Tolnai Világlapja, 1905. július-szeptember (5. évfolyam, 27–39. szám)

1905-09-24 / 39. szám

1584 Rembrandt mint üzletember. Rembrandtról elevenítik föl hol­landi lapok a következő apróságot, ami töbek közt arról is bizonyságot tesz, hogy a nagy művészbe nem kis élezelmesség is lakot. Egy alkalommal ugyanis elbújt egy kis hollandi falucska szélmal­mába , s óvatosan hírül adta, hogy meghalt. Hogy egy halászcsónakkal együtt az óczeán mélységes fenekén álmodozik ékes lovagokról, király­nékról, akiket megörökített képein. Ezt pedig nem kíváncsiságból tette, hogy vájjon milyen nekrológiát írnak majd az újságok róla, nem is a szobrát szerette volna látni, ha­nem hogy drágábban kelljenek el képei. Ekkor lett igazán híres emberré. NÉPSZOKÁSOK. A fülbevaló. Arisztotetesz, a nagy görög böl­cselő egy alkalommal — állítólag — azt mondotta volna, hogy a nagy fülűeknek kitűnő a memóriájuk. Ta­lán ez volt az oka annak, hogy Gö­rögországban és a vele kultur csere viszonyban élő Rómában a fülbevaló divatja úgy elterjedt volt. Ennek az eredete pedig az ázsiai, de főként ethiopiai (Afrika) ősnépek idejébe nyúlik s ma is főként ennek a mintájára divatos a mi kulturvilá­­gunkban is. Ez pedig határozottan barbár, okolatlan, sőt gyakorta veszé­lyes szokás. Thanhoffer professzor erre nézve azt ajánlja, ha már semmikép se ki­küszöbölhető a dolog, hogy a fül át­fúrását orvosra bízzuk, vagy leg­alább megégetett s tisztán letörölt tűvel, sterilizált fonállal nyissuk meg a csillogó brilliánsok számára. A fülbevaló is annak bebizonyí­tását segíti elő, hogy mi minden sze­­cessiós és bizarr szokásunk és diva­tunk onnan a trópusok alól kerül Európába. Így például az amerikai bolokád nép a gyermek fülét átfúrja nagyobb és nagyobb karikákkal, hogy a fülnek csak­is felső, kisebb része i­, ellenben alsó része v­ékony szalagokká alakjában marad meg. Lím­eában és Szumátrában ezt annyira túlságba viszik, hogy a nyi­lason egy jól kifejlett férfi ököl is áttér. Egyik másik törzs szinte nem kevesebbet törődik a fülével. (pl- boobaki.) Hegyes pálczikákkal szar­­valja körül úgy, hogy a füle olyan mint valami szalonnával spékelt nyúl vagy őzgerincz szelet. A legközelebbi napfogyatkozások. Ezernyi csillagvizsgáló ezernyi czikkben méltatta már a lapok és tudományos folyóiratok hasábjain a múlt hónap nagy ingyenes attrak­cióját, amiről előre el lehetett mon­dani, hogy jó sokáig nem lesz ré­szünk hasonlatos látni valóban. A legközelebbi napfogyatkozás, szintén teljes napfogyatkozás lesz — minden tudós vélemény daczára. Csakhogy januáriusban, amikor a legtöbbször felhős az ég, látni csu­pán Kis Ázsiában lehet. Időtartam dolgában is jelentéktelenebb : 1 per­­czig, illetve 61 másodperczig tartand. Az 1908 iki két részleges napfogyat­kozás közül egy a Csendes óczeánon, másik pedig az Atlanti óczeán leg­délibb részén lesz látható. Ugyanott, talán valamivel inkább dél felé, a a déli sarkkör táján fog mutatkozni egy szintén igen érdekes 1910 ben, így nekünk, közülünk is annak, a­ki túlságos kiváncsi lesz és módja is rá, csak 1912-ben mutat majd vala­mit Spanyolországban a teljesen el­sötétülő nap. TOLNAI VILÁG­LAPJA |___ Napvilági ismeretes ^ _ ^ __/ A néger és botokod fenegyere­kek ajkukra csapokat erősítenek. Más népek pedig ajkukat hosszú falécz segítségével nyújtják meg, úgy hogy szörnyen hasonlítanak holmi lesbe menő pelikánhoz. felel a törvény szellemének, mely gyakran szigorú lehet, anélkül, hogy kegyetlennek kellene lennie. Josephe Ignace Guillotin orvos indítványára hozták Francziaországba. Nem volt az ő találmánya, mert „Mannaia“ néven már a XIII. században volt használatban Olaszországban hasonló eszköz, melyre a nemeseknek mint­egy kiváltságuk volt, mert csak a polgáriakat végezték ki a közönséges bárddal. Dr. Guillotin, mint a nem­zetgyűlés tagja, azt indítványozta, hogy a halálos ítélet az állásra és bűnre való tekintet nélkül egyenlő módon hajtassák végre. Ha meggondoljuk, hogy akkor még csaknem minden államban a szerencsé­tleneket, kik a megsemmi­sítésre voltak szánva, harapófogó­val tépték és kerékbe törték, meg kell engednünk, hogy dr. Guillotin indít­ványa humánus okokból támadt. De nem Guillotin volt, aki e gépet kon­­stru­áltatta, hanem a párisi sebészek kollégiumának titkára, Dr. Antoine Lauis, ki a törvényhozó bizottság megbízásából 1792. márczius 7-én az Angliában szokásban lefejező­ gép czélszerűségére hivatkozva, hasonló gépezetet ajánlt. A mintát dr. Louis felügyelete mellett egy Párisban élő Schmitt nevű német mechanikus készítette, mely aztán el is fogadta­tott. E géppel eszközölték az első kiv­égzést 1792. április 25-én a Gréve­­téren, Nie. Jacq­ Pelletier utánállón. A gépet először dr. Louis után „Louisette“-nek, vagy „Petiti Loui­­son“ nak nevezték. Csak később fo­gadtatott el úgy a közhasználatban, mint a hivatalos használatban a „Guillottine“ név. S a legtragikusabb a dologban, hogy a jó Guillotin úr­nak is az általa indítványozott gép által kellett kimúlnia. MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET. A guilotin története. A minapában széles körben vita tárgya volt ismét a guilotin dolga. Amely bármily gyorshatású és humá­nus szerszám, mégse a mi világunkba való, amikor a büntető igazságszol­gáltatásnak nem a bosszú, hanem a javítás a czélja. Főképp az vetette szőnyegre a kérdést, mert utóbb nyilvános orvosi kísérletekre, közép­kori rémes jelenetekre adott alkal­mat. Ez alkalommal mondunk el egyet-mást róla. 1792. április 25 én a „Chronique de Paris“ következő tu­rsítást hozta : „Az új kivégzési mód okozta, hogy a rendesnél sokkal nagyobb néptö­meget ingerelt a kegyetlen kéj, hogy e zordon látványosságnál megjelen­jen. E gépnek joggal adtak előnyt minden más kivégzési mód fölött: megakadályozza, hogy az ember saját­kezűig adja hasonmásának a halá­los csapást s a gyorsaság, melylyel a bűnöst kivégzi, sokkal inkább meg­ Érdekes apróságok A fokvárosi állatkertbe került a minap az eddigelé ismert legnagyobb szruet, amelynek nagysága bizony csaknem megközelíti a mesebeli grifét. Hossza három méter 20 c­m., ma­gassága a négy métert is meg­haladja, míg súlya csak 119 kilogramm. Negyven kiváló lovas félesztendei szakadatlan futása eredményekép került a híres állatkertbe. Igen öreg lehet s halála esetére már ki is je­lölték a helyét a British múzeumban. * * * A földön, az épülő színházakat leszámítva, mintegy tizenháromezer színipalotában gyönyörködtetik Sha­kespeare műveivel a közönséget. Ezek közül háromezer angol nyelvű. * * * A kártya egy Gringenauer nevű úr találmánya és az első kávéház megnyitását Kolsicki­­ érdeméül róhatjuk föl.

Next