Tolnai Világlapja, 1911. január-március (11. évfolyam, 1–13. szám)
1911-01-22 / 4. szám
210 TOLNAI VILÁGLAPJA 210 tesztet, rettenetes sírásban tört ki. Azt mondotta, hogy az a kereszt, amit ő látott, nem volt ilyen nagy, és sehogysem tudták neki megmagyarázni, hogy csak a nagy távolság miatt látszott kicsinek. A jó öreg Vanderbilt kétségbeesve törte a fejét, hogy most már mit csináljon ezzel a siró gyermekkel. Az egyik szolgájának végre jó ötlete támadt. Elvitette a nagy templom-keresztet s hozatott helyette a legközelebbi boltból egy kicsit, azután odaadta a gyermeknek. A fiúcska, amikor a kis keresztet meglátta, nyomban megvigasztalódott; azt hitte, hogy most már csakugyan teljesítették a kívánságát. »Ezt ugyan előbb is megtehettük volna«, mondotta a jószivű milliárdos. Mire való volt az a sok munka, az a sok költség !« Nagyon akaratos gyermek volt Vilma hollandi királynő is. Okos anyja azonban mindent elkövetett, hogy megszelídítse s nagy türelemmel és tapintatossággal el is érte ebbeli czélját. Egy alkalommal büntetésből bezárta a szobájába a gyermek királynőt, aki nem akarta meginni a kávéját. Egy óra múlva megunta a makacs gyermek a fogságot és dörömbözni kezdett az ajtón. Megkérdezte tőle kívülről az anyja : — Ki az ? Ki dörömböl ? — A hollandi királyné ! — kiáltotta a gyermek. — Nyissák ki, parancsolom ! Anyja visszakiáltott neki:— Ha a királynő van ott, akkor csak maradjon továbbra is odabent ! felületén vannak a gyermeki léleknek és letöröltetik róla a nevelés segítségével. Sajnos, a nevelés sem mindig találja el a helyes módját a gyermek nevelésének és benne marad a felnőtt emberben is egyik-másik rossz gyermeki tulajdonsága, mint az erek a márványban. Azt mondják a pedagógusok, hogy minél jobban elkényeztetik a gyermeket, annál nehezebb lesz jó embert faragni belőle. Viszont az is való, hogy túlságosan szigorú bánásmóddal sem lehet segíteni a bajon. Az okos szülő mindig eltalálja a középutat : nem túlságosan engedékeny, de nem is túlságosan szigorú. Nincs annál nehezebb feladat, mint e középút eltalálása, mert nem lehet rá az általános szabályokat alkalmazni s a nevelés feltételei mindig a gyermek lelkületétől, észbeli és érzelmi tulajdonságaitól függnek. Befolyásolja ezt természetesen a szülők anyagi helyzete is. A falusi szegény pásztor másképpen kénytelen nevelni a gyermekét, mint Vanderbilt, az amerikai milliárdos. Nem lehetetlen, hogy az előbbinek a fia jobb gyermek és könnyebben nevelhető. Beszélik, hogy Vanderbiltnek roppant nagy gondot okozott a gyermekei nevelése. Nagyon jószívű ember létére semmit sem tudott megtagadni a gyermekeitől és nagyon elkényeztette őket. Egy alkalommal az egyik gyermeke rámutatott egy templom tornyára és abbeli kívánságát fejezte ki, hogy játszani szeretne a templom keresztjével. Hiába magyarázgatták neki, hogy azt a keresztet nem lehet számára lehozni a magas torony tetejéről, ő konokul megmaradt a kivánsága mellett. Sirt, toporzékolt és nem akart enni. A jó Vanderbilt végre megkönyörült rajta és kiadta a parancsot, hogy le kell hozni a keresztet a toronyról a gyermek számára. Megígérte az egyháznak, hogy e kereszt helyett még szebbet fog majd létetni. Egész csomó ember dolgozott ezután napokig, hogy teljesüljön a makacs gyermek vágya s végre lehozták a torony tetejéről a hatalmas keresztet. A sok munka azonban hiábavaló volt, mert a gyermek, a mikor megpillantotta a nálánál háromszorta nagyobb keismét eltelt egy óra és a gyermek ismét dörömbölni kezdett, de most már sokkal szelídebben. Megkérdezte tőle az anyja : — Ki kopog ? Ki van odabent! Pityeregve felelte a kis királynő : A kis zergevadász. Jó pajtások. A kisleányka nem fél a tenyerén mászó bogártól, hiszen ott ül mellette egy »férfi«, aki megvédelmezi.