Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-14 / 62. szám
TOLNA MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA „Küzdeni erőnk szerint” indig, minden helyzetben különös és fölemelő kötelesség 1848. márrcius 15-re emlékezni. Hiszen a nemzet életében az olyan történelmi sorsfordulók egyike ez a nap, amelyek által többnek és igazabbnak tudjuk magunkat, érezzük egy közösség törvényszerű összetartozását, s magunk mögött tudjuk azt a szellemi erőt, amit Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Arany, Vasvári, Táncsics, Jókai életműve jelent a magyarságnak. Akkor is haza és haladás legfontosabb kérdései dőltek el, s bár nem szerencsés a történelmet példatárnak, s lehetséges párhuzamok gyűjteményének tekinteni. 1848 maradandó sugárzása abból is adódik, hogy Petőfiék forradalmában és szabadságharcában a legjobbak fogtak össze, s adtak választ a lét vagy nemlét nagy kihívására. Cselekedetük történelmi érvényét még a szabadságharc legyőzésének tragédiája se vonhatja árnyékba. Lét és nemlét nagy kihívásával azóta többször kellett bátran szembenéznünk. Példára és párhuzamra tehát, a múlt erkölcsi támasztékaira gyakran volt szükségünk. Még akkor is, ha különben tudjuk, hogy a történelemben minden órának, minden helyzetnek más a parancsa. 1848-ban a nemzeti függetlenség és a polgári haladás volt a tét. Az ország sorsa, jelene és jövője a cselekvés és nem cselekvés kettősségében fogalmazódott meg. S aki a tétlenséget, a maradást választotta, eleve kirekesztette ezt a népet az európai fejlődés lehetőségéből. Ha a legjobbakban, s magában a népben nincs bátorság a cselekvésre, Magyarország politikai, társadalmi, gazdasági értelemben hosszú időre a perifériára szorul. Ez az, ami ma is tanulságos: a helyzet józan felismerése és a cselekvés bátorsága. Most más kérdéseket vet fel a történelem, elsősorban azt, hogy képesek vagyunk-e a kor követelményéhez igazítani a szocializmus hazai gyakorlatát. De a cselekvés és nem cselekvés kettőssége épp olyan sorsmeghatározó dilemma, mint volt 1848 históriai napjaiban. Mert, mit jelent a tétlenség? A perc, a pillanat esetleges és látszólagos nyugalmát, s ugyanakkor a teljes távlatvesztést, a jövő bizonytalanságát. A cselekvés vállalása, persze, egyéni és közösségi fájdalmakkal, átmeneti veszteségekkel is járhat, de a jelen kényelmes nyugalmával nem lehet megváltani a jövőt. Csak a cselekvés bátorságával. Ilyen értelemben történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk újra. A vagy-vagy állapotába. Perifériára szorulni a huszadik században is lehet. Hiába hivatkozunk arra a sok áldozattal is járó történelmi útra, amelyet 1945 óta megtettünk, a világban elfoglalt, lényegében kedvező helyünket a mában is meg kell erősítenünk. Mert ez a hely nem örökös vívmány. Vitathatatlan eredményeink ellenére kihullhatunk az időből, ha nem fejlesztjük magunkban a változás és változtatás képességét, ha nem tudjuk követni a szükségszerűségek hívását. Előttünk - a címben is idézett Vörösmarty szavaival - ma is „egy nemzetnek sorsa áll”. S ez a sors a fölzárkózás vagy lemaradás ellentétében villantja fel önmaga távlatait. A világ nélkülünk is halad, de nekünk egyáltalán nem mindegy, hogy a történelemben hátrébb csúszott nemzetek sorában vagyok-e vagy sem. Különösen nem mindegy a fiataloknak, hiszen a mai döntéseink - a jók és a rosszak is - az ő életüket fogják meghatározni. Ezért van felelőssége és helye az induló nemzedékeknek is a cselekvésben, hogy az idők szavának megfelelő változások minél gyorsabbak, s a társadalom egészére kiterjedők legyenek. Ezért tette közzé tettekre sarkalló felhívását január végén a KISZ Központi Bizottsága: „Jövőnk a tét!” Ma már nincs értelme annak a kérdésnek, hogy adott körülmények között lehet-e tenni valamit. A kor más megfogalmazást követel. Fordított kérdésfeltevést: Szabad-e semmit sem tenni? Lehet-e fiatal tömegeknek sikeres egyéni életben reménykedni, miközben az ország, a közösség súlyos gondokkal néz szembe? Egyénnek és közösségnek ilyen kettéválása csak ideig-óráig képzelhető. A reformok korában élünk, s ezeket a korszakokat nemcsak a magánérdekű, a személyes érvényű gondolatok kormányozzák, hanem azok, amelyek a köz ügyét és boldogulását viszik előbbre. Akár bátor egyéni vállalással is. Meglehet, hogy a közelmúlt történelmi tapasztalatai nem mindenben kedveznek az új szemlélet, az új társadalmi magatartás elfogadásának. Hiszen nem mindig fogadta egyöntetű elismerés azoknak a törekvéseit, akik vállalkozni s változtatni akartak. Ez igaz. De tudni kell, hogy aki meg akarja haladni a jelent, annak törvényszerűen vitája van a meglévő állapotokkal, a tétovasággal, s konfliktusa a visszahúzó erőkkel. E nélkül ez nem megy, s mindig is így volt a történelemben. 1848 nagy példája ebben is megnyilatkozik. Ma persze az idő nem végletes önfeláldozást kér tőlünk. Cselekedeteink távlata nem a segesvári csatamező. Mégis kérdés, hogy a mostani ifjú nemzedék fölkészült-e arra, amire a mai kor szólítja, egyre erőteljesebben. Végzetes volna azt válaszolni: nem. Könnyű kibúvó ugyanis, hogy ez a nemzedék nem volt jelen a nagy ügyek eldöntésekor, nem kérdezték meg, hogy milyennek képzeli a szocialista gazdaság és társadalom útját. Következésképpen vállalják a felelősséget és a szükséges változtatások gondját azok, akik eddig is a folyamatok középpontjában álltak. A fiatalság pedig vagy beilleszkedik abba, ami van, vagy elegánsan kívül marad em. Ma nem lehet ilyen munkamegosztás. Vannak ugyan a kívülmaradást ösztönző megfontolások, de minél hosszabb távon gondolkodunk, ezek annál inkább elveszítik az érvényüket. Be kell látni: ma már a beilleszkedés, a meglévő gazdasági és politikai mechanizmusokba való közömbös belesimulás se elegendő. A nemzet érdekeit tekintve sohase volt az, most még kevésbé. A mai ifjú nemzedék tanultabb, mint eddig bármelyik volt a magyar történelemben. Közéletisége azonban sokszor messze alatta marad annak, amit egy művelt emberfők számában igencsak megnövekedett nemzedéktől joggal várhat az ország. Olyan helyzetben vagyunk, amikor egy generációnak a gyakorlat mezején kell megmérnie önmagát: képes-e vállalni a történelem által rámért küldetést. Előttünk valóban egy nemzetnek sorsa áll. A márciusi ifjak példája - 1987-ben - leginkább erről beszél. DOMONKOS LÁSZLÓ, a KISZ KB titkára MA XXXVII. évfolyam, 62. szám (10-11. oldal) ÁRA: 2,20 Ft. ■ " ' f' ,IRODALOM -1987. március 14. SZOMBAT MŰVÉSZET Ünnepségek és ünnepi előkészületek Megemlékezések, emléktúrák, fáklyás felvonulások március 15. tiszteletére Tavaszi történelmi évfordulók Megyeszerte megkezdődtek az 1848. március 15. emlékére rendezett ünnepségek, illetve ünnepségsorozatok. Több oktatási intézményben ezekben a napokban rendezik meg a diáknapi programokat, melyekben fontos szerepet kap az ünnepi megemlékezés, de különböző vetélkedők, versenyek, bemutatók teszik színesebbé, emlékezetesebbé az ünnepi napokat. A teljesség igénye nélkül néhány programot említünk. Tegnap Szekszárdon, a Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet aulájában reggel 8 órától tartottak meghitt megemlékezést, majd a Bezerédj István-emlékfalon helyeztek el koszorút. A diákok egy csoportja pedig Szedresbe utazott, ahol megkoszorúzták Bezerédj István sírját. A Paksi Vak Bottyán Gimnázium tanulói szintén tegnap tartottak megemlékezést a Munkásművelődési Központ színháztermében, majd az intézményben folytatódott egész napos programjuk. Dombóváron a városban és a környéken élők képviselői tegnap reggel helyezték el az emlékezés koszorúit az 1848-as emlékmű talapzatán, délután pedig a Békeparkban műsoros megemlékezést tartottak. Dunaföldváron tegnap délután a nagyközségi tanács épületén lévő Petőfi-emléktáblánál koszorúztak, Simontornyán pedig fáklyás felvonulást rendeztek az ifjúsági napok megnyitójaként. Több helyen ma és holnap tartják az emlékünnepségeket. A KISZ Központi, Tolna Megyei és Szekszárdi Városi Bizottsága a Tanácsköztársaság kikiáltásának 68. évfordulója tiszteletére március 20-án és 21-én Szekszárdon rendezi meg a központi ünnepséget, az országos diáknapok megyei művészeti bemutatóit és a megyei ifjúsági napokat. Március 20-án a Tolna megyei ifjúsági napok keretében Békecentrum nyílik a Munkásotthonban, este 6 órakor a megyei múzeumban ifjúságmozgalmi kiállítást nyitnak meg, majd fél hétkor kezdődik az az emlékülés melyet a KISZ zászlóbontásának 30. évfordulója tiszteletére rendeznek. Ugyanezen a napon a megyei és városi művelődési központban kezdődnek az országos diáknapok megyei bemutatói, s a színes programok március 21-én folytatódnak. A Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján, március 21-én reggel 8 órakor zenés ébresztővel kezdődik a program, majd 10 órától történelmi játékokat láthatnak az érdeklődők a Béla téren és a Mártírok terén, ahol a Tanácsköztársaság eseményei elevenednek meg. A közel 300 szereplő, zömmel középiskolás, a főbb szerepeket pedig a megyeszékhely értelmiségi fiataljai alakítják. Az emlékképek látványtervezője Baky Péter, a dokumentumjáték szerzője Szokolay Zoltán, a rendező pedig Dránovits István. Ezt követően pontban 11 órakor a megyei tanács előtti téren ünnepi megemlékezésre kerül sor, melyen Erőd Péter, a KISZ KB titkára mond beszédet. Ezután megkoszorúzzák a Tanácsköztársaság emlékművét. 1848 1919 A diákok megkoszorúzzák a Bezerédj István-emlékfalat Az ünnepség a szekszárdi kereskedelmi szakközépiskolában Ötvenéves a Márciusi Front A magyarországi demokratikus erőket egyesítő Márciusi Front létrejöttének 50. évfordulója alkalmából emlékünnepséget rendezett pénteken az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az MTA Történettudományi Intézete és a Magyar Írók Szövetsége az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az eseményen részt vett Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője és Pozsgay Imre, a HNF Országos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzását követő megnyitójában Kállai Gyula, a HNF OT elnöke emlékeztetett arra: olyan politikai mozgalom születésére emlékeznek, amely nemcsak nevében, hanem társadalmi és politikai céljaiban is szervesen kapcsolódott történelmi múltunk haladó hagyományaihoz, elsősorban 1848-49 nagy történelmi művéhez, s a korabeli feladatok mellett a történelmi örökséget is magára vállalva formálni kezdte egy új népi demokratikus, majd szocialista Magyarország megteremtését. Ötven év történelmi tapasztalatai igazolják - emelte ki végezetül a HNF OT elnöke -, hogy a népfrontpolitika a magyar nép életében nem véletlen, nem átmeneti jelenség. Az egész ország javát, egész népünk érdekeit szolgálta és szolgálja. Nagy, korszakos jelentőségű feladatainkat csak e politika alapján tudtuk megoldani. Pintér István történész, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos tanácsadója a Márciusi Frontnak a haladó erők tömörítésében, a fasizmus elleni küzdelemben betöltött szerepét méltatta előadásában. Hangsúlyozta: Magyarországon három pólusból indult el és talált közös nevezőre a Márciusi Front. A kezdeményező szerep a kommunistáké volt, akiknek sikerült megnyerniük a demokratikus irányba mozduló egyetemi fiatalokat. A harmadik pólus pedig a hárommillió szegény paraszt kilátástalan helyzetén változtatni akaró, jórészt a „népből” jött írók csoportja volt A Márciusi Front zászlóbontása a vártnál is nagyobb visszhangot váltott ki. A kormánynak, valamint a szélsőjobboldalnak az az elképzelése, hogy a mozgó(Folytatás a 2. oldalon.)