Tolnai Világlapja, 1905. április-június (5. évfolyam, 14–26. szám)

1905-04-02 / 14. szám

TOLNAI VILÁG­LAPJA vájjon mit esznek, hogyan élnek és mikor alsza­nak ezek a piszkos kis jószágok. Ezek sajnálatra­­méltók, mert könnyen elzin­tenek. Van azonban a kenyérkereső­ gyermekek közt egy sereg, amelyre valóságos megváltás a hasonló foglalkozás. Az újságárusítókat értjük. Elvonja őket a butitó, semmittevő nyomorúságtól, jobb megél­hetést biztosit nekik, ügyesebbé, élelmesebbé, oko­sabbá teszi őket s már jó korán megtanulják a pénz fontosságát s i­gy tudnak is majd azzal bánni. Nem kell feledni azt sem, hogy ezzel a vérükbe megy át a munkához való megszokás s ha végül arra is gondolnak, hogy a sok mozgás egészségükre is jó hatással van, ezt a kenyérkereső­ foglalatosko­dását a gyermeknek csak jó szemmel nézhetjük. A kenyérkereső gyermekek kasztjában az első helyet foglalja el a rikkancs. Száguldó kocsik, tor­lódó villamosok, kavargó embertömegek között úgy siklik el, mint a kígyó, gyorsan, és tele torokkal kiabálja a nap szenzációját: — A ko­rrmány lemondott ! Sziujság ! Fri­­ujság ! stb. Ez persze Esti újság és Frissujság akar lenni, de a rikkancs nyelve úgy elkoptatta már ezeket Bettelheim Izidor, a budapesti újságelárusítók egye­sületének elnöke, aki a rikkancsokat először szer­vezte. Széchy Ferenc?., akinek új darabja „A színház ör­döge“ nemrég került sikerrel színre a Vígszínházban. A budapesti rikkancsok a Népszínház főbejárója előtt, amint a közelben levő nyomdából az „Esti Újság“ és „A Nap“ megjelenését várják. A T. Y.-L. saját fényk. pill. felv. 499

Next