Tolnai Világlapja, 1906. október-december (6. évfolyam, 41–52. szám)
1906-12-02 / 49. szám
Korszakos reform Mintegy másfél év óta feltűnést keltő hírek járják be a hazai sajtót — úgy a napilapokat, mint a pedagógiai szakfolyóiratokat — az írva-olvasás tanításának egy új, sikereiben ,meglepő módszeréről. Ezt a módszert Gábel Gyulának köszönjük. Nagy és rendkívüli jelentősége e módszernek, hogy az olvasást és írást bámulatosan könnyen s mert könnyen, tehát rövid idő alatt sajátíttatja el a tanulóval, legyen az 6 éves gyermek, vagy felnőtt analfabéta. Ám ha bámulatosak is a sikerek, melyeket Gábel az ő módszerével elért, e sikerek hosszú és fáradságos küzdelem gyümölcsei, amint ez nem is lehet máskép az olyan munkálkodásnál, a mely egészen új csapáson halad. Mint minden ilyen esetben — s ezen nem is lehet csodálkozni, —* ezúttal is bőven akad kételkedő. Ez igy volt Colombustól máiig , talán mindég igy is lesz. Akárhányan kifáradtak, elcsüggedtek volna az ár ellen való úszásban. Nem igy Gábel. Sokkal jobban átérezte egész valójában az elmaradhatatlan sikert, semhogy lemondjon. Filozófiai, erős elmélettel végig gondolta a maga elé tűzött feladatot s aztán neki indult a czélnak, nem pihenve, egyre serkentve. Beutazta az országot, fölrázta még azokat is, a kik közömbösek akartak maradni ; virrasztott és ébresztett; járta a külföldet, hogy igazát ott is elismertesse s ma már megelégedetten tekinthet vissza nagy munkásságára. A kik nem akartak hinni az ő szavának, ma hisznek a saját szemüknek, mert ő nemcsak állított, hanem bizonyított is; bebizonyította a tanítók ezreinek szemeláttára, zsenge gyermekeken és a nép felnőtt, de olvasni-írni nem tudó fiain, sőt öregeken, hogy az ő módszere csodatevő, mert pár óra alatt megtanítja az olvasás írásra őket, pár óra alatt eléri, mit eddig csak hónapok alatt lehetett elérni. Hogy a dologról személyesen meggyőződjem, — írja egy ismert tanár — a múlt év októberének utolsó hetében meglátogattam Gábel Gyula osztályát. (VI., Érsek utczai iskolában.) Meg kell említenem, hogy a kicsikék akkor még könyvet sem láttak maguk előtt, mert tanácsi rendelet mondja, hogy Budapest összes elemi iskoláinak I osztályában az iskolaév első két hónapjában (szeptember és októberben) tisztán csak hangoztatási és kézügyességi gyakorlatot szabad végezni Gábel osztályában mégis úgy itt olvasott már mind a 62 gyermek (mert ennyi az osztály növendéke), mintha egész esztendőn át könyvből tanultak volna. A cseppségek, akiket magam szólítottam ki, diktálásomra folyékonyan írtak kis és nagy betűkkel egész szavakat és egy kezem ügyében levő újságból egészen folyékonyan olvastak. No, hát ez egyenesen bámulatos ! Tudják-e az igen tisztelt olvasók, hogy mi ez ? Ez az elemi iskola és ennek révén az egész iskolázás rendszerének teljes átalakítása és megújítása. Szily Kálmán, a «Magyar Tudományos Akadémia» főtitkára, megbízta Gábelt, hogy kis unokáját, Békássy Imre cs. és kir. kamarás leánykáját , a 6 éves Margitkát, az irás-olvasás első elemeire megtanítsa. A cseppség, aki egy pillanatig sem tudta, hogy ő most «tanul», az itt bemutatott kedves kis bizonyitványnyal ad «nagytudása» fölött érzett örömének kifejezést: Gábel még 12 leczkeórát adott a gyermeknek. /rm.3S-5*-C 'A /«. v^e. - *