Tolnai Világlapja, 1903. október-december (3. évfolyam, 40–52. szám)
1903-10-04 / 40. szám
"" A TOLNAI VILÁGLAPJA len leült. A képviselők mind a terem közepére sereglettek, az elnök lesietett közéjük és megindult mindkét részről a heves kapacitálás. . Alig hogy helyeikre kerültek, ismét kitört a nap legféktelenebb jelenete. Barabás Béla az izgalom hevében kiszalajtotta ajkán, hogy: — Nem hiszünk a királyi szónak! Valóban sajátságos volt nézni, mily egyöntetű lelkesedéssel tüntettek erre a legellenkezőbb pártok elemei. Felpattantak ültükből és kendőt lobogtatva, éljenezték a királyt. A szélsőbal többnyire hallgatagon, megdöbbenve ült a helyén. Megdöbbentette őt az elementáris erővel előtörő nagy szeretet, amelylyel a nemzet az agg király iránt, Kossuth mondását idézve, «a rossz és hűtlen tanácsosok» meghallgatása daczára viseltetik. S míg ezen az emlékezetes ülésen egymást érték a kínos inczidensek, a jókedvűek mégis találtak tárgyat a tréfálkozásra. Mindenki mosolygott azon a megjegyzésen, hogy Khuen-Héderváry csak a személyes gárda oltalma alatt mert a terembe belépni, mert hire járt, hogy az ellenzék ezt meg akarja akadályozni. Kirukkoltak hát az önkéntes mentők, a Ház atlétái, hogy a bevonulását megvédjék. Kaczagó csoportok verődtek Rigó Ferencz, a hegyes bajuszú, kemény magyar köré, aki rövid szóval leültette és kiutasította a szólásszabadságért küzdő miniszterelnököt. Végtelen jószó alak volt a Ház legelegánsabb minisztere, Láng Lajos. Háta mögött pokoli zaj, ütik a padokat, öklükkel hadonáznak, körülötte egy izgatott tömeg hullámzik, ő nyugodtan ül bársonyszékében és mikor legvadabb a tombolás, belenyúl a zsebébe, kis skatulyából egymásután szedi ki és szopogatja a frissítő czukorkákat. Mintha színházi páholyban tűrhetetlen lesz a meleg! De vidámság és nyugalom csak látszólagos és tettetett. Vészes súlyával egy sötét felhő nehezedik rá: a nemzet aggodalma a holnapért! Kisfaludy Sándor emléke. Egyszerű, kedves ünnepély folyt le kedden délelőtt a Múzeum-kertnek egyik csöndes részében. Kisfaludy Sándornak, a Himfy-dalok költőjének emlékét leplezték le csöndben, zaj és feltűnés nélkül, de annál lelkesebben, annál meghatóbban. Az emlék maga egyszerű, rézgömbön ülő, kiterjesztett szárnyú sasmadár, mely karmaiban lantot tart. Magyarország és Erdély lelkes leányai készítették annak idejében 1848 tavaszán, négy esztendővel Kisfaludy Sándor halála után. Ez az emlék félszázadnál tovább állt a Nemzeti Múzeumban rejtett helyen mostanáig. Végre Szalay Imre múzeumi igazgató előterjesztésére, Wlassics Gyula miniszter engedélyt adott, hogy az emléket aranybetűs márványoszlopra helyezve, a Múzeumkertbe fölállítsák. Az ünnepélyes fölavatás kedden ment végbe a Múzeum-kertben. Az emlék körül díszruhás rendőrök és a Nemzeti Múzeum alkalmazottjai vontak kordont, a kordonon belül csak a meghívott vendégek foglaltak helyet. A zárt terület peremén nagy számban sereglettek össze a Múzeum-kert sétáló közönsége. Az ünnepségen megjelent Wlassics Gyula kultuszminiszter is. A Kisfaludy-család tagjai közül ott voltak: Kisfaludy László budapesti fogházgondnok, Kisfaludy Sándor királyi közjegyző Tatáról, Kisfaludy József rendőrkapitány Szombathelyről, Kisfaludy Pál postafőtiszt, Sibrik Antalné, szül. Kisfaludy Jolán és Battenberg Lajos feleségestül. A kormány részéről a kultuszminiszteren kívül K. Lippich Elek osztálytanácsos. Ott voltak továbbá: a Kisfaludy-Társaság, Zala vármegye, az Akadémia, a Tudomány-Egyetem, a Műegyetem, a Műemlékek Országos Bizottsága, az Országos Képzőművészeti Tanács, a Petőfi-Társaság, a «Fészek» művészek klubja, az Egyetemi Könyvtár képviselői és még sokan. A Magyar Nemzeti Múzeum egész tisztikara részt vett az ünnepségen, élén Szalay Imre miniszteri tanácsos igazgatóval. Az ünnepi beszédet Szalay Imre igazgató mondotta, Kisfaludy Sándor életének főbb mozzanatairól, költészetéről és a Himfy-dalok keletkezéséről szólott. Majd rátért az emlékmű történetére. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Szalay Imre letette a gyönyörű babérkoszorút az emlék talpára. Ezután Beöthy Zsolt a Kisfaludy- Társaság, Csertán Károly Zalamegye, Karvaly József a «Fészek» koszorúját tette le a szobor talapzatára. Koszorút küldött a szoborra: a Magyar Tudományos Akadémia, a Tudomány Egyetem és Berczik Árpád. A koszorúzással véget ért az ünnepség. . . , Szalay Imre beszédet mond az emlék előtt