Tolnai Világlapja, 1923. január-június (23. évfolyam, 1–13. szám)
1923-06-13 / 12. szám
5^EZZZEL TOLNAI VILÁGLAPJA 3^2 (originális cantata). — Vályi Klárára. — Szerelmes panaszok. — Milton elejébe. (Később előkerült.) — Az „Elegyes Iratok“ közt megtalálom a következő éjszakai párbeszédet, mint gyűjtött népdalt. Férfi : 1. Alamizsnát szegény vaknak, Kit szerelem vakítóit, És keserves sok kínoknak Gyötrelmire taszított, 2. Szánd meg azért eselimet Enyhítsd, kérlek, gyötrelmimet Légy én hozzám most kegyes Kérésemben meg ne vess ! Leány! 3. Vak koldusok nappal szoktak És nem éjjel koldulni. Mondd meg tehát, kik rontottak *S mért kellett megvakulni ? 4. Mellyik szív volt olly kegyetlen Ki meg rontott illy hirtelen Altul várhatsz jutalmat Én nem adhatok olyat. Férfi : 5. így tehát csak el kell menni, Oh nyomorult szenvedés ! Továbbá már mit kell tenni ? Sohmn sincsen enyhülés ! 6. Mindazáltal még reménytek Leborulván, téged kérlek Alamizsnát szépen aggy, illy veszélyben el ne haggy ! Leány : 7. Mivel látom, hogy illy szépen Tudsz én tőlem kódaim Alamizsnát mindenképen Fogok néked nyújtani. 8. A te sok szép kérésedre Legyen minden tetszésedre Kedves koldus, érted-e Hozzám bátran gyere be. A „dévai költemények“, amelyek közül egyet sem közöl, Toldy szerint a következők: 1. Minden katona szerelmes. — 2. A pendelbergai vár formájának és megvételének leirása (Pest 1795). — 3. Egy individuális dátum az asszonyok állhatatlanságáról. 4. Cimen raptus vagy Európa elragadtatása. — 5. Csetneki Pergő. — 6. Mennyei diéta, vagy Az istenek osztozása. De ez a jegyzék nem teljes, sőt épp a legjobbak hiányoznak belőle. A bécsi iratok közt és a Nagy-féle könyvben megtaláltam a következőket: Az igazi magyar lány. — Szerelem rabja. — Vén leány éneke. — Szives szavak (mindvégig s-sz-es alliteráció és tévesen másolták a Csokonai-versek közé). Végül egy hosszú versezet a diétáról, amelyben egyformán sok az erotika és a politika. A derék Puky István már 1805-ben (augusztus 22-én) megírta, hogy az efféle veszélyes politikai dolgok közlése. Szószerint igy ír Csokonainénak: — Van egy dialógusa: A’ szamár és a’ szarvas, de ennek kinyomatását a’ mostani és a’ múlt század környűlállási meg nem engedik. Még sokkal tilosabbnak bélyegezték a diétás dalt, amellyel Csokonai csak lemásolt volna egy „ismeretlen régi költő írásából“. Messze sok helyt föltűnést keltett annak idején. Tele volt ugyanis keserű magyar panasszal és leleplező adatokkal. Elmeséli, hogyan gyülekeznek a diétára mekkora pazarlással, aztán igy folytatja: 7. Ez a szegény népnek igaz terhelője, így f°gy a parasztnak zsírja és velője. Soknak prémelődik a fényles mezője, Hlyeként van oda soknak a szőllője. 8. Egy a ’Helvetáktól milliomot kére, Másik a ’Belgáknak interest igére. Némelya’ bankóban költsön pénzhez fólé, Sok hogy nem kaphata, máris vissza téré. 9. Az asszonynépek is tellyes számmal gyűlnek, Noha a’ Táblánál széket ők nem ülnek, Költséget, módikat, de azt hagynak szülnek, Hogy másnak lessenek, gyöngyössön készülnek, 10. Sok meg nem elégszik maga szépségivel, Mázolja ortzáját piros festékivel. Sok faját neveli abronts mértékivel, Így játszik a féreg bölcs Teremtőjével. Ezután név szerint kipécézi a vétkezőket ; megdöbbentő és mulatságos adatok váltakoznak százhuszonkilenc versszakaszon át. Számos strófa olvastam érthetővé lesz, hogy miért sorozták a diéta-dalt megtévesztőn az elveszettek közé. A költő azonban nemcsak diétás vétkát örökít meg: 66. Igaz magyar vérnek szenvedő hazája Hogy lepett el téged rátz, német fajtája Hogy lehél azoknak nevezett csodája ! — Szándd meg óh szerentse, fordulj meg hozzája. Aztán pedig a reményt csillantja föl a bús magyar szemek előtt: 67. De maradt szivünknek még egy kis reménye, Nem fordult fel szinte Természet Törvénye . Van még a’ Hazának egy két szeme fénye Kihez meg németnek nem igen férvénye. Régi jó magyar családnevek viselőit dicséri sorra, de az ilyen sokkal kevesebb, mint akinek vétkeit rója föl. Egyre inkább kiderül, hogy a költőnek esze ágában sem volt az erotika, hanem szókimondó akart lenni és haragjában nem válogatja a legbántóbb szavakat sem. A vers régebbi dátuma és egész tartalma is arra vall — Sárközy szerint — hogy nem Csokonai írta; ilyenféle durva pellengért ő sose állított még „priapi“ költeményeiben sem. Igaz, hogy amikor Pozsonyban a „Diétái Magyar Musát“ szerkesztette, irt egy kilencénekes Cantatát „Az 1741-iki diéta“ címmel, amely a nagy jelentőségű országgyűlés lefolyását ismertetve, a követeket új fölbuzdulásra serkenti. A régi kémjelentések szerint azonban megcsalták Pozsonyban, Weber Simon Péter a költő-nyomdász ígérete ellenére nem nyomatta ki a munkáit s elkeseredésében irta volna meg Csokonai az újabb támadó versezetet a diétás eseményekkel kapcsolatban. Igazán munkárra fojtotta bánatát; fordított latinból (Ovidiust), görögből (Theocritost és Aristophanest), németből (tíznél többet) közte az elveszett nagy Kaff-féle Természetrajzot, franciából (Moliére, Voltaire, Montesquieu), olaszból (Goldoni, Tasso) át. Átírta a Patvarszky című vígjátékot, amely ugyancsak elveszett . A gondos édesanya gyermekeinek reggelire tejben oldott Ovomaltinet ad, hogy fejlődésüket biztosítsa. Figyelje meg mennyire szeretik. Budapest JW, Ht, MC |f *• doLeistfea ti Ukletli ilittu. 13