Tolnai Világlapja, 1905. április-június (5. évfolyam, 14–26. szám)
1905-04-02 / 14. szám
TOLNAI VILÁGLAPJA vájjon mit esznek, hogyan élnek és mikor alszanak ezek a piszkos kis jószágok. Ezek sajnálatraméltók, mert könnyen elzintenek. Van azonban a kenyérkereső gyermekek közt egy sereg, amelyre valóságos megváltás a hasonló foglalkozás. Az újságárusítókat értjük. Elvonja őket a butitó, semmittevő nyomorúságtól, jobb megélhetést biztosit nekik, ügyesebbé, élelmesebbé, okosabbá teszi őket s már jó korán megtanulják a pénz fontosságát s igy tudnak is majd azzal bánni. Nem kell feledni azt sem, hogy ezzel a vérükbe megy át a munkához való megszokás s ha végül arra is gondolnak, hogy a sok mozgás egészségükre is jó hatással van, ezt a kenyérkereső foglalatoskodását a gyermeknek csak jó szemmel nézhetjük. A kenyérkereső gyermekek kasztjában az első helyet foglalja el a rikkancs. Száguldó kocsik, torlódó villamosok, kavargó embertömegek között úgy siklik el, mint a kígyó, gyorsan, és tele torokkal kiabálja a nap szenzációját: — A korrmány lemondott ! Sziujság ! Friujság ! stb. Ez persze Esti újság és Frissujság akar lenni, de a rikkancs nyelve úgy elkoptatta már ezeket Bettelheim Izidor, a budapesti újságelárusítók egyesületének elnöke, aki a rikkancsokat először szervezte. Széchy Ferenc?., akinek új darabja „A színház ördöge“ nemrég került sikerrel színre a Vígszínházban. A budapesti rikkancsok a Népszínház főbejárója előtt, amint a közelben levő nyomdából az „Esti Újság“ és „A Nap“ megjelenését várják. A T. Y.-L. saját fényk. pill. felv. 499