Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
1985. június 1. Megismerni, egységesen értelmezni A kongresszusi dokumentumok feldolgozására készülnek a Volánnál Ezekben a hetekben megyeszerte tanácskoznak a pártvezetőségek, alapszervezeti vezetőségek a XIII. pártkongresszus dokumentumairól, arról, hogy miképpen ismertessék meg azokat a párttagsággal, hogyan alakítsák ki a helyi feladatokat. Természetesen a felsőbb pártszervek már előzőleg állást foglaltak, útmutatásaik nyomán készülnek a helyi feladattervek. A szekszárdi Volán 11. sz. Vállalat pártvezetősége a héten ült össze, hogy meghatározza a tennivalókat. Az alapszervezetek a legközelebbi taggyűlésen tűzik napirendre a kongresszus anyagainak megvitatását. Ez most nem lehet teljes körű, csak a főbb megállapítások kerülnek szóba, és a figyelem felkeltése a dokumentumok tanulmányozására. Ám már ekkor is arra törekszenek, hogy a helyi problémákról, azok megoldásának lehetőségeiről, feladatairól szó essék. Előveszik a kongresszust előkészítő beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések jegyzőkönyveit, hogy az ott elhangolt észrevételekre visszatérjenek. A pártoktatásban — a most záruló oktatási évben — egy alkalommal foglalkoznak a kongresszusi anyagokkal. A három tanfolyam közül egy már véget ért, ám a hallgatókkal megállapodtak, hogy júniusban még egyszer összejönnek erre a foglalkozásra. A dokumentumok részletes feldolgozására a pártoktatásban az ősszel induló oktatási évben kerül sor. Módszeresen végigmenve azokon — központi tematika alapján — nyolc foglalkozást tartanak és bevonják a káderoktatás résztvevőin kívül az összes párttagot. Korábban is gyakorlat volt a vállalatnál, hogy egy-egy pártoktatási tanfolyamon nemcsak a vezető, a kijelölt propagandista tartott előadást, vezetett vitát, hanem egy-egy fontosabb témának a megbeszélésére előadóként, vitavezetőként megbíztak egy-egy, a témát alaposan ismerő, elméletileg felkészült párttag gazdasági vagy műszaki vezetőt. A kongresszusi anyag feldolgozásánál erre a korábbinál nagyobb mértékben került sor, hiszen a helyi vezetőnek kell tudnia, hogy milyen gondok vannak munkaterületén, a kongresszus útmutatásait hogyan kell ott alkalmazni. Ismereteinek birtokában jobban fel tudja keltené az érdeklődést és képes reagálni az észrevételekre, javaslatokra. Természetesen mind a júniusi taggyűléseken, mind a pártoktatásban nemcsak a kongresszusi dokumentumokról lesz szó, hanem azokról a központi bizottsági határozatokról, állásfoglalásokról is, amelyek hosszabb távra szabják meg a feladatokat. A vállalati pártvezetőség most részletesen nem foglalkozott a kongresszuson elhangzott valamennyi elemzéssel, megállapítással, a beszámolóban és az azt követő vitában a legfontosabbak közül néhányra, és a vállalatnál dolgozó kommunisták feladataira irányította a figyelmet. Felhívja az alapszervezeteket, hogy tagjaik tanulmányozzák a kongresszusi dokumentumokat, rendszeresen kísérjék figyelemmel a napi politikai eseményeket, keressék és magyarázzák az összefüggéseket. A vállalatnál igen fontos erősíteni a munkahelyi demokráciát és a fegyelmet. Az alapszervezetek segítsék, ellenőrizzék a gazdasági célok helyi megvalósítását, kezdeményezzék, támogassák a hatékonyság fokozását. A kongresszus határozata kimondja, hogy „A közlekedés fejlesztése tartson lépést a termelés növekedésével, a nemzetközi kapcsolatok bővítésével, a lakosság szükségleteivel. A vasúti és közúti közlekedést tegyék kulturáltabbá, emeljék a szolgáltatások színvonalát...” Növelni kell a szervezettséget az áruszállításban, javítani a gazdaságosságot, mérsékelni az energiafelhasználást. Már a novemberi—januári taggyűléseken felvetődött és most is kimondja a pártvezetőség, hogy törekedni kell a gazdaságossági számításokon alapuló feladatvállalások és teljesítések számának növelésére. Azóta e téren már történtek kezdeményezések: egy-egy nagyobb tömegű fuvar vállalásánál előzetes számításokat végeznek, milyen járművek bevetésével lehet a legkisebb ráfordítással az adott feladatot elvégezni. Ezt kell kiterjeszteni a jövőben. Javítani kell a szociális ellátást, főként az e tekintetben elmaradt kistelepeken. Lépéseket kell tenni a szakmai képzés színvonalának emelésére, a korszerű technikai eszközök alkalmazására az oktatásban. Általános feladat, de területenként speciális tartalommal „töltendő meg” az agitációs munka javítása. Ilyen többek között a forgalom területén dolgozók munkafegyelme, a közlekedési szabályok szigorú betartása, betartatása, az udvarias magatartás az utasokkal szemben. Tapasztalható helyenként a kommunisták passzivitása e téren. Márpedig elsősorban a munkahelyi vezetőnek és az ott dolgozó párttagoknak kell megértetniük társaikkal, hogy a közlekedés veszélyes üzem, itt minden fegyelmezetlenség károkat okozhat, sőt emberéletet is veszélyeztet. A jóindulatú figyelmeztetés sokkal többet ér, mint a hallgatással kifejezésre jutó cinkosság. Szóba került a taggyűléseken — és a kongresszusi határozat is megerősíti, — hogy növelni kell a káder- és személyzeti munka demokratizmusát. Ez most kifejezésre jut a pártvezetőség feladattervében, amely szerint nemcsak szükséges, hanem lehetőség is van arra, hogy több fiatalt és nődolgozót neveljenek vezetővé. És itt nemcsak a gazdasági vonalról van szó. Már korábban felismerte a pártvezetőség, hogy helytelen, ha a tömegszervezeti vezető testületek — a szakszervezeti és a KISZ-bizottság — tagjai többségében alapszervi titkárok. Sokkal több a tehetséges, vezetőnek alkalmas dolgozó, mint amennyit korábban bevontak a vezető testületek munkájába. Célszerűbb — és demokratikusabb — ha mind többen kapnak teret közéleti tevékenységre. Az üzemi pártvezetőség megkezdte a kongresszusi dokumentumok feldolgozását és a felsorolt néhány példa csak ízelítő abból, hogyan szándékozik a helyi viszonyokra, körülményekre alkalmazni a kongresszus útmutatásait. További feladatok várnak a pártvezetőségre, az alapszervezetekre, a vállalatnál dolgozó kommunistákra annak érdekében, hogy mindenki megismerje és egységesen értelmezze azt, ami a kongresszuson elhangzott. J. J. Bizottságtól, a kormánytól egészen a művezetőkig, jobban kell végezni, mint eddig. Az ország adottságain senki nem tud változtatni, csak a nehezebb feltételekhez való gyorsabb és rugalmasabb alkalmazkodással, az igényesebb munkával javíthatjuk tovább a gazdasági egyensúlyt, és tarthatjuk fenn az elért életszínvonalat.” „A legmegbecsültebb és legtapasztaltabb európai államférfiak közé tartozik” — állapítja meg róla az egyik, tőle interjút kérő nyugati sajtóorgánum szerkesztője, majd feltette neki a kérdést: Hogyan látja az európai enyhülés jövőjét? Vajon földrészünk új hidegháborúra van-e ítélve, most, amikor konzervatív erők vannak hatalmon a legtöbb vezető nyugati országban? S íme néhány mondat a válaszból: „A veszélyek ellenére is adottak a feltételek a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. Meggyőződésem, hogy azok az erők vannak többségben, amelyek érdekeltek a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokban, a minden népet gazdagító tudományos és kulturális együttműködésben, az emberi kapcsolatok bővítésében. Nem vagyok jós, de én, mint minden józan, a valóságos tényezőkkel és a történelem tapasztalataival számot vető ember, mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a békés egymás mellett élés eszméi élnek, a helsinki értekezleteken egyetértésben elfogadott ajánlások a nehézségek ellenére is érvényesülni fognak, annál is inkább, mert Európa népei, a világ népei számára más, előrevezető, az életet, a fejlődést biztosító út nincs.” Az idő itt is a két évvel ezelőtti válaszadót látszik igazolni, s az ő érvrendszerét: „Földrészünk és a világ sorsa attól függ, hogy a szemben álló államok felelősei készek-e a józan ész szavára hallgatva cselekedni. A Szovjetunió, a szocialista közösség országainak javaslatai, kezdeményezései az egész emberiség érdekeit szolgálják.” Csaknem három évtizede áll pártunk élén Kádár Jáános. Ennyi idő az ország történetében is jelentékeny,nemhogy egy ember életében. Róla bízvást elmondhatjuk: kora ifjúságától a marxizmus—leninizmus forradalmi eszméinek, népünk boldogulásának áldozta életét. Több mint fél évszázados — megpróbáltatásokban és sikerekben egyaránt bővelkedő — életútjának értelmét és célját a beszédei, cikkei most megjelent kötetének címében is kifejezett nagy programját fogalmazta meg tulajdonképpen a XIII. pártkongresszuson elmondott emlékezetes vitaösszefoglalójában: „A marxizmus—leninizmus számunkra is iránytű, amelytől soha nem térhetünk, és nem is térünk el. Azért dolgozunk, hogy a munkásember, minden dolgozó boldoguljon, az eddiginél jobban éljen, és egy szebb jövő felé tekinthessen. Azért dolgozunk, hogy szocialista hazánk tovább virágozzék. Nem közömbös nekünk az sem, hogyan vélekednek más népek a magyar népről, hogyan ítélik meg a világ közvéleménye a Magyar Népköztársaságot. Ezt semmiféle udvarlással nem lehet formálni, ezért dolgozni kell. Ha munkánk eredményes, akkor tisztelet és elismerés övezi népünket. Pártunk — ez világnézetéből is következik — optimista, bízik a jövőben. Olyan világért harcolunk, amelyben az emberi szellem és munka eredményei az életet, a szilárd és tartós békét szolgálják. Ebben bízunk, ez a mi programunk.” U. L. NÉPÚJSÁG 3 HÉTRŐL I! I =?ITT! I!II;1;VHIRREI Kissé óvakodva mondom: lehet, hogy az év 22. hete meghozta az évszaknak megfelelő időjárást. Elég volt már az orvosmeteorológusokat is megleckéztető packázásaiból az időjárásnak, így feltételezem, hogy e sorok írójával együtt sokan téli és átmeneti ruháikat a szekrényekben — végre — helyükre tették. Bíznak a hamisítatlan strandidő végérvényes eljövetelében a strandon és uszodák környékén. A megyeszékhely strandja a tervezettnél egy héttel korábban nyílott. Valószínűleg a többi strandtulajdonos településen is a szekszárdihoz hasonló rugalmassággal kezelték a nyitás kérdését. Ez a hét sem szűkölködött fontosabb eseményekben. Megyénkben is folytatódtak a belpolitikai életünk egy hét múlva sorra kerülő nagyon jelentős eseményét, az országos választás előkészítését szolgáló gyűlések, befejeződött a BNV és holnap a döntőkkel a Budapest Sportcsarnokban véget ér az „összeurópai pofozkodás”, az ökölvívó Európa-b bajnokság. Be lehet hozni! Az oly hőn óhajtott gazdasági élénkülés kulcskérdése: mennyire tudjuk kiaknázni, hasznosítani belső tartalékainkat. Igen nagyra kell értékelnünk minden olyan eljárást, elképzelést, amely a gazdaságosságot, hatékonyságot célozza. Különösen most, amikor exportorientált ágazatunk, a mezőgazdaság nagy veszteségeket szenvedett. A szkeptikusok a balszerencsét konstatálva meg is jegyezték: „ezt már nem lehet behozni”. Mi — és szerencsére a mezőgazdászok is — más véleményen vagyunk. Roppant nehéz helyzetet teremtettek a viharok utáni napok. A döntés elodázhatatlan volt: mi legyen szinte a „klinikai halál” állapotába taglózott növénykultúrákkal. Sok helyütt a „kockáztat, aki nem kockáztat” — másodvetésekhez folyamodtak. Szóval be lehet hozni a veszteséget, s ennek igazolásául hadd hozakodjam elő egy újabb, követésre ajánlott dalmandi példával. Az üzemanyag-takarékossági versenyről tudósítottunk. Igen, a sok kicsi sokra megy közmondást a számolatlanul sok gépjárművel rendelkező kombinátban nagyon komolyan veszik. A gépkocsivezetők azonosulnak a gondolattal és igyekeznek elsajátítani az energiatakarékos vezetést. Sőt! Ez nemcsak dalmandi belső ügy, hanem immárom közügy! Ezt bizonyítandó, hadd adjuk közre: a VI. ötéves terv energiagazdálkodási programjának teljesítésére az év hátralévő részében személyre szólóan új jutalmazási rendszer lépett életbe az energiatakarékosság kapcsán január 1-i hatállyal visszamenőleg. A jelenből ítélve a kor követelményeinek megfelelően Dalmandon már ez ügyben korábban léptek: az üzemi utak építésekor figyelembe vették a geometria ama tételét, miszerint két pont között legrövidebb távolság az egyenes. A BNV ürügyén A Budapesti Nemzetközi Vásár kapcsán is folytatnám a fenti gondolatfűzést, más szempontból. A beruházási javak vásárán nemcsak a házigazda szerepében kell ott lenni, hanem oda is kell figyelni. Annál is ritkább, mert remélhetőleg egyfajta élénkülés következik be a beruházási tevékenységben. Mikor és hova fektessük be a pénzt? — csak egy a fajsúlyos kérdések közül. Érdeklődéssel hallgattam és olvastam az infrastrukturális beruházásokkal kapcsolatos fejtegetéseket. Köztudottan ezeket kissé elhanyagoltuk és háttéripar nem megfelelő színvonala időnként rút arculcsapásként éri a népgazdasági ágakat. BNV-tapasztalat az is, hogy eltűnőben vannak a beruházási javak körében is az úgynevezett monstrumok és teret hódítanak a mikroprocesszorok, elektronikus berendezések, számítógépek. Az iparilag fejlettebb országok által produkált ingergazdag környezet hatása valószínűleg „megfogott” bennünket és magyarországi viszonyokra átültetjük a látottakat és a fejlődés útjára lépünk eme fontos területen is. Ép testben... ... ép lélek. Azt hiszem, a test edzésének is nagy jelentőséget tulajdonító ókori görög, immáron szállóigének számító mondása napjainkban üzenetként is felfogható. Nemrég látott napvilágot a Minisztertanács azon határozata, mely a testnevelési és sportmozgalom időszerű feladatait hosszú távra megjelöli. A népegészségügyi kérdések megoldásában betölthető területet a maga teljességében fedezte föl a politika. Gondolatébresztőnek érdemes idézni a népszerű orvosbiológusnak, dr. Frenkl Róbertnek, a TF tanszékvezető egyetemi tanárának felszólalásából: „Tennünk kell valamit, mert a legriasztóbb visszajelzéseket kapjuk a lakosság legkülönbözőbb rétegeinek — különösen a fiatalok — fizikai-egészségi állapotáról. Elérkezett az igazi sportemberek ideje, akik maguk is sportolnak, megküzdenek a magukhoz mért ellenfelekkel — edzettekké, egészségessé és ami fontos: munkabírókká válnak.” Különösen a fiatalok, azaz a nemzet jövőjéről van szó. Azokat kell megfogni, akik a természetes szelekció folytán kiesnek a versenysport látószögéből és a szabadidősport különböző formái még nem kebelezték be őket. Eme gondolatok jegyében csak üdvözölni tudom a tegnap kezdődött — háromnapos — rendezvényt, az országjáró diákok megyei találkozóját, amellyel egy csapásra több legyet is üthetnek a szervezők. Csupán a mozgást, a szabadban tartózkodást kedvelő középiskolás korosztály évről évre ismétlődő gyülekezete ez, ami programjai révén direkt módon kapcsolódik a hazafias neveléshez. Az ilyen és ehhez hasonló mozgalmakat kell feltámasztani, életben tartani. BÁLINT GYÖRGY A Tamási Villamosipari Szövetkezet radiátorai már az üzletekben is kaphatók A szekszárdi műszergyár termékei a BNV-n A „Kiváló Szövetkezet” címmel kitüntetett hátai téeszben is mozgósítják a belső tartalékokat