Tolnai Világlapja, 1906. január-március (6. évfolyam, 1–13. szám)
1906-01-21 / 3. szám
JUJ TOLNAI VILÁGLAPJA tasságnak tudvalevőleg sok nagy akadálya volt. A művésznőt szanatóriumba vitték a rokonai s elmebajosnak is mondották, de az orvosok konstatálták, hogy az ősz matróna teljesen épeszű és olyan üde, friss a gondolkozása, hogy mindenkit meglepett vele. Az idő miulása nem hagyott nyomot szívén és szellemén. Férjéhez pedig nemi közönséges, érzéki vágy, hanem tiszta szerelem, szeretetté nemesült hajlandóság fűzi, amely megaranyozta életének leáldozóban levő napját. Rozsnyay Kálmánra azt a sikóp feladat vár most, hogy zavartalanul kellemessé tegye a Prielle Kornélia öregségét, megvédje bitól-bajtól. És ez most már törvényes joga és kötelessége, aminthogy immár nincs is joga senkinek rá, hogy ideális viszonyukat kritika tárgyává tegye. Őrült vagy üldözött ? Napokon át foglalkozott a sajtó Irsay József dúsgazdag pestmegyei földbirtokos és fővárosi háztulajdonos ügyével. Irsay régóta rossz viszonyban volt a családjával, de annál inkább kedvelte gazdatisztjét, Bunyevcsevics Józsefet, akit fiává fogadott és egész vagyonának örökösévé is tett. Az Irsaycsalád azt hangoztatta, hogy az öreg Irsayt és fogadott fiát erkölcstelen viszony fűzi egymáshoz, továbbá azt, hogy a földbirtokos elmebajos. Kérte is, hogy szállítsák őt be a Niedermann-féle szanatóriumba. Miután ez megtörtént, Irsay-Bunyevcsevics József nyilvánosságra hozta, hogy a családcsak az örökséget félti tőle, azért vitette a szanatóriumba az öreg urat. Erre vegyes bizottságot küldtek ki a szanatóriumba, hogy alapos megfigyelés alá vegyék a hatvannégy éves földbirtokost, akinek lakása is rendőrségi őrizet alá került. Az orvosok a megfigyelés alapján írásba foglalt szakvéleményüket két hónapon belül kötelesek a bírósághoz beterjeszteni , a döntés csak azután fog megtörténni aziránt, ha szabadon bocsátják-e Irsayt, vagy pedig álland■zanatóriumban tartják-e. A legvitézebb huszár. Ez a czíme a Magyar Színház újdonságának, amelynek szövegét Martos Ferencz írta, zenéjét pedig Jacobi Viktor szerzette. Az első mint a «Bob herczeg» diadalmas szerzője tette országszerte ismeretessé a nevét, a második pedig — bár egészen fiatal ember még —, a legkomolyabban számbavehető dalköltők sorába lépett a «Rátartós királykisasszony» partitúrájával, amelyet tavaly hallottunk a Népszínházban. Az új darab határozott, tartós sikert aratott. A szövege kedves és a zenéje végtelenül dallamos melódiákkal teljes. Ráthonyi Ákos játszotta a férfi-főszerepet, Simonyi óbesterét. Rajta kívül része volt a sikerben Berki Lilinek, a színház új tagjának, Kornai Bertának, Ferenczy Károlynak és Boross Endrének. Megyeri ismét ötletes rendezőnek bizonyult. — Martos Ferencz és a színészek arczképeit külömböző alkalommal bemutatták már, ezúttal pedig az ifjú Jacobi rokonszenves képmását reprodukáljuk. Irsay József pestmegyei földbirtokos, akit szanatóriumba szállítottak. Bunyevcsevics József gazdatiszt, akit Irsay fiává és örökösévé fogadott. Jacobi Viktor, „A legvitézebb huszár” zeneszerzője.