és vezető­ségválasztó taggyűlések jegyzőkönyveit, hogy az ott elhangolt észrevételekre visszatérjenek. A pártoktatásban — a most záruló oktatási évben — egy alkalommal foglalkoz­nak a kongresszusi anyagok­kal. A három tanfolyam kö­zül egy már véget ért, ám a hallgatókkal megállapodtak, hogy júniusban még egyszer összejönnek erre a foglalko­zásra. A dokumentumok részletes feldolgozására a pártoktatás­ban az ősszel induló oktatási évben kerül sor. Módszere­sen végigmenve azokon — központi tematika alapján — nyolc foglalkozást tarta­nak és bevonják a káderok­tatás résztvevőin kívül az összes párttagot. Korábban is gyakorlat volt a vállalatnál, hogy egy-egy pártoktatási tanfolyamon nemcsak a vezető, a kijelölt propagandista tartott elő­adást, vezetett vitát, hanem egy-egy fontosabb témának a megbeszélésére előadóként, vitavezetőként megbíztak egy-egy, a témát alaposan is­merő, elméletileg felkészült párttag gazdasági vagy mű­szaki vezetőt. A kongresszusi anyag feldolgozásánál erre a korábbinál nagyobb mér­tékben került sor, hiszen a helyi vezetőnek kell tudnia, hogy milyen gondok vannak munkaterületén, a kongres­­szus útmutatásait hogyan kell ott alkalmazni. Ismere­teinek birtokában jobban fel tudja keltené az érdeklő­dést és képes reagálni az észrevételekre, javaslatokra. Természetesen mind a jú­niusi taggyűléseken, mind a pártoktatásban nemcsak a kongresszusi dokumentumok­­ról lesz szó, hanem azokról a központi bizottsági határoza­tokról, állásfoglalásokról is, amelyek hosszabb távra szabják meg a feladatokat. A vállalati pártvezetőség most részletesen nem fog­lalkozott a kongresszuson el­hangzott valamennyi elem­zéssel, megállapítással, a be­számolóban és az azt követő vitában a legfontosabbak kö­zül néhányra, és a vállalat­nál dolgozó kommunisták feladataira irányította a fi­gyelmet. Felhívja az alap­szervezeteket, hogy tagjaik tanulmányozzák a kongres­­­szusi dokumentumokat, rendszeresen kísérjék figye­lemmel a napi politikai ese­ményeket, keressék és ma­gyarázzák az összefüggéseket. A vállalatnál igen fontos erősíteni a munkahelyi de­mokráciát és a fegyelmet. Az alapszervezetek segítsék, el­lenőrizzék a gazdasági célok helyi megvalósítását, kezde­ményezzék, támogassák a ha­tékonyság fokozását. A kongresszus határozata kimondja, hogy „A közleke­dés fejlesztése tartson lépést a termelés növekedésével, a nemzetközi kapcsolatok bő­vítésével, a lakosság szük­ségleteivel. A vasúti és köz­úti közlekedést tegyék kul­turáltabbá, emeljék a szol­gáltatások színvonalát...” Növelni kell a szervezettsé­get az áruszállításban, javí­tani a gazdaságosságot, mérsékelni az energiafelhasz­nálást. Már a novemberi—ja­nuári taggyűléseken felvető­dött és most is kimondja a pártvezetőség, hogy töre­kedni kell a gazdaságossági számításokon alapuló fel­adatvállalások és teljesítések számának növelésére. Azóta e téren már történtek kez­deményezések: egy-egy na­gyobb tömegű fuvar vállalá­sánál előzetes számításokat végeznek, milyen járművek­­ bevetésével lehet a legki­sebb ráfordítással az adott feladatot elvégezni. Ezt kell kiterjeszteni a jövőben. Javítani kell a szociális ellátást, főként az e tekin­tetben elmaradt kistelepeken. Lépéseket kell tenni a szak­mai képzés színvonalának emelésére, a korszerű techni­kai eszközök alkalmazására az oktatásban. Általános fel­adat, de területenként speci­ális tartalommal „töltendő meg” az agitációs munka ja­vítása. Ilyen többek között a forgalom területén dolgozók munkafegyelme, a közlekedé­si szabályok szigorú betartá­sa, betartatása, az udvarias magatartás az utasokkal szemben. Tapasztalható he­lyenként a kommunisták passzivitása e téren. Márpe­dig elsősorban a munkahelyi vezetőnek és az ott dolgozó párttagoknak kell megértet­niük társaikkal, hogy a köz­lekedés veszélyes üzem, itt minden fegyelmezetlenség ká­rokat okozhat, sőt emberéle­tet is veszélyeztet. A jóindu­latú figyelmeztetés sokkal többet ér, mint a hallgatás­sal kifejezésre jutó cinkosság. Szóba került a taggyűlé­seken — és a kongresszusi határozat is megerősíti, — hogy növelni kell a káder- és személyzeti munka demok­ratizmusát. Ez most kifeje­zésre jut a pártvezetőség fel­adattervében, amely sze­rint nemcsak szükséges, ha­nem lehetőség is van arra, hogy több fiatalt és nődol­gozót neveljenek vezetővé. És itt nemcsak a gazdasági vonalról van szó. Már ko­rábban felismerte a pártve­zetőség, hogy helytelen, ha a tömegszervezeti vezető testü­letek — a szakszervezeti és a KISZ-bizottság — tagjai többségében alapszervi tit­károk. Sokkal több a tehet­séges, vezetőnek alkalmas dolgozó, mint amennyit ko­rábban bevontak a vezető testületek munkájába. Cél­szerűbb — és demokratiku­sabb — ha mind többen kap­nak teret közéleti tevékeny­ségre. Az üzemi pártvezetőség megkezdte a kongresszusi dokumentumok feldolgozását és a felsorolt néhány példa csak ízelítő abból, hogyan szándékozik a helyi viszo­nyokra, körülményekre al­kalmazni a kongresszus út­mutatásait. További felada­tok várnak a pártvezetőség­re, az alapszervezetekre, a vállalatnál dolgozó kommu­nistákra annak érdekében, hogy mindenki megismerje és egységesen értelmezze azt, ami a kongresszuson elhang­zott. J. J. Bizottságtól, a kormánytól egészen a művezetőkig, job­ban kell végezni, mint eddig. Az ország adottságain senki nem tud változtatni, csak a nehezebb feltételekhez való gyorsabb és rugalmasabb al­kalmazkodással, az igénye­sebb munkával javíthatjuk tovább a gazdasági egyen­súlyt, és tarthatjuk fenn az elért életszínvonalat.” „A legmegbecsültebb és legtapasztaltabb európai ál­lamférfiak közé tartozik” — állapítja meg róla az egyik, tőle interjút kérő nyugati sajtóorgánum szerkesztője, majd feltette neki a kérdést: Hogyan látja az európai eny­hülés jövőjét? Vajon földré­szünk új hidegháborúra van-e ítélve, most, amikor konzervatív erők vannak ha­talmon a legtöbb vezető nyu­gati országban? S íme né­hány mondat a válaszból: „A veszélyek ellenére is adottak a feltételek a nem­zetközi feszültség csökkenté­séhez, a különböző társadal­mi rendszerű országok közöt­ti kapcsolatok fejlesztéséhez. Meggyőződésem, hogy azok az erők vannak többségben, amelyek érdekeltek a kölcsö­nösen előnyös gazdasági kap­csolatokban, a minden népet gazdagító tudományos és kul­turális együttműködésben, az emberi kapcsolatok bővítésé­ben. Nem vagyok jós, de én, mint minden józan, a valósá­gos tényezőkkel és a történe­lem tapasztalataival számot vető ember, mélyen meg va­gyok győződve arról, hogy a békés egymás mellett élés eszméi élnek, a helsinki ér­tekezleteken egyetértésben elfogadott ajánlások a nehéz­ségek ellenére is érvényesül­ni fognak, annál is inkább, mert Európa népei, a világ népei számára más, előreve­zető, az életet, a fejlődést biztosító út nincs.” Az idő itt is a két évvel ezelőtti válasz­adót látszik igazolni, s az ő érvrendszerét: „Földrészünk és a világ sorsa attól függ, hogy a szemben álló államok felelősei készek-e a józan ész szavára hallgatva csele­kedni. A Szovjetunió, a szo­cialista közösség országainak javaslatai, kezdeményezései az egész emberiség érdekeit szolgálják.” Csaknem három évtizede áll pártunk élén Kádár Já­­­ános. Ennyi idő az ország történetében is jelentékeny,­­nemhogy egy ember életé­ben. Róla bízvást elmondhat­juk: kora ifjúságától a mar­xizmus—leninizmus forradal­mi eszméinek, népünk boldo­gulásának áldozta életét. Több mint fél évszázados — megpróbáltatásokban és si­kerekben egyaránt bővelke­dő — életútjának értelmét és célját a beszédei, cikkei most megjelent kötetének címében is kifejezett nagy program­ját fogalmazta meg tulajdon­képpen a XIII. pártkongres­­­szuson elmondott emlékeze­tes vitaösszefoglalójában: „A marxizmus—leninizmus számunkra is iránytű, amely­től soha nem térhetünk, és nem is térünk el. Azért dol­gozunk, hogy a munkásem­ber, minden dolgozó boldogul­jon, az eddiginél jobban él­jen, és egy szebb jövő felé te­kinthessen. Azért dolgozunk, hogy szocialista hazánk to­vább virágozzék. Nem közöm­bös nekünk az sem, hogyan vélekednek más népek a magyar népről, hogyan ítéli­k meg a világ közvéleménye­­ a Magyar Népköztársaságot. Ezt semmiféle udvarlással nem lehet formálni, ezért dolgozni kell. Ha munkánk eredményes, akkor tisztelet és elismerés övezi népünket. Pártunk — ez világnézeté­ből is következik — opti­mista, bízik a jövőben. Olyan világért harcolunk, amely­ben az emberi szellem és munka eredményei az életet, a szilárd és tartós békét szol­gálják. Ebben bízunk, ez a mi programunk.” U. L. NÉPÚJSÁG 3 HÉTRŐL I! I =?ITT! I!II;1;VHIRREI Kissé óvakodva mondom: lehet, hogy az év 22. hete meghozta az évszaknak meg­felelő időjárást. Elég volt már az orvos­meteorológusokat is megleckéztető packá­­zásaiból az időjárásnak, így feltételezem, hogy e sorok írójával együtt sokan téli és átmeneti ruháikat a szekrényekben — végre — helyükre tették. Bíznak a hamisí­tatlan strandidő végérvényes eljövetelében a strandon és uszodák környékén. A me­gyeszékhely strandja a tervezettnél egy héttel korábban nyílott. Valószínűleg a többi strandtulajdonos településen is a szekszárdihoz hasonló rugalmassággal ke­zelték a nyitás kérdését. E­z a hét sem szűkölködött fontosabb eseményekben. Megyénkben is folytatód­tak a belpolitikai életünk egy hét múlva sorra kerülő nagyon jelentős eseményét, az országos választás előkészítését szolgáló gyűlések, befejeződött a BNV és holnap a döntőkkel a Budapest Sportcsarnokban véget ér az „összeurópai pofozkodás”, az ökölvívó Európa-b bajnokság. Be lehet hozni! Az oly hőn óhajtott gazdasági élénkülés kulcskérdése: mennyire tudjuk kiaknázni, hasznosítani belső tartalékainkat. Igen nagyra kell értékelnünk minden olyan el­járást, elképzelést, amely a gazdaságossá­got, hatékonyságot célozza. Különösen most, amikor exportorientált ágazatunk, a mezőgazdaság nagy veszteségeket szenve­dett. A szkeptikusok a balszerencsét kons­tatálva meg is jegyezték: „ezt már nem lehet behozni”. Mi — és szerencsére a mezőgazdászok is — más véleményen va­gyunk. Roppant nehéz helyzetet teremtettek a viharok utáni napok. A döntés elodázha­tatlan volt: mi legyen szinte a „klinikai halál” állapotába taglózot­t növénykultú­rákkal. Sok helyütt a „kockáztat, aki nem kockáztat” — másodvetésekhez folyamod­tak. Szóval be lehet hozni a veszteséget, s ennek igazolásául hadd hozakodjam elő egy újabb, követésre ajánlott dalmandi példával. Az üzemanyag-takarékossági versenyről tudósítottunk. Igen, a sok kicsi sokra megy közmondást a számolatlanul sok gépjárművel rendelkező kombinátban nagyon komolyan veszik. A gépkocsiveze­tők azonosulnak a gondolattal és igyekez­nek elsajátítani az energiatakarékos ve­zetést. Sőt! Ez nemcsak dalmandi belső ügy, hanem immárom közügy! Ezt bizo­nyítandó, hadd adjuk közre: a VI. ötéves terv energiagazdálkodási programjának teljesítésére az év hátralévő részében sze­mélyre szólóan új jutalmazási rendszer lépett életbe az energiatakarékosság kap­csán január 1-i hatállyal visszamenőleg. A jelenből ítélve a kor követelményeinek megfelelően Dalmandon már ez ügyben korábban léptek: az üzemi utak építése­kor figyelembe vették a geometria ama tételét, miszerint két pont között legrövi­debb távolság az egyenes. A BNV ürügyén A Budapesti Nemzetközi Vásár kapcsán is folytatnám a fenti gondolatfűzést, más szempontból. A beruházási javak vásárán nemcsak a házigazda szerepében kell ott lenni, hanem oda is kell figyelni. Annál is ritkább, mert remélhetőleg egyfajta élén­külés következik be a beruházási tevé­kenységben. M­ikor és hova fektessük be a pénzt? — csak egy a fajsúlyos kérdé­sek közül. Érdeklődéssel hallgattam és ol­vastam az infrastrukturális beruházások­kal kapcsolatos fejtegetéseket. Köztudot­tan ezeket kissé elhanyagoltuk és háttér­ipar nem megfelelő színvonala időnként rút arculcsapá­sként éri a népgazdasági ágakat. BNV-tapasztalat az is, hogy eltűnőben vannak a beruházási javak körében is az úgynevezett monstrumok és teret hódíta­nak a mikroprocesszorok, elektronikus be­rendezések, számítógépek. Az iparilag fej­lettebb országok által produkált ingergaz­dag környezet hatása valószínűleg „meg­fogott” bennünket és magyarországi viszo­nyokra átültetjük a látottakat és a fejlő­dés útjára lépünk eme fontos területen is. Ép testben... ... ép lélek. Azt hiszem, a test edzésének is nagy jelentőséget tulajdonító ókori gö­rög, immáron szállóigének számító mon­dása napj­ainkban üzenetként is felfogha­tó. Nemrég látott napvilágot a Miniszter­­tanács azon határozata, mely a testneve­lési és sportmozgalom időszerű fel­adatait hosszú távra megjelöli. A népegészségügyi­­ kérdések megoldásában betölthető terüle­tet a maga teljességében fedezte föl a po­litika. Gondolatébresztőnek érdemes idéz­ni a népszerű orvosbiológusnak, dr. Frenkl Róbertnek, a TF tanszékvezető egyetemi tanárának felszólalásából: „Tennünk kell valamit, mert a legriasztóbb visszajelzé­seket kapjuk a lakosság legkülönbözőbb rétegeinek — különösen a fiatalok — fizi­kai-egészségi állapotáról. Elérkezett az igazi sportemberek ideje, akik maguk is sportolnak, megküzdenek a magukhoz mért ellenfelekkel — edzettekké, egészsé­gessé és ami fontos: munkabírókká vál­nak.” Különösen a fiatalok, azaz a nemzet jövőjéről van szó. Azokat kell megfogni, akik a természetes szelekció folytán kies­nek a versenysport látószögéből és a sza­badidősport különböző formái még nem kebelezték be őket. Eme gondolatok je­gyében csak üdvözölni tudom a tegnap kezdődött — háromnapos — rendezvényt, az országjáró diákok megyei találkozóját, amellyel egy csapásra több legyet is üt­hetnek a szervezők. Csupán a mozgást, a szabadban tartózkodást kedvelő középis­kolás korosztály évről évre ismétlődő gyü­lekezete ez, ami programjai révén direkt módon kapcsolódik a hazafias neveléshez. Az ilyen és ehhez hasonló mozgalmakat­­ kell feltámasztani, életben tartani. BÁLINT GYÖRGY A Tamási Villamosipari­­ Szövetkezet ra­diátorai már az üzletekben is kaphatók A szekszárdi műszergyár termékei a BNV-n A „Kiváló Szövetkezet” címmel kitüntetett hátai téeszben is mozgósítják a belső tar­talékokat

Next