Tolnai Világlapja, 1906. január-március (6. évfolyam, 1–13. szám)

1906-01-21 / 3. szám

JUJ TOLNAI VILÁG­LAPJA tasságnak tudvalevőleg sok nagy akadálya volt. A művésznőt szanatóriumba vitték a rokonai s elmebajosnak is mondották, de az orvosok kon­statálták, hogy az ősz matróna teljesen épeszű és olyan üde, friss a gondolkozása, hogy mindenkit meglepett vele. Az idő miulása nem­ hagyott nyomot szívén és szellemén. Férjéhez pedig nemi közönséges, érzéki vágy, hanem tiszta szerelem, szeretetté ne­mesült hajlandóság fűzi, amely megaranyozta éle­tének leáldozóban levő napját. Rozsnyay Kálmánra azt a sikóp feladat vár most, hogy zavartalanul kelle­messé tegye a Prielle Kornélia öregségét, megvédje bitól-bajtól. És ez most már törvényes joga és kötelessége, aminthogy immár nincs is joga senkinek rá, hogy ideális viszonyukat kritika tárgyává tegye. Őrült vagy üldözött ? Napokon át foglalkozott a sajtó Irsay József dúsgazdag pestmegyei földbirtokos és fővárosi ház­­tulajdonos ügyével. Irsay régóta­­ rossz viszonyban volt a családjával, de annál inkább kedvelte gazda­tisztjét, Bunyevcsevics Józsefet, akit fiává fogadott és egész vagyonának örökösévé­ is tett. Az Irsay­­család azt hangoztatta, hogy az öreg Irsayt és foga­dott fiát erkölcstelen viszony fűzi egymáshoz, to­vábbá azt, hogy a földbirtokos elmebajos. Kérte is, hogy szállítsák őt be a Niedermann-féle szana­tóriumba. Miután ez megtörtént, Irsay-Bunyevcse­­vics József nyilvánosságra hozta, hogy a család­­csak az örökséget félti tőle, azért vitette a szanatóriumba az öreg urat. Erre vegyes bizottságot küldtek ki a szanatóriumba, hogy alapos megfigyelés alá vegyék a hatvannégy éves földbirtokost, akinek lakása is rendőrségi őrizet alá került. Az orvosok a meg­figyelés alapján írásba foglalt szakvéleményüket két hónapon belül kötelesek a bírósághoz beterjeszteni , a döntés csak azután fog megtörténni aziránt, ha szabadon bocsátják-e Irsayt, vagy pedig állan­­d■zanatóriumban tartják-e. A legvitézebb huszár. Ez a czíme a Magyar Színház újdonságának, amelynek szövegét Martos Ferencz írta, zenéjét pe­dig Jacobi Viktor szerzette. Az első­ mint a «Bob herczeg» diadalmas szerzője tette országszerte is­meretessé a nevét, a második pedig — bár egé­szen fiatal ember még —, a legkomolyabban számba­­vehető dalköltők sorába lépett a «Rátartós király­kisasszony» partitúrájával, amelyet tavaly hallottunk a Népszínházban. Az új darab határozott, tartós si­kert aratott. A szövege kedves és a zenéje végte­lenül dallamos melódiákkal teljes. Ráthonyi Ákos játszotta a férfi-főszerepet, Simonyi óbesterét. Rajta kívül része volt a sikerben Berki Lilinek, a színház új tagjának, Kornai Bertának, Ferenczy Károlynak és Boross Endrének. Megyeri ismét ötletes rendező­nek bizonyult. — Martos Ferencz és a színészek arczképeit külömböző alkalommal bemutatták már, ezúttal pedig az ifjú Jacobi rokonszenves képmását reprodukáljuk. Irsay József pestmegyei földbirtokos, akit szanatóriumba szállítottak. Bunyevcsevics József gazdatiszt, akit Irsay fiává és örökösévé fogadott. Jacobi Viktor, „A legvitézebb huszár” zeneszerzője.

Next