Tolnai Világlapja, 1909. július-szeptember (9. évfolyam, 27–39. szám)
1909-08-15 / 33. szám
1582 TOLNAI VILÁGLAPJA Petőfi Sándor. E napokban volt hatvan éve annak, hogy a fehéregyházai síkon elröppent Petőfi lelke. Úgy hunyt ki a legnagyobb magyar lángelme, ahogy megálmodta és papírra vetette : a harczok mezején, ahol utolsó sóhaját elnyelte a trombita hangja s az ágyúdörej. Képzeletünkben ma is úgy él a megdicsőült költő alakja, amint egy szemtanú a csatatéren utoljára látta : »fedetlen fővel, széteresztett vignyakkal, lengő zubbonyban«; aztán ellenséges vad kozákok lándzsái villannak meg, durva sulyú kozák kard suhint le és kioltja a legnemesebb szívet, a legdicsőbb elmét. Nem látta többé senki. Eltűnt a föld színéről, mintha tüzes szekéren ragadták volna el az égiek, mint hajdan a bibliai időben Illés prófétát. Titokzatos halála körül egész legendakört szőtt a néphit. a költőnek, a népszabadság lánglelkű apostolának, a szerelem gyöngédszivadalosának, a kinek sirját nem tudja senki, szivében oltárt emelt s ez oltáron szeretettel és rajongással őrzi emlékét minden magyar. Halálának, jobban mondva : megdicsőülésének hatvanadik évfordulóján, újra felgyujtjuk az emlékezés lángját. Az erdélyrészi lelkes magyarság kegyeletes ünnepen áldozott Petőfi Sándor emlékének s bárha nem lehettünk ott mindannyian, de lélekben együtt ünnepeltünk az ünneplőkkel mindnyájan, akik valaha legnagyobb költőnk csodás zenéjü dalai mellett tanultunk meg elandalogni és lelkesedni. Szinte legendás mithosz veszi körül immár az emlékszobrot, amely ott áll a csatatéren, emlékeztetve a múltakra. Petőfi Sándor és elesett honvédtársai halálának hatvanadik évfordulóját nagy ünnepséggel ülték meg Segesvárott. A nemzeti szinű lobogókkal díszített házsorok között a kora reggeli órákban zenekarok járták be az utczákat. Festői képet nyújtott a sok küldöttség székely nemzeti viseletben és a negyvennyolcas honvédek csoportja, amely Erdély különböző részeiből gyűlt össze. Az ünnep délelőtt kilencz órakor kezdődött a római katholikus templomban tartott istentisztelettel, amely után az ünneplő közönség a pályaudvarra ment, ahonnan külön vonattal Fehéregyházára utazott. A több ezernyi tömeg Petőfi és társai emlékének emelt turulmadaras emlékoszlop körül csoportosult, ahol a tulajdonképeni emlékünnepet tartották meg. Petőfi Sándor, a magyar nemzet lánglelkű költője ezelőtt hatvan évvel tűnt el a fehéregyházai síkon vívott ütközet után. Azt állítják, hogy a durva kozákok a magyar honvédek menekülése után egy kukonczásban ráakadtak és lándzsájukkal keresztül szúrták. Emlékezetét a segesvári szobornál nagy ünnepélylyel ülték meg. Dr. Zickelbach Antal fővárosi ismert gyakorló orvos. A múlt héten agyonlőtte magát. Hogy mi vitte rá az öngyilkosságra, nem lehet tudni. Egyesek szerint azért lett öngyilkos, mert egyetemi magántanárságra pályázott, de két egyetemi tanár a képesíttetése ellen szavazott. Mások szerint idegessége kergette a halálba. Tizenkét évig volt dr. Kétly tanár klinikáján, ahol az utolsó három évben első tanársegédként működött. Bán Sándort, az új ferenczvárosi plébánost hívei roppant nagy lelkesedéssel fogadták. A múlt héten fényes bandérium ment az új plébánosért, akit a díszes bandérium kíséretében iktatták be az új plébániába. A tulajdonképeni ünnepély egyházi részről szeptemberben lesz.