Tolnai Népújság, 2020. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

2020-09-12 / 214. szám

2020. szeptember 3 A bejáró direkt a kéményből volt a benyíló setét szobába, a padlásról nem volt sem bejáró, sem ablak, úgy hogy a padláson járva senkinek fogalma sem lehetett arról, hogy massiv kémény falazat mellékesen mit rejt magában. Erre a rejtők­re most véletlenül jöttek rá a ház lakói, vagy a kondorosiak között senkinek sem volt róla tudomása. Hanem ez a fölfedett rejtekhely sok mindenféle rejtélyre vet világot, ami évtizedekkel ezelőtt boszor­kánysággal és hihetetlenséggel volt határos.­­ Hányszor történt ugyan­is, hogy a pandúrok szeme láttára szorultak be üldözött betyárok a kondorosi csárdába és mégis mikor a pandúrok is a csárdához jöttek, hírmondónak való betyárt sem ta­láltak benne.” „Én Rózsa Sándor vagyok!” Az anekdoták szerint Arany János és Erkel Ferenc is megfordult a Kondo­rosi csárdában, de leghíresebb ven­dége kétségkívül a legendás betyár­vezér, Rózsa Sándor volt. Rózsa Sándor a röszkei-szegedi tanyavilágban született 1813. július 10-én. Apját korán elveszítette, egyes források szerint lólopásért felakasztották, más források szerint pedig rablás közben ütötték agyon. Ezzel is magyarázható, hogy a szám­­kivetettként felnőtt, írástudatlan fiú szintén letért a törvény útjáról. Hu­szonhárom éves volt, amikor először indult ellene hatósági eljárás, mert két tehenet lopott. A szegedi börtön­ből megszökött és futóbetyárnak állt. Rablásai során több embert megölt - köztük csendőröket is, 1845-ben azonban kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, mert szeretett vol­na becsületes életet élni. A kérését elutasították, de három év múlva, a szabadságharc idején amnesztiát kapott a Honvédelmi Bizottmány­tól, és 150 felfegyverzett lovassal szabadcsapatot alakíthatott. Jó har­cosokat toborzott, de a törvényen kívüliekből szerveződő legénység nehezen fogadta meg a parancsokat, és elrettentőek voltak a túlkapásaik: például az Ezeres nevű falu lakossá­gát nemcsak lefegyverezték, hanem ki is rabolták és 36 embert megöltek. Emiatt feloszlatták a szabadcsapa­tot, de a vizsgálatok tisztázták Rózsa Sándort, és nem tették felelőssé a mészárlásban. Ezt követően Rózsa Sándor tény­leg megpróbált becsületes útra tér­ni: csikósnak állt, megnősült, de a szabadságharc leverése után ismét bujdosni kényszerült, ugyanis azt tartották róla, hogy ő a forradalmi szervezkedés egyik irányítója, és szokatlanul magas vérdíjat, tízezer ezüstforintot tűztek ki a fejére. Ek­koriban már sokan az igazságosz­tót és a nép barátját látták benne, a pandúrok nem tudtak a nyomára akadni, rendszerint kisiklott a ke­zük közül, mígnem 1857-ben, egy konfliktusuk után, a saját komája segített őt kézre keríteni. Rózsa Sándort kötél általi halálra ítélték, de mivel a nép a szabadság­­harcost tisztelte benne, és a császár nem akart belőle mártírt csinálni, életfogytiglanra enyhítette a bün­tetését, melyet a hírhedt Kufstein várában kezdett letölteni. Annyira ismert bűnöző volt, hogy vasárna­ponként pénzért mutogatták őt az érdeklődőknek. „Midőn a börtönőr zörgő kulcscsomagával a börtönt fel­­nyitá, Rózsa Sándor szokás szerint egy kissé fölemelkedett a nyoszo­­lyáról, melyen kinyujtózva feküdt, felső testét fölegyenesité s megva­salt meztelen lábát összevoná. Késő ősszel, a hideg daczára, nyitva tartó ablakait, s öltözete elárulta a puszták edzett fiát. Ha a látogató szivarral kí­nálta meg, azt rendesen elvette, és subája alá rejtette, melyet még pusz­tai kalandos életében viselt. Köszö­nete igen egyszerű fejbic­czentésből állott. Rózsa Sándor iránt nem tanú­síthatni nagyobb szívességet, mint ha az ember szivarral és dohánnyal ellátja, hiszen még csak a szivar és egy pipa dohány az egyetlen élvezet, melyet neki a világ adhat” - számolt be a Vasárnapi Újság 1864. június 5-i száma az egyik ilyen látogatásról. 1868-ban amnesztiával szabadult (ekkor épp Péterváradon őrizték), Pestre utazott, és megkérte a kor­mányfőt, nevezze őt ki Csongrád megyében csendbiztosnak. Nem állhatott át a törvény oldalára, ezért szabadulása után korábbi rablóéle­tét folytatta, társaival postakocsikat támadtak meg, és hozzá fűződik az első hazai vonatrablás története is. Kistelek mellett a síneket felszedve siklatták ki a vonatot, de a szerelvé­nyen nem volt pénzszállító postako­csi, ellenben katonák igen, és szétug­­rasztották a támadókat. Rózsa Sándort 1869 januárjában Ráday Gedeon királyi biztos fogatta el, ismét halálra ítélték, majd újra életfogytiglanra módosították a büntetését. Többszöri szökési kísér­lete után 1873. május 5-én az ország egyik leghírhedtebb börtönébe, Sza­­mosújvárra került, itt eleinte szabó­ként foglalkoztatták, majd harisnya­kötőként dolgozott. Gabányi János kutatta behatóbban Rózsa Sándor szamosújvári napjait, írásából ki­derül, hogy a fegyőrök visszaemlé­kezései szerint a betyárvezér figyel­mes, udvarias ember volt tekintélyt parancsoló tartással, bár igazi kü­löncnek számított. Volt olyan idő­szak, hogy huszonöten voltak egy teremben, de ő egyik fogvatartottal sem állt szóba. „Rátarti betyárember volt. Sokszor megkérdezték tőle, mi­ért nem beszél egyikkel sem? »Hol­mi csirkefogókkal, gazemberekkel nem állok szóba. Én Rózsa Sándor vagyok!« — felelte büszkén”- idézte fel Szabó Károly főfegyőr 1930-ban. Rózsa Sándor 65 évesen, 1878. no­vember 22-én halt meg tuberkuló­zisban, a szamosújvári fegyházban. Kalandos élete során összesen 22 évet töltött fogságban, a nép kép­zeletében idővel mégis a szabadság hősévé vált. A kondorosi tárlaton arról is szó esik, mikor tűnt el Rózsa Sándor feje, és miért vizsgálgatták azt nagyhírű tudósok. A betyárvilág és Hollywood „Pár évvel ezelőtt Amerika is je­lentkezett. Csikágóból írt valami irodalmi üzletet, hogy jó volna egy Rózsa Sándor-filmet csinálni” - jegyzi meg Móra Ferenc 1933-ban. Ő ekkor a szegedi múzeum igazga­tója volt, és azzal érvelve, hogy köz­­művelődéssel foglalkoznak, nem a betyárkultuszt építik, elhajtotta az amerikai producert. A Békés Megyei Közlöny 1925. augusztus 4-i számában egy má­sik tervről számol be: a cikk írója azt is megjegyzi, hogy az amerikai film egyes jeleneteit a tervek sze­rint a Kondorosi csárdában fogják forgatni, és a rettegett hírű alföldi betyárt Eddie Polo alakítja majd. (Eddie Polo a némafilmkorszak egyik sztárja volt. Bécsben szüle­tett 1875-ben, cirkuszi akrobata volt, aki westernhősként vált is­mertté.) „Amerikában minden em­ber ismeri Rózsa Sándort. Ennek a betyárnak az élete határozottan filmre kívánkozik, és csodálatos módon még senkinek nem jutott eszébe, hogy feldolgozza. Az ame­rikai filmgyárak minden nemzet történetéből, mondaköréből dol­goznak fel részleteket, de magyar tárgyú filmszcenárium még nem került a kezembe. Pedig már most kijelenthetem, hogy Rózsa Sándor történetének internacionális sikere lesz” - vélekedett Eddie Pole, a film azonban nem valósult meg. Ugyanígy meghiúsult egy másik filmterv is: Robert Neumann Ró­zsa Sándor-könyvét, mely németül Zürichben jelent meg 1938-ban Eine Frau hat geschrien címmel, Lon­donban pedig A Woman Screamed címmel, a Metro-Goldwyn-Mayer akarta vászonra vinni, de a háború idején mégis elálltak a magyarbarát film elkészítésétől. A lengyel-észt származású Mil­za Koijus játszotta volna Rózsa Sándor babájának sze­repét, a színésznő azonban súlyos autóbalesetet szenvedett 1940-ben. Bár Rózsa Sándor története nem került be a hollywoodi legendák so­rába, itthon számos ponyvaregény örökítette meg vakmerő kaland­jait, de igényes irodalmi feldolgo­zások is, mint például Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond és Cserna-Szabó András regényei. A szájhagyomány más betyárok tetteit is neki tulajdonítja, a szabad­ságharcban vállalt szerepe és a hata­lom embereit kijátszó leleményessé­ge miatt a szabadság egyik hősének tartják sokan, és ha gonosztetteit fel is róják, azzal relativizálják a ne­véhez kötődő bűncselekményeket, hogy csak a gazdagokat fosztogatta, és a szegényeket segítette. A népi emlékezet megszépíti a betyárvi­lágot, erkölcsi mércének tekinti a betyárbecsület sajátos szabályait. A betyárvilág idealizálásában nagy sze­repük van az irodalmi feldolgozások mellett a hazai filmes adaptációknak is, melyek népi hősökként láttatták a talpraesett rablókat - 1971-ben Móricz Zsigmond Rózsa Sándor a lovát ugratja című regénye nyomán tizenkét részes sorozatot mutatott be a Magyar Televízió Oszter Sándor főszereplésével, de idesorolhatjuk Szomjas György filmjeit is, a Talpuk alatt fütyül a szék­, a Rosszembere­ket vagy a Jancsó Miklós rendezte Szegénylegényeket. A kondorosi tárlat nagy hangsúlyt fektet a társadalmi kontextus és a pandúrok bemutatására is. Nem ba­gatellizálja a tényt, hogy a betyárok többsége kegyetlen bűnöző volt, a lá­togató lelkét mégis a betyársorsokba kódolt végzet megnyilvánulása érin­ti meg, furfangos szabadulások és tragikus bűnhődések sorozatáról ér­tesülhetünk, ha a betyárvilág ismert alakjainak történetét fellapozzuk. Nemrég kormányzati és uniós támogatással újították fel a Kondoro­si csárdát. Turizmusfejlesztés Békésszentandrás, Kondoros és Csa­­bacsűd településeken című 365 millió forint összköltségű projektben a csárda rekonstrukciójára 62 millió forintot fordítottak. Felújították a műemlék épület homlokzatát, elvégezték a nyílászárók cseréjét, javítását, korszerűsítették a fűtési rendszert, és napelemeket telepí­tettek. Restaurálták Mihály Árpád és Cs. Pataj Mihály Betyárok roha­ma a szabadságharcban című nagy méretű festményét, és korszerű kiállítást hoztak létre. Forrás: Facebook/Kondorosi csárda A régi csárda Rózsa Sándor Kufsteinben Forrás: Wikipédia IRODALMI-KULTURÁLS MELLÉKLET

Next