Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-09 / 289. szám
1986. december 9. Pályaválasztási felhívás Az ország első vállalati tanintézménye, a Paksi Atomerőmű Műszaki Szakközépiskola az 1987/ 88-as tanévben a következő szakokra várja most végző 8. osztályos tanulók jelentkezését: atomerőműgépész technikusi szak (5 éves), számítástechnikai szak, műszerész (elektronikai és irányítástechnikai) szak, villamosipari (erősáramú berendezés-szerelő és villamosgép szerelő) szak 4 éves képzési idővel, 3 éves a gépszerelő és karbantartó lakatos szakmunkásképző szak. Az iskola új, modern, 16 tantermes intézmény, amelyben magas műszaki színvonalú szaktantermek, laborok, műhelyek és speciális szakismeretekkel rendelkező szaktanárok várják a felvételi követelményeknek megfelelő diákokat. A tanulók a gyakorlataikat az atomerőmű területén végzik. A szakképzési tanintézmény kísérleti minősítésű, a cél jó felkészültségű, korszerű technikai ismeretekkel rendelkező művelt szakemberek képzése. A legjobbaknak a Paksi Atomerőmű Vállalat kínál munkahelyet a tanulmányok befejezése után. Az iskola 1986. december 11- én, 12-én és 1987. január 9-én „Pályaválasztási nyílt napot” tart. A tantestület 14 órától 18 óráig szeretettel várja a 8. osztályos tanulókat és szüleiket tájékoztatóra, bemutatóra, „iskolakóstolgatóra”. Az iskolát, az induló szakokat, a szociális és sportlehetőségeket ismertető részletes írásbeli tájékoztatót minden általános iskola megkapta. Tolna megyei sikerek Területi gépíró- és gyorsíróversenyt rendeztek Siófokon, Perczel Mór születésének 175. évfordulója tiszteletére december 5-én. Népes mezőnyben három megye - Tolna, Somogy és Baranya - növendékei mérték össze tudásukat gépírásból és gyorsírásból. Gépírásból egyéni kategóriában második helyezést ért el Vida Márta, a Bonyhádi Gép- és Gyorsíró Szakiskola tanulója, míg harmadik Póth Mónika, a Szekszárdi Gép- és Gyorsíró Szakiskola tanulója lett Csapatversenyben gépírásból második helyen a bonyhádiak, harmadik helyen a szekszárdiak végeztek. Gyorsírásból csapatversenyben a szekszárdi szakiskola tanulói hozták el a harmadik helyezéssel járó emléklapot. A versenyen való részvételt nehezítette, hogy a résztvevőknek a második év végi vizsgakövetelmény-szintet kellett teljesíteniük. Képújság 5 Télapó Nyolcvan állami gondozott Budapesten a Nagycirkuszban A táncverseny győztese, Petrovics Mónika Nyolcvan állami gondozott Tolna megyei gyerek, ötven a hőgyészi és harminc a faddi nevelőotthonból, bizonyára sokáig emlegeti majd 1986. december hetedikét. A KISZ KB állami gondozott gyerekek részére cirkuszjegyeket bocsátott ki, megyénk nyolcvan darabot kapott, melyet az említett két nevelőotthon között osztottak meg. A KISZ KB az ingyenjegyek mellett vállalta az utazási költségeket is. A Tolna Megyei Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokság Cséby fiúk KISZ-alapszervezete, amely régóta patronálja a hőgyészi gyerekeket, s úgy döntöttek, egész napos budapesti programot szerveznek számukra a cirkuszlátogatáson kívül. Vasárnap reggel indult a két autóbusz a gyerekekkel, a nevelőtanárokkal és az alapszervezetből is hatan kísérték őket. Érkezés után városnézés volt a program, majd - szintén nagy élménynek számító - ebéd egy budapesti laktanyában. Délután háromkor már a Fővárosi Nagycirkuszban volt a társaság, és kezdetét vette a műsor, amelyben szerepelt a Télapó, Micimackó és még sok, a gyerekeknek oly kedves mesefigura. Volt játékos vetélkedő is, meg táncverseny, amelyet egy talpraesett hőgyészi kislány, Petrovics Mónika nyert meg. Ezután kezdődött a „Cirkusz szárazon és vízen” című előadás, az összegyűlt ezerötszáz állami gondozott gyerek nagy örömére. Fél hatkor indultak haza a buszok, és a nyolcvan gyerek bizony elég későn került ágyba vasárnap este, de nem hiszem, hogy bármelyikük is bánta volna. A Tolna megyei állami gondozottak pedig igazán nem panaszkodhatnak, hiszen a szép program mellett Télapó-ajándékcsomagot nemcsak a KISZ KB-tól, hanem a Cséby fiúk alapszervezettől is kaptak. Az előadás igazán színpompás volt. Sziasztok, Kedves Egykori Diáktársaim! Részlet egy volt palánk diák evejéből Nagyon régen találkoztunk, az is lehet, hogy köztetek sokan már nem is tudjátok ki vagyok. Számukra csak annyit: tavaly végeztem egészségőr osztályban. Talán, ha néhány akadályt leküzdök, találkozhatunk itt Gödöllőn is az Agrártudományi Egyetemen. Az első benyomásaim jók: a kollégium, az egyetem, a diáktársak! De van egy rossz hírem is: nagyon komoly itt a matek, a fizika, kémia. Aki szakközépből jön, annak bizony gyakran meggyűlik a baja ezekkel a tárgyakkal. A többi tárgy jobban megnyerte a tetszésemet: van állattan, növénytan, orosz, filozófia és testnevelés, valamint gazdasági gyakorlat El kell mondanom, hogy gyakorlaton állattanból kb. 30 oldal anyagot veszünk egyszerre, így a vizsgára vígan összejön pár száz oldal. Gyakran már délután a gyakorlaton előjön, amit előadáson vettünk, s így igaz, hogy tanulni főleg a vizsgára kell, de ha valaki nem akar a gyakorlaton égni, akkor rendszeresen kell készülnie. Az előadások délelőtt vannak 2 órán keresztül egy húszperces szünettel. Az elsős évfolyam létszáma 150 fő. Pontosan kimutatható, hogy ki a jó előadó, mert annál mindenki jelen van, de van úgy, hogy csak 60-70 diák tűnik föl az előadóban, főleg, ha előző nap valami jó kis buli volt! A gyakorlatokon viszont nagyon szigorúan ott kell lenni. Akkor mindig van katalógus (névsorolvasás!). Az egyetemek fő jellemzője az is, hogy mindent elkövetnek hogy a diáknak ne legyen kedve a könyv mellett ülni: teázhatnak turmixbárt, táncházat szerveznek elcsalogatnak bennünket diszkóba, moziba! Szegény kis gólyamadár -ez a szecska itteni neve! - hiába tudja merre járt Indiana Jones legutóbb, vagy hogyan kell az „Imi kedvence” turmixot elkészíteni, sajnos a tanárok teljesen érzéketlenek maradnak ezzel a tudással szemben. Inkább olyasmivel zaklatnak bennünket, mint növénygyűjtemény! Miután végigmászol egy késsel és növényhatározóval felfegyverkezve egy parkon fényes nappal, természetes, hogy a járókelők őrültnek néznek. Időnként vannak zh-k, azaz zárthelyi dolgozatok, cetlik és tesztek közben is akadnak. Különben a legtöbb tanár megértő és segítőkész - igazán ki lehet jönni velük! Jóval nehezebb kijönni az egyetem épületéből. Az egész olyan, mint egy labirintus, ahol jól lehet bolyongani, s amikor a gólya már arra gondol, hogy majd a hegyes utókor megtalálja és elföldeli csontvázát - véletlenül rátalál a helyes útra. Lám, milyen nehéz megtalálni a helyes utat! Komolyra fordítva a szót: csodálatos dolog egyetemistának lenni. Jó érzés, hogy az előadáson a tanár már kollégának tekint bennünket. Úgy érzem jól választottam... Viszontlátásra! Gyalus Boglárka „Segítsük egymást gyerekek!” Sportolókért szólt a rock „Ez egyszerűen fantasztikus” - gondolkodott hangosan Vas István Zoltán, a rádió népszerű sportriportere, a közelmúltban napvilágot látott segélyakció szellemi atyja, miközben a fiatalok korosztálya, valamint a középgeneráció koncertlátogató képviselői zsúfolásig megtöltötték legjobb sportlétesítményünket, a Budapest Sportcsarnokot, vagy népszerűbb nevén a „bécst”. A küzdőtéren is egyre többen gyülekeztek, így minden adott volt egy nagyszerű hangulatú estéhez. Honi rockéletünk számtalan reprezentáns képviselője vállalta ezen a szerda estén a gázsi nélküli fellépést, és ezzel a bajba jutott sportolókon igyekezett segíteni. Segítő jobbjukat nyújtották az új hullám együttesei is, a KFT, az Első Emelet, és az idei év felfedezettje, a Z’Zi Labor. Az csak természetes, hogy megjelentek a színpadon a magyar sport egykori óriásai, akik közül többen még ma is aktív szereplői a sportéletünknek - például szövetségi kapitányok - akiknek neve reklámerővel bír. Vas István Zoltán mikrofonja előtt Papp László háromszoros olimpiai bajnok nyitotta a sort, aztán Hegedűs Csaba a birkózók főnöke, aki emlékezetes súlyos, életveszélyes balesete után is talpra tudott állni, mi több, birkózószőnyegre lépni. Stílszerűen a halál ellen is tussal győzött. Aztán jött „Hares”, azaz Hargitai András, az úszók szövetségi kapitánya, de nem szólóban, hanem egy ízig-vérig „lovas" társaságában. Mondani sem kell: Magyar Zoltán olimpiai bajnok tornászunkról van szó, aki ma már civilben állatorvosként is a lovakat kedveli. Az is nyílt titok volt, hogy Albert Flórián és Koós János duettben lép fel, s ha már színpadon vannak, meghasad ugye a Fradi-szív, és közösen énekelnek valamit. Persze nevesebb sportolóink közül nem juthatott fel mindenki a színpadra. Mivel sportsegélyről van szó, leszurkolták ők is a maguk százasait belépődíjként és elvegyültek a tarka tömegben. Abban a tizenkét ezres tömegben, amely mégiscsak a legfontosabb szerepet játszotta ezen a szerda estén, ez a tarka tömeg, amelyik „Segítsük egymást gyerekek” jeligével egy szekeret tolt. Nem volt csetepaté az Edda Művek és a Skorpió-rajongók között, nem váltak gúny tárgyává azok a vállalkozó kedvű egyéni szólisták, akik a hatvanas évek táncdalfesztiváljainak hangulatát igyekeztek néhány percre visszalopni. Zajlott a koncert, a megálmodott forgatókönyv szerint. A két hazai nagyágyún, az Omegán és az LGT-n kívül szinte mindenki itt volt, bár Karácsony János és Benkő László révén a két legnagyobb rockcsapat is képviselte magát. A csaknem ötórás rockmaraton - nem sokkal éjfél előtt gyúltak ki a fények - egymillió-kétszázezer forinttal növelte a sportsegély csekkszámlájára eddig befutott összeget, ezen a december harmadiki napon. Most egy tekintélyes bizottságon a sor, hogy körültekintően mérlegelve ossza szét a bajba jutott sportemberek között az összeget. Wichmann Tamás, a kilencszeres világbajnok kenus még a koncert elején mesélte: volt egy Szegedi Karcsi nevezetű vetélytársam, roppant tehetséges volt. Sokszor megvert edzéseken. Nagy reményekkel indult, aztán váratlanul csak azt vettük észre, egyre satnyul, erőtlenedik, a rák elhatalmasodott rajta. Olimpiai bajnok lehetett volna. De elment, és itt maradt a családja. Minden bizonnyal ebből a pénzből - Wichmann javaslatára - bizonyos összeg hozzájuk is eljut. BÁLINT GY. Fotó: KISS ÁRPÁD A nagy duett: Albert Flórián és Koós János Színpadon a Varga Miklós Band I. G.-testvérek A KÉRI és az 505.1. G. szakaszának vezetői, azaz mi, Óbányán egy harci túrát rendeztünk újoncaink részére. November 21 -én, 15 órakor indultunk el a Skála parkolójából. A vadregényes óbányai tájon, a hangulatos szállást a KISZ Tolna Megyei Bizottsága biztosította, amit ez úton is megköszönünk. Miután megérkeztünk és elfoglaltuk szállásunkat, mesterszakácsaink elkészítették a finomra sikerült paprikáskrumplit. Vacsora után, a sötét erdei ösvényen lebotorkáltunk a faluba és a kölcsönkért Ifjúsági Házban diszkót tartottunk. Hajnali 3 órára mindenki visszatért a táborba és fél óra múlva az igazak álmát aludtuk. A rendezőknek öt órakor volt ébresztő, mivel ki kellett jelölnünk még a túra útvonalát. A többiek 7.30 órakor keltek. Megmosakodtak a friss patakban és megpróbálták leerőltetni a torkukon a reggelire készített ehetetlen tejbegrízt. A rajok korgó gyomorral indultak az igen nehéz terepen kijelölt, négyállomásos, 15 km-es távnak. Az állomások I. G.-ismeretekből és alakiból álltak. A harci túrát a rajok jól, szintidőn belül teljesítették. A túráról visszatérőket hideg csomag, forró tea és csendes pihenő várta. Este megettük a vacsorára készített pörköltet, majd tábortüzet gyújtottunk, énekeltünk, táncoltunk. Hajnali 5 órára elcsendesedett a tábor. Három órai alvás után hangos ébresztő verte fel a házat. A nehézkes ébresztést követően elpusztított 70 tojásból készült rántotta, új erőt adott a hazautazáshoz. 15 órakor új élményekkel gazdagodva elindultunk (bár nem szívesen) haza. Véget ért háromnapos túránk. Búcsúzunk Óbányától! De reméljük tavasszal újra visszatérhetünk! S rendezhetünk egy újabb túrát. GYÖRFI GYULA KÉRI szpk-helyettes