Tolnai Világlapja, 1927. április-június (27. évfolyam, 15–27. szám)

1927-05-11 / 20. szám

62 Tolnai Világlapja Nagy parádé után még egy „Nagy parádé”--t fog ren­dezni. Ted Browning misztikus tárgyú és fantasztikus hát­terű filmeket rendez. Ki­tűnően ismeri a bűntanyá­kat és a bűnösöket. Ezért rendezi Lon Chaney film­jeit. „A három istentelen", a „Fekete madár" és a „Sin­gapuri rém" után most ő rendezi Lon Chaney „Az ismeretlen" című filmjét. Van rendező, aki az állat­szereplőkkel tud jól dol­gozni, míg egy másik ren­dező a járművek igazgatá­sának a mestere. A jónevű filmrendező egy­formán vállalkozik egy-két felvonásos burleszkek és nagy színművek rendezé­sére, mert nem ismer aka­dályt és nem lepődik meg semmin. Mindent el tud kép­zelni, mert költő és min­dent meg tud valósítani, mert kitűnő építőmester. Ha t­ízéves munka után pá­lyát cserélne, bátran me­hetne kosztümtervezőnek, díszletfestőnek vagy szabó­nak ... És bár két lépésről is megafonon kiált a szerep­lőre, mindent hall és min­dent lát s kitűnően ismeri az emberek értékét. Legutóbb az egyik filmfel­vételnél több mint ezer em­ber mozgott a gép előtt. A rendezőnek az volt az érzése, hogy a statiszták tömegé­ben valami baj van. Kisü­tötte, h­ogy három ember hiányzik a tömött sorokból. A büfében találta meg őket limonádézás közben és mi­után beállottak a tömegbe, a rendezőnek most már „stimmelt" a dolog és a fel­vételt befejezték. Lubitsch elmagyarázza Ramon Novarrónak és Gustav von Seyffer­titznek a „Heidelberg­ diákélet" egyik jelenetét (M—G—M) Egy német rendőrkutyák karrierje Amerikában Hogyan juttatott rendőrkézre Elgo egy gyilkost és Hogyan lelt filmkutya­­ Jacquelin Gadsdon fiatal amerikai filmszínésznő, akit nemrégiben a­z M—G—M-gyár szerződtetett le, je­lenleg a „Harmincadik óra" című film női főszerepét játssza a felvevő­gép előtt. A film egy fantasztikus tárgyú novella alapján készült és nagy szerepet játszik benne egy kutya. Chester M. Franklinnak, a film rendezőjének nagy gondot okozott ez a kutya-szerep, mert a Bin-Tin-Tinek Amerikában sem szaladgálnak tucat­jával. Ebben az időben történt, hogy New­ Yorkban egy külvárosi házban rejtélyes körülmények között meg­gyilkoltak egy öregasszonyt és bár a rendőrség mindent elkövetett, hogy a tettest vagy a tetteseket felkutassa, a nyomozás nem produkált pozitív eredményt. A nyomozó detektívek előtt még a gyilkosság elkövetésének oka is titok maradt, mert az áldozat, akit húsz év át jól ismert a környék lakos­sága, a legsivárabb anyagi viszonyok között élt. Már mindenki belenyugodott abba, hogy az egész bűnügy örök titok ma­rad, amikor a detektíveknél jelentke­zett egy fiatalember és arra kérte őket, hogy a tettesek kézrekerítése érdekében vegyék igénybe az ő ku­tyáját, egy német rendőrkutyát. A detektívek nem nagy kedvvel, de mégis teljesítették a fiatalember ké­rését és a hatalmas farkaskutyával elmentek a gyilkosság színhelyére. Bigo, a kutya egy óra alatt megta­lálta a gyilkost egy mosodai alkal­mazott személyében, aki ugyanabban a házban lakott. Bár a gyilkosság el­követése óta három nap telt el, Bigo a szobában klórszagos lábnyomokat talált, amelyek a gyilkos lakásába vezették a zseniális kutyát. A gyilkos töredelmesen vallott és amikor megkérdezték tőle, hogy miért ölte meg az öregasszonyt, nyu­godtan felelte: — Hogy elvegyem a pénzét! ... — Mennyit? — kérdezték tőle. — Százhatvanötezer dollárt... Ez a kijelentés nagy csodálkozást keltett, mert hiszen az áldozat min­dig nélkülözött, de a gyilkos mindent megmagyarázott. Elmondta, hogy az öregasszony — aki nem volt egészen épelméjű — egyszer elárulta neki, hogy állandóan retteg a betörőktől, mert háromezer dollár vagyona van, amihez tizenöt évvel azelőtt örökség útján jutott. A pénzt öregségére tar­togatja, mert fél az éhenhalástól. Ez a vallomás adta meg neki az impulzust a gyilkosságra és ő lepő­dött meg a legjobban, amikor a kü­lönc öregasszony párnájában három­ezer helyett százhatvanötezer dollárt talált. A gyilkosság minden részletével bőven foglalkoztak a lapok és így a hír Bigo szenzációs szerepléséről Hol­lywoodba is eljutott. Franklin rendező, amikor a német rendőrkutyáról olvasott, rögtön New­ Yorkba utazott és meg akarta venni Bigót. A tulajdonos azonban nem volt hajlandó a kutyától megválni, de hosszú tárgyalások után beleegyezett abba, hogy a kutyát heti ötszáz dol­lárért bérbeadja, így került Bigo Hollywoodba és így lett filmszínész. A szakemberek azt mondják, hogy minden eddigi filmku­tyát felülmúl és így valószínű, hogy a „Harmincadik óra" után több film­ben fog szerepet kapni. Jacquelin Gadsdon filmszínésznő és part­nere: Bigo (M—G—M.) 1

Next