Tolnai Világlapja, 1909. április-június (9. évfolyam, 14–26. szám)

1909-05-09 / 19. szám

S66 TOLNAI VILÁGLAPJA Muktar Mahmud basa, a konstantinápolyi helyőrség volt parancsnoka. Az ellenforradalom kitörése alkalmával katonái halálra keresték és csak felesége segélyével menekülhetett meg, a­mennyiben felesége a lakásuk szomszédságá­ban, levő angol követséghez szöktette át és addig, a­míg férje hajóra szállhatott, bátor fellépésével a betóduló katonákat hamis nyomra vezette. Sevket basa, a harmadik török hadtest pa­rancsnoka. Ő dolgozta ki és intézte a török fő­város ellen mozgósított új-török csapatok ope­ráczióját. A Konstantinápolyban időző előkelő európaiak nem győzik Sevketnek az idegenek­kel szemben tanúsított udvariasságát eléggé dicsérni, s azt mondják, hogy mint parancs­nok, ritka katonai érzéket tanusított a reá háramlott nehéz feladatok megoldásában. Az új-törökök győzelme. Megírtuk, hogy a szultán hallgatólagos bele­egyezésével szervezett török katonai ellenforrada­lom kudarczc­al végződött. A legfontosabb hírek azonban csak most érkeztek meg. Ezek szerint az új­török bizottság befolyása alatt álló szaloniki, driná­polyi hadtestek, valamint az albán csapatok egy része előzetesen megállapított haditerv alapján bevonul­tak Konstantinápolyba. A katonai operác­iókat Sevket basa, a harmadik török hadtest parancsnoka vezette. A Jildiz-csapatok (szám szerint mintegy hat­ezer), valamint két kaszárnyának néhány század katonája nem akarta magát megadni, a­mire vála­szul az új­ török csapatok ágyutüzelést indítottak nem­csak a kaszárnyák, hanem a Jildiz épületnek azon része ellen, a­hol a szultán által megvesztegetett kato­naság készült a védekezésre. A harcz, a­melybe a bom­bák, gránátok és a fegyverek sortüze beleszólt, alig tartott hét óra hosszat. Néhány száz forradalmár­katona elesett, az új-török csapatoknak alig volt számba vehető veszteségük. Két óra múlva a lázadó katonák a szultán parancsára kitűzték megadásuk jeléül a fehér lobogót. A lázadókat a kapitulálás után le­fegyverezték és őrizet alá helyezték. Bármennyire igye­keztek is az új­ török csapatok, hogy a harczot elszige­teljék és hogy nem katonára abból baj ne származzék, azért a polgárok kiváncsiskodásának néhány áldozata el nem maradhatott; huszonhat török polgár esett Enver bej, volt berlini török katonai attasé. Rendkívül meg­nyerő külsejű, nagy műveltségű török politikus, még fiatal ember, ő állott és áll jelenleg is az új-török mozgalom élén. Ez idő szerint már Konstantinápolyban van, a­hol az új-török bizottsággal és Sevket basával együtt vezeti azt a mozgalmat, a­mely a volt szultán kapzsisága és lelkiismeretlen politikája által veszélyeztetett török birodalom megmentésére irányul. ,|*.fc*V v.vv A szalonikii vadászok. Eredetileg az új-török bizottságnak voltak a hívei, de a­mikor a Jildiz-palotába kerültek, a szultán a legutóbbi ellenforradalom czéljaira megvesztegette őket. Az új-török csapatok ellen hét óra hosszáig védték magukat, de utóbb lemondtak az ellenállásról. Képünk azt ábrá­zolja, a­mint a Jildiz-palota kapujából kivonulnak, hogy a város kül­területén az új-török tüzérség fedezete alatt lerakják a fegyvert és fog­ságba vándoroljanak.

Next