Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-22 / 18. szám

2019. JANUÁR 22., KEDD Lékai Máté nem beszélt a magyar sajtónak élete nagy napjáról Titkos hollywoodi sztori A magyar kézilabda-váloga­tott vasárnap hozta a köte­lezőt Tunézia ellen, Lékai Máté extra teljesítményt nyújtott. Nem csak a pályán. A meccs napján hajnalban hazarepült, hogy ott lehes­sen a gyermeke születésé­nél, majd visszautazott Dá­niába, hét gólt dobott Tuné­zia ellen, a meccs legjobb­jának választották. Ilyenkor az ember világgá kürtölné a boldogságát, Lékai ezt meg­tette­­ a dán újságíróknak. A magyarokkal kivételt tett. A csapattársai készségesen nyilatkoztak. Szilágyi László (Koppenhága) szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Ugye nem tudjuk, ki ez a Rasmus Boysen? Neve­zett dán újságíró kürtölte vi­lággá a Twitteren keresztül, hogyan telt Lékai Máté vasár­napi programja. Az apasze­repre váró irányító reggel fél ötkor repült a Herning közeli Billundból Budapestre, hogy odaérjen reggel nyolcra a kór­házba, a gyermeke születésé­re, fél egyre ért vissza a vb helyszínére, Herningbe, este hatkor pedig pályára lépett a Tunézia elleni győztes mecs­csén (26-21), hét gólt dobott, őt választották a mezőny leg­jobbjának. A veszprémi irányító még­sem verte nagydobra a magyar újságírók előtt, mi történt, rej­télyesen megüzente a szövet­ség munkatársain keresztül, hogy az apaságáról szóló kér­désekre nem válaszol. Kivé­telt tett a dán sajtóval, a TV2 riporterének büszkén újságol­ta el élete legboldogabb napját. Dán sajtószemle kellett ahhoz, hogy megtudjuk Lékai Má­té érzéseit. Talán csak ő és a párja tudja, miért titkolóztak a magyar sajtó előtt. Pedig sem­mi okuk sincs erre, hiszen ha létezik tökéletesen megkom­ponált hollywoodi forgató­­könyv, akkor Lékai vasárnapja az volt. Az irányító gyermeké­nek születéséről hivatalosan 21 óra 20-kor adott tájékozta­tást a szövetség, bár ekkor már csak az nem tudott Lékai Noé világra jöttéről, aki nem akart. Ha a többi apaszerepre váró já­tékosunk, Balogh Zsolt és Bo­­dó Richárd is ignorálja a ma­gyar sajtót, és cserébe legalább hét gólt dob a gyereke születé­se napján, szó nélkül aláírjuk. Balogh Zsolt kilenc gólt szerzett Tunézia ellen, meg­érte otthon kezeltetnie a Ka­tar ellen összeszedett sérülé­sét. „Nagyon örülök, hogy így tudtam visszatérni. Nagy fáj­dalmaim ugyan nem voltak, de nem mindegy, hogy az em­ber az utcán sétál, vagy a vi­lágbajnoki mérkőzésen játszik teljes erőbedobással” - közöl­te a szegedi átlövő. Klubtár­sa, Bodó Richárd már a nor­végok elleni holnapi meccsre koncentrált, s valóban, azon sok múlhat. A múlt vasárnap lapzártánk után véget ért mér­kőzésen Norvégia 32-28-ra le­győzte Egyiptomot, ezek után az lenne a minimum, hogy ha véletlenül elveszítjük a norvé­gok elleni találkozót, azt ne négy vagy annál több góllal te­gyük meg, mert a gólkülönb­ség akkor Egyiptomnak ked­vez. Igaz, nem tudhatjuk, ho­gyan végződik ma lapzártánk után a Dánia-Egyiptom talál­kozó. Nekünk egy magabiz­tos, nagy gólkülönbségű dán győzelem volt kívánatos, ez esetben a középdöntő utolsó fordulójában Egyiptom csak akkor előzhetne meg minket, ha 10-15 góllal győzi le Tuné­ziát, és mi nem szerzünk pon­tot Norvégia ellen. Bánhidi Bence a gólkülönb­séggel volt elfoglalva a Tuné­zia elleni meccs után. „Majd meglátjuk, hogy elég lesz-e az öt gól, Székely Marci szen­zációs volt a kapuban, és lát­juk, hogy a védekezésünkre továbbra is tudunk építeni” - mondta a szegedi beálló, majd megfújta a harci kürtöt. - Ter­mészetesen úgy megyünk ne­ki a norvégoknak, hogy nyer­ni akarunk ellenük, és képes­nek is tartom a csapatot a győ­zelemre.” Nagy László is tudott örülni a Tunézia elleni sikernek, hozzá­tette, ne legyünk telhetetlenek, ha a csapat hét góllal vezet, ak­kor nem biztos, hogy meg tud­ja tartani az előnyét a meccs végéig. „A jövőben arra kell tö­rekednünk, hogy ha megszer­­zünk egy nagyobb előnyt, azt tartsuk is meg, vagy akár nö­veljük. De sérülések, cserék és minden egyéb ellenére játszot­tunk, küzdöttünk, és a legfon­tosabb, hogy nyertünk.” A világbajnokság magyar érdekeltségű középdöntőjé­ben ma szünnap van, holnap 15.30 órakor (tv: M4 Sport) kezdődik az Egyiptom-Tuné­­zia, 18.00 órakor pedig a Nor­­végia-Magyarország mérkő­zést rendezik. Lékai Máté lett a Tunézia elleni mérkőzés legjobbja - hajnalban még ott volt fia születésénél Fotó: MTI A munkamániás edző menedzseli is a Ferencváros pólósainak az életét Egyben van Varga Zsolt csapata VÍZILABDA Varga Zsolt, az FTC vízilabdázóinak a világ leg­jobbjának választott, munka­mániás edzője is megtanulta, néha muszáj pihennie, míg az egyéni sikert a közös munka elismerésének értékeli. - Néhány hét leforgása alatt három trófeát nyert a Ferenc­város, volt mit kipihenni az ün­nepek alatt. Ön is kikapcsolt? - A magyar Szuperkupa­mérkőzés után mindenki­nek szünetet adtam, így ma­gamnak is - válaszolta Var­ga Zsolt, az FTC-Telekom férfi­­vízilabda-csapatának edzője, akit a Vízilabdaedzők Világ­­szervezete (WWPCA) decem­ber végén 2018 legjobb tréne­rének választott. - Az elmúlt években rá kellett jönnöm, ne­kem is ki kell kapcsolnom ah­hoz, hogy friss aggyal tudjak ismét nekifogni a feladatok­nak. Általában az segít, ha el­utazom néhány napra, mert akkor kiszakadok a megszo­kott körből és nem ugyanazon kattogok. Kell a feltöltődés, így sokkal tisztábban látom a problémákat. - Problémákat?! Milyeneket lát mindent megnyerő csapa­tában? - Azért tavaly is voltak hul­lámzások, és ebbe beleszámí­tom az éppen egy évvel ezelőt­ti időszakot, amikor nehézke­sen alakultak a mérkőzések a hazai bajnokságban. A fordu­lópont az Eurokupa megnyeré­se volt, akkor lekerült rólunk a teher, és a bajnoki döntőben már felszabadultabban játszot­tunk. De a harmadik meccsen hatalmas pofont kaptunk, nyáron pedig alaposan átala­kultunk. Nem könnyű egy a stábtagokkal együtt nagyjából huszonöt tagú csapatot vezet­ni, mindig kell valamin változ­tatni, valamin javítani. Régeb­ben nem értettem, miért hív­ják menedzsernek az edzőt a labdarúgásban, de mostanra tudatosult bennem. - Hogyan? - Nyilván nem mindent én szervezek, viszont menedzsel­nem kell mindannyiunk éle­tét, felelős vagyok azért, hogy jó közösségi szellem legyen a csapatban, hogy az utazások minden perce jól alakuljon, jusson idő a pihenésre, és még sorolhatnám. Nagyon hosszú volt a 2018-as év, sőt önmagá­ban az őszi szezon is. Nyilván annyi az elfoglaltság, hogy sok külön programot nem le­het beiktatni, de akár egy ká­vézás is nagyon jó hangulatú­vá tudja tenni az együttlétet.­­ Ez is szerepet játszott abban, hogy a Ferencváros mindent megnyert 2018-ban, amit csak lehetett? - Egyben van a csapat. Rá­adásul a sikereknek óriási ér­tékük van, könnyebben áll­nak bele a munkába a srácok, még ha most, januárban azt éreztem is, hogy nehezebben vesszük fel a ritmust. A csa­pat épülésének fontos eleme a győzelem. Az elmúlt évek­ben megtapasztaltam, men­­nyivel nehezebb volt, amikor nem jöttek a sikerek, pedig akkor is rengeteget dolgoz­tunk. A munka sokszor fáj, az elviselését a győzelmek kön­­­nyítik meg. - Önnek mennyit jelent az egyéni siker, az, hogy a kollé­gák a világ legjobb edzőjének választották? - Sokat gondolkodtam raj­ta, és arra jutottam, nekem az az igazi elismerés, ha a csapat­nak jól megy. Ne értse félre, nyilván az edzők szavazása roppant megtisztelő visszajel­zés, de az egyéni siker mögött óriási csapatmunka van a játé­kosoktól kezdve a stábtagokon át a klubig. Ezt testesítem meg én, aki kaptam, ugyanakkor a siker közös érdem. - Elfogadom, mégis, milyen visszajelzés ez annak, aki né­hány éve még fel akart hagy­ni az edzősködéssel, és hatal­mas utat tett meg a kiesés el­leni küzdelemtől a bajnoki cí­mig jutó FTC-vel? - Az elmúlt öt-hat évben rengeteg esemény történt ve­lem, kaptam nagy pofonokat, évekig apró részsikerekből, például egy negyedik hely­ből kellett építkezni, majd leg­utóbb öt trófeát gyűjtöttünk be. Most már edzőként szem­lélem a játékot, nem az a pó­lós vagyok, aki kijött a vízből és a medence szélére állt. Azt hiszem, a bajnoki döntővel zá­rult le ez a folyamat, a kez­detektől addigra jutottam el a bajnoki aranyig, jártam az edzői szakma mélyén és a csú­csán is. Ez persze nem azt je­lenti, hogy nem fogok tanulni, hiába nyertünk három kupát az őszi szezonban, az idény lé­nyegi része még hátravan, kö­vetkezik a bajnokság és a Baj­nokok Ligája. A BL sajátos ta­pasztalat, jóval sűrűbb a me­netrendje, mint az Eurokupáé. - A Bajnokok Ligája-győzelem lenne az edzői továbblépés? - Egyértelműen, de nem változtak a célok, előbb ke­rüljünk be a nyolcas döntőbe. Nyilván minden sportoló min­den sorozatban nyerni akar, mi is, ám reálisan ez talán tá­volabbi cél. Egyelőre azért épí­tek stratégiát, hogy az odáig vezető úton kit hogyan győz­zünk le. A bajnoki cím mellett egyébként a Bajnokok Ligája a legnagyobb kihívás a klub­edzőnek, ezért úgy fogalmaz­nék: az új szintet a BL-döntőig vezető út megtétele jelentené nekem. Roska Emese Boglárka/NS Varga Zsolt rájött, néha ki is kell kapcsolni Fotó: Balogh László SPORT 15 JEGYZET Az édes teher Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Ha az alábbiakat egy ame­rikai sportfilm forgatóköny­vében olvassuk, európai aggyal azt mondjuk: áá, túl van írva, zagyvaság, ez így a való életben soha nem ját­szódhatna le egyetlen nap­ba sűrítve! 2019. január 20- án mégis minden így tör­tént. Lékai Máté, férfikézi­labda-válogatottunk irányí­tója pár órával a dánok el­leni meccs után, hajnalban hazaindult a világbajnok­ságról, Herningből, hogy je­len lehessen első gyermeke megszületésekor. Percek­kel azelőtt toppant be a bu­dapesti kórházba, hogy vi­lágra jött a baba, neki és az anyukának is adott pár cup­panós puszit, majd rohant vissza a reptérre, onnan Herningbe, ahol tíz órával azután, hogy apa lett, már újra a pályán parádézott Tu­nézia ellen. Hét gólt vállalt a 26-21-es győzelemből, rá­adásul a mérkőzés legjobb­jává választották. Maga a csoda! Mint aho­gyan matematikai, való­színűség-számítási értelem­ben az is az, hogy egy nem egészen húszfős társaság­ban - jelesül a válogatott ke­retben - tíz napon belül hár­man is édesapák legyenek. Lékai Máté vasárnap reggel lett az, Balogh Zsolt és Bodó Richárd társa a hétre várja a gyermekáldást. Ha onnan közelítünk, hogy egy ifjú pár első gyer­meke várhatóan a kapcsolat első három évében jön világ­ra, az némi kerekítéssel ezer nap; azon belül egy tetszőle­ges tíznapos periódus va­lószínűsége a szülésre egy százalék. Hogy ez a csapat két tagja esetében ugyanar­ra a tíz napra essen, az az egy százalék egy százalé­ka, vagyis egy a tízezerhez. A harmadik apukához is­mét 0,01-es szorzó tarto­zik, a végeredmény tehát egy az egymillióhoz. A fo­gadóirodák körülbelül ilyen oddsszal adnák a magyar férfikézilabda-válogatott­­ „mesterhármasát”. A három játékos már a vb előtt jelezte, úgy vállal­ja a részvételt, ha a baba ér­kezésének napjára, a lehető legrövidebb időre, hazatér­het. Tiszta beszéd. A szövet­ség vezetői ígéretet tettek ar­ra, hogy e lehetőséget az if­jú apukáknak mindenkép­pen biztosítják. Ez is tisz­ta beszéd. Csoknyai István és Vladan Matics szövetségi kapitánynak azonban úgy kell forgatni a játékosokat, gazdálkodni a kerettel, hogy kis túlzással nem tudhatják, ki kap a következő percben telefont: menni kell! Az „édes teher” szeren­csére elképesztő pluszösz­tönzést ad a kispapoknak, hisz például Tunézia ellen Balogh 9, Lékai 7 és Bodó 4 góljával a három legeredmé­nyesebb góllövőnk lett. Úgy tűnik, ha minden já­tékosunk párja mostanra várná a gyermekét, simán világbajnoki címet nyer­nénk.

Next