Tolnai Világlapja, 1928. július-szeptember (28. évfolyam, 27–39. szám)
1928-09-19 / 38. szám
Tolnai Világlapja És elrohantak a pajta felé. Mind a ketten szomorúak voltak és mais — csodálatosképpen A.i szívük édesen dohogott és nem tudták, hogy miért örülnek, hogy a gyöngy elveszett a pajtában. A pajta sötét titokzatossággal szimnyadt a kert végében. A zsindelyes tető négy kőoszlopon áll. Az oszlopok közei most fel voltak rakva lucernával Csak a puszta felöli oszlopok között volt így nyílás, amelyen a béresek lehányták a lucernát, amikor az etetés ideje elérkezett. A kis Salamon Borcsa valamiképpen felmászott délután a pajtába, lejönni azonban nem tudott, ott sírdogáltregényke. Utóbb is Juliska vette észre, odatámasztotta a létrát, fölment érte és lehozta. A gyöngyöt pedig ott vesztette, így került a gyöngy a lucernába. Az írnok akkorákat lépett, hogy majd a lábai repedtek szét. Mire Juliska apró kocogásával odaüt, ő már fenn volt a lucernán. Maga se tudta, hogy hogyan patkólt fel, se létra nem volt, se más Bizonyosan a lelkesedés röppentette fel. Aztán lehajolt, megfogta Juliska kezét s édes-óvatosan felhúzta. Most már meglesz a gyöngy! A gyöngy azonban ott volt-e, nem volt-e, csak ő maga tudja, úgy belehúzódott a lucernába, hogy bsz, annak helyét se találták. Helyette azonban igen gyakran megtalálták egymás kezét, amint mindenik ott kereste a gyöngyöt, ahol a másik. Közben pedig az este vastag szürkeséggel ereszkedett le a pusztára. Juliska fölnevetett. Sötét van. Most már úgyse látjuk a gyöngyöt. Majd holnap megkeressük. Az írnok szíve megdobbant: — Jó! Menjünk haza. Lassú vigyázattal megindultak a nyilas felé. Mikor azonban a nyíláshoz értek és Juliska lenézett a földre, a szeme kikerekedett és njakán halkan rebbent .az ijedelem. - Jézus! Azzal lemutatott a földre: - Mihály bácsi! Az írnok elsápadt. Mialatt ugyanis a gyöngyöt keresték, Mihály bácsi, az öreg bakter megéhezett, odaballagott a pajtához, leült az illatos lucernára, elővette szalonnáját, kenyerét és falatozni kezdett. — No, ez megszórahosszat is eleszeget. Mérges úr megvakarta a fejebúbját: — Most mit csináljunk? Mert a pajtából nem jöhetnek le, az bizonyos. Mit szólna a Mihály bácsi. Juliska ide-odatipegett: — Miért is jöttünk fel! Az írnok azonban vigasztalta, hogy ne búsuljon, majd csak elmegy Mihály bácsi, aztán lemehetnek. S mivel okosabbat nem tudtak csinálni, leültek a puha lucernára és hallgattak. Juliska összeremegett. Az írnok megkérdezte: — Fázik? — és közelebb csúszott hozzá. Juliska halkan súgta: — Félek! Mérges úr édes szavakat suttogott: — Mitől fél? Ne féljen. Itt vagyok én is. És megfogta a leány kezét. Juliska odahajtotta borzas fejét az írnok vállára. Kinn a vezérürü kolompja andalgott, a réten ezer tücsök tanácskozott, valahol csalogány csattogott s fenn az illatos lucernán édesen csattant a legelső csók és kivirágzott az eddig öntudatlan szerelem. Lenn pedig a pajta előtt, mint valami szűrös, sapkás, tarisznyás falusi Kupidó állt őrt az öreg Mihály bácsi. A puszta felől éles kiáltás hallatszott: — Juliská! Aztán megint: — Juliska! Juliska felijedt: — A mama! Hívnak! Felugrott: — Mit csináljak? Ment volna szívesen, de az öreg Kupidó úgy ült az egyetlen lejárat előtt, s a fehérneműjét igazán szereti, nem kísérletezik mindenféle csodaszerekkel, amelyek a fehérneműt legtöbbnyire tönkreteszik, hanem az évszázadok óta kitűnően bevált és MÁIG IS FELOLMÚLHATATLAN szappant használja. •A HARANGSZAPPAN a legtökéletesebb és legfinomabb mosószappan, amelyet a tudomány mai állásánál előállítani lehet.14 kg.-os darabokban minden üzletben kapható Minden darab tisztaságáért io.poppengő garanciát vállal az Próbálja ki még ma! szappangyár Előzékeny kiszolgálásban részesül, ha vásárlásnál Tolnai Világlapjára hivatkozik 21