Tolnai Népújság, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-15 / 163. szám

1999. július 15., csütörtök, 9. oldal 1999. július 13-18. A megnyitók napja volt a tegnapi A Duna Menti Folklórfesztivál szekszárdi rendezvényei tegnap délelőtt a Kézműves vásár megnyitásával folytatódtak. A Babits Mihály Művelődési Ház és Gyermekek Háza körül felállított sátrakban, minipavilonokban népművészek, kézművesek kínálják színvonalas portékáikat: bőrdíszműves, szövő, gyöngyfűző, csontfaragó, kosárfonó, ruhakészítő, tojásfestő, ötvös, fazekas, csipkeverő, stb. A gyöngyösi Vidróczky táncegyüttes bemutatója után a Kézműves udvar megnyitását és a nap programját a „szekszárdi kisbíró”, Jankovics Péter hirdette ki, majd Dombai Gyula, a Tolna Megyei Kézműves Kamara elnökhelyettese szólt az egybegyűltekhez. (képünkön) Mint elhangzott, a kamara a kismesterségeket tömöríti, s ezért is különös öröm, hogy a fesztivált egy ilyen műves, üde színfolt tarkítja, mint ez fogatói szavazhatnak a „Duna Menti Folklórfesztivál legszebb kézműves sátra” tetüntetést kiérdemlő pavitonra, a szavazók között kézműves munkákat sorsolnak le. Eredményhirdetés július 17-én, szombaton, 16.45-kor. A kisebbségek bemutatója keretében a szedresi és gyományőrző csoport mutatkozott be a közönségnek. A délután folyamán a gyerekeket kézműves játszó várta a művelődési ház előtti parkban, a felnőtteket pedig, az „Asztali örömök éve” tiszteletére felállított borudvar. A művelődési ház melletti kisszínpadon a „Testvérvárosok bemutatója” keretében a zaragozai (Spanyolország) tánccsoport, a belgiumi Volkskunstgroep Reintje Vos és a jugoszláviai Péterrévéről érkezett együttes szórakoztatta a közönséget. A nap természetesen a Fesztiválklubbal zárult, ahol spanyol, belga és magyar táncok bemutatója és tanítása volt a program. A fesztivál hivatalos megnyitója tegnap este zajlott Kalocsán, az Érsekkertben. A megnyitó műsort Foltin Jolán Kossuth-díjas koreográfus rendezte, s a profi táncegyüttesek sorában, mint például a Budapest Táncegyüttes, vagy a Honvéd Művész Együttes helyet kapott egy amatőr „csapat” is, a Szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület gyermekcsoportja. A bartinások a kalocsai Tóth Ferenc koreográfiáját táncolták, „Katicák és tücskök” címmel. a kirakodóvásár. A vásár Iá- a sárszentlőrinci roma ha- Modern etnika Mottó: legyen divat a hagyomány „Modern etnika” címmel ruhatervező textilművészek kiállítása nyílt tegnap délelőtt a szekszárdi Művészetek Házában. A rendezvényt F. Dózsa Katalin művészettörténész beszéde és Szabóné Gáncs Tünde népdalénekes gyönyörű dalai nyitották meg. A kiállítás rendezője iparművész, Mészáros Éva, az ő munkái is megtalálhatóak a kiállított ruhaköltemények között. Az alkotók közül jelen volt a megnyitón Borz Judit, Manninger Mária és az őcsényi származású Göbölyös Márta. Utóbbit kérdeztük a kiállítás céljáról, az iparművész munka rejtelmeiről. - Azon kívül, hogy alkotásaikat kiállítják, s ezzel a látogatókat egy szép élménnyel gazdagítják, mi a céljuk ezeknek a ruháknak a tervezésével? — Mi a munkánkat missziós feladatként fogjuk fel. Azt szeretnénk elérni, hogy ne merüljön feledésbe a magyar népművészet, de nem csupán úgy, hogy hagyományos ruhákat varrunk. A mi munkánk lényege az, hogy olyan ruhákat tervezzünk, amelyek divatosak, a mai világban bátran hordható öltözetek, s melyeken népművészeti motívumok találhatók. Azt szeretnénk elérni, hogy a sárközi és más motívumokat az emberek ne csak a múzeumokban csodálhassák meg, hanem a hétköznapi divatos viseleteken is. — F. Dózsa Katalin elmondta, hogy minden tervező stílusa teljesen más. Az ön ruháin milyen alkotói sajátosságokat fedezhetünk fel? — Én az iparművészeti főiskolán bőrszakon végeztem, így az én munkáim ismertetőjele a bőrdíszítések használata. — Körülbelül mennyi időt vesz igénybe egy ilyen ruha elkészítése? — Ez alkotónként változó. Mivel én mindent kézzel varrok, fél évig is eltart egy öltözet elkészítése. — Ha ennyire időigényes ez a munka, akkor mennyibe kerül egy ilyen darab? — Inkább eszmei értékük van, hiszen ha az anyagot és a rengeteg munkát összeszámolom, félmillió forint körül kellene kérnem egy-egy ruháért. Ezt pedig ma szinte senki nem engedheti meg magának. — El tudja képzelni, hogy a közeljövőben ilyen öltözeteket elérhető áron akár a boltokban is lehessen kapni? — Az én munkáimat nem, hiszen azokat nem lehetne szériában gyártani a kézi hímzés és varrás miatt, de az itt kiállított darabok közül jónéhánnyal ez megvalósítható lenne. Nagyon jó lenne, hiszen így a divat részévé válhatna a nemzeti kultúra és hagyomány. Farkas Melinda Az ütőgardontól a mesterhegedűig. A népi hangszerek elképesztő sokfélesége tárul fel azon a kiállításon, mely tegnap nyílt meg Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Házban. A sepsziszentgyörgyi Ferentz János gyűjteménye az érdeklődőket a húros, ütős, vonós és fúvós hangszerek világába kalauzolja: több, számunkra egzotikusnak tűnő eszköz működése - mint például a zörgentyű, tutora, recefice, csettegő vagy éppen a nyeles basszusteknő - csak a hozzáértők előtt ismeretes. fotó: ótós Réka Kisbíró, nagy dobbal Jankovics Péter nem véletlenül lett a fesztivál kisbírója. A szekszárdi Dienes Valéria Általános Iskola 8. osztályos tanulója ugyanis messzire hallatszó, ércesen zengő hang birtokosa. S erről még papírja is van! „kisbíró” egyébként nem hiszi, hogy majdani hivatásához szükség lesz az érces torokra. Sőt, még azon sem igazán gondolkodott, hogy mi is szeretne lenni. Elsősorban felnőtt - válaszol rövid gondolkodás után. -szá- FOTÓ: ÓTÓS RÉKA I — Budapesten, az Aprók Bálján rendezett kikiáltóversenyen én szereztem meg az első helyezést - idézte fel egy hatalmas dobbal az oldalán Jankovics Péter a három évvel ezelőtti megmérettetést. — Mindenki kapott egy szöveget, azt kikiáltó módjára közzé kellett tenni, s így választották ki, hogy ki a leghangosabb. Én voltam az. S ez a komoly fegyvertény máris megmagyarázza azt, hogy miért az akkor 5. osztályos kisdiákot kérték fel a fesztivál szervezői a tusbírói, kikiáltói feladatok ellátására. S Péter olyan elismerésre méltóan debütált, hogy most nem is lehetett kérdéses az újbóli felkérés. A Az életre keltett papír. Ezt a címet viseli Zsebe József kiállítása, melynek tegnap óta a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház ad otthont. A tárlat azt bizonyítja, hogy a japán hajtogatási technika - az origami - értő kezek esetén nemcsak látványos, hanem egyenesen művészi alkotásokat is eredményezhet. A speciális papírból elkészített, élethű állatfigurák - a kutyák, macskák, medvék, zsiráfok, elefántok - nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is igazi élményt jelentenek. fotó: ótós Réka szem-szálí ingere keresse a hírlapárusoknál!