Tolnai Népújság, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-04 / 129. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2020. JÚNIUS 4., CSÜTÖRTÖK Trianon egyaránt megjelent versben, prózában, és ma is hat az irodalomra Babitsot, Illyést és minden kiváló írót, költőt megrázott A trianoni békediktátum megrázta a magyar kulturális elitet. A veszteség miatt érzett fájdalom megjelenik a Szekszárdon született szellemóriás, Babits Mihály nem egy versében, és hatással van Illyésre, sőt Mészölyre, Bakára is. Budavári Kata kata.budavari@mediaworks.hu TOLNA MEGYE „Rájövök, hogy nem is tudok pontosan visszaemlékezni a csonka ország formájára, holott milyen tévedhetetlenül látom magam előtt ma is a régi, nagy Magyarországét... S amint elképzelem ezt a gyönyörű, élő testet, első szerelmemet, megint elfog a kínzókamrák hangulata” - írja Babits Mihály. A huszadik század elejének egyik legnagyobb magyar irodalmi alakja, Szekszárd szülötte elvileg nem kötődött olyan szervesen az elcsatolt részekhez, mint Krúdy Gyula, Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, vagy akár Ady, de tanított Erdélyben, ahol, mint azt Liebhauser János, az Illyés Gyula Megyei Könyvtár igazgatója mondja, egészen más világot tapasztalt meg, mint a Dunántúlon, Budapesten vagy Szegeden. De viszonya Erdélyhez nagyon is élettel teli volt. A trianoni veszteség őt és az egész magyar szellemi elitet mélyen megrázta. Hihetetlennek, sőt, mondhatjuk, hogy egyszerűen badarságnak tartották az egészet, ami csakis átmeneti állapot lehet. Az eszükbe sem jutott, hogy Magyarország száz év múlva is csonka lehet. Ez az időszak Babits életében egyébként sem volt könnyű, hiszen hazafiatlansággal vádolták, háborúellenes verseiért meghurcolták, 1919-ben pedig az egyébként vérbeli tanár elveszítette egyetemi tanári katedráját. Később aztán a kommunizmus túl kereszténynek tartotta, ő viszont, bár Trianon után igazolva láthatta volna saját elgondolását a háború feleslegességéről, mégis csupán fájdalmat érzett ezzel kapcsolatban. Természetes, hogy a Vérző Magyarország - Magyar írók Magyarország területéért antológiába, amely a magyar irodalom jeles alakjainak Trianonnal kapcsolatos írásait gyűjti össze, Babits írása is bekerült. Magyarország 1920-as feldarabolása az irodalmi élet széttagolását szintúgy jelentette, amelynek egyik hatása, hogy több szellemi központ alakult ki. Ráadásul szembement a közép-európai összefogás eszméjével, reményével, amelyben nem mellesleg Babits, akárcsak Ady, nagyon is hitt, így Trianon nem csupán a magyarság tragédiája, de az utóbbi években egyre több társadalomtudós, sőt, nyugati államférfi is elismerte, hogy Közép-Európáé, sőt, egész Európáé. A szomszédos országok nyeresége, zsákmánya csupán az ellentétek tüzét szította, és politikai hanyatlást eredményezett. ....s döntött az Erőszak... mi fogotok beszélni többé? Nekem van rá jogom!” - olvasható a Csonka-Magyarország című versben, de érdemes elolvasni az Erdély és a Hazám! című verseit, amelyekből egyértelműen kitűnik Babits véleménye a trianoni diktátumról. Liebhauser János elmondta, Trianon ugyanolyan tabu volt a kommunizmusban, mint később '56, nem lehetett róla beszélni. Míg a szomszédos országokban a szocializmus nemzeti jelleget öltött, nálunk erre nem kerülhetett sor éppen Magyarország 1920-as megcsonkítása miatt. E hallgatást a költők, írók voltak képesek szépen megtörni. Babits mellett például, aki a polgári vonalat képviselte, megyénk másik nagy szülötte, Illyés Gyula, aki a népi ellenzék emblematikus figurájává vált. Illyés ráadásul abban a tekintetben is rímel Babitsra, hogy nem gyűlölködött, hanem sok más íróval együtt az összefogás közép-európai lehetőségét kereste. Viszonyukról sokat elmond, hogy Illyés Gyula első írása a Nyugatban jelent meg, 1937-től pedig a lap társszerkesztőjeként tevékenykedett Babits mellett, majd annak halálát követően 1941-től 1944-ig a Nyugat örökébe lépő Magyar Csillag szerkesztője volt. Ugyan sokan Illyésnek tulajdonítják azt, hogy „Magyar az, akinek fáj Trianon", a mondat nem szerepel egyik munkájában sem. 1977-es Válasz Herdernek és Adynak című esszéjében viszont azt írja, hogy „a számokkal mérhető meggyengülésnél, megfogyatkozásnál szinte katasztrofálisabb lett, ami Trianon után a nemzeti tudatot érte. Szellemi összetartó erő - a közérzés kohéziója - nélkül ugyanis nincs nemzet. Ezt a kohéziós erőt ráadásul nemcsak a határon túl támadták, gyengítették jobb- és baloldali soviniszta diktatúrák, hanem a határon innen is, Rákositól Kádárig.” Az új határok felállításával feldarabolt magyar irodalmat pedig ötágú sípnak nevezte. Szintén sokat elmond róla 1970-ből származó mondata: „Nemzeti, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért (más népekét, önző előnyökért); a patrióta jogot véd (voltaképp nem is a maga népéét, hanem az Emberét, az Emberiségét”. A békediktátum hatása, ha áttételesen is, rengeteg olyan írónál, költőnél is megjelenik, aki egyébként nem feltétlen akart politizálni. Illyéssel és az új nemzedékkel a Trianonnal foglalkozó irodalom gazdagodott, az irodalmi élet szereplőinek küldetése az volt, hogy emlékeztessenek. Nem csupán a veszteségre, hanem a nemzeti lélekre. Babits Mihály.....s döntött az Erőszak...” Fotó: Székely Aladár Illyés Gyula: szellemi összetartó erő nélkül nincs nemzetport.hu A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk: TEOL.hu A szélfúttaság motívuma Bakánál és Mészölynél „Évszázadok kalászaiból kipergő népek sorsa sorsunk?” - írja Baka István 1974-es Székelyek című versében. A szintén szekszárdi kötődésű szerzőnél megint csak megjelenik a szélfúttaság motívuma. De a másik nagy szekszárdinál, Mészölynél is nem egyszer helyszín Erdély. Felesége, a szintén kiváló író és pszichológus Polcz Alaine Kolozsváron született. Az általa elmeséltek esetenként bekerültek Mészöly írásaiba, hiszen Polcz Alaine kiváló ötletekkel, történetekkel szolgált. Ráadásul gyakorta látogatták az erdélyi rokonokat. Ez is rámutat, hogy Trianon kikerülhetetlen, Mohács óta a legnagyobb tragédiánk, amely lényegében minden magyar családot valamilyen módon érintett. Ez a mély seb pedig, még ha egy időben nem is lehetett beszélni a létezéséről, összeköt, hatásai pedig kiapadhatatlan forrásként táplálják a magyar irodalmat. A gyümölcsök ára színbe megfizethetetlen, palántához viszont olcsón hozzá lehet jutni Újburgonya, cukorborsó, friss tök a kelendő SZEKSZÁRD Megtelt élettel a piac a megyeszékhelyen, nemcsak árusból volt sok, de vásárlóból is. Június elején már szinte minden zöldségféle frissen is kapható, így újburgonyából, cukorborsóból, új tökből, paprikából, paradicsomból, kelkáposztából, karfiolból, karalábéból volt kínálat bőven. Újdonság volt a cukorborsó, kilóját - héjastul - 700-800 forint közötti áron kínálták. Az idei tök is kelendő volt, a kisebbeket a vásárlók rántanivalónak vették, kilójáért 350 forintot kértek. A cseresznyét nem kilóra, hanem dobozokban - úgy 30 deka körüli mennyiség lehetett - árulták 700 forintos áron. A meggy is újdonság volt, és az ára kicsit barátságosabb, úgy látszik, abból az idén több termett, ennek a gyümölcsnek a kilója 800 forint volt. Már akár lecsót is lehet készíteni, hiszen a tv-paprika kilójáért 600-700 forint körüli árat kértek az árusok, a paradicsom sokkal olcsóbb volt, kilóját 400 forintért kínálták. Az újhagymából is bőséges volt a választék, a másik standon mellette kínálta magát a sonka, töpörtyű, szalonna, szalámi, kolbász. A gyümölcsök közül az epernek volt a legvonzóbb az ára, kilóját 1200 forintért kínálták a szedresiek, de félkilós csomagokat is készítettek, ebből fogyott több. Almából már mutatóban sem volt. A tojás továbbra is nagyon drága, 40 forint alatt még a kis méretűek darabját sem lehetett megvenni. Virág- és zöldségpalántákból nagy volt a választék. Paradicsom, paprika, tök, dinnye, zeller, padlizsán tápkockás palántákért már csak 150 és 300 forint közötti árat kértek. Egy vállalkozó elmondta, már kiárusítanak, hiszen hamarosan lejár a palántázás szezonja. Az egynyári virágpalántákat is féláron kínálták. M. I. Virágot, idényzöldséget és gyümölcsöt kínáltak a piacon. Galéria: Teol.hu Fotó: Mártonfai Dénes