Tolnai Világlapja, 1906. október-december (6. évfolyam, 41–52. szám)
1906-12-02 / 49. szám
--------------------- TOLNAI VILÁGLAPJA *8i^ünüEyi KRÓniKfl] Rovatvezető: Székely Vladimir rendőrfogalmazó, a rendőri sajtóiroda főnöke. „Rendnek muszáj lenni.“ — Az Uránia Színház újdonsága. — Szerzők darabjukról. Mindenki szívesen tekint be a rendőrség műhelyébe, hol furfang, bűnök keverednek össze titokzatos egyveleggé. A fantázia tápot kap s a könyörtelenül leleplezett életből tanulnak az élet számára. Azt hiszszük tehát, hogy szerencsés ötlet volt tőlünk, amikor az Uránia-színpad fehér vásznát benépesítettük ama hol komor, hol színes képekkel, melyek a rend hivatalos őreinek működését kitöltik. «Rendnek muszáj lenni!» Ezzel vezetjük be mondanivalóinkat. A néphumor ayakán termett ez a szállóige, de mély igazság rejlik benne. Hisz a rend éltető eleme mindennek, ami él, bázisa az állam és társadalom létének. E nélkül összeomlik minden. A história, az, életnek ez örök mestere, minden fázisában meggyőzőn mutat rá erre. De mi az ütőere a rendnek? A szabadság! A lélek, a gondolat, az élet szabadsága. Ott, ahol azt bilincsbe verték, kavarodás volt mindig a jelen, pusztulás lett a jövő. Bizonyítjuk! A fáraó birodalmában egy úrkényakarata volt a törvény. A többi rabszolga. Rettenetesen rendellenes rend volt az. És hamar el is bukott a nílusi hatalom. Futóhomok borítja be a pyramisokat. Már a klasszikus görög korban demokratikus styl vonult be az ember életébe. Szigorú és igazságos volt a rómaiak rendje. Mindnyájan mindnyájunkért! Ez volt gerincze. S még ma is táplálkozik a görög „Ez a csodás szenvedő alak...“ Székely Vladimir, a „Rendnek muszáj lenni ‘ szerzője. Geguss Dániel, a „Rendnek muszáj lenni“ szerzője. Testét lovakkal húzatják szét. 2197