Tolnai Népújság, 2017. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
2017-01-02 / 1. szám
2017. JANUÁR 2., HÉTFŐ Nemcsak az óévtől, de Tolna emblematikus vendéglátóhelyétől is elbúcsúzott a közönség 2016 szilveszterén. Bezárt ugyanis a Galéria sörbár és étterem, azaz a „Hősi”. Steinbach Zsolt TOLNA A búcsúra meglepetés bulit szerveztek a családtagok és a törzsvendégek, az utolsó alkalomra ismét megtelt Hochsteiger János („Hősi”) és Józsa István étterme. Még egyszer, utoljára élő zene is szólt, Koroknai Ferenc révén, aki egykor vagy másfél évtizeden át játszott az egységben. A búcsúbeszédek alatt meglett férfiak morzsoltak el egy-egy könnycseppet, a tökéletesen meglepett „ünnepelt”, Hochsteiger János is „majdnem elbőgte magát”. Jövőre már 70 éves leszek, 53 éve vagyok a pályán. Pisti, a tulajdonostársam azt mondta, egyedül nem akarja tovább csinálni, így az eladás mellett döntöttünk. Régóta árultuk, most adódott egy lehetőség, a tolnai Alimentál Kft. által, ezt ki kellett használnunk - magyarázta a búcsú okát Hochsteiger János. Hősi ízig-vérig vendéglátós, az „utolsó mohikánok” egyike. 1963-ban kezdte pályafutását a hajdani, nagy múltú tolnai Béke étteremben, ahol 23 évig dolgozott. 1985-ben nyitotta meg első saját helyét, az Akácfa sörözőt, majd 1991-ben építették fel társával a Galéria sörözőt, közvetlenül a patinás „Munkásotthon” mellett. 1995- ben megvették és étteremmé alakították a Munkást, 1996- tól pedig már együttműködött a sörbár és az étterem. A „Hősi” egy hangulatos kisvendéglő volt, egyszerű, de finom és olcsó ételekkel. Reggelizni, ebédelni és vacsorázni lehetett itt, de sokféle rendezvénynek is helyet adott. A Dombori üdülővendégek közül is számosan megfordultak itt, és több baráti társaságnak is a Hősi volt a törzshelye. Hága László, a megyei iparkamara titkára a törzsvendégek közé tartozott. Ő úgy véli, űrt hagy maga után mind a hely, mind Hősi személye. A szintén törzsvendég Kapfinger András újságíró-vállalkozó többek között azt emelte ki, hogy a Hosiba kevésbé tehetős emberek is betérhettek, akár egy fél adag bablevesre és néhány emberi szóra. A búcsúztatóra az új tulajdonosok, Hámori Attila és Róbert levelet küldtek, amelyben többek között azt írták: „a Hősi név kitörölhetetlen településünk csokornyakkendős történelméből”. Hámori Attila lapunknak elmondta: a Galéria egyelőre zárva lesz, mivel felújítani, átalakítani tervezik, és egy, a múltjához méltó, színvonalas, hangulatos vendéglátóhelyet szeretnének kialakítani. Biztosat mondani azonban még nem tud, a megvalósításhoz sok minden szükséges. Hochsteiger János egyik lányával, Dórával a meglepetés partin MEGYEI KÖPKÉP 3 Jókívánság Gyuricza Mihály mihaly,gyuricza@partner Békés, boldog új esztendőt! Örülnék, ha annyi forint lenne most a zsebemben, ahányszor az utóbbi napokban elmondták ezt a jókívánságot. A boldogságnak feltétele a béke is. Vágyunk mindkettőre. Egyébként a háborúk itt vannak nem csak a Földön, hanem a közvetlen közelünkben is. Addig, amíg távoli földrészekről érkeznek a fotók, képsorok, amelyek embernek ember által történő lemészárlásáról szólnak, hajlamosak vagyunk lapozni egyet, átkapcsolni másik tévéműsorra. De amikor az van a tudósításban, hogy magyar katonák halnak meg, vagy a szomszédban, például Kelet-Ukrajnában gyilkolnak embereket, az már átlépi az ingerküszöbünket. A múlt század második felében el sem nagyon tudtuk képzelni, hogy esetleg részesei lehetünk fegyveres konfliktusnak. A kilencvenes években egy gyönyörű vasárnap délután ültünk a nappaliban, az ablakon besütött a nap, a gyerek zongorázott, a feleségem rejtvényt fejtett - az én kezemben meg megremegett az akkori hírlap. A fényképen ott volt az egyik gorkiji parkba a közeli bérházból levonszolt, menekített pianínó. Pontosan olyan, amilyenen az én lányom is gyakorolni szokott. Akkor már dúlt a csecsen háború. A másik belém égett kép kicsit később, hozzánk még közelebb készült. Egy horvát faluban sokszoknyás, fejkendős paraszt néni holttestét dongták körül a döglegyek a góré vagy az istálló mellett. A viselet olyan volt, amilyent gyerekkoromban az egem körülvevő asszonyok hordtak... Most nálunk béke van, talán még boldogság is, többé, kevésbé. Jó lenne, ha így is maradna. Most nálunk béke van, talán még boldogság is, többé, kevésbé Együtt ünnepelték az év végét FÁCÁNKERT Hagyományosnak mondható rendezvényen, immár huszonkettedik alkalommal ünnepelték együtt sz óév végét, a szilvesztert a fácánkerti nyugdíjas klub tagjai december 30-án, pénteken. A mintegy negyven résztvevő - köztük Orbán Zsolt polgármester, valamint Tolnáról érkezett vendégek elé finom malac sült, majd rétes került az asztalra. Az ünnepi vacsorát követően pedig a táncoslábú résztvevők kifulladásig rophatták a mulatós zenére, a szerencsés bálozók pedig még tombolatárgyakkal is gyarapodhattak a sorsolásnak köszönhetően. H. É. Ettek, ittak, táncoltak, jól érezték magukat a fácánkerti nyugdíjasok Komoly színpadi produkcióval búcsúztatták az elmúlt évet Cseke Klára tanítványai Bemutatták a musicaliskolában tanultakat PAKS Hagyomány már a Cseke Klára által vezetett Tini Tüsiknél és Brodway stúdiónál, a nyári musicaltábort záró gála mellett az is, hogy az évet is egy komoly színpadi produkcióval búcsúztatják. A „musical iskolában” ének, tánc és drámaoktatás folyt az elmúlt esztendőben, ennek eredményét láthatták mindazok, akik beültek a Csengey Dénes Kulturális Központ színháztermébe. Az idén eltérve a hagyományoktól nem egyedül, hanem a Kovács Noémi által vezetett Főnix Táncstúdióval közösen álltak színpadra. Cseke Klára elmondta, hogy Hefner Erika drámapedagógus hozta a gála alapötletét: svéd versikéket, amelyek frappánsan, aranyosan, gyermekszemmel láttatták a világot, ezek váltakoztak dalokkal, táncokkal, végül pedig közös produkcióban csúcsosodott ki az est. - Mindenki remekül érezte magát és mindenki megtalálta a maga szerepét - értékelte Cseke Klára, aki szerint nagyon becsülendő, hogy tanítványai - ahelyett, hogy otthon, vagy barátokkal múlatnák az időt - minden szombaton lelkiismeretesen próbálnak, s legyenek bármilyen aprók, egyedül is kiállnak a színpadra énekelni. Hozzátette, a szülőket is köszönet illeti azért, hogy ebben támogatják őket. Vida Tünde A harcsa győzött a szavazáson Több mint ötezren szavaztak a Magyar Haltani Társaság honlapján októberben elindított közönségszavazáson, amelynek tétje az Év hala cím elnyerése volt. A korábbi évekhez hasonlóan most is három őshonos jelölt közül lehetett választani. A szavazatok közel felével (48%) a harcsa lett a versenyben az első, megelőzve a paducot (37%) és a harmadik helyezett halványfoltú küllőt (16%). Mióta a vizák eltűntek vizeinkből, legnagyobb halunk a harcsa. Szálkamentes, ízletes húsa a harcsát egyik legkedveltebb étkezési halunkká teszi, amiből a jelenleginél lényegesen nagyobb mennyiség is fogyhatna.