Tolnai Világlapja, 1911. október-december (11. évfolyam, 40–52. szám)
1911-11-26 / 48. szám
TOLNAI VILÁGLAPJA '2863 A bosnyák nők A szarajevói utczákon és bazárokban azonnal szemébe tűnik az idegennek a nők viseletének érdekes, mondhatnók, festői szépségű változatossága. Mohammedán, keresztény és spanyol zsidó nők járnak-kelnek az élelmiszeres bódék között s viselkedésük és ruházkodásuk révén azonnal meglehet őket különböztetni egymástól. A mohammedán nők köpenyegformájú felsőruhával rejtik el az idomaikat s el van fedve az arczuk is. Gyorsan haladnak végig az utczákon, nem nézve sem jobbra, sem balra, nem törődve a járókelőkkel. A szerb nők sötét szinü szoknyát és pruszlikot viselnek bő ingujjal, fejükre pedig fehér kendőt borítanak. Nyakukat, mellüket gyöngyökkel, aranypénzekből összefűzött ékszerrel diszitik s a gazdagabbak selyemhímzéssel is tarkítják pruszlikjukat, mert nagyon kedvelik a pompát, czifraságot. A zsidó nők öltözetében megmaradt sok spanyolos vonás ; kedvelik a szines selymeket és diszes csipkekendőt borítanak fekete haj fürtjeikre. A mohammedán nők élete Boszniában is olyan, mint az egész Keleten. Rabjai ők a háremeknek s vallási szempontból már azzal is nagy vétséget követnének el, ha idegen férfinak megmutatnák az arczukat. Nagyon vigyáznak arra, hogy ez meg ne történhessék. Ebbeli igyekezetüket érdekesen jellemzi a következő eset, mely magyar katonákkal történt Szarajevóban. A török házak között haladó magyar bakák kíváncsiságból bepillantottak az egyiknek az udvarára. Aznap reggel nagy eső esett és az udvar tele volt sárral, locs-poccsal; közepén a ház gazdájának felesége és leányai éppen azzal foglalkoztak, hogy az eső elől hirtelen leszedett fehérneműt visszaakasztgassák a kifeszített kötelekre. Persze most nem volt eltakarva az arczuk, mert otthon voltak és nem kellett félniök attól, hogy idegen ember meglátja őket. Egyszerre észrevette a leskelődőket az egyik leány s rémült kiáltással figyelmeztette a többi nőt is a veszedelemre. Érdekes jelenet következett most. A nőknek már nem volt idejük arra, hogy eltakarják az arczukat fátyollal vagy kendővel, úgy segítettek tehát magukon, hogy hirtelen arczra vetették magukat a sárba, pocsolyába. Nagy felháborodást keltett ez az eset a mohammedán lakosság között s panaszt tettek a kíváncsi bakák ellen a katonai parancsnokságnál. Szigorúan megtiltották ezután a katonáknak, hogy hasonló módon megsértsék a mohamedán illemet. Egy másik történet, mely ennél is érdekesebb, még jellemzőbben mutatja, hogy a mohammedánok milyen féltékenyen őrzik az asszonyaikat a kíváncsi szemek elől s milyen megbecstelenítőnek és vallásellenesnek tekintik, hogy a férjen kivül más idegen férfi is lássa az arczukat. Egy franczia ember egyszer megmentette az életét egy török főúrnak, aki ezután hálálkodása közben megesküdött neki, hogy bármilyen kérését teljesíteni fogja. A franczia ifjú ekkor azt kívánta tőle, hogy vezesse be őt a háremébe és mutassa meg neki legszebb asszonyát. Esküjéhez híven szó nélkül teljesítette a kérést a török főúr ; odavezette vendége elé a pompás ruhába öltözött fiatal asszonyt és levetette vele arczáról a fátyolt. — Láttad ? — kérdezte azután a franczia ifjútól, aki egészen el volt ragadtatva a török nő szépségétől. — Láttam ! — felelte. E pillanatban a török főúr pisztolyt rántott elő kaftánja alól és szívenlőtte az asszonyt. — Így kellett ennek történni! — mondotta a franczia ifjúnak. — Tekinteteddel megbecstelenítetted, ezért meg kellett halnia. E történet, melyet egy angol Boszniai szerb paraszt a feleségével és a fiacskájával együtt. Bosnyák nők Szarajevó egyik utczáján. Megfigyelhetjük e fényképfelvételünkön, hogy milyen módon öltözködnek a boszniai és herczegovinai szerb nők. Törökös hő bugyogót viselnek szoknya gyanánt, tehát nadrágszoknyájuk van.