Tolnai Világlapja, 1909. július-szeptember (9. évfolyam, 27–39. szám)

1909-08-15 / 33. szám

158­2 TOLNAI VILÁGLAPJA Petőfi Sándor. E napokban volt hatvan éve annak, hogy a fehér­egyházai síkon elröppent Petőfi lelke. Úgy hunyt ki a legnagyobb magyar lángelme, a­hogy megálmodta és papírra vetette : a harczok mezején, a­hol utolsó sóhaját elnyelte a trombita hangja s az ágyúdörej. Képzeletünkben ma is úgy él a megdicsőült költő alakja, a­mint egy szemtanú a csatatéren utoljára látta : »fedetlen fővel, széteresztett vignyakkal, lengő zubbonyban«; aztán ellenséges vad kozákok lándzsái villannak meg, durva sulyú kozák kard suhint le és ki­oltja a legnemesebb szívet, a legdicsőbb elmét. Nem látta többé senki. Eltűnt a föld színéről, mintha tüzes szekéren ragadták volna el az égiek, mint hajdan a bibliai időben Illés prófétát. Titokzatos halála körül egész legendakört szőtt a néphit.­­ a költőnek, a nép­szabadság lánglelkű apostolának, a szerelem gyön­gédsziva­dalosának, a kinek sirját nem tudja senki, szivében oltárt emelt s ez oltáron szeretettel és rajon­gással őrzi emlékét minden magyar. Halálának, jobban mondva : megdicsőülésének hatvanadik év­fordulóján, újra felgyujtjuk az emlékezés lángját. Az erdélyrészi lelkes magyarság kegyeletes ünnepen áldozott Petőfi Sándor emlékének s bárha nem lehet­tünk ott mindannyian, de lélekben együtt ünnepel­tünk az ünneplőkkel mindnyájan, a­kik valaha leg­nagyobb költőnk csodás zenéjü dalai mellett tanul­tunk meg elandalogni és lelkesedni. Szinte legendás mithosz veszi körül immár az emlékszobrot, a­mely ott áll a csatatéren, emlékeztetve a múltakra. Petőfi Sándor és elesett honvédtársai halálának hatvana­dik évfordulóját nagy ünnepséggel ülték meg Seges­várott. A nemzeti szinű lobogókkal díszített ház­sorok között a kora reggeli órákban zenekarok jár­ták be az utczákat. Festői képet nyújtott a sok kül­döttség székely nemzeti viseletben és a negyven­nyolc­as honvédek csoportja, a­mely Erdély külön­böző részeiből gyűlt össze. Az ünnep délelőtt kilencz órakor kezdődött a római katholikus templomban tar­tott istentisztelettel, a­mely után az ünneplő közön­ség a pályaudvarra ment, a­honnan külön vonattal Fehéregyházára utazott. A több ezernyi tömeg Petőfi és társai emlékének emelt turulmadaras emlék­oszlop körül csoportosult, a­hol a tulajdonképeni emlékünnepet tartották meg. Petőfi Sándor, a magyar nemzet lánglelkű költője ezelőtt hatvan évvel tűnt el a fehéregyházai síkon vívott ütközet után. Azt állítják, hogy a durva kozákok a magyar hon­védek menekülése után egy kukon­czásban ráakadtak és lándzsájukkal keresztül szúrták. Emlékezetét a segesvári szobornál nagy ünnepélylyel ülték meg. Dr. Zickelbach Antal fővárosi ismert gyakorló orvos. A múlt héten agyonlőtte magát. Hogy mi vitte rá az öngyilkosságra, nem lehet tudni. Egyesek szerint azért lett öngyilkos, mert egyetemi magántanárságra pályázott, de két egyetemi tanár a képesíttetése ellen szavazott. Mások szerint idegessége ker­gette a halálba. Tizenkét évig volt dr. Kétly tanár klinikáján, a­hol az utolsó három évben első tanársegédként működött. Bán Sándort, az új ferenczvárosi plébánost hívei roppant nagy lelkesedéssel fogadták. A múlt héten fényes ban­dérium ment az új plébánosért, a­kit a díszes bandérium kíséretében iktatták be az új plébániába. A tulajdonképeni ünnepély egyházi részről szeptemberben lesz.

Next