Tolnai Világlapja, 1918. július-szeptember (18. évfolyam, 27–40. szám)
1918-08-31 / 35. szám
8 :7 -es wifr- tolnai vilatlan a (Családi idill két felvonásban.) ELSŐ FELVONÁS (Szin: Barátságos ebédlő, amelyben egy barátságtalan ur ül. Ez a barátságtalan ur a férj, aki magában halkkan káromkodik, mert a levest nem tálalják. A levest is azonban még mindig nem tálalják, noha az asszony már háromszor is kinézett a konyhába. Most jön vissza kipirult arccal, izgatottan, hogy negyedszer is türelemre buzdítsa az urát.) Az asszony: Meg kell, hogy bocsásson nekünk... de ma ahányan voltunk, mind megbolondultunk egy , kicsit nem is csoda. Ez a váratan hír. ( A férj: Váratlan hír? Az asszony: Ez a szenzációs esemény ... fenekestül fölfordult az egész ház... a házmesterné elájult, a háziúr ideggörcsöket kapott, éppen csak annyit tudott még mondani: „Fölemelem ... fölemelem ..." De hogy mit emel föl, azt már nem tudta kimondani... ) A férj: És maguk nem találták ki? Az asszony: Kitaláltuk. A Jaskóék házbérét emeli föl. Nagyszerű! Kinek emeljen, ha nem Jaskóéknak? Egy ilyen örült szenzáció után! A férj: Hát mondja már, mi történt? Az asszony: Ha azt olyan könnyü volna elmondani! De nekem nemcsak a szivem, hanem a torkom is elszorul, amikor eszembe jut.. . hát képzelje ... A férj: Mit képzeljek? Az asszony: Képzelje... Jaskóék... itt mellettünk ... ugyanezen a folyosón ... egy ajtóval odább .. megütötték... A férj: Valaki megütötte őket? Az asszony: Igen... egy főnyeremény ütötte meg őket... ők ütöttek meg egy főnyereményt... a négyszázezer koronás főnyereményt... képzelje ... A férj: Képzelem ... Az asszony: És ezt így mondja? Ilyen szárazan, egyszerűen, minden lelkesedés és izgalom nélkül? A férj: Miért legyek én izgatott, amikor Jaskóék ütik meg a főnyereményt?Az asszony: Nem, majd mi fogunk megütni! Ebből is látszik, milyen ember maga. Jutott magának már eszébe, hogy megüsse a főnyereményt? Pedig, ha jó férj és jó családapa volna, már mi is megnyerhettük volna a magunk négyszázezer koronáját." A férj: Hogy érti ezt? Az asszony: Úgy értem, hogy az igazán komoly ember nem él máról holnapra, nem énekel egész nyáron, mint a prücsök ... A férj: Én egész nyáron énekeltem ? Én évek óta nem énekeltem. Én a milléniumkor énekeltem utoljára. én... Az asszony: Jó, jó, nem erről van szó. Arról van szó, hogy az igazán komoly ember gondoskodik családjának a jövőjéről. Ha egyszer örökre behunyja a szemét, mit fog a gyermekeire hagyni? A férj: Hogy mit fogok? Az asszony: Igen, mit fog? Jaskónak már nem kell ezen tűnődnie, az ő szénája már rendben van, ő , nyugodtan behunyhatja a szemét. Ő már megtette a kötelességét, megnyerte a négyszázezer koronás főnyereményt. A férj: Tehát maga azt hiszi, hogy mindenki megnyeri a négyszázezer koronás főnyereményt? Az asszony: Azt nem hiszem. De vannak kötelességtudó, lelkiismeretes emberek, akik legalább igyekeznek megnyerni. Maga, fájdalom, nem tartozik ezek közé. Tett maga csak egy lépést is a főnyeremény érdekében? A férj: Nagyon szeretném tudni, hogy miféle lépéseket lehet ebben az irányban tenni? Az asszony: Szeretné tudni! Nevetséges! Az ember ott kezdi, hogy vesz egy sorsjegyet. Ez az első lépés. A férj: Tehát sorsjegyet kell vennem. Az asszony: Világos. A férj: És a második lépés? Az asszony: Az, hogy az ember nyer. A férj: És ha nem nyer? Az asszony: Akkor is megvan az a megnyugvása, hogy teljesítette a kötelességét. Vett sorsjegyet. De hogyan akar nyerni sorsjegy nélkül? Vegyen egy osztálysorsjegyet százhatvan koronáért. Jaskóék is azon gazdagodtak meg... A férj: Kidobjak százhatvan koronát? Az asszony: Édesem, a dolog így áll. Ha megveszi a sorsjegyet és nem nyer, kidobott százhatvan koronát. Ha nem veszi meg és nyer, kidobott négyszázezer koronát. A férj: Van még egy harmadik eset is. Nem veszem meg a sorsjegyet, nem nyerek, tehát megtakarítok százhatvan koronát. Az asszony: Nagy tévedés. Az osztálysorsjátéknak eddig volt, hogy keveset mondok, legalább ötven húzása. Minthogy maga soha sem játszott, eszerint megtakarított ötvenszer százhatvan koronát. Az nyolcezer korona. Hol van az a megtakarított nyolcezer korona? Hol van? A férj: Angyalom ... Az asszony: Hol van? Ugye nem takarította meg? Vagy megtakarította és könnyelmű nők társaságában » elköltötte. Mindenképpen nincs. Ne beszéljünk tehát arról a nyolcezer koronáról, ami nincs, de beszéljünk arról a négyszázezer koronáról, ami ugyan szintén nincs, de lehetne, ha maga nem volna olyan kicsinyes, fukar és önző ... A férj: Hát ez egészen új. Egészen meglepő és egészen új. Kicsinyes vagyok, fukar vagyok, önző vagyok, prücsök vagyok, egész nyáron énekelek, mindezt azért, mert Jaskóék megütötték a főnyereményt. És ezeket nekem mondja, nekem, aki kizárólag családom boldogításának élek, aki... Az asszony, Ne szavaljon, drágám. Frázisokkal nem lehet a hálószobát frissen tapétázni és a fürdőszobát rendbehozni. Azt magának is be kell látnia, hogy a lakás szűk ... . A férj: Belátom ... ! Az asszony: Hat szobára olyan szükségünk van, mint a falat kenyérre. Mikor vegyünk hatszobás lakást ? Miből ? A férj: Édesem ... Az asszony: És hogy ezek a bútorok már teljes erővel, leküzdhetetlen honvággyal visszakívánkoznak a Teleki térre, azt a vak is látja. Tizenkét év előtt vettük őket, az embernek vérzik a szíve, ha rájuk néz. Miből vegyünk új bútorokat? Miből? A férj: Ha én azt tudnám! Főnyeremény lila Ilclitsi Jenő , ( Egy nagyszerű alkalom! ) Ócska regényeket fűzve vagy kötve megveszek vagy másfajta regénnyel becserélek. Kérem részletesen tudassa velem a könyv szerzőjét, címét és hogy e könyv fűzve van-e vagy kötve, továbbá, hogy mennyit kér érte darabonként. Ha a választ megkaptam, postafordultával megküldöm azon könyvek címeit, melyekkel átcserélem, vagy ha ezt nem kívánja, készpénzért megveszem. Mint fontos körülményt megjegyzem, hogy rongyos vagy hiányos könyveket nem vásárolok. Mihályfalvy, Budapest, VII. kerület, Dohány utca 12., IV. emelet