Tolnai Világlapja, 1907. január-március (7. évfolyam, 1–14. szám)

1907-03-17 / 12. szám

. TOLNAI VILÁG­LAPJA 467 Dalnoki Béni. A fővárosi művészvilág és közönség egyforma lelkesedéssel ünnepelt a napokban egy kiváló szín­művészt és énekest: Dalnoki Bénit, a M. Kir. Opera­ház tenor-buffóját, aki művészi működésének fél­százados évfordulóján, 69 éves korában búcsúzott el a színpadtól, melyen nagyon sok igazi sikert ara­tott. Pályatársai és tisztelői elhalmozták babérkoszo­rúkkal és értékes emléktárgyakkal, diszlakoma is volt a tiszteletére, de legnagyobb jutalma művészi önérzete lehet, mert oly hévvel, lelkesedéssel és igaz tehetséggel szolgálta a hazai színművészet ügyét, mint nagyon kevés pályatársa. A lelkiismere­tes kötelességtudás mintaképe volt: háromszáz sze­repben hétezer estén lépett fel, de előadást soha le nem mondott. Operánk minden látogatója őszinte hálával gondol évtizedeken át élvezett alakításaira és őszinte szívvel kíván a tehetsége teljes erejé­ben visszavonuló művésznek még hosszú évekig egészséget és boldogságot. A kiváló művész arczképét mai számunkban be­mutatjuk olvasóinknak. A cserkészleány. — A Népszínház újdonsága. — Rákóczi György, erdélyi fejedelem, a lengyel­országi vereség után békét kötött a török szul­tánnal. Néhány száz magyar vitéz azonban tatár fogságban maradt, köztük a vitéz Damokos Tamás kapitány. A rab nemes Buzdurgán khán kertjét gon­dozza és a fejedelem nagyon kedveli, amióta egy ügyes ötlettel megóvta a kert gyönyörű rózsafáit a pusztító fagy elől. Itt a kertben megismerkedik Kalmával, a khán legkedvenczebb rabnőjével és az okos cserkeszlány szövetkezik a rab magyarral, hogy segítségére lesznek egymásnak a szökésben. Ta­nácsára Damokos arab jeleket ró a kerti lak fa­lára s mikor a khán meglátja az ivást, oda van a boldogságtól, mert az ilyen je­­ irással ékesített bőr­árukkal lefőzheti még a bagdadi bőrösöket is. Ilyen módon Damokos megnyeri a khán kegyét, aki most már nem adná ki Damokost még a kiszabott vált­ságdíjért se. Pedig a váltság már közeleg: Ilka, Damokos hitvese, mindenét pénzzé tette és végre megszerezte a szükséges ezer aranyat és Czirják Boldizsárral, az ezermester, furfangos székely vár­nag­gyal elküldi a murzának, hogy bocsássa férjét szabadon. Boldizsár elindul, de az uton leüti és kifosztja Damokos ellensége és Ilka régi imádója, Apor István. A kóbor lovag oláh pakulárnak van ugyan öltözve, ám azért Boldizsár mégis meg­ismeri és kelepczébe csalja. Apor elmegy a murzá­hoz és az ezer aranyból kétszázat neki ad, csak­hogy ne bocsássa Damokost haza és neki egy irást adjon, hogy ez már meghalt a rabságban. Ilyen módon akarja megszerezni régi szerelme ke­zét. Buzdurgán kiadja az irást, de a lovag után érkező Boldizsár leleplezi a gaztettet és a khán egy csapat katonával azonnal útnak iramodik, hogy elfogja Aport és elvegye tőle az elrabolt 800 aranyat. De csak Boldizsár éri utól Aport és ba­rátságot szinlelve, beviszi őt Damokos várába és ott szövetséget köt vele, melynek alapján a lo­vag kezére fogja játszani asszonyát. Elhiteti vele, hogy egy rejtett folyosóról észrevétlenül belopóz­hat Ilka szobájába. Apor kinyitja a titkos tükör­ajtót és beleesik Boldizsár vermébe, ahol a gaz­ficzkó nagy szorultságában elárulja, hogy hová rej­tette el az elrabolt váltságdíjat. Ugyanebben a kelepc­ében fogja meg Boldizsár a tatárokat is, akik bejönnek a várba a kóbor lovag után. A ravasz székely hatalmába ejtette a khán ruháját és méltósága jelvényeit magára öltve, felpakkolja az asszonyokat és elindulnak a fogoly magyarok kiszabadítására. Ilka rátalál férjére, Boldizsár pe­dig kiváltja magának Kalmát, aki Damokosnak se­gítségére volt a kiszabadulásban. A ravaszai be- Dalnoki Béni, a kitünő operaénekes, a M. kir. Operaház tiszteletbeli tagja, aki e napokban ünnepelte művészi működésének ötvenéves évfordulóját.

Next