Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-11 / 86. szám

1998. április 11., szombat A világ legrégibb kolostora Itt kapta Mózes a tízparancsolatot Homokdűnék, gránithegyek, bozótosok. 62 ezer négyzetki­lométeres terület Afrika és Ázsia között. A legendás Szi­­nai-félsziget, a bibliai történé­sek egyik legfontosabb színtere. Nappal akár plusz ötven Cel­sius fok is lehet árnyékban, éj­szaka viszont fagyos szelek sü­vítenek. Mintegy háromórás autózás után megérti a látogató, miért szent errefelé a víz. Fehér sziklák fognak közre egy hasadékot, ami a földkerekség legősibb keresz­tény klastromát rejti, a Szent Ka­talin kolostort. Egyik méltatója Isten sivatagi erődjének nevezi. Ez több értelemben is igaz. Terü­lete mindössze 73x85 méter és viszonylag közel van az errefelé többnyire kék éghez: 1528 méter magasan fekszik. Időszámításunk után 557 óta tartanak itt rendsze­resen istentiszteleteket mind­máig. A barátok száma hagyomá­nyosan korlátozott, húsznál töb­ben nem lakhatnak itt. Öltözetük olyasmi, mint a beduin asszo­nyoké: egész testüket, jórészt ar­cukat is elfedő fekete köntös. Gö­rögül imádkoznak és csak szüle­tett görögöt vesznek fel a különös rendbe. Az „Isten erődje” tehát spirituális, szellemi értelemben biztosan igaz. Fizikailag is. Hála a Szent Katalint körülölelő szik­láknak, a védőfal vastagsága két méter. Nyilván a védelmet szol­gálta a bejáratokhoz vezető kis alagút is. Bejáratokhoz? Miért e többesszám? Mert az elsőt máso­dik, majd harmadik ajtó is követi. Mikor a harmadikon is kilép a bámuló érkező, mintha egy bib­liai minifaluban találná magát: utcácskák, fedett balkonok, mö­göttük a szerzetesek hálócellái. Van mosókonyha, étkező­terem és könyvtár is, amiben a világ legrégibb kéziratai és ikonjai so­rakoznak. Mutatóba még egy na­rancsfa is ontja illatát. Aztán az egész térség legmé­lyebb pontján maga a templom: a Megvilágosodás Bazilikája. Be­lül faburkolat stilizált égbolttal és némi meglepetésre zöld színű csillagokkal. Az egyik cédrusajtó (igen, ez itt a meglepetések vi­lága) egy szomszédos mecsetbe (!) vezet, minaretje a klastromfa­­lak fölé magasodik. A mecsetet jóval az iszlám hódítás után, a 11. században a környék beduinjai építették. A klastromnak szabályos men­levél-gyűjteménye van: Moha­med prófétától különböző szultá­nokon át Napóleonig sok méltó­ság adta szavát, hogy megvédi ezt a helyet. Nem is bántották soha. Talán Mózes emléke is védte. Ő kétszer is járt itt. Először ak­kor, amikor a bejárattól jobbra tíz lépésre lévő forrásnál találkozott a lánnyal, aki később két gyer­meket szült neki. Itt szólt az Úr először hozzá az égő csipkebo­­kornál: „Mózes, Mózes! Szent föld az, amin állasz. Én vagyok atyáid istene, Ábrahám, Izsák, Jákob Istene...” Mint tudjuk, in­nen küldte vissza az Úr Mózest Egyiptomba, hogy kivezesse on­nét népét az ígéret Földjére. Má­sodszor akkor járt itt a vezér, amikor a 2285 méter magas hegycsúcsról Isten odaadta neki a Törvényt, a tízparancsolatot. A húsz klastrom-lakó egy tele­fonnal, helyi áramgerjesztővel, de tv és rádió nélkül él itt az ez­redforduló küszöbén. Aki idejön, önként teszi és egy életre. Ha az az élet véget ér, az eltávozottat el­temetik, de egy év múlva kihan­­tolják és csontváza egy kriptába kerül. Ünnepi Magazin 11. oldal Garaysta öregdiákok: Kovács Győző Aki már az 50-es években számítógépezett Miután Baján a ciszterekhez járt elemi iskolába, sokáig fog­lalkozott azzal, hogy pap lesz. Idővel azután megváltoztatta elhatározását, s a számítástechnika világában mélyedt el. Ma az ország talán legismertebb számítástechnikai szakembere. Névjegykártyáján ez olvasható: Dipl. Ing. Győző Kovács M. Se. Persze, a mindennapi életben az egyszerűbb és közérthető Kovács Győző nevet használja. A családi háttérnek komoly je­lentősége van esetében: édes­apja Szekszárdon, a mostani kereskedelmi szakközépisko­lában tanított, majd a már em­lített bajai intermezzo után is­mét visszatért a megyeszék­helyre. Ma bronztábla hirdeti eredményes pedagógusi mun­káját, melynek köszönhetően generációk emlegetik nagy szeretettel még ma is a tanár urat, vagy inkább Győző bá­csit. A fiú, Kovács Győző, je­len írásunk főszereplője 1947- ban lépte át ötödikes diákként a Garay János Gimnázium kü­szöbét. — Bajához képest hirtelen egy szabad szellemű iskolában találtam magam - emlékezett Kovács Győző. — Nagyon sok tanárról mondhatom el, hogy egy életre meghatározó hatást tett rám. Néhány nevet említenék, értéksorrend nél­kül: Antal Ilona pofozgatta „írói ambícióimat", nem vette zokon azt sem, ha 20-30 olda­las irodalmi dolgozatokat ír­tam. Ső­t, kétségbeesetten vette tudomásul, hogy a humán tan­tárgyak iránti vonzalom elle­nére a reál pálya felé fordulok. A másik név: Béla Pál. Bölcs tanácsainak köszönhetem, hogy életpályámra nyugodtan tekintetek vissza. Hogy mire gondolok? Arra, hogy volt idő, amikor élénk fantáziámnak „köszönhetően” - fogalmaz­zunk így - rendszeresen nem mondtam igazat. Egyszer egy­más mellett mentünk az utcán, amikor felém fordulva így szólt: „ Tudod, hazudni nagyon nehéz. Mert - a következetes­ség érdekében - meg kell je­gyezni hosszú távon, hogy az ember mit hazudik. S ez egy idő után már képtelenség. Ezért van rendkívül kényelmes helyzetben az, aki igazat mond. Eleve megkíméli magát egy csomó fárasztó dologtól. ” Ebben a pillanatban határoz­tam el, hogy többet soha az életben nem fogok hazudni. A szakmai pályára végül is a fizikatanár, a már akkor le­gendás hírű Létay Menyhért állította a végzős gara­stát. Ez azt jelentette, hogy Kovács Győző pályafutása - egy év kihagyással - Budapesten, az egyetem villamosmérnöki ka­rán folytatódott. Igaz, a felvé­teli nem ígérkezett könnyű akadálynak, miután ekkor már Kovács Győző édesapját poli­tikai nézetei miatt letartóztat­ták és börtönbe vetették. Ezt a szomorú tényt pedig tudvalé­vően mindennek, csak jó aján­lólevélnek nem lehetett ne­vezni az ötvenes évek legele­jén. — Mint „a nép ellensége” mentem felvételizni, ahol a nem túl bizalomgerjesztő arcú elnökkel kertelés nélkül közöl­tem: apám börtönben van, ép­pen ezért nem szeretném holmi felvételi színjáték­kal rabolni a bizottság drága idejét. Az elnök szúrós szemmel rám né­zett, s megkérdezte: most tanítani akar ben­nünket, vagy pedig egye­temista akar lenni? Majd mogorván feltett néhány kérdést, amelyek közül a legbonyolultabb úgy hangzott, hogy mi a nevem? Két hét múlva jött a papír, hogy felvet­tek az egyetemre . . . (Érdekes játéka a sors­nak, hogy sok-sok év múlva Kovács Győző - már mint egy számítóközpont ve­zetője - segíthetett az éppen elbocsátására váró egykori bi­zottsági elnöknek, felkínálva számára egy megfelelő állást.) Az egyetem után, 1957-ben kezdődött az ismerkedés egy - Magyarországon még - új tu­dományággal, a kibernetiká­val. S valószínűleg tanulmányi eredményei alapján hamarosan Kovács Győző is abban a csa­patban találta magát, mely az első magyar elektronikus szá­mítógép megépítését kapta feladatul. — Jómagam a csapat veze­­tőhelyettesi tisztét, illetve ezzel együtt a műszaki csoport veze­tését láttam el. A munka 1957. szeptemberében kezdődött, s nem egészen másfél év múlva, 1959. január 21-én a gép mű­ködőképessé vált. Nagyon sze­retném, ha egyszer ez a nap lenne a Magyar Számítástech­nika Napja. A masina másod­percenként 50 művelet elvég­zésére volt képes, ez az ered­mény ma már persze, a má­sodpercenkénti sok milliós művelet időszakában megmo­­solyogtatónak tűnik. Mégis, ez lett az elődje az ezt követő ös­­­szes többi hazai gyártású elektronikus számítógépnek. Kovács Győző egyébként nemcsak a magyar, hanem a romániai számítástechnika tör­ténetében is komoly szerepet játszott. Délkeleti szomszé­dunk első számítógépének „lelke”, a memóriavezérlés, pontosabban annak megterve­zése fűződik a nevéhez. Manapság a tudományág el­ismert szaktekintélyének szá­mít az egykori garaysta diák. S bár Budapesten él, az egykori Alma Materrel mondhatni ki­fejezetten élő a kapcsolata. Rendszeresen felkeresi szülő­városát, támogatja a gimnázi­umot, s nincs olyan Garay­­nap, melynek - éppen általa kezdeményezett - számítógé­pes versenyén ne a zsűri elnö­keként foglalna helyet. Immár tizenöt esztendeje, egy év ki­vételével megszakítás nél­kül. -szá- Ady Endre Középiskola 7100 Szekszárd, Széchenyi u. 2-14. 1Tiszte­lt Elsősorban azokhoz a szülőkhöz fordulunk^, akiknek^ 94ftdCt104 gyermekű fuvart. Szeretnén­^a figyelmüket felhívni az 1998. szeptemberétől életbe lépő változásokra, amelye kinővezik^a előnyeit. dl M­Adaz utóbbi évtizedekben a megszokott 8+4-es iskolaszerkezet (8 általános + 4 középiskolai évfolyam) helyett 6+4+2-es szerkezetre épült Az első hat év az alapozás, a következő 4 év az alapvizsgára felkészítés, az utolsó 2 év az érettségire felkészítés időszaka. Sok­ előnnyel jár az, hogy a 4+2-es időszakban a diák­ nem kényszerül iskolaváltásra, így a felkészülési folyamat zökkenőmentes. Az 1998-ban hetedik­ osztályt kezdő tanulóknak­ - 2004-ben - már új szabályok­ szerint ke CC érettségi vizsgát tenniük. A változás leglényegesebb eleme a kétszintű érettségi vizsga -közép- és emeltszintű-, és erre ebben az iskolatípusban 6 évig készülhetnek­ /A M­Ad-tal és az új érettségi szabályzattal kapcsolatos kérdéseikre szívesen válaszolunk^ 1/ Iskolánkban öt éve indult a 6 osztályos gimnáziumi képzés, amelyről részletes felvilágosítást adunk, a 74/312-318-as telefonon. Tisztelettel az Ady Endre Középiskola tantestülete Nagyon sürgős tévéjavítás Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük, írják rá: Rejtvény! Be­küldési határidő: április 25. A március 28-i rejtvény he­lyes megfejtése a következő: „Aki jól akar írni, annak élete végéig javítania kell műveit”. A helyes megfejtést bekül­dők közül könyvet nyertek: Kovács Lajosné 7144, Decs, Haladás u. 24., Sántha Lajosné 7100. Szekszárd, Wossinszky ltp. 29., Becker Mónika 7085. Nagyszékely, Kossuth u. 58., Magyar Vincéné 7211. Dal­­mand, Vörösmarty u. 2., Rácz Ferenc 7173. Zomba, Orosháza u. 29.

Next