Tolnai Világlapja, 1909. október-december (9. évfolyam, 40–52. szám)
1909-10-24 / 43. szám
2030 TOLNAI VILÁGLAPJA jában. Zsófia herczegasszony hatalmas intelligenczia. Nagy tudása, széleskörű ismeretei, gyöngéd lelke a legelrejtettebb szépnek felismerésére is képesítik őt. Az udvari emberek különösen jó szive miatt magasztalják a herczegnőt. Legendás történeteket beszélnek arról, hogyan segít a Chlumetz, Ackertschau környékebeli parasztok bajain. Gyakran lejár a kastélyból a szegények viskóiba s ételt, pénzt és gyógyszert visz a szegényeknek, a betegeknek. Senki sem fordulhat hozzá bajában, hogy nyomban ne segítene rajta. Zsófia herczegnő igen szereti és nagyrabecsüli a magyarokat. Amikor Ferencz Ferdinánd 1900-ban magyarul kezdett tanulni Lányi Józseftől, a mostani tinnini püspöktől, a herczegnő elhatározta, hogy ő is tanulni fog. És tanult is jó ideig nagy szorgalommal és szép sikerrel. A Szózatot, a Himnuszt, Petőfinek néhány versét kivülről is megtanulta. A herczegasszony általában véve hűséges életpárja, a szó szoros értelmében vett felesége a trónörökösnek, a kihez mindenben igyekszik alkalmazkodni, a kinek példáját mindenben követi. Most, hogy ő Felsége a »fenséges herczegnőt« czimmel tüntette ki, ismételten leomlott egy válaszfal, mely a jövendő magyar királynét a királyi ház tagjaitól — rangban és czimben megkülönböztette. Ebből az alkalomból arczképét e heti számunkban közöljük. Blériot Budapesten. A repülő emberek királyának, Blériotnak, a Budapesten való felszállása nem csupán szokatlanul érdekes látnivalót, nem pusztán eddig páratlan vakmerőségnek gondolható produkciót jelentett, hanem ezeknél sokkal komolyabb jelentőséget: ünnepnapot. Mert ünnepnapja volt itt közöttünk az emberi észnek, munkának és hősiességnek az a nap, amelyen Budapest levegőjét először hasította meg az új világszörnyeteg földi rögöt legyőzött síkja, amelyen először zendült meg fejünk felett a tudomány szférazenéje, a jövőnek amaz igazi dala, amelyet a motor kerekeinek zúgása, szárnyainak susogása hintett alá az ámulva feltekintő budapesti ember fejére. Ünnep volt az a nap, az egész nagy és talán most már testvérré váló emberiségnek az ünnepe, amely végre elérkezett hozzánk is. Hiszen olyan régi a repülés vágya, mint maga az emberiség. Már a legrégibb idők legendái is beszélnek repülő emberekről és évszázadok óta a repülésnek száz meg száz módján törték fejüket az emberek. És amit évszázadokon át lehetetlenségnek tartottak, a huszadik század embere megvalósította. És ha a nagy probléma a gyakorlatban még nem is tökéletes, ma már, az eddig elért eredmények után, a repülést senki sem tartja lehetetlenségnek. Tudjuk, hogy az egész czivilizált világban nemcsak kísérleteznek a levegő meghódításával, hanem már olyan eredményeket is elértek, melyek kétségtelenné teszik, hogy a közeljövőben az ember ura lesz a levegőnek. A Tolnai Világlapja — mint olvasóink meggyőződtek róla — az emberi elmek nagy diadalának minden fázisáról beszámolt írásban és képben. És most, hogy a légi harcosok legnagyobb győzőjét, Blériotot üdvözölhettük fővárosunkban, kettős kötelességünknek tartjuk, hogy vele olvasóinkat közelebbről megismertessük. A világhírű aviatikus, mint annak idejében írásban és képben közöltük, július 25-én repült át gépével a La Monche-csatornán, s ekkor a francziák nemzeti büszkesége és önérzete nem ismert határt. Azóta Blériot neve világszerte ismertté lett, pedig csak 1906-ban kezdett foglalkozni a repülőgéppel. Már akkor ismert neve volt az automobiliparban. Tizenhárom évvel ezelőtt nagyon szerény gyárat alapított, amelyben különösen az automobil-fényszórót gyártotta. Kilencz évvel később részvénytársaság vetteát gyárát 1.300.000 korona alaptőkével, Blériot elnöklésével. 1906-ban társult Voisin Gábriellel, hogy repülőgépet szerkeszszen. Biplánt szerkesztettek, amely azonban nem repült föl. E kudarcz után kezdte meg egysikú repülőgépének összeállítását Blériot Lajos, a világhírű aviatikus, abban az öltözetben, melyet a repülés alkalmával magára öltött. (Saját fényképészünk eredeti felvétele.)