Tolnai Világlapja, 1905. január-március (5. évfolyam, 1–13. szám)
1905-01-29 / 5. szám
TOLon VILÁG-LAP Az istentisztelet végeztével a lelkész odafordul Csokonayhoz: Nagyon jól volt, domine, nagyon jól volt, csak az Isten áldja meg, tanulja meg jobban a Miatyánkat, most is kifelejtette belőle , hogy add meg nekünk a mindennapi kenyerünket. Ugyan tiszteletes uram, minek kérjek én kenyeret Isten ő felségétől, mikor itt a palacsinta a zsebemben. — mondja nevetve Csokonay — mutatván a palacsintát az elámult tiszteletesnek. Aranyossy Pál.* Csokonay halálának száz éves évfordulója alkalmából irt czikkünkkel kapcsolatosan szemelvényezve közöljük Csokonay egyik legszebb és legelterjedtebb bordalát: A csikóbőrös kulacshoz. Drága kincsem, galambocskám Csikóbőrös kulacsocskám ! Érted halok, érted élek ; Száz leányért nem cseréllek. Óh, hogy kotyog a kebeled!, Melyben szivemet viseled! Óh, milyen szép az ajakad, S aranylánczra méltó nyakad! Édes a te dándlásod, Jértze forma kotyogásod: Kitykottyod ünnepi ének, Bus szivemnek, szegénykének. Ha bánatim közlöm véled, Egy szódra lelkem megéled ; Ha jó kedvem csucsorodik Átalad megszaporodik. Mikor hideg szelek vannak Elveszed mérgét a fagynak; És mikor a hév nyár lankaszt, Nékem te megfrissited azt. Téged hordozlak utamban, Téged ölellek ágyamban; És valahányszor felkelek, Szerelmedről énekelek. Együtt be sokszor feküdtünk, Bár soha meg nem esküdtünk! Az éjjel is, csak megintsem, Együtt hálunk — ugye kincsem ? Óh, ha szivünk szerelmének Kis zálogi születnének. S ott ülnének hosszú sorral A kuczkóban — tele borral! Bár csak a feleségemmel Addig cserélhetnélek fel, Míg fiakat, leányokat, Szülnél apró kulacsokat! De jaj engem idestova Elvisz a Szent Mihály lova, Szerelmed megemészt végre, És te maradsz özvegységre. Kedves sors. Adjatok bort! Lakjuk el előre a tort, A mi menne más gyomrába, Jobb, megy a magunk torkába. Akadtam még egy bankóra, Kit szántam szem boritóra: De vakságtól ki már nem fél, Minek annak szemfedél ? Óh, csókollak, óh ölellek ! Mig mozdulok, mig lehellek; Tested tegyék holttestemhez És ezt az Írást fejemhez : Utas, köszönj rám egy pint bort: Itt látsz nyugodni egy jámbort, Kedves élete párjával, Csikóbőrös kulacsával! Csokonay Vitéz Mihály, frank becsületszóra Egy hírneves ügyvéd, kriminalista barátom, aki éveket töltött Kentuckyban, (Egyesült Államok) mint ügyvéd és most, mint többszörös milliomos tért haza, két Uppmann szivar között a következő történetet mondta el nekem . . . — Önök jámbor európaiak azt hiszik, hogy Amerikában mindenkinek minden sikerül, hogy a vállalatok ott föltétlenül beütnek és hogy minden czipőtisztítóból okvetlenül milliomosnak kell kifejlődnie. Mily tévedés ! Amerikában éppen úgy tönkremennek a vállalatok és az emberek, mint idehaza. Az egész jelentéktelen különbség csak az, hogy ha itt valakinek rosszul sikerül valami, még mindig elmehet Amerikába, de hová menjen az, aki Amerikában jár pórul ? Szóval, az esélyek ott csak olyan ingatagok, mint ideát és néha a legjobb ötlet sem hozza meg a maga várva-várt és joggal remélt kamatait — sőt azonfelül még a tőkét is elviszi. Hogy egyebet ne említsek, itt volt a Geo Parker nagyszabású bankja, amelynek hét megyében nem volt párja. Én akkor Kentuckyban ügyvéd voltam és mellékfoglalkozás gyanánt aszalt szilvával és lóverseny-tipekkel kereskedtem. Egy szép napon beállított hozzám Geo Parker és azt kérdezte tőlem, akarok-e évenként 120.000 dollárt keresni. — Hogyne, — feleltem szerényen. Miről van szó ? Erre Geo Parker elmondta, hogy bankot alapít. Bankot, becsületszóra. Bankot, amely becsületszóra kölcsönöz pénzt az embereknek. Mit váltó ! Mit keres ! Az írást ellopják, a kezes meghal, de a becsületszó megmarad. Az embernek csak egy becsületszava van és ha azt egyszer odaadta, addig nincs becsületszava, amig vissza nem kapja. Vissza pedig csak akkor kapja, ha a kölcsönt megfizeti. — ön lesz a bank ügyésze — fejezte be előadását a bankalapító. ön fogja perelni az esetleges lejárt becsületszókat . . . Ezért kap költségeinek megtérítésén felül 120.000 dollár évi tiszteletdíjat. Akarja ? — Akarom, — mondtam nemes felbuzdulással. Irta Heltai Jenő 191