Tolnai Világlapja, 1906. július-szeptember (6. évfolyam, 27–40. szám)

1906-09-30 / 40. szám

— Roald Amundsen. Mi csak ebben a rovatban állítottuk első helyre a merész hajóst, az északsarki kutatók legújabb és — czéljait tekintve — eddig legdiadalmasabb­­ját. Roald Amundsen nemsokára történelmi név lesz, amint azzá lett Kolumbus Kristófé, Ross ka­pitányé, Behring professzoré, Cook Jakabé és azoké, akiknek a nevét ma a mappákon látjuk és szob­raikkal találkozunk a földrajzi társaságok termei­ben. Amundsen Roald norvég kapitány a múlt he­tekben érkezett vissza, három évi távollét után. A Jég birodalmában töltött három esztendő azon­ban nemcsak idegizgató kalandokat, hanem fontos tudományos fölfedezéseket is ad kezébe a művelt világnak. A norvég kapitány c­élja volt, hogy meg­keresse az úgynevezett «északnyugati átjárót», a­mely az északamerikai Labrador fölött húzódik el az alaszkai szigetek és a Behring-szoros felé. Mindeddig ennek az útnak jó részét fehér fol­tokkal jelezte a térkép, az egyetlen Ross kapi­tány volt az, aki a Mágnes-sark felé törekedve, járt erre. De keresztül nem haladhatott az úton. Amundsen Roald ezenfelül tisztába akarta hozni a Mágnes-sarkról szállongó hipotéziseket. Annyit tudott a világ erről, hogy az északi sark­ponttól mintegy 18—20 foknyi távolságra van a földmágnesség súlypontja, a mágneses sarkpont. E körül Amundsen hosszasan időzött ,és több rend­kívül jelentőséges megfigyelést tett. Roald Amundsen kapitány vállalkozásában ér­dekesség az is, hogy az eddigi expedíc­iókkal el­lentétben nem valami nagy, szilárd hajóval vágott a jégszigetek közé. A­­norvég kapitány hajója kis halászhajó volt, öt méter széles és húsz méter hosz­­szú, de persze masszív építésű és föl volt szerelve a legmodernebb eszközökkel. Mint a képünk is igazolja, szerencsével járt vele. Amundsen, svéd hajós, aki a minap tért meg eredményes északsarki útjáról. TOLNAI VILÁG­LAPJA 1751

Next