Tolnai Népújság, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-31 / 305. szám
1998. december 31. csütörtök Ünnepi Magazin Már csak egy esztendő választ el bennünket a 2000-ik évtől, mely az emberiség történelmének jelentős állomása. Ilyen nagy évfordulón minden ember, de maga a teljes emberi közösség is szeretne valami maradandót és felemelőt hagyni a következő nemzedékeknek, amely minden ember javát szolgálja. Ilyen kívánnivaló lehet a béke. Egy öreg pápa, akit XXIII. Jánosnak neveztek és akire az egész akkori világ felfigyelt, 1963. április 11-én kiadott egy pápai körlevelet, melyet minden jóakaratú emberhez címzett. Ez a tény önmagában is feltűnést keltett, hiszen a pápai enciklikák általában katolikus keresztényekhez szóló üzenetek. így kezdte: „A békét a Földön, melyet az emberek a világon minden időben hőn óhajtottak, nem lehet másképp megteremteni és megszilárdítani, mint csak az Istentől alapított rend szent megtartásával.” Ez a rend pedig négy alappilléren áll: igazság, igazságosság, szeretet és szabadság. Az IGAZSÁG maga Jézus Krisztus. Ezt ő önmagáról mondta is, a keresztény-hívő ember pedig belátja, hogy ez valóban így van. Karácsony- Újév-Vízkereszt hármas ünnepe odavezérel bennünket Jézus születése helyéhez, Betlehembe, ahol pásztorok jelentek meg Mária világra hozott gyermekét köszöntem, s akihez Máté evangélista szerint messzi vidékről látogatóba érkeztek a bölcsek is. Ezek a bibliai részletek arra tanítanak bennünket, hogy Jézus fontos számunkra, akit keresni kell és akit meg lehet találni, s akinek a látása életre szólóan elkötelez minket. A kereszténység egész történelme arról szól, hogy Jézus értelmet és célt ad a hívő embernek, aki rátalál, életet talál. Nem véletlenül kapcsolja össze Jézus az Igazság és Élet szavakat, amikor ezeket önmagáról állítja. Aki igaz emberként és teljes életet akar élni - még azt is hozzátehetjük, hogy örökké -, az ehhez a kulcsot Jézusnál találja meg. A pásztorok és a bölcsek betlehemi útja nem idilli jelenetet akar ábrázolni, hanem azt az igazságot szívünkbe vésni, hogy aki élni akar és boldog szeretne lenni, annak Jézushoz kell mennie. Ebben az új esztendőben Ő a legbiztosabb pont életünkben. Ő a Béke Fejedelme (sz. 9, 5). Lehet másfelé is keresni a boldogságot vagy mástól várni, de az zsákutca. Ha csak egy szót véshetnék fel emlékeztetőül és erőforrásként a következő évben egy táblácskára, akkor ezt írnám: JÉZUS. Az IGAZSÁGOSSÁG az igazságra épül. Amit ugyanis, mint jót és szépet, követendőt ismerünk meg, azt akarjuk tovább adni, mint értéket és megvalósítandót, de ugyanúgy szeretnénk másoktól is megkapni. Ez a kölcsönösség, egyenlőség csak akkor valósítható meg, ha együtt törekszünk rá. A hívő ember azt mondja, hogy a kezdeményezést nem várhatom mástól. Nekem kell először adnom, elsőként szeretnem, megbocsátanom, vigasztalnom, nagylelkűen kezet nyújtanom. Az igazságosság alapja az ú. n. aranyszabály, miszerint „mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik”. (Mt. 7, 12). Nem lehetek személyválogató, hanem minden ember felé ugyanazzal a mértékkel kell mérnem. Nem könnyű feladat, hogy a megismert és felismert igazságot kimondjam, bátran cselekedjem és ne legyen bennem félelem. Az igazságosságra törekvés küzdelem, harc, mely nem áll meg önmagunknál, hanem tovább gyűrűzik embertársaink felé, sőt célba veszi az egész társadalmat. Ezt a szándékot fejezte ki a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1996-ban kiadott „Igazságosabb és testvériesebb világot!” című körlevele és erre utal II. János Pál pápa újévi békeüzenete is, melynek címe: „A valódi béke titka az emberi jogok tiszteletben tartása”. SZERETETBEN. Bizonyára már mindegyikünk megtapasztalta, hogy az erőszak erőszakot szül. A „szemet szemért és fogat fogért” (Kiv. 21, 24) törvényével lehet az igazságosságra hivatkozni, de nem vezet békességre. Amikor Jézus a hegyi beszéd tanításával az ellenség-szeretetre biztat, sőt mintegy követelményként állítja követői elé, akkor rákényszerít bennünket arra a gondolkodásra és életstílusra, amely őbenne volt: nem én számítok, hanem ő, a másik ember. Ez a szeretet akarati döntés és ha kitartok benne, megterem a gyümölcs. Isten tudja, mit akar szeretetemmel. Amikor ugyanis azt gondolom, hogy én adok és vagyok nagylelkű, tulajdonképpen én kapok boldogságot lelkemben és megszületik a béke. Ezért mondja Jézus, hogy boldogok akik irgalmaznak, akik békességszerzők. Az új esztendő 365 napot ad arra, hogy kitartsunk a szeretetben. És állhatatosnak kell lennünk. Mert a béke nem jelent boldogságot, ha csak néhány pillanatig tart. Mi pedig békében és boldogságban akarunk élni. SZABADSÁGBAN. Mondhatnánk úgy is, hogy szabadon, a magam akaratából, önként, nem vezényszóra. Az ember alapvető joga, hogy eldöntse, mit akar. Az Istentől teremtett világ rendjében az ember rendelkezik azzal a szabadsággal, hogy még Istennel is szembeszálljon. Ez mérhetetlen rossz, de megteheti. Az a béke, amelyről mi álmodunk, amelyet szeretnénk, amelyben hiszünk, az csak szabadon valósítható meg. Az embert vágyai irányítják. Van egy belső motiváció, mely mozgat, hajt minket. Ezért nem mindegy, hogy valaki eljut-e az igazság megismerésére, mely neki tetszik, vonzza őt, vagy pedig nem. És itt mindegyikünknek van feladata. Ha sokan és többen vannak, akiket nem hajt a jóra, szépre, igazságosságra való törekvés, akkor azok valamit mulasztottak, akik ennek a birtokában érezhetik magukat. Ez a világ akkor lesz szebb, békés és boldog, ha megtartja az Istentől adott rendet. És most el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon én mit teszek ezért? Mert én is szabad vagyok: lehetek szolgálója egy jó ügynek, vagy magára is hagyhatom. Akarom-e hogy az ezredév utolsó esztendeje szebb legyen, mely megtenni a békét?! Kedves Olvasó! Azzal szeretném befejezni, amivel együtt gondolkodásunkat kezdtem: „A békét a Földön, melyet az emberek a világon minden időben hőn óhajtottak, nem lehet másképp megteremteni és megszilárdítani, mint csak az Istentől alapított rend szent megtartásával.” (XXIII. János pápa: Pacem in Terris). Ezt a békét pedig igazságban, igazságosságban, szeretetben és szabadságban kell megalapozni. Az új, 1999. esztendőre szívből kívánom, hogy legyen meg mindannyiunkban az ehhez szükséges hit és szeretet, hogy megszülethessen a gyümölcs is, a maradandó béke. Farkas Béla plébános Középkori fazekasház részlete látott napvilágot ez év februárjában Hauszknecht Ferenc, Decs határában levő földjén. A terület Ete, a török hódoltság idején elpusztult mezőváros. A tulajdonos bejelentése alapján meginduló leletmentés az 1996 óta folyó régészeti kutatás részévé vált. Itt ugyanis a megye középkori története szempontjából igen fontos település feltárását végzik az MTA Régészeti Intézete és a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum munkatársai. A kutatás az általánosan elterjedt nézet szerinti régészeti módszeren, az ásatáson kívül sok mást is tartalmaz. Összegyűjtjük a tervezett ásatások előkészítéseként a felszínen előforduló edénytöredékeket és a mindennapi élethez szükséges vas használati tárgyakat, megfigyeljük a különböző épületekre utaló tégla- és kőtöredékek előfordulási helyeit. A terület jelenlegi domborzati viszonyait geodéziai felméréssel rögzítettük. A legújabb módszerek közé tartozik a repülőgépről történő megfigyelés és fotózás: ennek során a területen levő növényzet és a talaj elszíneződése adhat útbaigazítást a település szerkezetének értékeléséhez. Ebben nélkülözhetetlen segítséget nyújtott az Őcsényi Repülőklub. A tervszerű kutatást a szerencse és a tulajdonos jóindulata is segíti, a szántás közben előkerült furcsa nyomokra Hauszknecht Ferenc hívta fel figyelmünket. Az ennek nyomán megindult leletmentésen derült ki, hogy ezen a helyen egy fazekasház állt. A február-március folyamán végzett feltáráson egy földbe mélyített, cölöpszerkezetű, döngölt agyagpadlójú házat találtunk. Az itt felszínre került nagy mennyiségű edénytöredék - amelynek restaurálása jelenleg is folyik - alapján arra lehet következtetni, hogy ez az épület egykor egy fazekasmester műhelyének részlete volt. A lelet jelentősége indokolja, hogy - terveink szerint - az egész portát feltárjuk. Novemberben folytattuk a tavasszal megkezdett munkát, a fazekasház további részleteit is megvizsgáltuk a hozzá csatlakozó lakóházzal együtt. Ennek a háznak a legfelső szintje szinte teljesen megsemmisült a legelőfeltörés nyomán megindult talajművelési munkák következtében. A ház cölöpszerkezetű falának maradványait, padlófoltokat és egy viszonylag ép sütőkemence felületet azonban így is sikerült megfigyelnünk. A sütőfelületbe egykor a jobb hőtárolás érdekében edénydarabokat tapasztottak. Ezek segítségével tudjuk meghatározni a kemence építésének idejét, az őszi feltárás során is sok edény- és kályhacsempe töredéket és különböző használati tárgyat, például kapát, sarlót, kést, lakatot találtunk. A most feltárt szint alatt - megfigyeléseink szerint - még korábbi lakó- és műhelyépületek omladékai helyezkednek el. Ezek feltárása - anyagi lehetőségeink függvényében - az elkövetkező évek feladata lesz. A jelenlegi és a korábbi évek kutatásainak fedezetét különböző pályázatokon elnyert összegek biztosították. Reméljük, hogy a további ásatásokhoz is sikerül támogatókat találnunk. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki a tulajdonos Hauszknecht Ferencnek és családjának az ásatás önzetlen és lelkes támogatásáért. Külön köszönet illeti az Őcsényi Repülőklubot, a jelentős segítségért, amellyel lehetővé teszik a légifotózást. Vízi Márta Wosinsky Múzeum 9. oldal ejtett értékeink Mai idők hajdanán ismerik ugye az egyszeri parádés kocsis dörmögését?! „A fene egye meg: az apám gróf volt, a fiam gróf lesz, csak éppen nekem kell kocsisnak lennem ...” Bizony, a bölcs ostorpattogtató magvas igazságot fogalmazott meg, ahogy azt az alábbi feleselő idézetek hivatottak igazolni. „Ha a karrierhez manapság elégséges egy címerrel hímzett zsebkendő vagy aranyszegélyű cvikker, akkor minek csodálkozunk az igazi erőteljes tehetség, az ambíció és az önérzet háttérbe szorulásán” - írta a Szekszárd Vidéke 1898 januárjában. Egy hónap múlva a Tolnavármegye toldotta meg a tapasztalatokat Kórtünetek című cikkében: „A nagyzás, a szereplési viszketegség, az önuralom hiánya, a túltengésbe átment életigények, a társadalmi romlottság - mely a hiúságnak és üres nagyravágyásnak élesztője s bálványozója - okai és rugói ezen erkölcsi elzüllésnek.” Fejétől bűzlik a hal - gondolták a paksi Duna Vidéke, című lap sajtópörével kapcsolatban, amikor 1888-ban azt jegyezték meg: „Most a magyar nyomja a magyart. A magyar kormány alatt látjuk megromlani a közerkölcsiséget, látjuk felburjánzani a korrupciót, most olvad fel nemzetségünk a kozmopolitizmusban...” Kicsiben azért még megvolt a bizalom: 1898 áprilisában „Sziládi István alsótengelici birtokos nyitott óljából ismeretlen tettes 2 anyasertést, 3 db göbét, 2 ártányt „nyilván tévedésből” elvitt ... A károsult ezúton kéri a becsületes tolvajt(!), hogy szíveskedjék az elhajtott sertéseket visszahajtani, ráadásul a költséget szívesen megtéríti.” No hát így kell ezt, minek ide a rendőrség, amelyről 1888 májusában írták: „valóban elszánt embernek kell lennie annak, aki vállalkozik rá, hogy Szekszárdon a rend őrévé avatja magát. Egy évre 150 forint meg a ruházat, élni kevés, éhenhalni kissé sok”. Más pályához viszont a taníttatás költségei voltak borsosak. A Tolnamegyei Közlöny 1878 júniusában úgy látta, hogy a középiskolai oktatáshoz „egy középosztálybeli fiúnak olyan igényei vannak, melynek kielégítésére domínium kívántatnék”. Öt évvel előbb azon berzenkedtek: „Hiába, már vérünkben van egyes kikapkodott jelszavaknak hirdetése, akár van reá ok, idős tér, akár nincsen”. Babits születése évében azt tapasztalták: „az emberekben veszni kezd az egymás iránti kölcsönös becsülés érzete”. Pedig volt, amit értékeltek, mert 1918 augusztusában kismacskákat árultak a szekszárdi élelmiszerpiacon. (Augusztus...) Másutt azonban csak kívánni kellett, ahogy 1873-ban megírták: „de jó volna Egerben lenni, ott a képviselő megígérte, hogy akkor lesz csak meleg eső, mikor választói kívánják”. Októberben, 1918-ban a szekszárdi tiszti főorvos a spanyolnátha és az izzasztás viszonyát taglalta: „akik meggyógyulnak, azok dicsérik, de aki meghal, az nem tud beszélni”. Ötven éve, 1948 novemberében viszont Illyés Gyula naplójába jegyezte Paul Éluard történetét. Két szívbéli barátnő elhatározta, hogy egyszerre veszíti el ártatlanságát, ezért az először férjhez ment maga után nászágyába csempészte a másikat. Reggel a férj az apa kérdésére, hogy sikerült, így válaszolt: Nagyszerűen! Kitűnően! Isten bizony, mintha a kedves leányának két szüzessége is lett volna!” Mire az ipa: „Kihagyásos öröklés. Szegény anyjának egy sem volt.” No és dörmög az ingyenes autópályán a hétszázalékos növekedést élvező magyar honpolgár - az is valami? A magyar választónak négyévenként újra el lehet venni... Dr. Töttős Gábor Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük írják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: 1999. január 15. A december 19-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Töröld meg a térdedet és a könyöködet mielőtt bejössz”. A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Kleics Andrásné 7140. Bátaszék, Olimpia utca 36., Foldl Antal 7130. Tolna, Alkotmány utca 48., Kimmel Istvánná 7200. Dombóvár, Kinizsi utca 26., Makrai Zoltán 7100. Szekszárd, Remete utca 71., Nyári Angéla 7200. Dombóvár, Muskátli utca 14.