Tolnai Világlapja, 1909. október-december (9. évfolyam, 40–52. szám)

1909-10-24 / 43. szám

2030 TOLNAI VILÁGLAPJA­­ jában. Zsófia herczegasszony hatalmas intelligenczia. Nagy tudása, széleskörű ismeretei, gyöngéd lelke a legelrejtettebb szépnek felismerésére is képesítik őt. Az udvari emberek különösen jó szive miatt magasz­talják a herczegnőt. Legendás történeteket beszélnek arról, hogyan segít a Chlumetz, Ackertschau környéke­beli parasztok bajain. Gyakran lejár a kastélyból a szegények viskóiba s ételt, pénzt és gyógyszert visz a szegényeknek, a betegeknek. Senki sem fordulhat hozzá bajában, hogy nyomban ne segítene rajta. Zsófia herczegnő igen szereti és nagyrabecsüli a magya­rokat. A­mikor Ferencz Ferdinánd 1900-ban magyarul kezdett tanulni Lányi Józseftől, a mostani tinnini püspöktől, a herczegnő elhatározta, hogy ő is tanulni fog. És tanult is jó ideig nagy szorgalommal és szép sikerrel. A Szózatot, a Himnuszt, Petőfinek néhány versét kivülről is megtanulta. A herczegasszony általában véve hűséges életpárja, a szó szoros értel­mében vett felesége a trónörökösnek, a kihez minden­ben igyekszik alkalmazkodni, a kinek példáját min­denben követi. Most, hogy ő Felsége a »fenséges herczegnőt« czimmel tüntette ki, ismételten leomlott egy válaszfal, mely a jövendő magyar királynét a királyi ház tagjaitól — rangban és czimben meg­különböztette. Ebből az alkalomból arczképét e heti számunkban közöljük. Blériot Budapesten. A repülő emberek királyának, Blériotnak, a Buda­pesten való felszállása nem csupán szokatlanul érde­kes látnivalót, nem pusztán eddig páratlan vakmerő­ségnek gondolható produkc­iót jelentett, hanem ezeknél sokkal komolyabb jelentőséget: ünnepnapot. Mert ünnepnapja volt itt közöttünk az emberi észnek, munkának és hősiességnek az a nap, a­melyen Buda­pest levegőjét először hasította meg az új világszörnye­teg földi rögöt legyőzött síkja, a­melyen először zendült meg fejünk felett a tudomány szférazenéje, a jövőnek amaz igazi dala, a­melyet a motor kerekei­nek zúgása, szárnyainak susogása hintett alá az ámulva feltekintő budapesti ember fejére. Ünnep volt az a nap, az egész nagy és talán most már testvérré váló emberiségnek az ünnepe, a­mely végre elérkezett hozzánk is. Hiszen olyan régi a repülés vágya, mint maga az emberiség. Már a legrégibb idők legendái is beszélnek repülő emberekről és évszázadok óta a repülésnek száz meg száz módján törték fejüket az emberek. És a­mit évszázadokon át lehetetlenségnek tartottak, a huszadik század embere megvalósította. És ha a nagy probléma a gyakorlatban még nem is tökéletes, ma már, az eddig elért eredmények után, a repülést senki sem tartja lehetetlenségnek. Tudjuk, hogy az egész czivilizált világban nemcsak kísérletez­nek a levegő meghódításával, hanem már olyan ered­ményeket is elértek, melyek kétségtelenné teszik, hogy a közel­jövőben az ember ura lesz a levegőnek. A Tolnai Világlapja — mint olvasóink meggyőződtek róla — az emberi elme­k nagy diadalának minden fázisáról beszámolt írásban és képben. És most, hogy a légi harc­osok legnagyobb győzőjét, Blériotot üdvözölhettük fővárosunkban, kettős kötelességünk­nek tartjuk, hogy vele olvasóinkat közelebbről meg­ismertessük. A világhírű aviatikus, mint annak idejében írás­ban és képben közöltük, július 25-én repült át gépével a La Monche-csatornán, s ekkor a francziák nemzeti büszkesége és önérzete nem ismert határt. Azóta Blériot neve világszerte ismertté lett, pedig csak 1906-ban kezdett foglalkozni a repülőgéppel. Már akkor ismert neve volt az automobiliparban. Tizen­három évvel ezelőtt nagyon szerény gyárat alapított, a­melyben különösen az automobil-fényszórót gyár­totta. Kilencz évvel később részvénytársaság vette­át gyárát 1.300.000 korona alaptőkével, Blériot elnök­lésével. 1906-ban társult Voisin Gábriellel, hogy repülőgépet szerkeszszen. Biplánt szerkesztettek, a­mely azonban­­ nem repült föl. E kudarcz után kezdte meg egysikú repülőgépének összeállítását Blériot Lajos, a világhírű aviatikus, abban az öltözetben, melyet a repülés alkalmával magára öltött. (Saját fényképészünk eredeti felvétele.)

Next