Tolnai Világlapja, 1923. január-június (23. évfolyam, 1–13. szám)

1923-01-10 / 1. szám

Ex*gr ESS) TOLNAI VILÁGLAPJA; képest intézkedéseit- es észleled tudomásomra hozni ne terheltessék.“ ./ Szekrényes/ a kémjelentésében fölényesen mondja, hogy Petőfi milyen elhanyagolt képzettséggel lett szó. Amellett maga a kém éppenséggel nem ortográfiai hibák nélkül firkál. Október 17-iki jelentésében a ..spleen“szót úgy használja, hogy elárulja vele, mennyire nincs tisztában a jelentésével. Érdekes ebben a Pulszky-féle adat: A pesti főkapitány levele. (1846 augusztus 22.) „Alázatos válaszául a julius 3-ikán kelt nagybecsű átiratra van szerencsém hosszabb távollétem után Petőfi Sándor viszonyairól legmélyebb tisztelettel a következőket jelenteni: Dimavecsei falusi mészáros fia, Pápán tanult és azután katona lett. A katonaságtól három évvel később egészségi okokból elbocsáttatván, a verselésre adta fejét s erre mindenesetre szerencsés hajlama van. Most 24 éves és csak az Írásból él. Nevezetesen: Emich könyvkereskedő összes eddigi prózai művéért 500 forintot ígért, amelyből 200 fl.-ot már megkapott, de 300 fl.-ot csak novemberben kap meg. Főképp a következő ifjú irodalmárokkal társalkodik: Vahot, Obernyik, Jókai, Várady és Pálffy. Költeményei mindenesetre merész tendenciát árasztanak és erős, vehemens kifejezéseket, míg a politikában eddigi tapasztalások szerint tudatlan (ignorant), elhanyagolt fiatalkori művelődése miatt is. Viszont a viseletében nagyon hajlik a vad magyarizmusra, amely néha képtelen nyilatkozatokra tüzeli. Különben Pulszky Ferenc oly magasra becsüli ennek a túlságos lángésznek (exorbitans Genie) képességeit, hogy ajánlatot tett neki: foglaljon el két szobát újonnan vásárolt szécséni (nógrádmegyei) birtokán és a gondtalan pihenőben költsön nemzeti dalokat.“ A „faragatlan tehetség“. Ez a jelentés már Petőfi nagy műveltségéről, nyelvtudásáról és könyvtárának választékosságáról is beszámol. (Pest, 1846 október 17.) „A Pesti Hírlap szerkesztője, Csengery Antal már elutazott Kolozsvárra, mégpedig Petőfivel, a rendkívül túlzó liberális fiatal íróval, akit országgyűlési tennivalókra akar használni, míg ő maga — állítóan — mindenekelőtt a jelzálogbankról szóló füzetét akarja megírni. A föntemlített Petőfi a legutóbbi időben magára vonta az ellenzéki párt notabilitásának figyelmét. Tehetséget fedeztek föl benne és jobb társaságba vonták be, hogy kimondhatatlan nyersesége megszűnjék. Petőfinek válogatott könyvtára van, több nyelvet ért, s nézetei eredetiek és az irodalom bizonyos ágaiban alaposan képzett, de amint jeleztem, rendkívül nyers és faragatlan. Az ellenzéki férfiak nagyon föl is tették magaikban, hogy Petőfit kigyógyítják spleenjéből, amely egyéb képtelenségei közt abban is áll, hogy vadsággal vigye odáig, miszerint a tollából folyó extravagáns és animozus politikai műveket a cenzura kiengedje.“ Titkos referátum Erdélyből. Kétségtelenül bizonyítja a következő jelentés, hogy a bécsi kamarilla Kolozsváron, is épp úgy rendelkezett megbízható spionokkal, akár Pesten. (Kolozsvár, 1846 december 15.) ..A rajongó (exaltált), szélső radikális Petőfi Sándor, fiatal író, Szatmárról, ahol még a múlt hónap közepén tartózkodott, küldött itt lévő barátjának, Terházy Györgynek ( előbb az Erdélyi Híradó politikai hírlap szerkesztője és most egy zsebköny kiadásával foglalkozik) egy verset, amely a leglángolóbb kifejezésekkel követeli Erdély és Magyarország unióját; azzal a kéréssel küldte a verset, hogy nyomassa ki és járjon közbe, hogy a cenzúra változatlan alakban bocsássa szabadjára. Ebben a versben Petőfi mély fájdalmát fejezi ki afölött, hogy a magyarok népe különválasztott politikai állapotban él. Emlékeztet a nemzeti ősök tetteire, akiknek hite — ha szilárdan együt maradnak — betöltötte volna az egész világot, míggy most történelmünk könyvében lapozva, fájó könnyeket kell hogy ontsanak. Porszemek sziklává tapadhatnak, nőhetnek össze, amely dacol a viharral. Éppúgy el lehetne hárítani a magyar népet fenyegető veszélyt ebben a végzetteljes időben egy benső egyezséggel. Ő (Petőfi) mind a két országot szent szövetségre hívja föl és áldást-dicsőséget hirdet annak, aki ezt véghez viszi, de átkot annak, aki megtagadja.“ A történettudós mint kém. Gróf Majláth János, a ritka képzettségű történetíró küldte az alábbi kém jelentést. Hosszú éveken át tett hasonló szolgálatokat s épp annak az udvari intézménynek akart a vezetője lenni, amelynek aktái közt most a sajátkezű jelentéseit olvashatjuk. Szegény gróf nem érte el a célját, nagyobb protekciójú ember került a „Haus-Kolund Staatsarchiv“ élére. Később az udvari könyvtár igazgatója akart lenni, de ez se sikerült. Elkeseredve utazott Münchenbe, ahol szerény viszonyok közt élt, mig végül a stahrembergi tóba ölte magát. (Pest, 1817 február 4.) „Magyarországnak most eggyel több politikai költője van, a neve Petőfi — fiatalember, nem talentum nélkül — s egy folyóiratban „Csalogányok és pacsirták“ című verset eresztett világgá, amelyben sokat lamentál, de — mondja — jön a megmentünk, anélkül, hogy hóhéraink észrevennék: a jövő. A Honderű megjegyzi erre: „Kik hát a mi hóhéraink? És ki a mentő, akit jövőre várunk? Az utolsó jelentés 1948 tavaszán kelt — Pestről — és az lett a következése, hogy föntről a Petőfi letartóztatását követelték a nádortól. Fiatalságot és sdeséget kölcsönöz! Kétségkívül ártalmatlan púder igen finoman illatosítva. Számos utánzat van forgalomban, miért is ajánlatos a valódi csomagolásra ügyelni, amelyen a cég neve „L. Leiehner“, a „Lyra“ védjegy és a doboz alján „Bu. 33** bélyeg látható. L. LEICHNER illatszergyár. Puder, pirosító, arckrém, parférnak. Gyári lerakat Budapesten : Molnár M. gyógyszerésznél VII., Aréna út 68. sz. Telefon: Józs. 26-30. Lil l A Saját érdekében kérjük, hogy rendeléseknél hivatkozzon Tolnai Világlapjára.