Tolna Megyei Népújság, 1988. február (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-01 / 26. szám
2 Képújság Lengyel áremelések Nagyszabású központi áremeléseket jelentettek be február elsejével Lengyelországban. A hatósági és a szabadáras termékek együttes drágulása átlag 36 százalék lesz, vagyis az idén a fogyaztói árszínvonal a tavalyról áthúzódó áremelésekkel együtt 42-44 százalékkal nő. Valamennyi foglalkoztatott bérét egységesen 6000 zlotyval emelik, ami a létfenntartási költségek növekedésének több mint a felét ellensúlyozza. Az infláció ütemével megegyező bérnövelésre lesz lehetőségük azoknak a vállalatoknak, amelyek az idén megismétlik tavalyi gazdasági eredményüket, akik pedig javítanak, azok ennél is többet emelhetnek. A juttatások emelésével megőrzik a nyugdíjak és a szociális juttatások reálértékét is. Februártól az élelmiszerek átlag 40, a postai és távközlési díjak 45, az autóbusz- és vonatjegyek 50, a lakbérek szintén 50, a rádió és televízió előfizetési díja 75, a magas alkoholtartalmú italok 46, a cigaretta 40 százalékkal drágulnak. Egy üveg vodka (fél liter) ezentúl 1500 zlotyba fog kerülni. A szuperbenzin ára 60 százalékkal emelkedik, a korábbi 75 zloty helyett 120 zlotyba fog kerülni, míg a gázolaj ára a kétszeresére ugrik és 100 zloty lesz literenként. Ezzel egyidejűleg - a jegyrendszer megtartásával - bevezetik az üzemanyag szabad forgalmazását, a jegyre kaphatónál drágábban. Áprilistól a szén ára megháromszoródik, 1 mázsa kőszén ára az eddigi 500 zloty helett 1500 zloty lesz. A duplájára emelkedik az elektromos áram tarifája, a melegvíz és a központi fűtés térítése. Mivel a fogyasztói árak és szolgáltatások több mint a fele már most szabadáras, ezek esetében a központi irányítás az árak emelkedésének csak az ajánlott felső határát szabta meg. Ez az élelmiszereknél 25, a fogyasztási iparcikkeknél 30, a szolgáltatásoknál 40 százalék. A Lengyelországban most bejelentett áremelés a legnagyobb 1982 óta, amikor egy év alatt átlag 100 százalékkal emelkedett a fogyasztói árszínvonal. Pillantás a hétre Válogatás a hét külpolitikai eseményeiből Február első hete nem hoz változást a világpolitikai aktivitásban, marad a januári „nyüzsgés”. A hírügynökségek előrejlezései alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy minden napra jut majd kiemelkedő jelentőségű nemzetközi esemény. Hétfő: A Dél-afrikai Köztársaság ellen hozandó szankciókról tárgyalnak Jusakában a brit nemzetközösséghez tartozó államok külügyminiszterei. London sokáig védelmezte Pretoriát az egyre hevesebb támadásokkal szemben, kérdés azonban, hogy a zambiai fővárosban ellen tud-e állni a frontországok követeléseinek. Kedd: Alig értek véget a brit-francia tárgyalások, máris újabb csúcstalálkozóra kerül sor Nagy-Britanniában. Ezúttal Helmut Kohl nyugatnémet kancellár látogat Albionba, s ezzel beteljesedik az elmúlt napok hármas „körmérkőzése”, a brit- francia-NSZK megbeszélés-sorozat. Szerda: A Portugáliában lévő amerikai támaszpontokról tárgyal Lisszabonban Frank Carlucci amerikai hadügyminiszter. A szomszédos Spanyolországból kivonandó 72 S-16-os vadászbombázó sorsa miatt óriási érdeklődés előzi meg a megbeszéléseket. A portugál tisztikar ugyanis szeretné, ha a gépeket ide irányítanák át, ezzel is növelve az ország szerepét a NATO-ban. Csütörtök: Végéhez ér Hoszni Mubarak egyiptomi elnök nagy utazása. Az Egyesült Államok és több nyugat-európai ország után Mubarak Rómában is a közel-keleti helyzetről tárgyal, s magánkihallgatáson fogadja őt II. János Pál pápa is. Péntek: Teheránban folytatódnak a hétfőn kezdődött ünnepségek, melyekkel az iszlám forradalom győzelmének kilencedik évfordulóját köszöntik. A rendezvénysorozat tíz napon keresztül tart. Szombat: Uruguayban tartja újabb csúcstalálkozóját a három legjelentősebb délamerikai ország. Uruguay, Argentína és Brazília államfői elsősorban a térség gazdasági helyzetével, a külföldi adósságok problémakörével foglalkozik majd. Vasárnap: A dél-afrikai fekete többség harcával való nemzetközi szolidaritási napon világszerte megemlékeznek az elnyomó Apartheid rendszer áldozatairól. Ellenforradalmárok - valahol a határ térségében PANORÁMA PÁRIZS Hoszni Mubarak vasárnap kétnapos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett. Az egyiptomi elnök hétfőn Mitterrand francia államfővel, kedden Jacques Chirac miniszterelnökkel tárgyal legújabb közel-keleti kezdeményezéséről, a Perzsa(Arab)-öböl helyzetéről, és Egyiptom adósságtörlesztésének átütemezéséről. PRÁGA - Csehszlovákia és a Vatikán kapcsolatainak időszerű kérdéseiről, mindenekelőtt a katolikus egyházmegyék betöltetlen püspöki tisztségeiről tárgyalt Prágában az a vatikáni küldöttség, amely Francesco Colasuonno érsek, különleges megbízatású apostoli nuncius vezetésével január 18-29. között tartózkodott Csehszlovákiában. A megbeszélésekről szombaton kiadott kommünikéből az tűnik ki, hogy valamelyest közeledett egymáshoz a két fél álláspontja. A táryalásokat a közeljövőben Rómában folytatják. OSLO - Norvégia kész részt venni a közép-amerikai béketervben foglalt rendelkezések betartását ellenőrző nemzetközi bizottság munkájában, amennyiben ez a testület létrejön, és Norvégia szerepét a többi érdekelt közép-amerikai ország is jóváhagyja - közölte vasárnap Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnök. Oslóban Brundtland a nap folyamán megbeszélést folytatott Daniel Ortega nicaraguai államfővel. Ortega hasonló szerepvállalásra kérte fel az előzőleg meglátogatott Spanyolországot és Olaszországot is. PEKING - Norodom Szihanuk herceg egyszer s mindenkorra lemond a „Demokratikus Kambodzsa elnöke" címről, vagyis az ellenzéki koalíció vezetéséről. Ezt a herceg Pekingben, a francia AFP hírügynökségnek adott exkluzív interjújában közölte. "Véglegesnek és visszavonhatatlannak tekintem január 30-tól érvényes lemondásomat ” - mondta Szihanuk. VARSÓ - Szombaton Lengyelországba érkezett John Whitehead, az Egyesült Államok első külügyminiszter-helyettese, aki utána Bulgáriába, Romániába és Csehszlovákiába is ellátogat. Varsóban azt remélik az amerikai külügyminiszterhelyettes látogatásától, hogy fokozni fogja azt az élénkülést, amely Bush alelnök tavalyi lengyelországi látogatását követően jelentkezett a két ország viszonyában. Arra is számítanak, hogy Washington konkrét, főleg gazdasági lépéseket tesz az együttműködés tényleges helyreállítása érdekében. 1988. február 1. Mai kommentárunk Öt az egyhez A világsajtó egyik központi témája immár hetek óta a közel-keleti helyzet. Vasárnap jár le az ENSZ dél-libanoni erőinek hathónapos mandátuma, s hétfőn kezdődik az újabb féléves megbízatás, jelezve, hogy közel sincs még béke ezen a tájon. A soknemzetiségű erők hét katonája halt meg az elmúlt időszakban - távol hazájuktól - egy olyan konfliktus miatt, amelyhez tulajdonképpen nem sok közük volt. Az áldozatok száma persze jóval több, mint hét. A megszállt területeken folytatódó tiltakozási kampány során már több tucat palesztin fiatalt sebeztek halálra a brutálisan fellépő katonák, s ha a közel-keleti válság egész történetét nézzük, több tízezer a halottak, milliók a közvetlenül érintettek száma. A mai világ egyik legsúlyosabb válsággóca közül azonban - éppen a palesztin tüntetéssorozat miatt is - megváltozott a légkör. Az utóbbi hetekben aktivizálódott a korábbi kudarcok miatt kedvét vesztett dilomácia, s egyszerre több csatornán is beindult a kiútkeresés. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök egyenesen Washingtonba látogatott tudván, milyen komoly adukat tart a kezében az Egyesült Államok a közel-keleti játszmában. Az arab világba mindjobban visszafogadott politikus ötpontos rendezési terve végső soron kompromisszumot tartalmaz: kétoldalú tárgyalásokat ajánl Izraelnek, cserébe az erőszak visszafogásáért és a nemzetközi békekonferencia alapgondolatának elfogadásáért. Mubarak még azt is hozzátette, hogy a palesztin népet a PFSZ-nek kellene képviselnie ezen a fórumon. Az Egyesült Államok, amelynek komoly érdekei fűződnek a térséghez, egyelőre még nem lépett túl az izraeli pozíciók szinte feltétel nélküli támogatásán, jóllehet az ENSZ-ben nem változott meg néhány Izraelt elítélő határozattervezetet. Tel-Aviv szerint csakis a kétoldalú tárgyalások vezethetnek eredményre. Emögött az a megfontolás húzódik meg, hogy az arab országok külön-külön könnyebben sarokba szoríthatók, rögtön az elején el kellene ismerniük Izrael szuverenitását, s kiszorulna a rendezési folyamatból a Szovjetunió is. Arról sem lehet szó, hogy a PFSZ tagjai képviselhessék magukat a palesztin nép sorsáról is folytatandó megbeszéléseken. Mubarak egylőre csak annyit ért el, hogy ötpontos javaslatát „figyelemre méltónak” minősítették a Fehér Flázban. Az első menetben azonban csak egyetlen ponthoz kapta meg a támogatást: az erőszak visszaszorításáról szólóhoz. Egyesek még azt hiszik, hogy a konfliktust rendezni lehet alapproblémáinak megoldása nélkül is. Erre azonban a legutóbbi események fényében kevés a remény. Nincs rá több esély, mint öt az egyhez. FIORVÁTFI GÁBOR Csiang Csing szabadlábon? Mao Ce-tung özvegyét, Csiang Csinget szabadon engedték a börtönből. Jelenleg Peking egy külvárosi villájában él és egészségileg igen gyenge állapotban van. Lehetséges, hogy rövidesen szabadlábra helyezik a négyek bandájának többi tagját is - közölte a szenzációs hírt legújabb számában a Far Eastern Economic Review című hongkongi hetilap. A lap emlékeztet rá, hogy Csiang Csing asszonyt és a „kulturális forradalomban” vezető szerepet játszott négyek bandájának többi tagját - Jao Ven-jüant, Vang Nung-vent és Csang Csung-csiaót röviddel Mao Ce-tung halála után, 1976-ban tartóztatták le, 1980 novemberében állították bíróság elé és 1981 januárjában ítélték el. Csiang Csinget halálra ítélték, de a halálos ítéletet két évre felfüggesztették. A halálos ítéletet 1983-ban életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták. A kínai igazságügy-miniszter szóvivője külföldi újságírók érdeklődésére válaszolva kijelentette, hogy nem áll módjában kommentálni a hongkongi lap hírét. A minisztériumban semmit sem tudnak olyasmiről, amit a Far Eastern Economic Review közölt - tette hozzá a kínai szóvivő. Nicaragua a döntés órájában A remények és a kétségek napjai köszöntöttek Nicaragua hárommilliós lakosságára. 1988. január 16-án, a középamerikai államfők csúcsértekezletének befejeztével terjesztette elő Daniel Ortega a belső demokratizálás újabb csomagtervét a megbékélés érdekében. Maximális kompromisszumkészség A nicaraguai államfő kompromisszumkészségében a legvégsőkig elment. Feloldották a kontra háború miatt 1982 óta elrendelt rendkívüli állapot intézkedéseit, így sorban engedélyezik a korábban betiltott ellenzéki rádióállomások és újságok működését. A sandinista vezetés készségét nyilvánította a közvetlen tárgyalásra a kontrákkal a tűzszünet feltételeiről, amit hosszú éveken át elutasított. A tűzszünet esetén teljes amnesztiát ígért, sőt Managuában közölték, akkor is készek kiengedni a letartóztatottakat, ha lesz befogadó ország. Ortega bejelentette azt is, hogy a sandinista front tiszteletben tartaná, ha a tervezett választásokon az ellenzék győzne. Mindezekre a lépésekre a tavaly augusztusban aláírt közép-amerikai béketerv keretében tett most ígéretet a nicaraguai államfő. Bejelentései mégis meglepetést kelthettek a nemzetközi sajtóban, hiszen valójában egyoldalú gesztusokról van szó. A béketerv aláírói közül Salvador, Honduras avagy Guatemala sem hozott ilyen - az ellenzék követeléseit kielégítő - a belső demokratizálást célzó intézkedéseket. Sajátos módon a középamerikai béketerv így nicaraguai rendezési tervvé változik. A kontra-háború veszteségei Miért szánta el akkor mégis magát erre a kompromisszumra a sandinista vezetés? Mert a Nicaragua elleni háború az Egyesült Államoktól függ, attól az országtól, amely formálisan nem részese a béketervnek. Managua hivatkozhatna arra, hogy Salvador avagy Honduras lépéseitől teszi függővé saját döntéseit, ezzel azonban mit sem nyerne. A külső nyomás és a gyilkos háború folytatódna. Márpedig Nicaraguának békére van szüksége. A hat éve tartó kontra háború immár 25 ezer halálos áldozatot követelt a hárommilliós országban. A költségvetésnek több mint ötven százalékét fordítják a honvédelem céljaira, több mint százezer embert kénytelenek fegyverben tartani, elvonni a termelőmunkából. Az ellenforradalom nehezíti a termés betakarítását, támadják az elektromos távvezetékeket, az ipari létesítményeket. Akadozik az áramellátás, nincs elegendő kőolaj, hiányoznak alapvető élelmiszerek. A kényszerű hadigazdálkodás következményei gyengítik a belső egységet, még akkor is, ha a lakosság jelentős részének áldozatvállalása töretlen. Az 1979-ben megdöntött Somoza-diktatúrát senki sem kívánja vissza, s a kontrák a tömegek tudatában a somozistákkal, illetve az észak-amerikai intervencióval azonosulnak. Ortega bejelentései még a Reagankormányt is meglepték. A Fehér Ház azzal próbálta meg ellensúlyozni az ígéretek lélektani hatását, hogy „taktikai lépésről” beszélt. Úgymond Managua a kontra-segély washingtoni megvitatása elé időzítette a kompromisszumokat. A sandinista vezetés ezt nem is tagadja, sőt Ortega világossá tette: ha az amerikai törvényhozók a február 3-án és 4-én esedékes kontrasegély szavazáskor igent mondanak Reagan kérésére, akkor a béke esélyei megszűnnek. Értelmetlenné válik a tűzszünet feltételeiről tárgyalni a kontrákkal, ha Washington újabb és újabb fegyverekkel támogatja az ellenforradalmat. Segélyvita A Capitoliumon az erőviszonyok kiegyenlítettek, a demokrata párti törvényhozók várhatóan a segély ellen, a republikánusok többsége a Reagan iránti hűség jegyében a támogatás folytatása mellett szavaz majd. Az amerikai elnök azzal érvel: csak a nyomás eszközének fenntartása garantálhatja, hogy a sandinista vezetés beváltsa demokratizálási ígéreteit. Reagan bizonyára maga is tisztában van logikája ellentmondásaival - miként a capitoliumi közhangulattal, s ennek tulajdonítható, hogy a minap lényegesen csökkentette a kérelmezett kontrasegély összegét. Az eredeti, másfél évre szóló, s így elnök utódját is kötelező 270 millió dollár helyett 36 millió dollár megajánlását kérte, négy hónapra. Ennek kilenctizede „humanitárius segély” lenne, tíz százaléka szolgálna katonai célokat. Reagan még abba is belemenne, hogy egy hónapig bevárják a közép-amerikai békefolyamat végrehajtásának eredményeit, s csak utána folyósítanák az összeget az ellenforradalmároknak. Két kompromisszumajánlat: Reagan sajátját mindenképpen szeretné jóváhagyatni, már csak elvi megfontolásokból, eddigi közép-amerikai politikája folyamatosságáért. Managua viszont ugyancsak elvi okokból, még a legminimálisabb washingtoni hivatalos támogatást is a béketerv elleni lépésnek tekintené. Ha az amerikai törvényhozók elutasítják Reagan kérését, felgyorsulhat a megbékélés Nicaraguában. Ellenkező esetben újabb kérdőjelek várnak megválaszolásra Nicaraguában, Közép-Amerikában és Washingtonban is. A béke ügye mindenképpen időt veszítene. ORTUTAY L. GYULA Az öt közép-amerikai államfő az év eleji csúcsértekezleten Costa Ricában