Tolnai Világlapja, 1911. január-március (11. évfolyam, 1–13. szám)

1911-01-22 / 4. szám

210 TOLNAI VILÁGLAPJA 210 tesztet, rettenetes sírásban tört ki. Azt mondotta, hogy az a kereszt, a­mit ő látott, nem volt ilyen nagy, és sehogysem tudták neki megmagyarázni, hogy csak a nagy távolság miatt látszott kicsinek. A jó öreg Vanderbilt kétségbeesve törte a fejét, hogy most már mit csináljon ezzel a siró gyermekkel. Az egyik szolgájának végre jó ötlete támadt. Elvitette a nagy templom-keresztet s hozatott helyette a legközelebbi boltból egy kicsit, azután odaadta a gyermeknek. A fiúcska, a­mikor a kis keresztet meglátta, nyomban megvigasztalódott; azt hitte, hogy most már csak­ugyan teljesítették a kívánságát. »Ezt ugyan előbb is megtehettük volna«, mondotta a jószivű milliár­dos. Mire való volt az a sok munka, az a sok költség !« Nagyon akaratos gyermek volt Vilma hollandi királynő is. Okos anyja azonban mindent elkövetett, hogy megszelídítse s nagy türelemmel és tapintatos­sággal el is érte ebbeli czélját. Egy alkalommal bün­tetésből bezárta a szobájába a gyermek­ királynőt, a­ki nem akarta meginni a kávéját. Egy óra múlva megunta a makacs gyermek a fogságot és dörömbözni kezdett az ajtón. Megkérdezte tőle kívülről az anyja : — Ki az ? Ki dörömböl ? — A hollandi királyné ! — kiáltotta a gyermek. — Nyissák ki, parancsolom ! Anyja visszakiáltott neki:­­— Ha a királynő van ott, akkor csak maradjon továbbra is odabent ! felületén vannak a gyermeki léleknek és letöröl­tetik róla a nevelés segítségével. Sajnos, a neve­lés sem mindig találja el a helyes módját a gyermek nevelésének és benne marad a felnőtt emberben is egyik-másik rossz gyermeki tulaj­donsága, mint az erek a márványban. Azt mond­ják a pedagógusok, hogy minél jobban elkényeztetik a gyermeket, annál nehezebb lesz jó embert faragni belőle. Viszont az is való, hogy túlságosan szigorú bánásmóddal sem lehet segíteni a bajon. Az okos szülő mindig eltalálja a középutat : nem túlságosan engedékeny, de nem is túlságosan szigorú. Nincs annál nehezebb feladat, mint e középút eltalálása, mert nem lehet rá az általános szabályokat alkal­mazni s a nevelés feltételei mindig a gyermek lelkü­letétől, észbeli és érzelmi tulajdonságaitól függnek. Be­folyásolja ezt természetesen a szülők anyagi helyzete is. A falusi szegény pásztor másképpen kénytelen nevelni a gyermekét, mint Vanderbilt, az amerikai milliárdos. Nem lehetetlen, hogy az előbbinek a fia jobb gyermek és könnyebben nevelhető. Beszélik, hogy Vanderbiltnek roppant nagy gondot okozott a gyermekei nevelése. Nagyon jószívű ember létére semmit sem tudott megtagadni a gyermekeitől és nagyon elkényeztette őket. Egy alkalommal az egyik gyermeke rámutatott egy templom tornyára és abbeli kívánságát fejezte ki, hogy játszani szeretne a temp­lom keresztjével. Hiába magyarázgatták neki, hogy azt a keresztet nem lehet számára lehozni a magas torony tetejéről, ő konokul megmaradt a kivánsága mellett. Sirt, toporzékolt és nem akart enni. A jó Vanderbilt végre megkönyörült rajta és kiadta a parancsot, hogy le kell hozni a keresztet a toronyról a gyermek számára. Megígérte az egyháznak, hogy e kereszt helyett még szebbet fog majd létetni. Egész csomó ember dolgozott ezután napokig, hogy telje­süljön a makacs gyermek vágya s végre lehozták a torony tetejéről a hatalmas keresztet. A sok munka azonban hiábavaló volt, mert a gyermek, a mikor megpillantotta a nálánál háromszorta nagyobb ke­ismét eltelt egy óra és a gyermek ismét döröm­bölni kezdett, de most már sokkal szelídebben. Meg­kérdezte tőle az anyja : — Ki kopog ? Ki van odabent! Pityeregve felelte a kis királynő : A kis zergevadász. Jó pajtások. A kisleányka nem fél a tenyerén mászó bogár­tól, hiszen ott ül mellette egy »férfi«, a­ki megvédelmezi.

Next