Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-02 / 76. szám

1991. április 2. Elképzelések kisgazdáéknál Közösség a közösségért - A kisgazda egyedül mit sem ér. Bőven szereztem már tapasztalatokat. Tudom az uta­kat és a tévutakat, tudom a nyi­tott és csukott kiskapukat, is­merem az ingyenélők és ha­szonlesők hadát. Az olyan em­ber, aki nincs megkenve kutya­hájjal, és csak egyszerűen sze­retné eladni a megfelelő súlyt elért hízóit, bikáit, tejét, esetleg terményét, azt nem egykön­­­nyen teheti. Ezért is örülök en­nek a mozgolódásnak. Az ös­­­szefogás segítsen mindan­­­nyiunkon! - kezdi a beszélge­tést Kutasi Pál, aki másodállás­ban „lóbolond”, lovaglóoktató, sertéstartó, dinnyekertész, és bedolgozó szülei földjén. - Hogy kezdődne ez az ös­­­szefogás? - firtatom tovább. - Úgy, hogy az első lépést már meg is tettük a közelmúlt­ban. Szép számú érdeklődő je­lenlétében megalakítottuk a Szedres és Környéke Gazdál­kodóinak Egyesületét. Az alap­szabály ismertetése után hu­szonegy jelenlévő kinyilvánítot­ta belépési szándékát. - Mi volna a cél? - Itt van a vetőmag, már a csillagoknál is magasabb árak­kal! Ha a műtrágyát, vagy a nö­vényvédő szereket nagykeres­kedelmi árom tud­nánk beszerezni, ez segítené lenyomni az árakat. A másik oldalon pedig ugyanilyen gond az értékesítés! Ott is tenni kéne valamit! - Jogi személy lesz az egyesület? - Jogi személy is, de a külkerjogot is szeretnénk megkap­ni! Ezzel kiiktatnánk az ingyenélőket, az aktatologatókat. Mert az az öt-hat cég, aki a monopol­helyzet lovait üli, mindenütt leveszi a sápot! S ezért lesz a hatvanforintos ser­tésből ötszörte drá­gább hús! - Vezetők? - Négyfős vezetőséget vá­lasztottunk. Elnöke: Bogdán János. - Mennyire nyitott ez az egyesület? - Teljesen! Mi nemcsak a Szedresen élőkre gondolunk, hanem mindenkire, aki hisz az összefogás erejében, az egy­más segítésében. Itt a józan pa­raszti ész dominál, minden tag becsületessége, bölcsessége. Ha valaki oldalvágányra siklik, önmagát zárja ki a közösség­ből. - Ez nem a földfoglalás elője­le? - Nem! Nem veszünk mi föl­det el! Sőt a téesz jogait sem akarjuk csorbítani. Segítségü­ket viszont elfogadjuk, mert hosszú időn keresztül ilyen, vagy olyan módon rá leszünk utalva.­­ ■­­ KONRÁD LÁSZLÓ Kutas Pál mint oktató Nyitott kapukat döngetni? Engedetlen lakók, renitens autósok, tehetetlen hivatal Több éve okoz gondot Bonyhád városban a Perczel utca 9. alatti kapubejáró és a mögötte lévő parkoló kérdése. Sebestyén Lajos műszaki osztályvezetőtől a következőket tudtuk meg ez ügyben. - Évek óta húzódik a megoldás, mert a lakók tilta­koznak a területen történő parkolások ellen. Felhábo­rodásuk alapja az, hogy az autósok egy része keresz­­tül-kasul járkálva, semmibe véve a szabályokat aka­dályozza és zavarja őket. A kapu egyébként 1989 végéig éjjel-nappal nyitva volt, később a háztartási bolt nyitva tartásához igazodott, de a környező ven­déglátóegységekben dolgozók is ott tárolták gépko­csijaikat, ami azzal járt, hogy este 11 -kor is elindítottak ott kocsit. A bolt elköltözött, a gyógyszertár viszont ki­nyitott, így ismét parkolni kellett valahol. A lakók önha­talmúlag bezárták a kaput. A testület újratárgyalta a kérdést tavaly év végén és határozott: reggel hét és délután öt óra között nyitva kell tartani. A költségvetési üzem mint házkezelő kell ennek a döntésnek érvényt szerezzen. Ez nem sikerült. Barcza Imre képviselő, a gyógyszertár vezetője vál­lalta, hogy munkatársaival nyitják-zárják a kaput, ami szintén nem vált be mint megoldás, annyi volt a pisz­­kálódás. Ma is tart a huzavona. Már arra is gondoltunk, mi lenne ha levezetnénk a kaput, de az még a mainál is rosszabb állapotokat szülne. A műszaki osztály min­dent megpróbált megoldásként alkalmazni, ered­ményre semmi sem vezetett. Ma nincs megoldás. Vannak viszont engedetlen lakók, fegyelmezetlen autósok és van egy tehetetlen hivatal... Csak egy dolog nincs, s az­­ a megoldás! Ukrajnában jártam Hány kupon egy kiló krumpli? Rózsa László munkahelyet változtat. Jelenleg még a tolnai szovjet laktanya polgári alkalmazottja, de a csapatkivonások után egy kft-nél dolgozik majd. Leendő cége megbízásából a közelmúltban Kelet-Ukrajnában járt, hogy előkészítse egy közös kereskedelmi vállalat alakítását. - A csapatkivonulási bizniszt akarja meglovagolni ez a kft? - Nem, egész más célból jött létre. Engem, mint a kinti „te­repviszonyokat” alaposan ismerő embert alkalmaznak majd. - Mostani utadon mit tapasztaltál? - Az ominózus népszavazás előtti napokban jártam kinn. A vélemények az „együtt vagy külön" ügyében megoszlottak, abban viszont a többség egyetértett, hogy a kérdést nem szabadna így feltenni. - Hogy „így”? - Nem tudom szó szerint idézni, de többféleképpen is le­hetett értelmezni. S ezt látva az egyes köztársaságok vezetői más-más módon „adhatták be" a népnek. - Mit vall az egyik illetve a másik tábor? - A két tábor verekszik. Gorbacsov ellen és Gorbacsov mellett pofonokat és rúgásokat osztogatnak a buszokon és trolikon. A közbiztonság elképesztően rossz. Sötétedés után veszélyesek az utcák. Egyébként, ahogy köztudott, a külön­válásra voksolók a függetlenségben látják a megoldást, az együttmaradást pártolók viszont elképzelhetetlennek tart­ják, hogy egy-egy tagállam képes lehet rövid időn belül meg­szervezni önálló gazdasági életét. - Milyen az ellátás? - Egyre rosszabb, az élelmiszerek és a használati cikkek terén is. Bevezették a kuponrendszert. Ez úgy működik, hogy a dolgozók a fizetésük 70 százalékáért kupont kapnak. Ami arra jó, hogy ne tudjanak nagyobb tételeket felvásárolni. Sok az embereknél a fekete pénz, de most csak annyit költhet­nek, amennyi mellé odateszik a kuponfedezetet is. Egy kiló krumpli: ennyi rubel, ennyi kupon. Ha kapható... Tv-napló Sirály-változatok A színházi világnap alkalmából a Sirályt közvetítet­te a tévé Kaposvárról és részben Miskolcról, s a két előadás egybevetése több tanulsággal is szolgált. Csehov drámáit minden kor másként értelmezi, leg­utóbb a marxista kritika úgy magyarázta őket, hogy a kommunizmus eljövetelét hirdetik, ez azonban sú­lyos félreértés. Nem meggyőző a miskolci rendező Árkosi Árpád értelmezése sem, aki nemzedékek harcát látja a sirályban, s misztikus jelentést tulajdo­nít a tónak, ami Csehovnál egyszerűen helyszín. Csehov komédiának nevezi darabját, ő pedig jól tudta, mit akar. A Sirály hősei tehetetlenül vergődnek a századvég Oroszországénak kisszerűségében, boldogtalanok és tehetségtelenek, s itt hajlik komé­diába ez a baljós történet. A Csehov-drámákban egyébként is sok a tehetségtelen ember, Ványa bá­csi egyszerűen lehülyézi a magát tudósnak képzelő Szerebrjakovot. A Három nővérben Prozorov nagy ábrándjai sorra meghiúsulnak, s reménytelenül te­hetségtelenek a Sirály hősei: Trepljov és Trigorin, a színésznő Arkagyina és az álmodozó Nyina, aki vidé­ki színházakban tengődik, s csak a gazdag kereske­dők kegyeiben reménykedhet. Valamennyien szárnyalni szeretnének, mint a si­rály - gyönyörű szimbólum -, de partra vetve élnek, ahol a sirály elveszíti méltóságát, s szánalmasan to­tyog a földön. Csehov legtöbb hőse ilyen partra ve­tett sirály, nem találja a helyét, s amikor felismeri re­ménytelen helyzetét, vagy belenyugszik, vagy ön­gyilkos lesz, mint Trepljov. Csehov realista író, mindig világosan fogalmaz, műveiben nincsenek rejtélyek, csak jelképek van­nak. Hőseit egy kicsit kívülről nézi, de nem hiányzik belőle az irónia sem: a Sirály Arkagyinájának minden szavából érezzük, hogy kis vidéki színésznő beszél nagyzolva sikereiről, akinek be kell érnie félrészeg kupecek lelkesedésével. Trigorin, az író sem „raga­dozó”, inkább megalkuvó, afféle kommersz író, aki maga is tudja, hogy nagyon messze van Tolsztojtól, Turgenyevtől. Ács János, a kaposvári előadás rendezője, nem akarja korrigálni Csehovot, abból indul ki, hogy mit mond a darab, nem pedig abból, hogy mit akart mon­dani. A kitűnő előadásnak ez a titka. Ez valóban Cse­hov színháza, az ő szavait halljuk, az ő esendő embe­reit látjuk. Egy kicsit komédia is, a szó eredeti értel­mében, mert a francia comédie színházat is jelent, mint Balzacnál: comédie humaine, vagyis emberi színjáték. Az előadás minden részletében meggyőző, való­színűleg úgy emlegetik majd a színháztörténetben, mint az egyik legjobb magyar Csehov-előadást. A hosszúra nyúlt közvetítés végén azok is meg­szólaltak, akik korábbi Sirály-bemutatókon Nyina szerepében léptek színpadra. Nagy szerep, minden színésznő számára igazi próbatétel. Kár, hogy az emlékek jobbára a hajdani előadást idézték, nem pedig a szerepet. Egy újsághír margójára Van egy barátom, aki örök ellen­zéki. Tele szájjal szidta a Kádár-rend­szert, most pedig napjaink visszássá­gait ostorozza. Persze emiatt soha nem vitte semmire, de okos és éleslátásra valló meglátásai miatt szeretek vele be­szélgetni. Tegnap is már mesziről integetett és lobogtatta az újságot: - Olvastad, hogy egy államtitkár hogyan akart valakit fel­vetetni a főiskolára? - kérdezte, s az or­rom alá dugta a Magyar Hírlapot. Mi­után meggyőződött a tájékozottságom­­ról, sommásan leszögezte: - Meg­mondtam, hogy nem volt itt semmiféle rendszerváltás, csupán a hatalmat gya­korlók egy része cserélődött ki! Amikor elváltunk, töprengeni kezd­tem a dolgon. Immáron nyílt titok, hogy az elmúlt évtizedekben bevett gyakorlat volt „odaszólásos” módszerrel felvetet­ni valakit valahova. Arról sincsenek illú­zióim, hogy ezek most egy csapásra megszűntek, hiszen a jelenlegi funkcio­náriusok is „abban” az érában nevel­kedtek, „onnan” hozták erkölcseiket és értékrendjüket. Történt-e akkor valami változás, vagy örök ellenzéki barátom­nak van igaza? Azt hiszem, ez viszonylag könnyen ellenőrizhető. A múltban, ha nagy ritkán kitudódtak az efféle manipulációk, azo­kat nem követte semmiféle retorzió, legfeljebb egy kis ejnye-bejnye. Gon­dolom, nem csak engem érdekel, hogy most mi lesz! Salgó NÉPÚJSÁG 3 Rejtély Jó másfél óra az Oscar-díj átadásáról. Egy hölgy és egy úr beszélget, s az a meglepő, hogy beszélge­tésükből nem tudunk meg semmit. Igaz, az Oscar-díj átadása nem olyan, mint egy olimpiai verseny, ahol futnak, úsznak, ugranak, de azért mégis, hogyan le­het ennyi unalommal megtölteni másfél órát. Nevek hangzanak el, időnként ál-intimitások filmszínészek­ről, a nézőt ez sem érdekli, az sem, csak néz, aztán átkapcsol a kettesre, ott meg földöntúli rejtélyekkel riogatják, egy úr azt mondja, hogy a tenger mélyén, a Bermuda-háromszögnél ufólények rejtőznek, elsül­lyesztik a hajókat, leszedik a repülőgépeket, no jól nézünk ki. Szerencsére a King’s Singers együttes énekel, közben az egyesen még mindig az Oscarral ügyetlenkednek, véget nem érően. Ki tudja miért? Rejtély. CSÁNYI LÁSZLÓ Géptakaró-készítés - számítógépre - írógépre - műszerekre hogy INDEY az Ön gépe se porosodjon! Számítástechnikai Ügyviteli Iroda Szekszárd, Beloiannisz u. 1-3.3. em. 308. ajtó. Telefon: 74/12-122/103 mellék. (17) Egy igazi árszenzáció a Skálában! Audioton színes tv-készülék — 51 cm képátmérő — japán képcsővel­ — távirányítóval. Ára: 37 900 Ft helyett 32 900 Ft Egy nagyszerű lehetőség a Szekszárdi Skála Áruház villamossági vállalkozásán! Amíg a készlet tart. Csak nálunk! Gyermekszépségverseny, 1991. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebb­nek tartott kisgyerek fényképét és beküldik szerkesztősé­günkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszép­ségverseny. Címünk: Tolnai Népújság szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, illet­ve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik hozzánk. Legközelebb április 4-én, csütörtökön a szekszárdi Sallai Balázs, a decsi Sipos Zsanett, az alsónánai Csizolszki Barba­ra, a tolnai Csordás Melinda és a dombóvári Marton Péter fotó­ját közöljük. Horváth Nikolett Sióagárd, Deák u. 18. Frey Tibor Szekszárd, Csaba u. 38. Viszmeg Viola Szekszárd, Május 1. u. Kaposvölgyi Livikó Dombóvár, Pipacs u. 16. Czövek Dávid Kistormás, Kossuth L u. 24.

Next