Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-10 / 240. szám

1992. október 10. Kis----­Generáció ^ Ifjúsági oldal «•* Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvéte­lünk karácsonyfa részletét áb­rázolta. A helyes választ be­küldők közül a szerencse Bartholomaei Barbara sár­­szentlőrinc-alsópéli megfej­tőnknek kedvezett. Nyeremé­nyét postán küldjük el. To­vábbra is várjuk játékos kedvű olvasóink leveleit képrejtvé­nyünkre. Aki eltalálja, mit áb­rázol a fenti kép, két hét múlva tudja meg, jól tippelt-e. Címünk változatlan: Tolnai Népújság (Kis Generáció), 7100 Szekszárd, Liszt tér 3. A kulcs Valami fémes hang, egy sze­líd csörrenés rezgett az éjsza­kai csöndben. Bodori, aki harmadik emeleti legénylaká­sának teraszán szellőztette kó­­tyagos fejét, hirtelen felesz­mélt kellemes kábulatából és lebámult az utcára. Látni nem látott semmit és senkit, de biz­tos volt benne, hogy nem csu­pán hallucinálta a hangot, hát tüzetesebben kezdett vizsgá­lódni. Hosszas, megerőltető kémlelés után egy utcai lámpa fénykörének szélén csillani lá­tott valamit, de nem tudta, mi lehet az, s legfőképp azt nem érte fel ésszel, hogy miként került oda az a csillogó izé. Először arra gondolt, hogy ta­lán éppen a szemközt lakó, el­vált fiatalasszony - akit min­dig meglesett esténként vet­­kőzés közben - vette őt észre magányában és emígyen sze­rette volna felhívni magára a figyelmet, szóval, hogy ledo­bott valamit a járdára csak azért, hogy jelezze: most jö­hetsz! Egész kellemesnek, sőt hízelgőnek érezte a gondola­­­­tot, s már-már el is hitte, hogy csak ez lehet a csörrenés ma­gyarázata, amikor rájött, hogy Jucika - mert ez volt titkos szerelmének neve - nem lehe­tett a tettes, hiszen ezen a hé­ten éjszakás műszakban dol­gozik. Bodori felvonta vállait, s nyakát egészen behúzva fur­csa grimaszt vágott. Ha nem lett volna részeg, még azt hi­hette volna bárki, hogy gon­dolkozik, s nem is járt volna messze az igazságtól, hiszen a kedélybeteg agglegény épp próbált valami épkézláb ötle­tet kipréselni tudatából. Per­sze, nem ment. Se elsőre, se másodikra, se . . . Egy idő után Bodori elunta önnön hü­lyeségét, s úgy döntött, ta­pasztalati úton szerez bizony­ságot arról, hogy mi az ott a járdán, hiszen így már gyerek­játék lesz kitalálnia, hogy mi­ként került oda. A repülő csé­szealjak létezésében nem hitt, hiszen látni még nem látott egyet sem, tehát valami na­gyon is földi magyarázatot szeretett volna találni a rejtély megoldására. Miután nagy nehezen megtalálta a szobá­ban szétrugdosott cipőit, és kérgüket letaposva, fűzögetés nélkül beléjük ugrott, nekiin­dult a felfedező akciónak. Ám valahogy az ajtónál elakadt. A bejárati ajtót nyitó kulcsát - ami nem is olyan rég még ma­gányosan hevert szivarzsebé­ben - sehogy sem találta. Arra persze nem gondolt az eszte­len, hogy az erkélykorláton áthajolva, a nagy fejlógatás közepette elunta búvóhelyét e fránya fémdarab, és a gravitá­ció törvényének engedve ille­delmesen a mélybe hullott, hogy gazdájának éjszakai filo­­zofálgatásra adjon pompás al­kalmat. Szóval Bodori csak állt a bezárt ajtónál, s miután nem lelte a kulcsot, úgy dön­tött, hogy lefekszik aludni. Túl fáradtnak érezte már magát a kereséshez és a rejtélyes han­got adó fényes valamire sem volt már igazán kíváncsi. Másnap reggel csak úgy ci­pőstül, ruhástul ébredt és nem érezte magát túlzottan friss­nek. Fürdőt vett hát, s lévén szombat, nem is törődött az­zal, hogy munkába kell men­nie. Mint eddig is kitűnt, Bo­dori roppant akkurátus ember volt, hát ne lepődjék meg senki, hogy a valóban kelle­mes szombat délelőttön üdítő félórát töltött a fürdőkádban. Hanem miután az előző este minden emlékét és mocskát leáztatta magáról, s hál' isten­nek remegő kezének a kellő pillanatokban megálljt paran­csolva meg is borotválkozott, úgy döntött, meglátogatja régi barátját, akit már vagy tegnap este óta nem látott, s megér­deklődi, hogy a következő pénteken is együtt töltik-e az estéjüket, vagy sem. Kicsípte hát magát, és megindult a be­járati ajó felé, ám minden egyes lépéssel, mely közelebb vitte a bejárati ajtóhoz, világo­sabbá vált számára, hogy va­lami zűr volt éjjel a kulccsal. Persze, nem találta, hát oda se neki alapon előbányászta a pótkulcsot a sublótból, s elé­gedetten távozott. Gy. O. HÉT VÉGI MAGAZIN Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy üvegeszköz-vá­­ros. Ebben a városban élt az Üvegeszközbirodalom kirá­lya, Csiszolatos Erlenmeyer lombik. Ennek a Csiszolatos Erlenmeyer lombiknak tizen­két utóda volt. De bizony a Legkisebben nem volt csiszo­lat. Szegény Legkisebb Er­­lenmeyert mindenki lenézte, nem használták semmire, pe­dig ő nem tehetett róla, hogy hiba csúszott a gyártástechno­lógiába. Sírt, esedezett Legki­sebb Erlenmeyer, hogy lega­lább tároljanak benne valamit, de gőgös atyja még a forró könyörgésre sem lágyult meg. Hőálló volt, így aztán Legki­sebb Erlenmeyer egy napon megunta az állandó poroso­dást és elbujdosott. Útjában elérkezett egy szű­rőállvány-erdőbe. A szűrőáll­ványokon stabilan fölszerelt analitikai tölcsérek csillogtak, de egyiken sem volt szűrőpa­pír. Legkisebb Erlenmeyer ezen elcsodálkozott és meg­szólította őket: — Legyetek üdvözölve! Ne haragudjatok, hogy megszólí­talak benneteket, de miért nincs rajtatok szűrőpapír? Azt tanultam az iskolában, hogy szűréshez mindenképpen kell az is! Nektek miért nincs? — Jaj, ne is kérdezd, Legki­sebb Erlenmeyer! Bizony na­gyon jól tudod, hogy kell szű­rőpapír! Volt is mindnyájunk­nak, de a Gonosz csellel elra­bolta tőlünk! Azt mondta, hogy csak éppen kiszárítja őket, aztán rögtön visszaadja, de már a múlt gyakorlatra sem hozta vissza. — Ne sírjatok, mert kiválik rajtatok a só, és akkor újra kell benneteket mosogatni. Inkább visszahozom a szűrőpapíro­kat. Elindult Legkisebb Erlen­meyer, hogy megkeresse Go­nosz Exszikkátort. Meg is ta­lálta Vákuumszűrő mellett. Exszikkátor éppen gaztettével dicsekedett: — Képzeld, azok a buta tölcsérek elhitték, hogy ki aka­rom szárítani a szűrőpapírjai­kat, méghozzá ingyen! Azok az osatobák! Ki dolgozik ma már csúszópénz nélkül? Legkisebb Erlenmeyer meghallotta ezt, és éktelen ha­ragra gerjedt: — Nem szégyelled magad, te pernahajder? Gátlástalanul rontod a munkaidő-kihaszná­lást és még dicsekszel is vele? Hát nem hallottál az oktatási törvényről? Gonosz Exszikkátor erre nagyon elszégyellte magát, és visszaadta a szűrőpapírokat. Az analitikai tölcsérek hálásan fogadták Legkisebb Erlen­­meyert: — Köszönjük, amit értünk tettél! Cserébe segíthetünk mi is neked valamit? Legkisebb Erlenmeyer el­mondta bánatát. — Sajnos, nincs lombikhiá­nyunk, de menj csak tovább egyenesen ezen az úton, meg­látod, minden jóra fordul! Legkisebb Erlenmeyer foly­tatta útját. Elérkezett egy üvegbot erdőbe. Meglátott egy lyukas gömblombikot, aki olyan öreg volt, hogy a réz-szulfátot is kén-hidrogén­nek mondta. A gömblombik hasztalan próbált felszede­getni egy rakás üvegcserepet. Legkisebb Erlenmeyer meg­szólította: — Jó napot, öreganyám! — Szerencséd, hogy öreg­anyádnak szólítottál, külön­ben egy-kettőre a szárítószek­rényben találtad volna ma­gad! De látom, becsületes kis üvegeszköz vagy. Kérlek, se­gíts hazavinni ezt a kis rőzsét. A kis Erienmeyer segített. Otthon aztán a lyukas gömb­lombik így szólt: — Tudom ám, mi a bána­tod! Hálából, mert segítettél, adok egy jó tanácsot, menj to­vább ezen az úton, és megol­dódik a problémád! Legkisebb Erlenmeyer nem nagyon hitt már a bíztatásnak. Ő már keverési egyenlettel is próbálta megoldani a problé­máját, és mégsem sikerült. Hanem azért csak tovább­ment. Elérkezett egy árok­partra, ahol egy csomó NaOH pasztilla siránkozott: — Jaj, segíts nekünk, te da­liás lombik! Az előbb eső esett, és mi nem tudunk miben hid­­rolizálni! — De énrajtam nincs csi­szolat. . . — Az nem baj, csak már biztos helyen lennénk! Megörült Legkisebb Erlen­meyer, vígan felszedegette a NaOH pasztillákat, és azok azóta is hidrolizálnak a belse­jében, ha el nem párolgott az oldat! Cs.I. A kis lombik nagy bánata Mese kémia-szakkörösöknek Békebeli mosoly Arisztid és felesége a Duna­­parton sétál. Arra repül egy madár, és „megtiszteli" az asszony bundáját. — Arisztid, van magánál papiros? - kérdi a grófné. — Papiros van nálam, de csak nem képzeli, hogy a ma­dár után repülök? - hangzik a válasz. Heti cáfolat Nem igaz, hogy a Béke­sátori bácsi azért adta be a kulcsot, mert kizárták. Ki­vette a lábtörlő alól, udva­riasan bekopogott, és oda­adta a bentieknek, akik már korábban azt mondták, hogy ki van zárva, hogy beengedjék. Közéleti (ál)hírek A lápostopolyai önkor­mányzat az óvodás és általá­nos iskolás gyerekek szülei­nek tanévkezdéskor 2-2 ezer forint támogatást szavazott meg. Felvetődött a testületi ülésen, hogy ezzel hátrányba kerülnek azok az állampolgá­rok, akiknek nincs gyerme­kük. Megszavazták tehát, hogy a gyermektelen házas­párok részére kedvezménnyel árusítanak szex-kézikönyve­ket. Bagó Bozsidár iparfalvi la­kos elhatározta, hogy bekerül a Guiness-rekordok köny­vébe, falujában elsőként. A rekordot hivatali várakozás kategóriában kívánja felállí­tani, s jó esélye van arra, hogy a hallhatatlan írásműbe kerül­jön, hiszen immár harminc éve várakozik a help Sóhiva­tal folyosóján, Blöki III. nevű kutyája óljának felújítási en­gedélyére. A kérelem elbírálá­sát azzal utasítja el a hivatal, hogy pontatlanok az adatok, mivel a felújítási engedély Blöki I. névre szól. Gyufásdobozokból épített palotát magának Handa Bandi pomponai magánvál­lalkozó. A község nevezetes­ségévé vált épületet 30 forint belépti díj ellenében tekinthe­tik meg az érdeklődők. Arra a kérdésünkre, hogy nem fél-e a tűztől, a büszke tulajdonos cinkos szemhunyorítás mel­lett odasúgta: mit gondolnak, miért adtam ki a garázst a he­lyi önkéntes tűzoltóknak? Páratlan kincsre bukkantak a napokban Tiszapisze mellett a csatornatisztító szakiparo­sok. Miközben szakiparkod­tak, szerszámuk éle kicsorbult egy rézládikán, mely nem ki­sebb dolgot tartalmazott, mint egy avarkori hordozható lő­­fogpiszkálót. A szakértők sze­rint az eszköz Háromlábú Bu­­ruda király tulajdona lehetett. MAHASZ lemezeladási sikerlista 1. Rapülők Rapülők 2. Zámbó Jimmy Jimmy II. 3. Rajzfilmslágerek Válogatás 4. Dr. Alban One Love 5. Roxette Tourism 6. Guns N' Roses Use Your Illusion I. 7. FLM A csütörtök túl messze van 8. Guns N' Roses Use Your Illusion II. 9. Filmslágerek magyarul II. Válogatás 10. Locomotiv G. T. Búcsúkoncert 11. Pap, Bodnár, Enyedi Slágerparádé 12. Manhattan Szállj fel még 13. Queen Greatest Hits II. 14. Bonanza Banzai Bonanza Live Banzai 15. Koós János Kabaré sok slágerrel 16. Carreras-Madonna-Mercury Barcelona Gold 17. Moby Dick Körhinta 18. Zoltán Erika Mindent a szemnek 19. Tátrai Band Kísértés 20. Volt egyszer egy fesztivál '92. Válogatás »UJSAG 11 Német TOP 10 1. Inner Circle Sweat How Do You Do ABBA-Esque We All Need Love 2. Roxette 3. Erasure 4. Double You 5. Dr. Alban It's My Life 6. Michael Jackson Who Is It 7. Jon'Secada Just Another Day 8. Guns N' Roses Knockin' On Heaven's Door 9. Jon Secada Just Another Day(Remix) 10. Madonna This Used To Be My Playground Párizsi Reggel fél nyolc. Az ABC csemegéjénél hosszú sor. Az emberek álmosan, morcosan állnak. Most egy 6-7 éves kis­fiú kerül sorra. — Húsz deka párizsit ké­rek. Erre egy mellette álló kis­pajtása akkorát lök a fiún, hogy az egy pillanatra az egyensúlyát is elveszíti. — Meghibbantál? Minek neked az egy zsömléhez húsz deka parizer? Sose eszel an­­­nyit! — Persze, hogy nem! Ezt nem is bírom majd megenni, de kell, hogy Dönci lássa, hogy sok van. Mert tegnap azt kiabálta az egész osztálynak, hogy milyen csóró vagyok, minden nap csak egy szelet felvágottat veszek a boltban. Pedig az elég. Ha ennyit meg­ennék, rosszul is lennék. Idős nénike áll a sorban mögöttük, öreg, csontos kis kezével óvatos barackot nyom a kisfiú fejére. — Te kis papák! Régen az ilyenre mondták, hogy na­gyobbat akar szellenteni, mint a másik, még akkor is, ha a nadrágja bánja. Inkább el­csapnád a hasad, csak hogy megmutasd, hogy te is meg tudod venni? Ne legyél buta, fiam! A kisfiú tétován ácsorog, kezében ott a becsomagolt, jó­kora adag párizsi. Néz a né­nike ráncos, mosolygó arcára, és látni, hogy elgondolkodtat­ták a szavai, ám nem tudja, mit csináljon. Odalép egy munkásruhás fiatalember. — Add ezt ide nekem, öcsi! Pont ennyi kell. Te meg ve­gyél magadnak egy szeletet a zsömlébe. Az eladó már csomagolja is a szelet parizert, a kisfiú meg­könnyebbülve indul a pénztár felé. Furcsa, mintha megvál­tozott volna valami. Az alig néhány perce még zord arco­kon mosoly bújkál. Elek Ágnes Murphy megszólal A helyrehozás időtartama fordítottan arányos a károso­dás időtartamával. Példák: to­vább tart összeragasztani, mint eltörni egy vázát. Vagy: tovább tart megszabaulni x kiló súlyfeleslegtől, mint fel­szedni ugyanennyit. Azt a szendvicset, amelyre a büfébe belépéskor szemet vetettél, a sorban előtted álló veszi meg. Az optimista azt hiszi, hogy a létező világok legjobbikában élünk. A pesszimista attól fél, hogy csakugyan abban élünk. A tökéletlenek ellen a töké­letes védekezés is hiábavaló. Valahányszor körmöt vágsz, egy óra múlva holtbiz­tos, hogy szükséged lesz a körmeidre. Ha valamire nagyon kell fi­gyelned, egy időben zajlik va­lami mással, amire lehetetlen nem figyelned. Legjobban azzal ébreszt­hetsz magadban új gondola­tokat, ha leragasztasz egy le­velet. A múzeumokban és az ál­latkertekben mindig a legér­dekesebb példányok mellől hiányzik a tájékoztató tábla. Annál több füst száll a ciga­rettáról, rostonsültről, tábor­tűzről, stb. valakinek a sze­mébe, minél érzékenyebb az illető a füstre. Bármely bürokratikus szer­vezetben a papírfogyasztás annak arányában nő, minél több beszámolót írsz arról a kevésről, amit elvégeztél.

Next