Tolnai Világlapja, 1914. április-június (14. évfolyam, 14–26. szám)

1914-06-14 / 24. szám

16 TOLNAI VILÁGLAPJA Hosszas kutatás után megtalálták a magyar jakobi­nusok földi maradványait. Dr. Gárdonyi Albert, a székesfőváros főlevéltárosa megáll­apí­totta kutatásai során, hogy hol temették el a Martinovics-összeesküvés vértanúit s a székesfőváros elrendelte az ásatást a sírok megkeresése végett. Hetekig folyt a munka, míg végre eredménnyel végződött a kutatás. Marti­novics Ignácot és vértanú-társait 1795. május 20-ikán fejezték le a Vérmezőn. Az akkori, minden szabadvé­leményt és reformeszmét elnyomó hatalom áldozatai voltak ők; a felvilágosodást, a szabadság eszméit akarták terjeszteni leigázott hazájukban és ezért kellett meghalniok hóhérbárd alatt. A francia forrada­lom hatása új eszméket terjesztett el egész Európában . Martinovics és társai is arra törekedtek, hogy a „Reformátorok Társasága“ és a „Szabadság s Egyen­lőség Társasága“ számára minél több hívet toboroz­hassanak. De elárulták őket, és az abszolutizmus rájuk tette a kezét. Martinovicsot hat társával, Laczkovics­­csal, Hajnóczyval, Szentmarjaival, gróf Sigraival, Őzzel és Szolárcsikk­al együtt halálra ítélték és a Vérmezőn hajtották végre az ítéletet ötükön, a két utóbbit később végezték ki. Az ásatásokról való fel­vételeink közül az 1-es jelzett a Budakeszi- és Kút­­völgyi-utak között folyt ásatást mutatja, a 2-es jelzetten pedig az egyik vértanú­sírt látjuk, amelyben ott fekszik a fejetlen csont­váz, a koponya a lábainál van. Azt hiszik, hogy Martinovics csontváza ez. Az ásatásokat dr. Bartucz Lajos egyet, tanár vezette. Nick Gusztáv Kóbori Rózsi Az igazságszolgáltatás kimondta ítéletét Turcsányi Elza gyilkosai felett. Nick Gusztávot és Kóbori Rózsit életük fogytáig tartó fegyházbüntetésre ítélték. Az elvetemedett bűnösök abban reménykedtek a tárgyaláson, hogy nem fognak többet kapni tíz esztendőnél; megsemmisülten hallgatták tehát az ítéletet,­­mely végleg kivetette őket az emberi társadalomból, mint ide nem való szörnyetegeket. Nick és Kóbori Ez a két elvetemült gonosztevő ta­lán utoljára foglalkoztatta a nagy nyil­vánosságot, amikor a múlt héten ítél­e­tet mondott felettük a bíróság­. Az ítélet örök időre kiközösíti a tisztességes tár­sadalomból ezt a két bűnös embert. Ez az ítélet senkinek sem volt meglepetés, legfeljebb azoknak, akik halált reméltek, de ezek is megnyugosznak, mert örökre elveszíteni a szabadságot, örök rabság­ban tölteni az életet Mária­ Nosztrán vagy más súlyos börtönben, bizonyára rosszabb a halálnál. Mikor az ítéletet kihirdették, egyikük , Kóbori Rózsi, boldogan vette tudomásul, hogy meg­hagyták az életét. Az életének hogy tu­dott örülni ez a gyilkos nő, az életének, amelyik pedig már hajítófát sem ér.

Next