Tolnai Világlapja, 1925. április-június (27. évfolyam, 14–26. szám)

1925-04-29 / 18. szám

Bandi most már nem félt a csigától. Meg­fogta és kiment a kertbe. Útközben észrevette, hogy a kis állat megint visszabullt apró házába, ezért alig várta, hogy elmondhassa a verset. De a kert még sok meglepetést tartogatott a számára, mert alig fordult be a kapun, egy, az előbbinél még nagyobb meglepetés érte. Egy kis lyukon egy fekete rém, egy borzasztó állat bújt ki a földből. Úgy mozgatta az orrát, hogy Bandi ijedtében leejtette a csigát és k­a­­nyathomlok elszaladt, de később lassan vissza­­­lopódzott a csigához, fel akarta kapni, hogy újra elszaladjon, mikor észrevette, hogy a fe­kete állat úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Rendkívül csodálkozott ezen. Kíván­csian a lyuk fölé hajolt, de az ijesztő állatot nem látta. — Biztosan megijedt tőlem és elszaladt — gondolta magában Bandi és kezébe kapta a csigát, hogy elmondja a verset: „Csigabiga gyere ki Ég a házad ideki...“ De nem mondhatta el egészen a verset, mert a torkán akadt a szó... A versre nem a csiga bújt ki a házából, hanem a fekete szörnyeteg dugta ki a fejét a földből... Erre úgy elfutott a félős legényke, hogy háromszor is elesett. A kert másik végén aztán megállt és újra kezdte a verset: „Csigabi.. Jaj, most itt bújt ki a fekete rém! Éppen mellette dugta ki a fejét a földből. Erre aztán végleg úgy megijedt a kis Bandi, hogy a konyhába szaladt, de nem találta meg az édesanyját, mert biztosan a veteményes kertbe ment egy kis petrezselyemért. Bandi most már a konyhában sem merte el­mondani a verset, mert attól tartott, hogy majd a kályhából bújik ki az a csúnya ördög, ehelyett azonban észrevette az asztalon he­verő nagy konyhakést. — Hopp, megvan! — gondolta magában. — Nem mondom el a verset és mégis ki fog jönni a csigabiga ... Felkapta a nagy kést és kiszaladt a kertbe, ahol a konyhakéssel dühösen bontogatni kezdte a csigaházat. Furta-faragta, feszítette a kemény falat, amíg TOLNA! VILÁGLAPJA egyszer, nagysokára szét­esett az egész. De jaj volt neki, mert a csigabiga is belepusztult és élettelenül hullott a földre. Hiába volt minden igyekezete, nem tudta életre kelteni. Sírva szaladt a szobába a széttört csigaházzal. Anyja aggódva kérdezte: — Miért sírsz, Ban­dikéra ? Bandi szipákolva mondta el kalandjainak történetét. Amikor elbeszélésének ahhoz a ré­széhez ért, hogy a fekete ördög kibújt a föld­ből, mert elmondta a verset, anyja harsány kacagásra fakadt... — Oh, csacsi Bandi!... Nem ördög volt az, hanem egy kis vakondok ... — De ... de, jaj... miért bújt ki? — Nem azért, mert elmondtad a verset, hanem, mert unatkozott a földben ... — De egy másik lyukon is kibújt... — Persze, mert a föld alatt sok csatornát fúr magának és egyszer itt, egyszer ott bújik ki a földből... És hiába volt minden­­ vigasztalás, Bandi sirt-ritt nagy bánatában. Eltörött a csigaháza, eltörött a mécses... .has&L A konyhakéssel dühösen bontogatni kezdte a csigaházat A kert még sok meglepetést tartogatott Bandi számára. Hiába volt minden vigasztalás Bandi sirt-rítt nagy bánatában

Next