Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-10 / 240. szám
1992. október 10. Kis----Generáció ^ Ifjúsági oldal «•* Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvételünk karácsonyfa részletét ábrázolta. A helyes választ beküldők közül a szerencse Bartholomaei Barbara sárszentlőrinc-alsópéli megfejtőnknek kedvezett. Nyereményét postán küldjük el. Továbbra is várjuk játékos kedvű olvasóink leveleit képrejtvényünkre. Aki eltalálja, mit ábrázol a fenti kép, két hét múlva tudja meg, jól tippelt-e. Címünk változatlan: Tolnai Népújság (Kis Generáció), 7100 Szekszárd, Liszt tér 3. A kulcs Valami fémes hang, egy szelíd csörrenés rezgett az éjszakai csöndben. Bodori, aki harmadik emeleti legénylakásának teraszán szellőztette kótyagos fejét, hirtelen feleszmélt kellemes kábulatából és lebámult az utcára. Látni nem látott semmit és senkit, de biztos volt benne, hogy nem csupán hallucinálta a hangot, hát tüzetesebben kezdett vizsgálódni. Hosszas, megerőltető kémlelés után egy utcai lámpa fénykörének szélén csillani látott valamit, de nem tudta, mi lehet az, s legfőképp azt nem érte fel ésszel, hogy miként került oda az a csillogó izé. Először arra gondolt, hogy talán éppen a szemközt lakó, elvált fiatalasszony - akit mindig meglesett esténként vetkőzés közben - vette őt észre magányában és emígyen szerette volna felhívni magára a figyelmet, szóval, hogy ledobott valamit a járdára csak azért, hogy jelezze: most jöhetsz! Egész kellemesnek, sőt hízelgőnek érezte a gondolatot, s már-már el is hitte, hogy csak ez lehet a csörrenés magyarázata, amikor rájött, hogy Jucika - mert ez volt titkos szerelmének neve - nem lehetett a tettes, hiszen ezen a héten éjszakás műszakban dolgozik. Bodori felvonta vállait, s nyakát egészen behúzva furcsa grimaszt vágott. Ha nem lett volna részeg, még azt hihette volna bárki, hogy gondolkozik, s nem is járt volna messze az igazságtól, hiszen a kedélybeteg agglegény épp próbált valami épkézláb ötletet kipréselni tudatából. Persze, nem ment. Se elsőre, se másodikra, se . . . Egy idő után Bodori elunta önnön hülyeségét, s úgy döntött, tapasztalati úton szerez bizonyságot arról, hogy mi az ott a járdán, hiszen így már gyerekjáték lesz kitalálnia, hogy miként került oda. A repülő csészealjak létezésében nem hitt, hiszen látni még nem látott egyet sem, tehát valami nagyon is földi magyarázatot szeretett volna találni a rejtély megoldására. Miután nagy nehezen megtalálta a szobában szétrugdosott cipőit, és kérgüket letaposva, fűzögetés nélkül beléjük ugrott, nekiindult a felfedező akciónak. Ám valahogy az ajtónál elakadt. A bejárati ajtót nyitó kulcsát - ami nem is olyan rég még magányosan hevert szivarzsebében - sehogy sem találta. Arra persze nem gondolt az esztelen, hogy az erkélykorláton áthajolva, a nagy fejlógatás közepette elunta búvóhelyét e fránya fémdarab, és a gravitáció törvényének engedve illedelmesen a mélybe hullott, hogy gazdájának éjszakai filozofálgatásra adjon pompás alkalmat. Szóval Bodori csak állt a bezárt ajtónál, s miután nem lelte a kulcsot, úgy döntött, hogy lefekszik aludni. Túl fáradtnak érezte már magát a kereséshez és a rejtélyes hangot adó fényes valamire sem volt már igazán kíváncsi. Másnap reggel csak úgy cipőstül, ruhástul ébredt és nem érezte magát túlzottan frissnek. Fürdőt vett hát, s lévén szombat, nem is törődött azzal, hogy munkába kell mennie. Mint eddig is kitűnt, Bodori roppant akkurátus ember volt, hát ne lepődjék meg senki, hogy a valóban kellemes szombat délelőttön üdítő félórát töltött a fürdőkádban. Hanem miután az előző este minden emlékét és mocskát leáztatta magáról, s hál' istennek remegő kezének a kellő pillanatokban megálljt parancsolva meg is borotválkozott, úgy döntött, meglátogatja régi barátját, akit már vagy tegnap este óta nem látott, s megérdeklődi, hogy a következő pénteken is együtt töltik-e az estéjüket, vagy sem. Kicsípte hát magát, és megindult a bejárati ajó felé, ám minden egyes lépéssel, mely közelebb vitte a bejárati ajtóhoz, világosabbá vált számára, hogy valami zűr volt éjjel a kulccsal. Persze, nem találta, hát oda se neki alapon előbányászta a pótkulcsot a sublótból, s elégedetten távozott. Gy. O. HÉT VÉGI MAGAZIN Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy üvegeszköz-város. Ebben a városban élt az Üvegeszközbirodalom királya, Csiszolatos Erlenmeyer lombik. Ennek a Csiszolatos Erlenmeyer lombiknak tizenkét utóda volt. De bizony a Legkisebben nem volt csiszolat. Szegény Legkisebb Erlenmeyert mindenki lenézte, nem használták semmire, pedig ő nem tehetett róla, hogy hiba csúszott a gyártástechnológiába. Sírt, esedezett Legkisebb Erlenmeyer, hogy legalább tároljanak benne valamit, de gőgös atyja még a forró könyörgésre sem lágyult meg. Hőálló volt, így aztán Legkisebb Erlenmeyer egy napon megunta az állandó porosodást és elbujdosott. Útjában elérkezett egy szűrőállvány-erdőbe. A szűrőállványokon stabilan fölszerelt analitikai tölcsérek csillogtak, de egyiken sem volt szűrőpapír. Legkisebb Erlenmeyer ezen elcsodálkozott és megszólította őket: — Legyetek üdvözölve! Ne haragudjatok, hogy megszólítalak benneteket, de miért nincs rajtatok szűrőpapír? Azt tanultam az iskolában, hogy szűréshez mindenképpen kell az is! Nektek miért nincs? — Jaj, ne is kérdezd, Legkisebb Erlenmeyer! Bizony nagyon jól tudod, hogy kell szűrőpapír! Volt is mindnyájunknak, de a Gonosz csellel elrabolta tőlünk! Azt mondta, hogy csak éppen kiszárítja őket, aztán rögtön visszaadja, de már a múlt gyakorlatra sem hozta vissza. — Ne sírjatok, mert kiválik rajtatok a só, és akkor újra kell benneteket mosogatni. Inkább visszahozom a szűrőpapírokat. Elindult Legkisebb Erlenmeyer, hogy megkeresse Gonosz Exszikkátort. Meg is találta Vákuumszűrő mellett. Exszikkátor éppen gaztettével dicsekedett: — Képzeld, azok a buta tölcsérek elhitték, hogy ki akarom szárítani a szűrőpapírjaikat, méghozzá ingyen! Azok az osatobák! Ki dolgozik ma már csúszópénz nélkül? Legkisebb Erlenmeyer meghallotta ezt, és éktelen haragra gerjedt: — Nem szégyelled magad, te pernahajder? Gátlástalanul rontod a munkaidő-kihasználást és még dicsekszel is vele? Hát nem hallottál az oktatási törvényről? Gonosz Exszikkátor erre nagyon elszégyellte magát, és visszaadta a szűrőpapírokat. Az analitikai tölcsérek hálásan fogadták Legkisebb Erlenmeyert: — Köszönjük, amit értünk tettél! Cserébe segíthetünk mi is neked valamit? Legkisebb Erlenmeyer elmondta bánatát. — Sajnos, nincs lombikhiányunk, de menj csak tovább egyenesen ezen az úton, meglátod, minden jóra fordul! Legkisebb Erlenmeyer folytatta útját. Elérkezett egy üvegbot erdőbe. Meglátott egy lyukas gömblombikot, aki olyan öreg volt, hogy a réz-szulfátot is kén-hidrogénnek mondta. A gömblombik hasztalan próbált felszedegetni egy rakás üvegcserepet. Legkisebb Erlenmeyer megszólította: — Jó napot, öreganyám! — Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, különben egy-kettőre a szárítószekrényben találtad volna magad! De látom, becsületes kis üvegeszköz vagy. Kérlek, segíts hazavinni ezt a kis rőzsét. A kis Erienmeyer segített. Otthon aztán a lyukas gömblombik így szólt: — Tudom ám, mi a bánatod! Hálából, mert segítettél, adok egy jó tanácsot, menj tovább ezen az úton, és megoldódik a problémád! Legkisebb Erlenmeyer nem nagyon hitt már a bíztatásnak. Ő már keverési egyenlettel is próbálta megoldani a problémáját, és mégsem sikerült. Hanem azért csak továbbment. Elérkezett egy árokpartra, ahol egy csomó NaOH pasztilla siránkozott: — Jaj, segíts nekünk, te daliás lombik! Az előbb eső esett, és mi nem tudunk miben hidrolizálni! — De énrajtam nincs csiszolat. . . — Az nem baj, csak már biztos helyen lennénk! Megörült Legkisebb Erlenmeyer, vígan felszedegette a NaOH pasztillákat, és azok azóta is hidrolizálnak a belsejében, ha el nem párolgott az oldat! Cs.I. A kis lombik nagy bánata Mese kémia-szakkörösöknek Békebeli mosoly Arisztid és felesége a Dunaparton sétál. Arra repül egy madár, és „megtiszteli" az asszony bundáját. — Arisztid, van magánál papiros? - kérdi a grófné. — Papiros van nálam, de csak nem képzeli, hogy a madár után repülök? - hangzik a válasz. Heti cáfolat Nem igaz, hogy a Békesátori bácsi azért adta be a kulcsot, mert kizárták. Kivette a lábtörlő alól, udvariasan bekopogott, és odaadta a bentieknek, akik már korábban azt mondták, hogy ki van zárva, hogy beengedjék. Közéleti (ál)hírek A lápostopolyai önkormányzat az óvodás és általános iskolás gyerekek szüleinek tanévkezdéskor 2-2 ezer forint támogatást szavazott meg. Felvetődött a testületi ülésen, hogy ezzel hátrányba kerülnek azok az állampolgárok, akiknek nincs gyermekük. Megszavazták tehát, hogy a gyermektelen házaspárok részére kedvezménnyel árusítanak szex-kézikönyveket. Bagó Bozsidár iparfalvi lakos elhatározta, hogy bekerül a Guiness-rekordok könyvébe, falujában elsőként. A rekordot hivatali várakozás kategóriában kívánja felállítani, s jó esélye van arra, hogy a hallhatatlan írásműbe kerüljön, hiszen immár harminc éve várakozik a help Sóhivatal folyosóján, Blöki III. nevű kutyája óljának felújítási engedélyére. A kérelem elbírálását azzal utasítja el a hivatal, hogy pontatlanok az adatok, mivel a felújítási engedély Blöki I. névre szól. Gyufásdobozokból épített palotát magának Handa Bandi pomponai magánvállalkozó. A község nevezetességévé vált épületet 30 forint belépti díj ellenében tekinthetik meg az érdeklődők. Arra a kérdésünkre, hogy nem fél-e a tűztől, a büszke tulajdonos cinkos szemhunyorítás mellett odasúgta: mit gondolnak, miért adtam ki a garázst a helyi önkéntes tűzoltóknak? Páratlan kincsre bukkantak a napokban Tiszapisze mellett a csatornatisztító szakiparosok. Miközben szakiparkodtak, szerszámuk éle kicsorbult egy rézládikán, mely nem kisebb dolgot tartalmazott, mint egy avarkori hordozható lőfogpiszkálót. A szakértők szerint az eszköz Háromlábú Buruda király tulajdona lehetett. MAHASZ lemezeladási sikerlista 1. Rapülők Rapülők 2. Zámbó Jimmy Jimmy II. 3. Rajzfilmslágerek Válogatás 4. Dr. Alban One Love 5. Roxette Tourism 6. Guns N' Roses Use Your Illusion I. 7. FLM A csütörtök túl messze van 8. Guns N' Roses Use Your Illusion II. 9. Filmslágerek magyarul II. Válogatás 10. Locomotiv G. T. Búcsúkoncert 11. Pap, Bodnár, Enyedi Slágerparádé 12. Manhattan Szállj fel még 13. Queen Greatest Hits II. 14. Bonanza Banzai Bonanza Live Banzai 15. Koós János Kabaré sok slágerrel 16. Carreras-Madonna-Mercury Barcelona Gold 17. Moby Dick Körhinta 18. Zoltán Erika Mindent a szemnek 19. Tátrai Band Kísértés 20. Volt egyszer egy fesztivál '92. Válogatás »UJSAG 11 Német TOP 10 1. Inner Circle Sweat How Do You Do ABBA-Esque We All Need Love 2. Roxette 3. Erasure 4. Double You 5. Dr. Alban It's My Life 6. Michael Jackson Who Is It 7. Jon'Secada Just Another Day 8. Guns N' Roses Knockin' On Heaven's Door 9. Jon Secada Just Another Day(Remix) 10. Madonna This Used To Be My Playground Párizsi Reggel fél nyolc. Az ABC csemegéjénél hosszú sor. Az emberek álmosan, morcosan állnak. Most egy 6-7 éves kisfiú kerül sorra. — Húsz deka párizsit kérek. Erre egy mellette álló kispajtása akkorát lök a fiún, hogy az egy pillanatra az egyensúlyát is elveszíti. — Meghibbantál? Minek neked az egy zsömléhez húsz deka parizer? Sose eszel annyit! — Persze, hogy nem! Ezt nem is bírom majd megenni, de kell, hogy Dönci lássa, hogy sok van. Mert tegnap azt kiabálta az egész osztálynak, hogy milyen csóró vagyok, minden nap csak egy szelet felvágottat veszek a boltban. Pedig az elég. Ha ennyit megennék, rosszul is lennék. Idős nénike áll a sorban mögöttük, öreg, csontos kis kezével óvatos barackot nyom a kisfiú fejére. — Te kis papák! Régen az ilyenre mondták, hogy nagyobbat akar szellenteni, mint a másik, még akkor is, ha a nadrágja bánja. Inkább elcsapnád a hasad, csak hogy megmutasd, hogy te is meg tudod venni? Ne legyél buta, fiam! A kisfiú tétován ácsorog, kezében ott a becsomagolt, jókora adag párizsi. Néz a nénike ráncos, mosolygó arcára, és látni, hogy elgondolkodtatták a szavai, ám nem tudja, mit csináljon. Odalép egy munkásruhás fiatalember. — Add ezt ide nekem, öcsi! Pont ennyi kell. Te meg vegyél magadnak egy szeletet a zsömlébe. Az eladó már csomagolja is a szelet parizert, a kisfiú megkönnyebbülve indul a pénztár felé. Furcsa, mintha megváltozott volna valami. Az alig néhány perce még zord arcokon mosoly bújkál. Elek Ágnes Murphy megszólal A helyrehozás időtartama fordítottan arányos a károsodás időtartamával. Példák: tovább tart összeragasztani, mint eltörni egy vázát. Vagy: tovább tart megszabaulni x kiló súlyfeleslegtől, mint felszedni ugyanennyit. Azt a szendvicset, amelyre a büfébe belépéskor szemet vetettél, a sorban előtted álló veszi meg. Az optimista azt hiszi, hogy a létező világok legjobbikában élünk. A pesszimista attól fél, hogy csakugyan abban élünk. A tökéletlenek ellen a tökéletes védekezés is hiábavaló. Valahányszor körmöt vágsz, egy óra múlva holtbiztos, hogy szükséged lesz a körmeidre. Ha valamire nagyon kell figyelned, egy időben zajlik valami mással, amire lehetetlen nem figyelned. Legjobban azzal ébreszthetsz magadban új gondolatokat, ha leragasztasz egy levelet. A múzeumokban és az állatkertekben mindig a legérdekesebb példányok mellől hiányzik a tájékoztató tábla. Annál több füst száll a cigarettáról, rostonsültről, tábortűzről, stb. valakinek a szemébe, minél érzékenyebb az illető a füstre. Bármely bürokratikus szervezetben a papírfogyasztás annak arányában nő, minél több beszámolót írsz arról a kevésről, amit elvégeztél.